61994TJ0373[1]

Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) 2006. december 12-i ítélete. R. W. Werners kontra az Európai Unió Tanácsa és Az Európai Közösségek Bizottsága. Kártérítési kereset - Szerződésen kívüli felelősség - Tej - Kiegészítő illeték - Referenciamennyiség - Értékesítés-megszüntetési kötelezettségvállalást tevő termelő - SLOM 1984. termelők - A kötelezettségvállalás végén a termelés újrakezdésének elmaradása. T-373/94. sz. ügy

T-373/94. sz. ügy

R. W. Werners

kontra

az Európai Unió Tanácsa és

az Európai Közösségek Bizottsága

"Kártérítési kereset - Szerződésen kívüli felelősség - Tej - Kiegészítő illeték - Referenciamennyiség - Értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalást tett termelő - SLOM 1984 termelők - A termelés újrakezdésének elmaradása a kötelezettségvállalás lejártakor"

Az ítélet összefoglalása

Szerződésen kívüli felelősség - Feltételek - Az intézmények jogellenes magatartása

(EK-Szerződés, 215. cikk, második bekezdés (jelenleg EK 288. cikk, második bekezdés); 1078/77, 857/84 és 764/89 tanácsi rendeletek)

A Közösségnek a tej- és tejtermékágazatban a kiegészítőilleték-rendszer 857/84 rendelettel történt 1984-es bevezetése miatti szerződésen kívüli felelőssége egyedül azon tejtermelők vonatkozásában áll be, akik ideiglenesen - az 1078/77 rendelet alapján vállalt értékesítésmegszüntetési kötelezettségük teljesítése következtében - felhagytak a tejtermeléssel, amely termelés újrakezdését pontosan az illetékrendszer hatálybalépése akadályozta meg. Ez a felelősség tehát azon termelők vonatkozásában nem áll be, akik az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor az említett rendszer hatálybalépésétől különböző okok miatt nem kezdték újra a tej értékesítését.

Azon termelők feladata annak bizonyítása, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásuk lejártakor szándékukban állt a tejtermelés újrakezdése, akik abbahagyták a tej értékesítését az 1078/77 rendelet alapján, és különleges referenciamennyiséget kérelmeztek a 764/89 rendelet elfogadását követően, amelyet először odaítéltek számukra, majd visszavettek tőlük. Az ilyen szándékot bizonyítottnak tekintik, ha e termelők bizonyítják, hogy teljesítik az alkalmazandó jogszabály által megkövetelt, a tejtermelés újrakezdését lehetővé tévő feltételeket különleges referenciamennyiség kérelmezésével és fenntartásával a tejtermelő tevékenység újrakezdése céljából.

Így azon tejtermelők tekintetében, akiknek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalása a kiegészítőilleték-rendszer hatálybalépését követően járt le, és akik különleges referenciamennyiséget kérelmeztek a 764/89 rendelet szerint - amelyet azonban amiatt nem szereztek meg, mivel nem tettek eleget az abban megfogalmazott feltételeknek - a Közösség - amennyiben ennek ellenkezőjét nem bizonyítják - vélelmezheti, hogy ha a 857/84 rendelet azt előírta volna, nem lettek volna képesek referenciamennyiséget szerezni, ezért ugyanabban a helyzetben vannak, mint az 1078/77 rendelet szerint kötelezettségvállalást tett termelők, akik soha nem igényeltek referenciamennyiséget.

Az ilyen vélelemnek azokra a termelőkre is vonatkoznia kell, akik különleges referenciamennyiséget szereztek a 764/89 rendelet alapján, amelyet az abban megfogalmazott feltételek nemteljesítésének indokával vettek vissza tőlük. Ezért a tej értékesítésének hiánya az ilyen termelő által vállalt kötelezettség lejártakor - az ilyen termelőnek a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándékára utaló bármilyen bizonyíték hiányában - nem a kiegészítő illetékrendszer hatálybalépéséből ered.

(vö. 84-88., 91. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2006. december 12.(*)

"Kártérítési kereset - Szerződésen kívüli felelősség - Tej - Kiegészítő illeték - Referenciamennyiség - Értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalást tett termelő - SLOM 1984 termelők - A termelés újrakezdésének elmaradása a kötelezettségvállalás lejártakor"

A T-373/94. sz. ügyben,

R. W. Werners (lakóhelye: Meppel [Hollandia], képviselik kezdetben: H. Bronkhorst és E. Pijnacker Hordijk ügyvédek, később: E. Pijnacker Hordijk)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: A. Brautigam és A.-M. Colaert, meghatalmazotti minőségben, később: A.-M. Colaert)

és

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli kezdetben: T. van Rijn, meghatalmazotti minőségben, segítője: H.-J. Rabe ügyvéd, később: T. van Rijn)

alperesek ellen

az EK-Szerződés 178. cikke (jelenleg EK 235. cikk) és az EK-Szerződés 215. cikkének második bekezdése (jelenleg EK 288. cikk második bekezdés) értelmében benyújtott, a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett kiegészítő illeték részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1984. május 16-i 1371/84/EGK bizottsági rendelettel (HL L 132., 11. o.) kiegészített, a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok elfogadásáról szóló, 1984. március 31-i 857/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 90., 13. o.) alkalmazása miatt a tejértékesítésben való akadályoztatása következtében vélelmezetten elszenvedett károk megtérítésére irányuló kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),

tagjai: M. Vilaras elnök, M. E. Martins Ribeiro és K. Jürimäe bírák,

hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. április 6-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1 A tej és tejtermékek piaci értékesítésének megszüntetését, valamint a tejelő állomány átállítását támogató jövedelemtámogatási rendszer bevezetéséről szóló, 1977. május 17-i 1078/77/EGK tanácsi rendelet (HL L 131., 1. o.) értékesítésmegszüntetetési jövedelemtámogatás vagy átállítási jövedelemtámogatás folyósítását írja elő azon termelők számára, akik vállalják, hogy ötéves időszakra megszüntetik a tej és tejtermékek piaci értékesítését, vagy vállalják, hogy megszüntetik a tej és tejtermékek piaci értékesítését, és négyéves átállítási időszak alatt tejelő állományukat hústermelésre állítják át.

2 Az 1078/77 rendelet szerinti kötelezettséget vállaló tejtermelőket összefoglaló néven "SLOM-termelőknek" nevezik; ez a kifejezés a holland "slachten en omschakelen" (levágni és átállni) kifejezésből származik, amely leírja a termelőknek az értékesítés megszüntetése, illetve az átállás rendszerének keretében fennálló kötelezettségeit.

3 A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 804/68/EGK rendelet módosításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1984. március 31-i 856/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 90., 10. o.) és a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok elfogadásáról szóló, 1984. március 31-i 857/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 90., 13. o.) 1984. április 1-jétől bevezette a tagállamok részére biztosított összmennyiség keretein belül az egyes vevők részére meghatározandó referenciamennyiséget meghaladóan szállított tej után beszedett kiegészítő illetéket. A kiegészítő illeték alól mentes referenciamennyiség a tagállam választása szerint vagy a valamely termelő által egy referenciaév alatt - amely Hollandia esetében 1983. év volt - szállított mennyiségének vagy valamely tejüzem által vásárolt tej vagy tejjel egyenértékű termék mennyiségének felelt meg.

4 A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1968. június 27-i 804/68/EGK rendelet (HL L 148., 13. o.) 5c. cikkében említett kiegészítő illeték részletes alkalmazási szabályait az 1984. május 16-i 1371/84/EGK bizottsági rendelet (HL L 132., 11. o.) állapította meg.

5 A referenciamennyiség juttatásából kizárták azon termelőket, akik az érintett tagállam által meghatározott referenciaév alatt az 1078/77 rendelet alapján vállalt kötelezettségük teljesítése következtében nem szállítottak tejet.

6 A 120/86. sz. Mulder-ügyben 1988. április 28-án hozott ítéletével (EBHT 1988., 2321. o., a továbbiakban: Mulder I. ítélet) és a 170/86. sz. Von Deezten-ügyben 1988. április 28-án hozott ítéletével (EBHT 1988., 2355. o.) a Bíróság hatályon kívül helyezte az 1371/84 rendelettel kiegészített 857/84 rendeletet, mivel az nem rendelkezett a referenciamennyiségek azon termelők részére történő juttatásáról, akik az 1078/77 rendelet alapján vállalt kötelezettségük teljesítése következtében az érintett tagállam által meghatározott referenciaév alatt nem szállítottak tejet.

7 A Mulder I. és von Deezten ítéleteket (hivatkozás a fenti 6. pontban) követően a Tanács 1989. március 20-án elfogadta a 857/84 rendeletet módosító, 1989. március 29-én hatályba lépő 764/89/EGK rendeletet (HL L 84., 2. o.) annak érdekében, hogy az ezen ítéletekkel érintett termelői csoport olyan különleges referenciamennyiségben részesülhessen, amely megfelelt az e termelők által az 1078/77 rendelet alapján vállalt értékesítésmegszüntetési, illetve átállítási kötelezettséget megelőző tizenkét hónapban elért termelés 60%-ának.

8 A 764/89 rendelet által módosított 857/84 rendelet 3a. cikke (1) bekezdésének b) pontja a különleges referenciamennyiség odaítélését különösen annak a feltételnek rendeli alá, hogy a termelő "[...] kérelme alátámasztására bizonyítsa, hogy a kérvényezett teljes referenciamennyiséget meg tudja termelni üzemében".

9 A rendelet 3a. cikke (1) bekezdésének első franciabekezdése szerint az a termelő volt érintett, "akinek az [...] 1078/77 rendelet értelmében vállalt értékesítésmegszüntetési, illetve átállítási időszaka 1983. december 31-e után járt le, illetve 1983. szeptember 30-a után azokban a tagállamokban, ahol az áprilistól szeptemberig begyűjtött tej mennyisége legalább kétszerese a következő év októberétől márciusig begyűjtött tej mennyiségének".

10 A 764/89 rendelettel módosított 857/84 rendelet 3a. cikkének (3) bekezdése ekként rendelkezik:

"Amennyiben 1989. március 29-től számított kétéves határidő alatt a termelő megfelelően bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy ténylegesen újra kezdte a közvetlen értékesítést és/vagy a szállítást, és hogy ezek az értékesítések és/vagy szállítások a legutóbbi tizenkét hónap során az ideiglenes referenciamennyiség 80%-ával megegyező vagy azt meghaladó szintet értek el, a különleges referenciamennyiséget véglegesen odaítélik. Ezzel ellenkező esetben az ideiglenes referenciamennyiség teljes egészében visszakerül a közösségi tartalékba. [...]"[nem hivatalos fordítás]

11 A 764/89 rendelet alkalmazásával a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett kiegészítő illeték alkalmazásának részletes szabályainak megállapításáról szóló, az 1546/88/EGK bizottsági rendeletet módosító, 1989. április 20-i 1033/89/EGK bizottsági rendelet (HL L 110., 27. o.) a 3a. cikkel egészítette ki a módosított rendeletet, amelynek (1) bekezdése első albekezdése szerint:

"A 857/84 [...] rendelet 3a. cikkének (1) bekezdésében foglalt [különleges referenciamennyiség iránti] kérelmet az érdekelt termelő a tagállam által kijelölt illetékes hatósághoz a tagállam által meghatározott részletes szabályok szerint és azzal a feltétellel nyújthatja be, ha bizonyítja, hogy részben vagy teljes egészében ugyanazt az üzemet működteti, amelyet az 1391/78/EGK bizottsági rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt támogatás iránti kérelmének jóváhagyásakor működtetett." [nem hivatalos fordítás]

12 Azokat a tejtermelőket, akik vállalták az értékesítésmegszüntetés, illetve átállítás kötelezettségét, és akik a 764/89 rendelet értelmében "különleges" referenciamennyiségben részesültek "SLOM I. termelőknek" nevezik.

13 A C-189/89. sz. Spagl-ügyben 1990. december 11-én hozott ítéletével (EBHT 1991., I-4539. o.) a Bíróság érvénytelennek nyilvánította a 764/89 rendelet által módosított 857/84 rendelet 3a. cikke (1) bekezdésének első franciabekezdését, mivel e rendelkezés kizárta a különleges referenciamennyiség odaítéléséből azokat a termelőket, akiknek az 1078/77 rendelet értelmében vállalt értékesítésmegszüntetési, illetve átállítási időszaka 1983. december 31-e előtt, illetve adott esetben 1983. szeptember 30-a előtt járt le.

14 A Spagl-ítéletet követően (hivatkozás a fenti 13. pontban) a Tanács elfogadta a 857/84 rendelet módosításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1991. június 13-i 1639/91/EGK rendeletet (HL L 150., 35. o.), amely a Bíróság által érvénytelennek minősített - különösen az értékesítésmegszüntetési kötelezettség lejártához kötődő - feltételek eltörlésével lehetővé tette, hogy különleges referenciamennyiséget ítéljenek oda az érintett termelők számára. Ez utóbbiakat "SLOM II. termelőknek" nevezik.

15 A C-104/89. és C-37/90. sz., Mulder és társai kontra Bizottság ügyben 1992. május 19-én hozott közbenső ítéletében (EBHT 1992., I-3061. o., a továbbiakban: a Mulder II. ítélet) a Bíróság megállapította, hogy az Európai Gazdasági Közösség felelős az olyan tejtermelők által elszenvedett károkért, akik az 1078/77 rendelet értelmében vállaltak kötelezettségeket, és ezt követően a 857/84 rendelet alkalmazása miatt akadályozva voltak a tej tényleges értékesítésében. A fizetendő összegek tekintetében a Bíróság közös megegyezésre hívta fel a feleket.

16 Ezen ítélet után a Tanács és a Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 1992. augusztus 5-i kiadásában közzétette a 92/C 198/04. sz. közleményt (HL C 198., 4. o.). Az intézmények, miután felhívták a figyelmet a Mulder II. ítélet következményeire (hivatkozás a fenti 15. pontban), kifejezték azon szándékukat, hogy az ítélet teljes hatályosulása céljából meghatározzák az érintett termelők kártérítésének gyakorlati módjait.

17 E módozatok elfogadásáig az intézményeknek a Mulder II. ítéletből (hivatkozás a fenti 15. pontban) következő feltételeket teljesítő termelőkkel szemben nem alkalmazhatták a Bíróság alapokmányának 46. cikke szerinti elévülést. A szóban forgó kötelezettségvállalás azonban azon feltételhez kötődött, hogy a kártalanítás iránti jog ne évüljön el az 1992. augusztus 5-i közlemény közzétételéig, vagy azon időpontig, amikor a termelő valamely intézményhez fordult.

18 A C-104/89. és C-37/90. sz., Mulder és társai kontra Bizottság és Tanács egyesített ügyekben 2000. január 27-én hozott ítéletében (EBHT 2000., I-203. o., a továbbiakban: a Mulder III. ítélet) a Bíróság meghatározta a Mulder II. ítélet (hivatkozás a fenti 15. pontban) által érintett ügyekben a felperesek által kért kártérítés összegét.

19 A T-533/93. sz., Bouma kontra Tanács és Bizottság ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletében (EBHT 2001., II-203. o., a továbbiakban: Bouma-ítélet) és a T-73/94. sz., Beusmans kontra Tanács és Bizottság ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletével (EBHT 2001., II-223. o., a továbbiakban: Beusmans-ítélet) az Elsőfokú Bíróság elutasította a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló, az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdése alapján - az 1078/77 rendelet szerinti, 1983-ban lejárt értékesítésmegszüntetési kötelezettséget vállaló - két holland termelő által benyújtott kereseteket.

20 A Bouma-ítélet 45. pontjában (a Beusmans-ítélet 44. pontja, hivatkozás a fenti 19. pontban), az Elsőfokú Bíróság a Spagl-ítéletből (hivatkozás a fenti 13. pontban) azt vezette le, hogy azok a termelők, akiknek a kötelezettségvállalási időszaka 1983-ban járt le, kártérítési keresetüket csak akkor alapozhatják sikerrel a bizalomvédelem elvének megsértésére, ha bizonyítják, hogy azok az okok, amelyek miatt a referenciaév folyamán nem kezdték újra a tejtermelést, ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy a termelők bizonyos ideig szüneteltették a termelést, és azt a termeléshez kötődő szervezési okokból nem tudták haladéktalanul újra kezdeni.

21 A Bouma-ítélet 46. pontjában (a Beusmans-ítélet 45. pontja, hivatkozás a fenti 19. pontban) az Elsőfokú Bíróság a Mulder II. ítéletre hivatkozott (hivatkozás a fenti 15. pontban), és az alábbiakat állapította meg:

"Ezenkívül a Mulder II. ítéletből, pontosabban annak 23. pontjából az következik, hogy a Közösség felelőssége attól a feltételtől függ, hogy a termelők világosan kifejezték azon szándékukat, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásuk lejártakor újra kezdik a tejtermelési tevékenységet. Ahhoz ugyanis, hogy az a jogsértés, amely a SLOM-termelők helyzetét okozó rendelet érvénytelenségének kimondásához vezetett, kártalanítás iránti jogot biztosítson e termelők számára, ez utóbbiaknak akadályozva kellett lenniük a tejtermelés újrakezdésében. Ebből következik, hogy azok a termelők, akiknek kötelezettségvállalása a 857/84 rendelet hatálybalépése előtt járt le, újra kezdték a termelést, vagy legalább erre irányuló intézkedéseket tettek, mint pl. beruházások megvalósítása, javítások elvégzése vagy a termeléshez szükséges berendezések karbantartása (e tekintetben lásd [...] a Van Gerven főtanácsnok által a Mulder II. ügyben ismertetett indítvány [EBHT 1992., I-3094. o.] 30. pontját)."

22 A felperesek helyzetének tekintetében az Elsőfokú Bíróság a Bouma-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) 48. pontjában (a Beusmans-ítélet 47. pontja) az alábbiakat állapította meg:

"Tekintetbe véve, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejárta [...] és a kvóták hatálybalépésének 1984. április 1-jei időpontja között a felperes nem kezdte újra a tejtermelést, kártérítési keresete megalapozottságának céljából bizonyítania kell, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártakor szándékában állt a termelés újrakezdése, és ez a 857/84 rendelet hatálybalépése miatt volt lehetetlen számára."

23 A C-162/01. P. sz. és C-163/01. P. sz., Bouma és Beusmans kontra Tanács és Bizottság ügyekben 2004. április 29-én hozott ítéletében (EBHT 2004., I-4509. o., a továbbiakban: Bouma és Beusmans ítélet) a Bíróság elutasította a Bouma-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) és a Beusmans-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) ellen benyújtott fellebbezéseket.

24 A Bouma és Beusmans ítélet (hivatkozás a fenti 23. pontban) 62. és 63. pontjában a Bíróság megállapította:

"62 Az Elsőfokú Bíróság a Bouma-ítélet 45. pontjában (a Beusmans-ítélet 44.pontja) a Spagl-ítéletből azon következtetés levonására szorítkozott, hogy azoknak a termelőknek, akiknek a kötelezettségvállalása 1983 előtt járt le, bizonyítaniuk kell, hogy azok az okok, amelyek miatt a referenciaév folyamán nem kezdték újra a tejtermelést ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy a termelők bizonyos ideig szüneteltették a termelést, és azt a termeléshez kötődő szervezési okokból nem tudták haladéktalanul újra kezdeni.

63 A Spagl-ítélet ezen értelmezése nem hibás."

25 A Bouma és Beusmans ítélet (hivatkozás a fenti 23. pontban) 72. pontjában a Bíróság az alábbiakat állapította meg:

"[...] az ahhoz szükséges feltételeket, hogy E. Bouma és B. M. J. B. Beusmans SLOM 1983 termelői minőségükben kártalanítást követelhessenek, csak abból az értelmezésből lehet levezetni, amelyet a Bíróság adott a vonatkozó rendelkezéseknek. Az 1639/91 rendelet ugyanis módosította a különleges referenciamennyiség odaítéléséről szóló 764/89 rendelettel módosított 857/84 rendelet 3a. cikkét, de nem határozza meg az ahhoz szükséges feltételeket, hogy valamely SLOM 1983 termelő kártalanítást követelhessen. A 2187/93 rendelet szerinti kártalanítás autonóm jellegű, mivel az e rendelet által létrehozott rendszer a bírósági vitarendezés alternatíváját jelenti, és a kártérítés érvényesítése további lehetőségének minősül (a Bíróság C-80/99-C-82/99. sz., Flemmer és társai ügyekben 2001. október 9-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-7211. o.] 47. pontja)."

26 A Bouma és Beusmans ítélet (hivatkozás a fenti 23. pontban) 89. és 90. pontjában a Bíróság a következőket állapította meg:

"89 E. Bouma és B. M. J. B. Beusmans állításával ellentétben az Elsőfokú Bíróság levonhatta azt az általános következtetést a Bouma-ítélet 46. pontjában (a Beusmans-ítélet 45. pontja), hogy a Közösség felelőssége attól a feltételtől függ, hogy a termelők világosan kifejezték azon szándékukat, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásuk lejártakor újra kezdik a tejtermelési tevékenységet.

90 Ebből következik, hogy az Elsőfokú Bíróság a Bouma-ítélet 46. pontjában (a Beusmans-ítélet 45. pontja) megkövetelheti, hogy valamely SLOM 1983 termelő az 1078/77 rendelet szerinti kötelezettségvállalásának lejártakor nyilvánítsa ki a tejtermelés újrakezdésére irányuló szándékát, akár a termelés újrakezdésével, [akár] a SLOM I. termelőkhöz hasonlóan legalább erre irányuló intézkedések megtételével, mint pl. beruházások megvalósítása, javítások elvégzése vagy a termeléshez szükséges berendezések karbantartása."

27 A Bouma és Beusmans ítélet (hivatkozás a fenti 23. pontban) 100. és 101. pontjában a Bíróság a következőket állapította meg:

"100 E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint azt indítványa 125. pontjában a főtanácsnok is megállapította, hogy a bizonyítási tehernek az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítéletekben gyakorolt megosztása megfelel annak az állandó ítélkezési gyakorlatnak, amely szerint a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy együttesen fennállnak a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei. Mivel ezt a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha valamely termelő bizonyítja, hogy szándékában áll újra kezdeni a tejértékesítést - akár a termelésnek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejárta utáni újrakezdésével, akár ezen akarat más formában történő kinyilvánításával -, a kártérítés követelőjének kell bizonyítania szándéka valóságát.

101 Azon kifogás tekintetében, amely szerint E. Bouma és B. M. J. B. Beusmans nem láthatták előre annak következményeit, hogy 1984. április 1-je előtt nem kezdik újra a termelést, meg kell állapítani, hogy számítaniuk kellett arra, akárcsak a tejtermelést újra kezdeni szándékozó többi termelőnek, hogy a piacpolitikával kapcsolatos, időközben elfogadott rendelkezések vonatkoznak majd rájuk. Így nem várhatták el joggal, hogy a termelést a korábbiakkal megegyező feltételek mellett kezdhetik újra (lásd ebben az értelemben a Mulder I. ítélet 23. pontját)."

A jogvita alapját képező tényállás

28 A felperes, aki holland tejtermelő, 1980. május 24-én az 1078/77 rendelet szerinti értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalást tett, amely 1985. május 24-én járt le.

29 A 764/89 rendelet elfogadását követően a felperes 1989. június 2-án a holland hatóságoktól ideiglenes különleges referenciamennyiség odaítélését kérte, amely kérelemben úgy nyilatkozott, hogy "valóban módjában áll megtermelni a gazdaságában az odaítélt különleges referenciamennyiséget".

30 Az 1989. július 21-i határozattal a felperes részére ideiglenes, különleges referenciamennyiséget ítéltek oda.

31 Az 1990. október 31-i határozattal a felperes részére végleges referenciamennyiséget ítéltek oda, amelyet később visszavettek tőle a holland Mezőgazdasági, Természetvédelmi és Halászati Minisztérium 1991. október 31-i határozatával egy vizsgálatot követően, amely feltárta, hogy a felperes nem teljesíti a végleges odaítélés feltételeit, mivel nem a Beschikking Superheffing SLOM-deelnemersben (a SLOM rendszer résztvevőit terhelő kiegészítő illetékre vonatkozó jogszabály) meghatározott tejet termelt.

32 Ezenkívül a felperes házastársa tejgazdaságot vezetett az eredeti SLOM gazdaságban.

33 A felperes panaszt nyújtott be a Mezőgazdasági, Természetvédelmi és Halászati Minisztérium határozata ellen. Mivel ezt a panaszt elutasították, a felperes keresetet nyújtott be a College van Beroep voor het Bedrijfsleven (közigazgatási fellebbviteli bíróság gazdasági ügyekben, Hollandia) előtt, amelyet szintén elutasítottak az 1997. január 16-i határozattal.

Eljárás

34 A felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 1994. november 22-én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a jelen keresetet. Az ügyet a T-373/94. számon vették nyilvántartásba.

35 A kibővített első tanácsának 1995. január 24-i végzésével, a Mulder III. ügyben az ítélet (hivatkozás a fenti 18. pontban) meghozataláig az Elsőfokú Bíróság felfüggesztette a jelen ügyben az eljárást.

36 Az Elsőfokú Bíróság kibővített első tanácsának elnöke 1995. február 24-i végzésével a T-372/94. sz. és a T-373/94. sz. ügyeket egyesítette a T-530/93-T-533/93. sz., T-1/94-T-4/94. sz., T-11/94. sz., T-53/94. sz., T-71/94. sz., T-73/94-T-76/94. sz., T-86/94. sz., T-87/94. sz., T-91/94. sz., T-94/94. sz., T-96/94. sz., T-101/94-T-106/94. sz., T-118/94-T-124/94. sz., T-130/94. sz. és T-253/94. sz. egyesített ügyekkel.

37 1998. szeptember 30-án informális találkozóra került sor az Elsőfokú Bíróság előtt, amelyen a felek képviselői vettek részt. E találkozó során a felek előterjeszthették észrevételeiket a SLOM-termelőket érintő ügyeknek az Elsőfokú Bíróság által végzett analitikus osztályozása tekintetében, amely magában foglalta az olyan SLOM-termelőket érintő "D" kategóriát, akik nem kaptak végleges referenciamennyiséget, vagy akiktől a végleges referenciamennyiséget visszavették, és akiknek ebből következően az egyes, kereskedelmi tevékenységükben időszakosan korlátozott tejtermelőknek és tejtermékgyártóknak nyújtott kártalanítás felajánlásáról szóló, 1993. július 22-i 2187/93/EGK rendelet (HL L 196., 6. o.) alapján nem ajánlottak fel kártalanítást.

38 2002. január 17-én második informális találkozóra került sor az Elsőfokú Bíróság előtt, amelyen a felek képviselői vettek részt. A felek egyezségre jutottak abban, hogy a SLOM-termelők III. kategóriájában kiválasztanak egy irányadó ügyet, és az Elsőfokú Bíróság felfüggesztette az ugyanerre a kategóriára vonatkozó többi ügyet a kiválasztandó irányadó ügyben való ítélethozatalig.

39 2002. június 27-i végzésével az Elsőfokú Bíróság kibővített második tanácsának elnöke elrendelte a T-2/94. sz. ügy törlését a jelen ítélet 36. pontjában említett egyesített ügyek közül.

40 Az Elsőfokú Bírósághoz intézett 2002. július 25-i levéllel a Tanács és a Bizottság javasolták az eljárás újbóli megnyitását a SLOM-termelők III. kategóriája esetében irányadó T-373/94. sz. ügyben. A felperes ebben a vonatkozásban nem fogalmazott meg észrevételeket.

41 2002. december 2-i végzésével az Elsőfokú Bíróság kibővített első tanácsának elnöke elrendelte a T-373/94. sz. ügy elkülönítését a jelen ügy 36. pontjában említett egyesített ügyektől, és hogy a T-373/94. sz. ügy eljárása folytatódjék.

42 2003. február 5-én a felperes naprakésszé tett keresetlevelet nyújtott be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához, amelyet az eredeti keresetlevél felváltására szánt.

43 A 2003. július 2-án tartott teljes ülésen elfogadott határozatával az Elsőfokú Bíróság a jelen ügyet három bíróból álló tanács - ez esetben az első tanács - elé utalta.

44 Az új ítélkezési évben módosult az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele, az előadó bíró az ötödik tanácsba került, következésképpen a jelen ügyet is ennek a tanácsnak adták át.

45 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, előzetes bizonyításfelvétel nélkül.

46 A felek a 2006. április 6-i tárgyaláson előadták szóbeli előterjesztéseiket, és válaszoltak az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre.

47 A felperes jogi képviselője a szóbeli szakasz során kérelmezte, hogy az Elsőfokú Bíróság szervezzen informális megbeszélést a jelen ügyben, valamint az előtte folyamatban lévő többi ügyben azon ügyek meghatározása érdekében, amelyekben bizonyították a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándékot az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor. A Bizottság tiltakozott e kérelem ellen, azzal az indokkal, hogy ezen irányadó ügy célja egy konkrét jogi kérdés megoldása, és a rendes eljárás szerint minden egyes ügyben be kell nyújtani az Elsőfokú Bíróságnak a szükséges bizonyítékokat.

48 Az Elsőfokú Bíróság úgy döntött a szóbeli szakasz során, hogy jelenleg nem határoz az informális megbeszélés megszervezéséről, és amennyiben szükséges, újból megnyitja a szóbeli szakaszt. A többi ügy esetében, amellyel a felperes jogi képviselőjét megbízták, az Elsőfokú Bíróság úgy döntött, hogy majd ezen ügyek kontextusában hoznak határozatot.

49 A felperes a szóbeli szakasz során azt is előterjesztette, hogy tekintettel a Bíróság C-164/01. P. sz., van den Berg kontra Tanács és Bizottság ügyben 2004. október 28-án hozott ítéletére (EBHT 2004., I-10225. o.) a kártérítés iránti kérelme nem évült el teljesen. Az Elsőfokú Bíróság a Tanács kérelmére háromhetes határidőt engedélyezett a felperesnek, hogy lehetővé tegye számára az álláspontja meghatározását és annak pontos megjelölését, hogy vissza kívánja-e vonni a kérelmének teljes elévülésére vonatkozó jogalapot. A Bizottság jelezte, hogy osztja a Tanács álláspontját. Az alperesek azt állították, hogy a kérelem részlegesen elévült.

50 A 2006. május 4-i levelében a Tanács úgy válaszolt, hogy lemond arról, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt az elévülésre hivatkozzon az 1988. szeptember 25-i és az 1989. március 29-i közötti időszak vonatkozásában.

51 A 2006. május 15-i határozatával az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsának elnöke ezen okmány iratokhoz való csatolásáról és a szóbeli szakasz befejezéséről határozott.

A felek kérelmei

52 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- kötelezze a Közösséget, hogy fizessen meg 5908,52 eurót, illetve ennek 1992. május 19-től a kifizetés napjáig évi 8%-os kamattal megnövelt összegét;

- kötelezze a Közösséget a költségek viselésére.

53 A Tanács azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

54 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

A jogkérdésről

55 A felperes azt állítja, hogy fennállnak a Közösség felelősségvállalásának feltételei, és hogy kérelme részleges elévülésének - amelyre a Tanács hivatkozott - nem lehet helyt adni.

56 Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben az elévülés kérdésének vizsgálata annak előzetes megállapítását teszi szükségessé, hogy az EK-Szerződés 215. cikke második bekezdésének (jelenleg EK 288. cikk második bekezdés) értelmében fennállhat-e a Közösség felelőssége, és ha igen, mely időpontig (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság Bouma-ítéletének [hivatkozás a fenti 19. pontban] 28. pontját és Beusmans-ítéletének [hivatkozás a fenti 19. pontban] 27. pontját, valamint a T-199/94. sz., Gosch kontra Bizottság ügyben 2002. február 7-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-391. o.] 40. pontját).

A felek érvei

57 A felperes vitatja az alperesek azon álláspontját, amely szerint a SLOM I. termelők - akiktől hozzá hasonlóan visszavették a kvótát - kártérítést igényelhetnének az 1989. április 1-jéig tartó időszak vonatkozásában, amennyiben bizonyítják, hogy konkrét intézkedéseket tettek a SLOM kötelezettségvállalásuk lejártakor a termelés újrakezdésére.

58 A felperes úgy véli, hogy az ilyen bizonyítási kötelezettség nem helytálló, mivel azt egyrészt nem igazolják a SLOM I. termelőkre vonatkozó tények, másrészt az azon SLOM I. termelők tiltott hátrányos megkülönbözetését jelenti, akiktől visszavették a kvótát, a végleges kvótát szerzett SLOM I. termelőkkel szemben.

59 A felperes megállapítja, hogy az alperesek követelménye az Elsőfokú Bíróság által a Bouma-ügyben (hivatkozás a fenti 19. pontban) és a Beusmans-ügyben (hivatkozás a fenti 19. pontban) hozott ítéletekben kifejtett érvelésre vonatkozik, azonban úgy véli, hogy azt nem lehet alkalmazni a SLOM I. termelők helyzetére, amennyiben az az indok, amelyre tekintettel a Bíróság az ítéleteiben úgy határozott, hogy a SLOM kötelezettségvállalás lejártakor a szóban forgó termelőknek bizonyítaniuk kell a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándékukat, ahhoz a tényhez kapcsolódott, hogy a SLOM kötelezettségvállalás lejárt a referenciaév során, azaz 1983-ban.

60 A felperes szerint azok a SLOM-termelők, akik hozzá hasonlóan olyan értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalást tettek, amely lejárt a referenciaév végén, alapvetően más helyzetben voltak, mint a SLOM II. termelők, így például a Bouma-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) és a Beusmans-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) tényállásainak felperesei. Mivel a referenciaév, azaz 1983 végén még 17 hónap volt az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártáig, nem lett volna ésszerű őt a Közösség felelősségének megállapítása érdekében annak bizonyítására kötelezni, hogy tett-e konkrét intézkedéseket a referenciaév során az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártakor a tejtermelés újrakezdésére.

61 A felperes hozzáfűzi, hogy 1984. április 1-jétől valamennyi SLOM-termelő tudta, hogy kizárták őket a kvótarendszerből, és e körülmények között értelmetlen volna tejtermelés újrakezdése érdekében beruházni, amikor nyilvánvaló, hogy ezt a tejtermelést nem lehet újra kezdeni. Ugyanez a helyzet a bizonyítási kötelezettség esetében, a referenciamennyiség iránti kérelmet illetően az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor, a jelen esetben 1985-ben, mivel azt megállapították, hogy az ilyen kérelmet a SLOM-termelők által benyújtottakhoz hasonlóan egész egyszerűen elutasítanának. Az illetékes hatóságok egyébként 1985-ben jelezték a SLOM-termelőknek, hogy a felperes helyzetében lévő termelőknek nincs igazán lehetőségük a referenciamennyiség megszerzésére.

62 A felperes álláspontja szerint, a körülményekre tekintettel, sem a Bíróság, sem az alperesek nem fogalmaztak meg soha annak bizonyítására vonatkozó követelményt, hogy egy SLOM I. termelő tett-e konkrét intézkedéseket az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártakor a tejtermelés újrakezdésére.

63 Ebben a vonatkozásban a felperes hivatkozik az Elsőfokú Bíróság T-187/94. sz., Rudolph kontra Tanács és Bizottság ügyben 2002. február 7-én hozott ítéletére (EBHT 2002., II-367. o.), amelynek 47. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy az ügyben érintett felperesnek, akinek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalása 1985. március 31-én - azaz a tejkvóta-rendszer hatálybalépését követően - lejárt a kártérítési igénye megalapozásához nem kell bizonyítania, hogy e kötelezettségvállalás lejártát követően szándékukban állt újrakezdeni a tejtermelést, mivel ilyen szándék kifejezésre juttatása e rendszer hatálybalépését követően gyakorlatilag lehetetlenné vált.

64 A Tanács és a Bizottság azt állítja, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei a jelen ügyben nem állnak fenn, következésképpen a keresetet el kell utasítani.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

65 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Közösség szerződésen kívüli, az EK 215. cikk második bekezdése szerinti - az intézmények által okozott kár miatti - felelősségének beállásához több együttes feltétel, azaz az intézményeinek felróható jogellenes magatartás, a kár tényleges felmerülése, valamint a jogellenes magatartás és a hivatkozott kár közötti ok-okozati kapcsolat teljesülése szükséges (a Bíróság 4/69. sz., Lütticke kontra Bizottság ügyben 1971. április 28-án hozott ítéletének [EBHT 1971., 325. o.] 10. pontja, a 197/80-200/80., 243/80., 245/80. és 247/80. sz., Ludwigshafener Walzmühle és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1981. december 17-én hozott ítéletének [EBHT 1982., 3211. o.] 18. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-481/93. sz. és T-484/93. sz., Exporteurs in Levende Varkens és társai kontra Bizottság ügyben 1995. december 13-án hozott ítélete [EBHT 1996., II-2941. o.] 80. pontja; valamint a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 39. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 38. pontja, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 43. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 41. pontja is megerősítette).

66 Az értékesítésmegszüntetési kötelezettséget vállaló tejtermelők helyzetét illetően a Közösség felelőssége minden egyes olyan termelővel szemben fennáll, akit kár ért abból a tényből eredően, hogy a 857/84 rendelet alkalmazása miatt akadályoztatva volt a tejszállításban (a Mulder II. ítélet [hivatkozás a fenti 15. pontban] 22. pontja). Ez a felelősség a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul (a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 40. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 39. pontja, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 45-47. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 42. pontja is megerősítette).

67 Valamely közösségi szabályozással szemben azonban csak akkor lehet hivatkozni a bizalomvédelem elvére, ha korábban maga a Közösség teremtett olyan helyzetet, amely jogos elvárásokat támaszthatott (a Bíróság C-177/90. sz. Kühn-ügyben 1992. január 10-én hozott ítéletének [EBHT 1992. I-35. o.] 14. pontja; valamint a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 41. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 40. pontja, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 45-47. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 43. pontja is megerősítette).

68 Ily módon az a gazdasági szereplő, akit valamely közösségi jogi aktus által közérdekből és támogatás ellenében felhívtak a tejértékesítés meghatározott idejű felfüggesztésére, jogosan várhatja el, hogy kötelezettségvállalása végén ne kerüljön olyan korlátozások alá, amelyek őt sajátos módon érintik abból a tényből kifolyólag, hogy élt a közösségi szabályozás által felajánlott lehetőségekkel (a Mulder I. ítélet [hivatkozás a fenti 6. pontban] 24. pontja és a von Deetzen ítélet [hivatkozás a fenti 6. pontban] 13. pontja). Ezzel szemben a bizalomvédelem elve nem tiltja, hogy egy olyan rendszerben, mint a kiegészítő illetékek rendszere, korlátozásokat szabjanak egy termelővel szemben amiatt, hogy a termelő - egy olyan döntés következtében, amelyet szabadon, közösségi jogi aktus felhívása nélkül hozott - az említett rendszer hatálybalépését megelőzően meghatározott időszakban nem értékesített tejet, vagy csak csökkentett mennyiséget értékesített (a Kühn-ítélet [hivatkozás a fenti 67. pontban] 15. pontja; a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 42. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 41. pontja, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 45-47. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 44. pontja is megerősítette).

69 A Spagl-ítéletből (hivatkozás a fenti 13. pontban) az következik, hogy a bizalomvédelem elvének megsértése nélkül a Közösség nem zárhatta volna ki a kvóták juttatásából az összes olyan termelőt, akiknek az értékesítésmegszüntetési vagy átállítási kötelezettségvállalásuk 1983-ban járt le, különösen pedig azokat, akik, mint K. Spagl is, kötelezettségvállalásukhoz fűződő okok miatt nem tudták újra kezdeni a tejtermelést (a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 43. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 42. pontja, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 53. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 45. pontja is megerősítette). A Bíróság a Spagl-ítélet 13. pontjában a következőképpen határozott:

"[A] közösségi jogalkotó érvényesen állapíthatta meg az érintettek értékesítésmegszüntetési vagy átállítási időszaka lejártának időpontját, hogy kizárhassa [a különleges referenciamennyiség juttatására vonatkozó rendelkezések] juttatásaiból azokat a termelőket, akik az értékesítésmegszüntetési vagy átállítási kötelezettségvállalástól független okok miatt nem szállítottak tejet a referenciaév egésze vagy egy része folyamán. Ezzel szemben a bizalom[védelem] elve - ahogy azt a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmezi - tiltja, hogy az ilyen időpontot olyan feltételek mellett határozzák meg, hogy az időpont azzal a hatással jár, hogy kizárja [az említett rendelkezések] juttatásaiból azokat a termelőket is, akik az 1078/77 rendelet értelmében tett kötelezettségvállalás végrehajtása következményeképpen nem szállítottak tejet a referenciaév egésze vagy egy része folyamán."

70 Ebből az ítéletből ésszerűen következik, hogy azok a termelők, akiknek a kötelezettségvállalása 1983-ban járt le, kártérítési keresetüket csak akkor alapíthatják sikerrel a bizalomvédelem elvének megsértésére, ha bizonyítják, hogy azok az okok, amelyek miatt a referenciaévben nem kezdték újra a tejtermelést, ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy ők bizonyos időre felfüggesztették a termelést, és termelésszervezési okokból nem tudták haladéktalanul újrakezdeni (a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 45. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 44. pontja, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 62. és 63. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 47. pontja is megerősítette).

71 Ezenkívül a Mulder II. ítélet (hivatkozás a fenti 15. pontban) 23. pontjából az következik, hogy a Közösség felelőssége attól a feltételtől függ, hogy a termelők világosan kifejezték-e azon szándékukat, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásuk lejártakor újra kezdik a tejtermelési tevékenységet. Ugyanis a Bouma-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) 46. pontja és a Beusmans-ítélet (hivatkozás a fenti 19. pontban) 45. pontja szerint ahhoz, hogy a SLOM-termelők helyzetét előidéző rendelet érvénytelenségének kimondásához vezető jogtalanság megnyissa e termelők számára a kártalanítás iránti jogot, a termelőknek akadályoztatva kellett lenniük a tejtermelés újrakezdésében a kiegészítő illeték rendszerének hatálybalépése miatt.

72 Ha a termelő nem fejezte ki e szándékát, nem bízhatott jogosan abban a lehetőségben, hogy a jövőben bármely pillanatban újra kezdheti a tejtermelést. E körülményekre tekintettel helyzete nem különbözik azon gazdasági szereplők helyzetétől, akik nem termeltek tejet, és akik a tejkvóták rendszerének 1984-ben történt bevezetése után akadályoztatva voltak e termelés megkezdésében. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a gazdasági változások szerinti folyamatos alkalmazkodást célzó közös piacszervezés területén a gazdasági szereplők nem bízhatnak jogosan abban, hogy majd nem fognak a piaci politika vagy a strukturális politika szabályaiból eredő esetleges korlátozások alá esni (a Bouma-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 47. pontja és a Beusmans-ítélet [hivatkozás a fenti 19. pontban] 46. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat, e pontokat a Bouma és Beusmans ítélet [hivatkozás a fenti 23. pontban] 99-102. pontja és a Gosch kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 56. pontban] 49. pontja is megerősítette).

73 Azon termelők esetében, akiknek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalása a kiegészítőilleték-rendszer hatálybalépését követően járt le, a Bíróság arra következtetett a Mulder II. ügyben szóban forgó és a Mulder II. ítélet (hivatkozás a fenti 15. pontban) 23. pontjában említett termelők által elkezdett tevékenységekből - azaz a kiegészítő illeték alapján a referenciamennyiség odaítélése iránti kérelemből még az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejárta előtt, és a tej értékesítésének újrakezdése, legkésőbb közvetlenül különleges referenciamennyiségnek a 764/89 rendelet alapján való megszerzését követően -, hogy a termelők megfelelően nyilvánították ki a tejtermelői tevékenység újrakezdésére vonatkozó szándékukat. A Bíróság ebből arra következtetett, hogy a tejszállításokból származó jövedelem elvesztését nem lehet a felperesek által szabadon elhatározott tejtermelés abbahagyása következményének tekinteni (a hivatkozás a fenti 23. pontban hivatkozott Bouma és Beusmans ügyben hozott ítélet 88. pontja).

74 A jelen esetben az nem vitatott, hogy a felperes értékesítésmegszüntetési kötelezettséget vállalt, amely 1985. május 24-én járt le, azaz a kiegészítő illetékrendszer hatálybalépését követően.

75 Ebben a tekintetben meg kell állapítani először, hogy a felperes nem kérelmezte a Mulder II. ítélet (hivatkozás a fenti 15. pontban) tényállásában szereplő termelőkhöz hasonló módon - akiknek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalása szintén a kiegészítőilleték-rendszer hatálybalépése előtt járt le - referenciamennyiség odaítélését az említett rendszer alapján az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejárta előtt. Egyébként a felperes közvetlenül az említett kötelezettségvállalás időszaka után sem nyújtott be ilyen kérelmet.

76 Másodszor az sem vitatott, hogy a felperes Mulder II. ítélet (hivatkozás a fenti 15. pontban) tényállásában szereplő termelőkkel ellentétben nem kezdte haladéktalanul újra a tejtermelést azt követően, hogy a 764/89 rendelet alapján különleges referenciamennyiséget kapott az eredeti SLOM gazdaságra.

77 Kétségtelenül kitűnik az iratokból, hogy a 764/89 rendelet elfogadását követően a felperes különleges referenciamennyiség odaítélését kérelmezte, amelyet részére 1989. július 21-én engedélyeztek. A részére 1990. október 31-én engedélyezett végleges referenciamennyiséget azonban a Mezőgazdasági, Természetvédelmi Halászati minisztérium 1991. október 11-i határozatával visszavonták tőle, azzal az indoklással, hogy "az [említett] minisztérium általános felügyelő szolgálata által végzett vizsgálatból kitűnik, hogy a [felperes] nem [teljesíti] e végleges odaítélés feltételeit", mivel "az eredeti SLOM gazdaság[á]ban nem Beschikking Superheffing SLOM-deelnemers által meghatározott tejet" termelt.

78 Végül, az e határozat ellen a College van Beroep voor het Bedrijfsleven előtt benyújtott keresetet az 1997. január 16-i ítéletben elutasították, többek között azzal az indokkal, hogy "[m]ivel az eredeti SLOM gazdaság termelési egységeit nem [...] olyan módon [...] foglalták bele a tejtermelés újrakezdésébe, hogy úgy lehet[ne ] tekinteni, hogy a felperes az említett termelést az eredeti SLOM gazdaság indulásakor kezd[te] újra".

79 Egyebekben a College van Beroep voor het Bedrijfsleven 1997. január 16-án hozott ítéletéből az is kitűnik, hogy "[a] felperes által arra vonatkozóan hozott döntést, hogy nem fordul az eredeti SLOM gazdasághoz az átmenetileg odaítélt SLOM kvótának megfelelő mennyiség termelése érdekében, mivel a házastársa az említett SLOM gazdaságban tejgazdaságot működtet, olyan vezetői döntésnek kell tekinteni, amelynek a következményeit a felperesnek kell viselnie".

80 Ahogyan a Tanács hangsúlyozta, a termelést az eredeti SLOM gazdaságban nem lehet újrakezdeni, tekintettel arra, hogy ez utóbbit a felperes házastársa tejgazdaságként használta, mivel a felperes az említett gazdaságnak új rendeltetést adott.

81 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 764/89 rendelettel módosított 857/84 rendelet 3a. cikke (1) bekezdésének és az 1033/89 rendelettel módosított 804/68 rendelet 5c. cikkében említett kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak meghatározásáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1988. június 3-i 1546/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 139., 12. o.) 3a. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából az következik, a különleges referenciamennyiség odaítélési feltételeire vonatkozóan, hogy a tejtermelésnek az eredeti SLOM gazdaság indulásakor kell történnie (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-86/90. sz., O'Brien-ügyben 1992. december 3-án hozott ítéletének [EBHT 1992., I-6251. o.] 11. és 12. pontját; a C-98/91. sz. Herbrink-ügyben 1994. január 27-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-223. o.] 12. és 13. pontját és a van den Berg kontra Tanács és Bizottság ítélet [hivatkozás a fenti 49. pontban] 71. pontját).

82 Ahogy a Tanács helyesen rámutatott, amikor a Közösség a Mulder I. ügyben hozott ítéletet (hivatkozás a fenti 6. pontban) követően a SLOM-termelők számára referenciamennyiség nyújtását lehetővé tévő új rendeleteket fogadott el, azokra kellett korlátoznia annak odaítélését , akik azt ténylegesen igényelhették, azaz azokra akiknek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor valóban szándékában állt a tejtermelést újrakezdeni, és ki kellett zárnia azokat, akiknek ez nem állt szándékukban, és akik a kiegészítőilleték-rendszer bevezetése során nem tudtak referenciamennyiséget szerezni.

83 Ebben a vonatkozásban a 764/89 rendelet második preambulumbekezdése kimondja, hogy "ezek a termelők azonban csak akkor igényelhetik az ilyen odaítélést, ha eleget tesznek bizonyos jogosultsági feltételeknek, ami bizonyítja a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó tényleges szándékukat és lehetőségeiket, és azt, hogy a [...] 857/84 rendelet 2. cikke értelmében a referenciamennyiség odaítélése számukra lehetetlen."[nem hivatalos fordítás]

84 Tekintettel a jelen ügy 74-83. pontjában említett Mulder II. ítélet (hivatkozás a fenti 15. pontban) fényében vizsgált valamennyi tényre, azt kell megállapítani, hogy amennyiben a felperestől azzal az indokkal veszik vissza az általa megszerzett végleges referenciamennyiséget, hogy nem tesz eleget a 764/89 rendelettel módosított 857/84 rendelet által arra vonatkozóan támasztott feltételeknek, hogy jogosult legyen ilyen referenciamennyiségre, és különösen mivel nem termelt tejet az eredeti SLOM gazdaságban, a tej értékesítésének hiánya az általa vállalt kötelezettség lejártakor - a felperesnek a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándékára utaló bármilyen bizonyíték hiányában - nem a kiegészítő illetékrendszer hatálybalépéséből ered.

85 Ezen a ponton rá kell mutatni, ahogyan Van Gerven főtanácsnok a Mulder II. ítéletre (hivatkozás a fenti 15. pontban) vonatkozó indítványának 30. pontjában megállapította, hogy azon tejtermelők tekintetében, akiknek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalása a kiegészítőilleték-rendszer hatálybalépését követően járt le, és akik különleges referenciamennyiséget kérelmeztek a 764/89 rendelet szerint - amelyet azonban amiatt nem szereztek meg, mivel nem tettek eleget az abban megfogalmazott feltételeknek - a Közösség - amennyiben ennek ellenkezőjét nem bizonyítják - vélelmezheti, hogy ha a 857/84 rendelet azt előírta volna, nem lettek volna képesek referenciamennyiséget szerezni, ezért ugyanabban a helyzetben vannak, mint azok a SLOM-termelők, akik soha nem igényeltek referenciamennyiséget.

86 Az ilyen vélelemnek azokra a termelőkre is vonatkoznia kell, akik a felpereshez hasonlóan különleges referenciamennyiséget szereztek a 764/89 rendelet alapján, amelyet az abban megfogalmazott feltételek nemteljesítésének indokával vettek vissza tőlük.

87 Ez az elemzés összhangban áll a Közösségnek a kiegészítőilleték-rendszer 1984-es bevezetése miatti szerződésen kívüli felelőssége feltételeinek Bíróság általi értelmezésével, amely - ahogyan a jelen ítélet 66. és 72. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat rámutat - egyedül azon termelők vonatkozásában áll be, akik ideiglenesen felhagytak a tejtermeléssel, amely termelés újrakezdését pontosan a kiegészítő illetékrendszer hatálybalépése akadályozta meg. Ezzel szemben a kártérítés elutasítását azok esetében, akik az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor az említett rendszer hatálybalépésétől különböző okok miatt nem kezdték újra a tej értékesítését, az a szükséglet indokolja, hogy meggátolják őket abban, hogy a különleges referenciamennyiség odaítélését ne a tartós jellegű tejtermelés újrakezdésének céljából kérelmezzék, hanem hogy az odaítélésből pusztán pénzügyi jellegű hasznot szerezzenek, kihasználva azt a kereskedelmi értéket, amelyre a referenciamennyiségek időközben szert tettek (lásd ebben az értelemben a C-44/89. sz., von Deetzen ügyben 1991. október 22-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5119. o.] 24. pontját).

88 Így a termelők feladata - akik a felpereshez hasonlóan abbahagyták a tej értékesítését az 1078/77 rendelet alapján, és különleges referenciamennyiséget kérelmeztek a 764/89 rendelet elfogadását követően, amelyet először odaítéltek számukra, majd visszavettek tőlük - annak bizonyítása, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásuk lejártakor szándékukban állt a tejtermelés újrakezdése.

89 Ebben a vonatkozásban a felperes előterjesztésével ellentétben a fenti 63. pontban hivatkozott Rudolph kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítéletet - különösen annak 47. pontját - nem lehet úgy értelmezni, hogy már nem követelik meg a felperes értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártakor a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándékának bizonyítását.

90 Ezt az ítéletet csak a saját tényállásának fényében lehet értelmezni. Ezért Rudolph, aki tejtermelőként az 1078/77 rendelet keretében értékesítésmegszüntetési kötelezettséget vállalt - amely 1985. március 31-én lejárt - a 764/89 rendelet hatálybalépését követően különleges referenciamennyiséget szerzett, ami lehetővé tette számára a tejtermelés újrakezdését.

91 A Rudolph kontra Tanács és Bizottság ítélet (hivatkozás a fenti 63. pontban) 47. pontját tehát úgy kell értelmezni, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándék bizonyítását mindig megkövetelik, de ezt a szándékot bizonyítottnak tekintik, ha a termelők - akiknek az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalása a kiegészítőilleték-rendszer hatálybalépését követően járt le - bizonyítják, hogy teljesítik az alkalmazandó jogszabály által megkövetelt, a tejtermelés újrakezdését lehetővé tévő feltételeket különleges referenciamennyiség kérelmezésével és fenntartásával a tejtermelő tevékenység újrakezdése céljából.

92 A jelen esetben előszöris a felperestől azonban azért vették vissza a különleges referenciamennyiséget, amelyet részére a 764/89 rendelet elfogadását követően ítéltek oda, mert nem teljesítette azokat a feltételeket, amelyektől a fent említett közösségi szabályozás az ilyen referenciamennyiség odaítélését függővé tette.

93 Továbbá a felperes csak a szóbeli szakasz során beszélt valamennyi még létező olyan iratról és okmányról, amelyeket az Elsőfokú Bíróság rendelkezésére lehet bocsátani informális megbeszélés keretében, amelynek megszervezését a felperes javasolta a Bíróság részére ezen iratok és okmányok vizsgálata céljából, amelyek annak bizonyítására irányultak, hogy a fia, aki 1985-ben 17 éves volt, azzal a céllal vett részt szakképzésben, hogy tejtermelői foglalkozást végezzen, és így újrakezdje a tevékenységet, mivel a felperes közel állt a nyugdíjhoz. A felperes ezenkívül arra hivatkozott, hogy a könyvelője nyilatkozatot tudott volna tenni, hogy megerősítse a tejtermelés újrakezdésére vonatkozó szándékát.

94 Azon kívül azonban, hogy a fent említett szakképzés és a nyilatkozat nem minősülhetnek a termelő által az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalás lejártakor a tejtermelési szándékának bizonyítására irányulóan tett lépéseknek, meg kell állapítani, hogy az arra vonatkozó állítások csak a tárgyaláson hangzottak el, bár az állítólagosan azok alátámasztására szolgáló iratokat és okmányokat az írásbeli szakaszban is az ügyirathoz lehetett volna csatolni. Ebből következően el kell utasítani a felperesnek ezen iratok és okmányok ügyirathoz való csatolása és azok megvizsgálása céljából az Elsőfokú Bíróság informális megbeszélésének megszervezésére vonatkozó kérelmét.

95 Végül, ahogyan a Tanács is rámutatott, annak igazolására sem terjesztettek elő bizonyítékot, hogy nem álltak fenn azok az indokok, amelyek megakadályozták a felperest abban, hogy a 764/89 rendeletben előírt feltételek mellett az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártakor újrakezdje a termelést, és hogy azok nem akadályozták volna a termelés újrakezdését.

96 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az értékesítésmegszüntetési kötelezettségvállalásának lejártakor a fent felidézett elveknek megfelelően szándékában állt a tejtermelést újrakezdeni.

97 Azt is meg kell állapítani, hogy nem lehet elfogadni a felperes azon érvét, amely szerint hátrányosan megkülönböztették a termelőket aszerint, hogy a SLOM I. termelők azon kategóriájába tartoznak-e, amelytől a különleges referenciamennyiséget visszavették, vagy a SLOM I. termelők azon kategóriájába, amelynek a különleges referenciamennyisége végleges, mivel objektív különbség áll fenn a termelők e két kategóriája között, ennélfogva azokat nem lehet azonos módon kezelni.

98 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alapján az egymással összehasonlítható helyzeteket nem lehet különböző módon szabályozni, és az egymástól eltérő helyzeteket nem lehet ugyanolyan módon szabályozni; kivéve ha az objektíven igazolható (a Bíróság 15/83. sz., Denkavit Nederland ügyben 1984. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1984., 2171. o.] 22. pontja, a 201/85. és 202/85. sz., Klensch és társai ügyben 1986. november 25-én hozott ítélet [EBHT 1986., 3477. o.] 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-466/93., T-469/93., T-473/93., T-474/93. és T-477/93. sz., O'Dwyer és társai kontra Tanács ügyben 1995. július 13-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-2071. o.] 113. pontja és a T-119/95. sz., Hauer kontra Tanács és Bizottság ügyben 1998. július 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-2713. o.] 63. pontja).

99 A fentiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította a 857/84 rendelet és a hivatkozott kár közötti ok-okozati összefüggést. Következésképpen meg kell állapítani, hogy nem áll fenn a Közösségnek a felperessel szembeni, a 857/84 rendelet alkalmazásának tényéből eredő felelőssége, és nem szükséges azt vizsgálni, hogy e felelősség megállapításának egyéb feltételei fennállnak-e.

100 Ezért a továbbiakban az elévülés kérdését nem kell megvizsgálni.

101 A fentiekből az következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

102 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért a Tanács és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) R. W. Wernerst kötelezi a költségek viselésére.

Vilaras Martins Ribeiro Jürimäe

Kihirdetve Luxembourgban, a 2006. december 12-i nyilvános ülésen.

E. Coulon M. Vilaras

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: holland.