3387/2024. (XI. 8.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a nem lakossági felhasználók víziközmű-szolgáltatási díjának megállapításáról szóló 25/2023. (XII. 13.) EM rendelet 3. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irá­nyuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság ügyvezetője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a nem lakossági felhasználók víziközmű-szolgáltatási díjának megállapításáról szóló 25/2023. (XII. 13.) EM rendelet (a továbbiakban: EMR.) 3. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére hivatkozva.

[2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó körülmények lényege az alábbiak szerint foglalható össze.

[3] Az energiaügyi miniszter a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.) 74. § (2) bekezdés 3. pontjában kapott felhatalmazás alapján megalkotta az EMR.-t, amely a Magyar Közlöny 2023. évi 179. számában jelent meg 2023. december 13-án. Az EMR. 3. §-ának megfelelően az EMR. 2024. január 1-jén lépett hatályba. Az EMR. 1. mellékletében foglalt díjtáblázat a nem lakossági felhasználók víziközmű-szolgáltatási díjtételeit megváltoztatta a 2023. december 31-ig hatályban volt szabályozáshoz képest.

[4] 2. A fenti rendeletalkotást követően fordult az indítványozó gazdasági társaság az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz lényege a következőképpen foglalható össze.

[5] Az indítványozó egy nagy átmérőjű csövekkel becsövezett lakótelepi fűtőműből barnamezős beruházás keretében kialakított irodaházban működik. Az EMR. hatályba lépése azt eredményezte, hogy "2023. december 31-ig 432,80,- Ft/m3 egységárú víziközmű-szolgáltatási díjunk 2024. január 1. napjától, a rendelet 1. melléklete alapján 49.768,- Ft + ÁFA alapdíjból, illetve 576,- Ft/m3 + ÁFA fogyasztással arányos díjból áll. Ennek következtében amíg a 2023. december 14. és 31. napjai közötti időszak tekintetében a víziközmű díjunk mindösszesen bruttó 4.197,- Ft volt, a 2024. január hó első és tizenötödik napja tekintetében fizetendő díj bruttó 67.861,-Ft összegre emelkedett" (indítvány 1. oldal).

[6] Az indítványozó előadta, hogy az EMR. 3. §-ában foglalt hatálybalépésig nem volt elég ideje arra, hogy felkészüljön az előbbiek szerinti díjemelésre, ami rá mint nem lakossági felhasználóra vonatkozik. Úgy fogalmazott, hogy a díjemelkedést elkerülhette volna, ha az EMR. "hatályba lépéséhez kapcsolódó felkészülési idő hossza lehetővé tette volna számunkra, hogy a fogyasztásmérő berendezésünket ezen időszak alatt olyanra cseréljük, amelynek átfolyási átmérője kisebb és így egy kedvezőbb, a társaság számára megfelelő árazási kategóriába tartozást tesz lehetővé" [...]. A jogszabályra való felkészülésre biztosított tizenkilenc nap - különösen decemberben, amikor a karácsonyt megelőző időszakban a legtöbb szolgáltató, illetve közigazgatási szerv működése szünetel - azonban nem elegendő ahhoz, hogy a jogszabály címzettje a felkészüléshez szükséges műszaki jellegű tevékenységeket, úgy, mint például engedélyezési és kiviteli terv elkészítése, vállalkozó megbízása, földmunkák elvégezze (indítvány 1. oldal).

[7] Az indítványozó azt is előadta, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése biztosítja számára a kellő felkészülési időt, amelynek - érvelése szerint - "méltányosnak kell lennie, azaz nem csak ahhoz kell elegendőnek lennie, hogy a jogszabály címzettje akármilyen, akár radikális intézkedéssel biztosítsa a jogszabálynak történő megfelelést [...], hanem olyan hosszúságúnak kell lennie, hogy a jogalanyok reális lehetőséggel rendelkezzenek ahhoz, hogy magatartásukat az új normára tekintettel, de érdekeik figyelembe vételével módosítsák - korszerű technikai eszközöket szerezzenek be vagy például technológiát módosítsanak" (indítvány 2. oldal).

[8] Mivel az indítványozónak a fenti lépések megtételére azért nem volt lehetősége, mert az EMR. kihirdetése és hatálybalépése között túl kevés idő volt biztosítva, a kellő felkészülési idő követelménye sérelmén keresztül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szenvedett csorbát. A felkészülési idő rövidsége okán csak arra volt lehetősége, hogy érdekeinek nagyfokú mellőzésével biztosítsa az új jogszabályi környezetnek való megfelelést, de arra már nem, hogy érdemben megvizsgálhassa az új szabályozásnak való megfelelés neki legmegfelelőbb módját és ezen vizsgálat mentén tegyen számára előnyös intézkedéseket.

II.

[9] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

[10] 2. Az EMR. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"3. § Ez a rendelet 2024. január 1-jén lép hatályba."

III.

[11] Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt.

[12] 1. Az Alkotmánybíróság az Ügyrendben meghatározottak szerint tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti érintettséget.

[13] Ezt az eljárást az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján folytatta le, amely lehetővé tette számára, hogy az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesszen a testület elé. Ennek során az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.

[14] 2. Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján nyújtotta be panaszát. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján a panaszt a vitatott jogszabály hatálybalépésétől számított 180 napon belül kell benyújtani. Az indítványozó a határidőt betartotta, hiszen a 2024. január 1-jei hatálybalépéshez képest 2024. február 19-én postázta alkotmányjogi panaszbeadványát. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, képviseletére az ügyvezetője jogosult.

[15] 3. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás.

[16] A kivételes alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint "[a]z érintettségnek [...] személyesnek, közvetlennek és aktuálisnak kell lennie (lásd: 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27])" (3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55]). Nem állapítható meg az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozóval szemben nem került alkalmazásra, vagy annak hatályosulása őt közvetlenül nem érintette (vagyis a jogsérelem nem következett be, nem aktuális) (3170/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [11]). Ha a jogszabály érvényesüléséhez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az indítványozónak először a jogsértést közvetlenül megvalósító államhatalmi aktust kell megtámadnia, amelyet követően lehetővé válik a norma közvetett vizsgálata is. "Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kell állnia" (először 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]-[31], legutóbb megerősítette: 3123/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [12], a gyakorlat összefoglalását lásd legutóbb például: 33/2017. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [32]-[35]; 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [18]-[19]; 3468/2020. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [18]).

[17] Az indítványozó az indítványhoz csatolt részszámla, számlarészletező és szolgáltatói tájékoztató levéllel igazolta, hogy egy olyan nem lakossági felhasználó, aki a víziközmű szolgáltatást igénybe veszi, és akire nézve ezért a szolgáltató automatikusan alkalmazza az EMR.-t hatósági vagy bírósági eljárás, illetve döntés közbejötte nélkül. Emiatt az indítványozó érintettsége megfelel a fenti követelményeknek az Alkotmánybíróság megállapítása szerint.

[18] 4. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a B) cikk (1) bekezdésére csak két kivételes esetben lehet alkotmányjogi panaszt alapítani. Akkor, ha az indítványozó a visszaható hatályú jogalkotás vagy jogalkalmazás tilalmának megsértésére, illetve a felkészülési idő hiányára hivatkozik (lásd legutóbb például: 3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [15]; 3318/2022. (VI. 30.) AB végzés, Indokolás [13]; 3275/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [13]). Jelen ügyben az indítványozó a B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában a felkészülési idő hiányára hivatkozott, ami vizsgálható az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz eljárásban.

[19] 5. A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz, és az ítélt dolog joghatása [vesd össze: Abtv. 31. § (1) bekezdés] nem áll fenn, hiszen az Alkotmánybíróság még nem döntött érdemben a támadott normáról.

[20] 6. Az Abtv. 29. §-a alapján az "Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be". A befogadásról az Alkotmánybíróság mérlegelés alapján dönt.

[21] Ebben az ügyben az Alkotmánybíróság a következőket tekintette alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek. Megállapítható-e a kellő felkészülési idő sérelme azon az alapon, hogy az indítványozó gazdasági társaságnak a rendelkezésére állt 19 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy vízhálózatát a víziközmű-szolgáltatás megváltozott díjtételeire tekintettel úgy alakítsa át, hogy minél alacsonyabb legyen a szolgáltatás igénybe vételéért fizetendő díj? Erre a kérdésre csak olyan érdemi vizsgálat alapján lehet válaszolni, amely az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése részét képező kellő felkészülési idő tartalmát a jelen ügy szempontjából feltárja és azt ebben az eljárásban alkalmazza.

IV.

[22] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[23] 1. Az Alkotmánybíróság először a szükséges mértékben összefoglalta a kellő felkészülési idővel kapcsolatos állandó gyakorlatát (IV.2. pont, Indokolás [24] és köv.), majd áttekintette a támadott és a jelen ügy szempontjából releváns szabályozást (IV.3. pont, Indokolás [32] és köv.), végül felülvizsgálta a sérelmezett normát a kellő felkészülési idővel összefüggésben (IV.4. pont, Indokolás [38] és köv.).

[24] 2. A jogállamiság-jogbiztonság alkotmányos értékét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tartalmazza. Ennek a részét képezi a kellő felkészülési idő követelménye, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbi gyakorlatot folytatja.

[25] 2.1. Az Alaptörvény hatálybalépése után többször megerősített 28/1992. (IV. 30.) AB határozat értelmében a ""demokratikus jogállam [...] - sok egyéb mellett - abban is különbözik a diktatúrától, hogy [...] garanciákkal megteremti annak a reális lehetőségét, hogy a jogalanyok valóban megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket s módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. [...] [a] jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a) a jogszabály szövegének megszerzésére [...] és áttanulmányozására; b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez." (ABH 1992, 156-157.) Az Alkotmánybíróság ezen kritériumokat újfent rögzítette az Alaptörvény Negyedik módosítását követően is, többek között a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatban (Indokolás [58])" (3003/2022. (I. 13.) AB határozat, Indokolás [36]).

[26] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a "kellő felkészülési idő követelményének a jogbiztonság elvéből következő lényegi eleme, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek mindazok a címzettjei, akik részére a jogszabály új, illetve többletkötelezettségeket ír elő - legyenek akár a jogszabály végrehajtásáért felelős (jogalkalmazó) szervek, akár az önkéntes jogkövetés szempontjából érintett egyéb személyek és szervek - a kötelezettségeiket potenciálisan teljesíteni tudják, és akaratuk ellenére ne kövessenek el kötelezettségszegést, ne valósítsanak meg jogellenes magatartást (6/2013. (III. 1.) AB határozat, [233]-[236])" (3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [26]).

[27] Azt is kimondta már az Alkotmánybíróság, hogy ""[a] jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg." [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.]" (3209/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [51]).

[28] A tankönyvellátási szabályok átalakítását sérelmező indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a "jogszabály alkalmazására vonatkozó felkészülési idő megfelelősége [...] a jogkövető magatartás tanúsítására való felkészülést jelenti, ellentétben az indítványozó jóval tágabb, a jogszabály alkalmazásának gazdasági következményeire való felkészülést szükségesnek tartó értelmezésével" (3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]).

[29] Azt, hogy a gazdasági következményekre való felkészülés kívül esik azon, amit a kellő felkészülési időnek alkotmányos értelemben biztosítania kell, már több ügyben megerősítette a testület. "A kellő felkészülési idő követelménye így a jogkövető magatartás tanúsítására történő felkészülést fogja át, de a jogalkalmazás gazdasági következményeire való felkészülés már védelmi körén kívül esik (6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [233]-[236], melyet később megerősített: 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [26]-[27]) (3076/2017. (IV. 28.) AB határozat, Indokolás [46])" (3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [22]-[23]; 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [44]-[47]). A hivatkozott ügyekben a gazdasági következmények kontextusában értékelte az Alkotmánybíróság például azt, hogy a jogalkotó a végrehajtói tevékenységet egyetemi végzettséghez kötötte, elrendelte a jogi képviseletet ellátó jogtanácsosok kötelező kamarai tagságát és a nemzeti otthonteremtési közösségek megbízható szervezőjévé válás feltételeit lefektette.

[30] Ezek alapján jutott az Alkotmánybíróság arra a következtetésre az egyik legutóbbi releváns határozatában, hogy "az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó kellő felkészülési időre vonatkozó három pontból álló teszt már kikristályosodott. E főszabály szerint, ha a jogalkotó új vagy többletkötelezettséget ír elő, akkor a norma címzettjei számára a felkészülési időt a szabály kihirdetése és alkalmazandósága (jellemzően hatálybalépése) között úgy kell biztosítani, hogy kellő idő maradjon: 1) a jogszabály szövegének megismerésére; 2) a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, ami nem foglalja magában a gazdasági következményekre való felkészülést; 3) annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez" (3078/2024. (II. 29.) AB határozat, Indokolás [38]; lásd még: 3323/2024. (VII. 29.) AB határozat, Indokolás [121]).[1]

[31] 2.2. A fentiekből az a következtetés vonható le a jelen ügy szempontjából, hogy a kellő felkészülési idő három pontból álló tesztjét állandó gyakorlatának megfelelően alkalmazza az Alkotmánybíróság. Ennek a részét képezi az is, hogy a kellő felkészülési idő követelménye a jogalkotás gazdasági következményeire való felkészülést nem foglalja magában.

[32] 3. A Vksztv. határozza meg a víziközmű-szolgáltatás törvényi kereteit. A Vksztv. az ellátás biztosításának szabályozásakor különbséget tesz lakossági és nem lakossági felhasználó között. A megkülönböztetés elvi alapja, hogy lakossági felhasználó esetében létfenntartási vízigény jelentkezik, ami természeténél fogva csak az emberre vonatkozik. Ennek megfelelően különbözőek például a szolgáltatás korlátozására vagy megszüntetésére vonatkozó szabályok a két felhasználói csoport tekintetében (lásd: Vksztv. 58. §).

[33] A víziközmű-szolgáltatás díjszabását az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 47/1999. (XII. 28.) KHVM rendelet (a továbbiakban: KHVMR.) tartalmazta 2023. december 31-ig. Már a KHVMR. is következetesen különbséget tett a lakossági és nem lakossági falhasználók díjainak szabályozása között. A jogalkotó az EMR. elfogadásával önálló jogforrást biztosított a nem lakossági felhasználók díjának szabályozására 2024. január 1-jei hatálybalépéssel. Ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezte a KHVMR. 1. melléklet 2. pontját, amely a nem lakossági díjakat tartalmazta.

[34] Az indítványozó vonatkozásában azt szükséges még rögzíteni, hogy szolgáltatója állami tulajdonba került. Ennek a relevanciája az, hogy az állami tulajdonba vonással terelték a szolgáltatót abba a körbe, amelyik a nem lakossági felhasználóknak országosan egységesen az EMR. szerinti árakon nyújtja szolgáltatásait.

[35] A szolgáltató állami tulajdonba kerülésével és az EMR. hatálybalépésével a víziközmű szolgáltatás ivóvízdíjai a következőképpen változtak a MIVÍZ 2023-ban hatályban volt árjegyzékéhez képest. Amíg az árjegyzék alapdíjat nem tartalmazott és az indítványozónak 432,80 Ft/m3 + 27% ÁFA fogyasztással arányos ivóvízdíj számlázását írta elő, addig az EMR. hatálybalépésével megjelent az átfolyási átmérő méretétől függő ivóvízellátási havi alapdíj, amelynek összege az indítványozó esetében 49 768 Ft + 27% ÁFA, valamint az indítványozó fogyasztással arányos díja 576 Ft/m3 + 27% ÁFA összegre emelkedett.

[36] Az EMR. kihirdetése és hatálybalépése között - ahogyan az a jelen határozat indokolásának [3] bekezdésében szerepel - 19 nap telt el.

[37] A fentiekből azt a következtetést szükséges levonni, hogy az EMR. támadott szabálya 19 napot biztosított az indítványozónak arra, hogy alkalmazkodjon az esetében érvényesülő díjemeléshez.

[38] 4. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a kellő felkészülési idő követelményét sérti-e az, hogy az indítványozónak 19 nap állt rendelkezésre arra, hogy felkészüljön az EMR. alkalmazására.

[39] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítványozó nem lakossági fogyasztó, hanem egy olyan gazdasági társaság (kft.), amely nyereségszerzésre törekvő vállalkozási tevékenységet végez, és ennek érdekében számos jogcímen teljesít különböző kiadásokat. Ezek természetéhez az tartozik hozzá, hogy folyamatosan változnak részben a szabályozás következtében, részben a piaci folyamatok alakulásának megfelelően. Az általános költségek közé tartozik a víziközmű-szolgáltatás díja is. Ez a díj nem a közhatalmi szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosítja, hanem tulajdonképpen az igénybe vett gazdasági szolgáltatás ára.

[40] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy állandó gyakorlata értelmében a jogalkalmazás gazdasági következményeire való felkészülés a kellő felkészülési idő követelménye által biztosított alkotmányos védelmi körön kívül esik.

[41] Következésképpen az indítványozó által sérelmezett helyzet alkotmányjogi szempontból nem sorolható a jogkövető magatartás tanúsításához szükséges felkészülés hatálya alá, hanem csupán a jogszabály gazdasági következményeire való felkészülést foglalja magában. Nevezetesen azt, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a vízdíj minimalizálására a megváltozott jogszabályi környezetben, azaz arra, hogy a gazdasági társaság általános költségei közé tartozó egyik jogcím (gazdasági szolgáltatás díja) minél alacsonyabb legyen. Ez azonban - mint az fentebb említésre került - kívül esik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett kellő felkészülési idő követelményén. Az indítványozó valójában azt az igényt fogalmazta meg, hogy elég időt kapjon optimalizálni vízhálózatát az EMR. gazdasági következményeire tekintettel. A kellő felkészülési idő azonban ezt nem oltalmazza.

[42] A szakjogi szabályozás alapjogi - ám a jelen ügyben fel nem hívott - hátteréhez kapcsolódva megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság alábbi döntésében a lakossági, illetve nem lakossági ügyfelek közti eltérés úgy nyert kifejezést, hogy az egészséges ivóvízhez való jog az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerinti testi és lelki egészséghez való jognak a részét képezi, amelynek alanya kizárólag természetes személy lehet (3196/2020. (VI. 11.) AB határozat, Indokolás [12]).

[43] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította a rendelkező részben írtak szerint.

Budapest, 2024. október 15.

Dr. Patyi András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Katalin s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/468/2024.