62012CJ0335[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2014. július 17-i ítélete. Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Saját források - Behozatali vámok utólagos beszedése - A tagállamok pénzügyi felelőssége - Nem exportált cukor többletkészletek. C-335/12. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2014. július 17. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Saját források - Behozatali vámok utólagos beszedése - A tagállamok pénzügyi felelőssége - Nem exportált cukortöbbletkészletek"

A C-335/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2012. július 13-án

az Európai Bizottság (képviseli: A. Caeiros, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes, J. Gomes és P. Rocha, valamint A. Cunha, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, Juhász E. (előadó), A. Rosas, D. Šváby és C. Vajda, bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: M. Ferreira, vezető tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. december 12-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2014. március 6-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Keresetével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Portugál Köztársaság - mivel nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a Portugál Köztársaságnak az Európai Közösséghez való csatlakozását követően nem exportált cukortöbblet-mennyiségeket terhelő vámoknak megfelelő 785078,50 euró összeget - nem teljesítette az EK 10. cikkből, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint a Szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1985. L 302., 23. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 254. cikkéből, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1985. május 7-i 85/257/EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 128., 15. o.) 7. cikkéből, az 1986. október 31-i 3332/86/EGK bizottsági rendelettel (HL L 306., 37. o.; a továbbiakban: 579/86 rendelet) módosított, az 1986. március 1-jén Spanyolország és Portugália területén lévő cukorágazati termékek készleteinek megállapításáról szóló, 1986. február 28-i 579/86/EGK bizottsági rendelet (HL L 57., 21. o.) 4., 7. és 8. cikkéből, a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i 1697/79/EGK tanácsi rendelet (HL L 197., 1. o.) 2. cikkéből, valamint a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 155., 1. o.) 2., 11. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2. A csatlakozási okmány 254. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"A portugál területen 1986. március 1-jén szabad forgalomban lévő bármely olyan termékkészletet, amelynek mennyisége meghaladja a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiséget, a Portugál Köztársaságnak a megállapításra kerülő közösségi eljárások alapján és a 258. cikkben foglalt feltételek szerint meghatározott határidőkön belül a saját költségén fel kell számolnia. A rendes átvihető készlet fogalmát minden egyes termék esetében az egyes közös piacszervezésekre vonatkozó sajátos ismérvek és célkitűzések figyelembevételével kell meghatározni" [nem hivatalos fordítás].

3. A csatlakozási okmány 371. cikke szerint:

"(1) A tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak a Közösségek saját forrásai által történő pótlásáról szóló, 1970. április 21-i határozatot [...] a 372-375. cikkben említett rendelkezések szerint kell alkalmazni.

(2) Az 1970. április 21-i határozatra a jelen fejezet cikkeiben való minden hivatkozást a Közösség saját forrásainak rendszeréről szóló, 1985. május 7-i tanácsi határozatra való hivatkozásnak kell tekinteni az utóbbi határozat hatálybalépését követően" [nem hivatalos fordítás].

4. A csatlakozási okmány 372. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az 1970. április 21-i határozat 2. cikke első bekezdésének a) pontjában foglalt »mezőgazdasági lefölözésnek« nevezett bevételek magukban foglalják a Portugália és más tagállamok, illetve Portugália és harmadik országok közötti kereskedelemben a 233-345. cikk, a 210. cikk (3) bekezdése és a 213. cikk alapján az import után fizetett bármely összegből származó bevételeket is" [nem hivatalos fordítás].

5. A 85/257 határozat 2. cikke előírja:

"A következőkből származó bevételek:

a) a Közösségek intézményei által a harmadik országok tekintetében a közös mezőgazdasági politika keretében megállapított vagy esetlegesen megállapításra kerülő lefölözések, támogatások, kiegészítő vagy kompenzációs összegek, kiegészítő összegek vagy tényezők és egyéb vámok, illetve a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt hozzájárulások és egyéb vámok.

b) a közös vámtarifa szerinti vámok és egyéb vámok, amelyeket a harmadik országok tekintetében a Közösségek intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani,"

a Közösségek költségvetésébe befizetett saját forrásnak minősülnek.

[...]" [nem hivatalos fordítás].

6. Az említett határozat 7. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A 2. és 3. cikkben hivatkozott közösségi forrásokat a tagállamok szedik be a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján, amelyeket e célból adott esetben módosítani kell. A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az említett forrásokat" [nem hivatalos fordítás].

7. A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1988. június 24-i 88/376/EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 185., 24. o.) 2. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A Közösségek költségvetésében saját forrásnak számít a következőkből származó bevétel:

a) a Közösségek intézményei által a harmadik országok tekintetében a közös mezőgazdasági politika keretében megállapított vagy megállapítandó lefölözések, támogatások, kiegészítő vagy kompenzációs összegek, kiegészítő összegek vagy tényezők és egyéb vámok, illetve a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül előírt hozzájárulások és egyéb vámok;

b) a közös vámtarifa szerinti vámok és egyéb vámok, amelyeket a harmadik országok tekintetében a közösségek intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani, illetve az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó termékekre kiszabott vámok;

[...]" [nem hivatalos fordítás].

8. E határozat 8. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"A Közösségek a 2. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásait a tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján szedik be, amelyeket adott esetben a közösségi követelményekhez igazítanak. [...] A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a 2. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontja szerinti forrásokat" [nem hivatalos fordítás].

9. Az 1697/79 rendelet 1. cikke ekként rendelkezik:

"(1) E rendelet megállapítja, hogy az illetékes hatóság milyen feltételekkel intézkedhet a megfizetésért felelős személytől bármilyen okból nem követelt, a vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedése iránt.

(2) E rendelet alkalmazásában:

a) »behozatali vámok«: vámok és azokkal azonos hatású díjak, valamint a mezőgazdasági lefölözések és egyéb importterhek, amelyeket a közös agrárpolitika alapján vagy a Szerződés 235. cikke értelmében a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó bizonyos árucikkekre alkalmazandó külön intézkedések alapján írnak elő;

[...]

c) »könyvelésbe vétel«: az a hatósági aktus, amellyel az illetékes hatóságok a fizetendő behozatali vagy kiviteli vámok összegét megfelelően megállapítják;

d) »vámtartozás«: valamely természetes vagy jogi személynek vámköteles árura vonatkozó behozatali és kiviteli vámok megfizetésére irányuló, a hatályos jogszabályok alapján fennálló kötelezettsége" [nem hivatalos fordítás].

10. Az 1697/79 rendelet 2. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok megállapítják, hogy a jogszabály szerinti behozatali vagy kiviteli vám összegének egészét vagy egy részét vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén a megfizetésért felelős személytől nem követelték, eljárást indítanak a be nem fizetett vám beszedésére.

Ezt az eljárást azonban a megfizetésért felelős személytől eredetileg követelt összeg könyvelésbe vételének időpontjától, illetve, ha nem történt könyvelésbe vétel, a szóban forgó árura vonatkozó vámtartozás keletkezésének időpontjától számított hároméves határidő eltelte után nem lehet megindítani.

(2) Az (1) bekezdés értelmében, a beszedési eljárás a behozatali vagy kiviteli vám összegének a megfizetéséért felelős személlyel való közlésével indul" [nem hivatalos fordítás].

11. A Portugáliában lévő mezőgazdasági termékek készleteiről szóló, 1985. december 20-i 3771/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 362., 21. o.) 1. cikke kimondja:

"E rendelet megállapítja a csatlakozási okmány 254. cikkének végrehajtására vonatkozó általános szabályokat" [nem hivatalos fordítás].

12. A 3771/85 rendelet 8. cikke ekként rendelkezik:

"(1) E rendelet végrehajtási szabályait az olaj- és zsírpiac közös szervezéséről szóló, 1966. szeptember 22-i 136/66/EGK tanácsi rendelet [(HL 1966. 172, 3025. o.)] 38. cikkében, illetve adott esetben, a mezőgazdasági piacok közös szervezéséről szóló más rendeletek megfelelő cikkeiben foglalt eljárással összhangban kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtási szabályok magukban foglalják különösen:

a) a csatlakozási okmány 254. cikkében említett készlet meghatározását azon termékek esetében, amelyek mennyisége meghaladja a rendes átvihető készletet;

[...]

d) a termékfeleslegek forgalomba hozatalának szabályait.

3. Az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtási szabályok előírhatják:

[...]

c) díj beszedését olyan esetben, amikor az érdekelt nem tartja tiszteletben a termékfelesleg forgalomba hozatalának szabályait" [nem hivatalos fordítás].

13. Az 579/86 rendelet második preambulumbekezdésének értelmében:

"[...] tekintettel az új tagállamokban a cukorra és az izoglukózra, azaz olyan készletezhető termékekre vonatkozóan meglévő spekulációs veszélyekre, amelyek tekintetében export-visszatérítéseket határoztak meg, rendelkezéseket kell megállapítani az 1986. március 1-jén [...] Portugáliában található készletekkel kapcsolatban" [nem hivatalos fordítás].

14. Az említett rendelet hatodik preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"[...] azt az átvihető készleten felüli mennyiséget [...], amelyet a megállapított határidőn belül nem exportáltak, és ezért nem távolítottak el a piacról, a Közösség belső piacán forgalomba hozott és harmadik országokból behozott mennyiségnek kell tekintetni; [...] ilyen feltételek mellett indokolt annak megállapítása, hogy az érintett termékre vonatkozóan az exportálásra előírt határidő utolsó napján hatályos importlefölözés összegével azonos mértékű díjat kell kivetni; [...] az említett összeg nemzeti fizetőeszközre való átváltása során a fenti időpontban érvényes mezőgazdasági árfolyamot kell alkalmazni" [nem hivatalos fordítás].

15. Az említett rendelet 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) Az új tagállamok mindegyikének össze kell írnia [...] az 1986. március 1-jén 0.00 órakor a területén szabad forgalomban lévő cukor- és izoglukózkészleteket.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében valamennyi olyan [vállalkozásnak], amely 1986. március 1-jén 0.00 órakor [...] legalább 3000 kilogramm [...] mennyiségű szabad forgalomban lévő cukor- vagy izoglukózkészlettel [...] rendelkezik, 1986. március 13-ig be kell jelentenie azt az illetékes hatóságoknak.

[...]" [nem hivatalos fordítás]

16. Az 579/86 rendelet 4. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Ha a 3. cikkben említett összeírás során megállapított cukor- vagy izoglukózkészletek mennyisége egy új tagállamban meghaladja a számára a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított mennyiséget, e tagállamnak biztosítania kell, hogy - Portugália esetében 1987. január 1-jéig - a leltárba vett és a szóban forgó rögzített mennyiség közötti különbséggel azonos mennyiséget a Közösség területén kívülre exportálják [...]

[...].

(2) Az (1) bekezdés értelmében kivitelre előírt mennyiségek tekintetében:

[...]

c) a szóban forgó terméket - Portugália esetében 1987. július 1-jéig - ki kell vinni azon új tagállam területéről, ahol az (1) bekezdés szerinti megállapításra sor kerül, és a terméknek ezen időpontig el kell hagynia a Közösség földrajzi területét." [nem hivatalos fordítás]

17. Az 579/86 rendelet 5. cikke ekként rendelkezik:

"(1) 1987. szeptember 1-jéig, kivéve vis maior esetén, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti bizonyítékot kell szolgáltatni a Portugáliából való kivitelről [...] és az alábbi dokumentumokat kell benyújtani:

a) az érintett új tagállam illetékes szerve által a 6. cikknek megfelelően kiállított kiviteli igazolásokat;

b) a [mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek, és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított közös végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 1980. december 3-i] 3183/80/EGK [bizottsági] rendelet [(HL L 338., 1. o.)] 30. és 31. cikkében említett, a biztosíték felszabadításához szükséges, érintett okmányokat.

(2) Ha az előírt határidőig az (1) bekezdésben említett bizonyítékot nem szolgáltatják, a szóban forgó mennyiséget a Közösség belső piacán forgalomba hozottnak kell tekinteni.

[...]" [nem hivatalos fordítás]

18. Az 579/86 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében a belső piacon forgalomba hozottnak tekintett mennyiségek után:

a) a cukorra vonatkozóan, a fehér cukor tekintetében 100 kilogrammonként [...] Portugália esetében az 1987. június 30-án hatályos importlefölözéssel azonos összegű díjat [...] kell kiszabni, amelyet az esettől függően az ugyanazon időpontban a fehér cukor tekintetében a szóban forgó új tagállam esetében hatályos »csatlakozási« kompenzációs összeggel kell növelni vagy csökkenteni.

[...]" [nem hivatalos fordítás]

19. E rendelet 8. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"Az új tagállamok megteszik mindazon intézkedéseket, amelyek e rendelet alkalmazásához szükségesek, és különösen kialakítják azon ellenőrzési eljárásokat, amelyek a 3. cikkben említett elszámolás elvégzéséhez és a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított kiviteli kötelezettség teljesítéséhez szükségesnek bizonyulnak" [nem hivatalos fordítás].

20. Az 1552/89 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A jelen rendelet alkalmazása szempontjából a Közösségeknek a [88/376] határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő saját forrásokra vonatkozó jogosultságát akkor lehet megállapítani, ha a tagállam illetékes szervei közölték az adóssal a tartozás összegét. Az erre vonatkozó valamennyi közösségi rendelkezés tiszteletben tartása mellett a közlésre akkor kerül sor, ha az adós személye ismert és a vámösszeg az illetékes államigazgatási szervek által kiszámítható" [nem hivatalos fordítás].

21. Az 1552/89 rendelet 11. cikke ekként rendelkezik:

"A 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E kamatlábat 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt kamatlábat a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák" [nem hivatalos fordítás].

22. Ugyanezen rendelet 17. cikke így rendelkezik:

"(1) A tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2. cikk alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget az e rendeletben meghatározottak szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák.

(2) A tagállamok kizárólag akkor mentesülnek az alól a kötelezettség alól, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák a megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget, ha ezen összegeket vis maior miatt nem szedték be. A tagállamok emellett meghatározott esetekben figyelmen kívül hagyhatják azt a kötelezettséget, hogy ezen összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák, ha a konkrét eset valamennyi vonatkozó körülményének mélyreható értékelése után úgy látszik, hogy a beszedés rajtuk kívül álló okok miatt teljességgel lehetetlen. Ezekre az esetekre hivatkozni kell a (3) bekezdésben előírt jelentésben, ha a szóban forgó összegek meghaladják a 10000 [eurót] a nemzeti pénznemre átváltva a megelőző naptári év októberének első munkanapján alkalmazandó árfolyamon; az említett jelentésben meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek megakadályozták a tagállamot a kérdéses összegek rendelkezésre bocsátásában. Adott esetben a Bizottság az érintett tagállamot észrevételeiről hat hónapos határidőn belül tájékoztatja.

[...]" [nem hivatalos fordítás].

A pert megelőző eljárás

23. 2003. június 26-án a Portugál Köztársaság a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2000/597/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően arra kérte a Bizottságot, hogy mentesítse azon kötelezettség alól, hogy ezen intézmény rendelkezésére bocsássa a hagyományos saját források körébe tartozó 785078,50 euró összeget.

24. A Portugál Köztársaság szerint e lefölözések beszedése lehetetlenné vált a Supremo Tribunal Administrativo (közigazgatási legfelsőbb bíróság) 2002. május 8-i azon ítéletének meghozatalát követően, amely az érintett adóshoz első ízben 1990. október 25-én intézett fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. A fizetési meghagyás azon cukortöbblet-mennyiségekkel kapcsolatos saját forrásokra vonatkozott, amelyek tekintetében 1987. szeptember 1-jéig, az 579/86 rendeletben meghatározott határidőig nem bizonyították a kivitel megtörténtét.

25. E kérelemre válaszul a Bizottság 2003. december 17-i és 2004. február 20-i levelében kiegészítő tájékoztatást kért a portugál hatóságoktól különösen azon indokokra vonatkozóan, amelyek miatt egyrészről az említett adós több mint három évvel a szóban forgó vámtartozás létrejöttét követően kapott értesítést e tartozásról, másrészről pedig amelyek miatt a Supremo Tribunal Administrativo "hatályon kívül helyez[te] az említett tartozás figyelembevételéről szóló aktust".

26. 2004. március 22-i levelükben a portugál hatóságok megadták a kért tájékoztatást, valamint benyújtották a Supremo Tribunal Administrativo 2002. május 8-i ítéletének és a Tribunal Tributário de Segunda Instância (másodfokú adóügyi bíróság) 1996. március 26-i ítéletének másolatát. E tájékoztatásból kitűnik, hogy a szóban forgó vállalkozás nem igazolta a birtokában lévő cukor többletmennyiségek kivitelének megtörténtét, és hogy a funchali (Portugália) vámhivatal 1987. október 16-i értesítésének megfelelően 1987. október 30-án 522511,20 eurónak megfelelő összeget fizetett. Újabb ellenőrzéseket követően a portugál hatóságok tájékoztatták e vállalkozást arról, hogy további 785078,50 eurónak megfelelő összeg fizetésére köteles. Az említett vállalkozás fellebbezést nyújtott be az őt az említett összeg fizetésére kötelező határozat ellen. Az ügy a Supremo Tribunal Administrativo elé került, amely határozatának meghozatala előtt több kérdést terjesztett előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé, amely 2001. október 11-én meghozta a William Hinton & Sons végzést (C-30/00, EU:C:2001:536). Ezt követően 2002. május 8-án a Supremo Tribunal Administrativo jogerősen törölte a portugál vámhatóságok követelését azzal az indokkal, hogy a szóban forgó további összegről akkor küldtek értesítést, amikor e követelés már elévült.

27. 2004. július 19-i levelében a Bizottság közölte a portugál hatóságokkal, hogy 2003. június 26-i kérelmüket, amelyben mentesítésüket kérték azon kötelezettség alól, hogy a szóban forgó saját forrásokat az említett intézmény rendelkezésére bocsássák, elutasította. A Bizottság azt is jelezte e hatóságok részére, hogy álláspontja szerint a Portugál Köztársaság nem bizonyította, hogy a szóban forgó saját források beszedése elmaradásának indokai nem róhatók fel neki. Ezért felszólította a portugál hatóságokat arra, hogy legkésőbb 2004. szeptember 20-ig bocsássák rendelkezésére a 785078,50 euró összeget.

28. 2004. november 29-i levelükben a portugál hatóságok azt kérték a Bizottság szolgálataitól, hogy vizsgálják felül álláspontjukat.

29. 2006. július 28-i levelében a Bizottság elutasította a Portugál Köztársaság kérelmét. Ezt követően ismételten felhívta a portugál hatóságokat, hogy a szóban forgó összeget haladéktalanul bocsássák a rendelkezésére. E levélben a Bizottság azon az alapon terjesztette elő követelését, hogy a szóban forgó összeg "a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt hozzájárulások[ból] és egyéb vámok[ból] [...] származó bevétel[nek]" minősül. A tartozás összegének rendelkezésre bocsátására irányuló, 2007. január 31-i levélben előadott újabb felhívására sem érkezett kedvező válasz a portugál hatóságok részéről.

30. 2007. október 23-án a Bizottság felszólító levelet intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben előadta azon indokokat, amelyek miatt nem értett egyet az említett tagállam által kifejtett azon állásponttal, amely "megtagadta annak elismerését, hogy a szóban forgó vámok a Közösségek saját forrásainak minősülnek", és e levélben annak indokait is előadta, hogy e vámok miért "minősülnek ténylegesen a Közösségek saját forrásainak".

31. Az említett felszólító levélben a Bizottság hangsúlyozta, hogy bár "a Supremo Tribunal Administrativo jogerős bírósági határozatát vitathatatlanul sem a Bizottság, sem pedig a portugál hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül", e határozat "közvetlenül a gazdasági szereplő és a nemzeti hatóságok közötti viszonyra vonatkozik [...], de nem érinti a tagállamnak a Közösség saját forrásaival kapcsolatos kötelezettségeit".

32. Ugyanezen felszólító levélben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy "a csatlakozási okmány 254. cikke előírta, hogy [a Portugál Köztársaság] a saját költségén távolítsa el a cukortöbblet-mennyiségeket", és hangsúlyozta, hogy "e tekintetben a portugál hatóságoknak biztosítaniuk kellett volna a többletmennyiségek kivitelét (az 579/86 rendelet 4. cikkének megfelelően)". A Bizottság hozzátette, hogy "a kivitelre szánt mennyiségek vonatkozásában be kellett volna szedniük a megállapított vámokat a 3771/85 rendelet 8. cikke (3) bekezdése c) pontjának [...] és az 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának rendelkezéseivel összhangban, és meg kellett volna tenniük minden szükséges intézkedést az említett jogszabályok alkalmazása érdekében (az utóbbi rendelet 8. cikkével összhangban)".

33. A Bizottság arra is felhívta a Portugál Köztársaságot, hogy a lehető leggyorsabban bocsássa a Bizottság rendelkezésére a 785078,50 euró összeget az 1150/2000 rendelet 11. cikke szerinti késedelmi kamatok további felhalmozódásának elkerülése érdekében, és az EK 226. cikk alkalmazásával felhívta e tagállamot arra, hogy a fent említett felszólító levél kézhezvételétől számított két hónapon belül terjessze elő a jelen ügyre vonatkozó észrevételeit.

34. 2008. február 8-i levelükkel a portugál hatóságok válaszoltak a fenti felszólító levélre arra hivatkozva, hogy amikor "2003. június 26-án közölték a Bizottsággal a saját források rendelkezésére bocsátása alóli mentesítésükre irányuló kérelmüket [...], a szóban forgó összeget lefölözésnek minősítették", és hogy "az [Európai Közösségek] Elsőfokú Bírósága a Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ügyben hozott [(T-240/02, EU:T:2004:354)] ítéletének 2004. december 7-i kihirdetését követően a portugál hatóságok által elfogadott minősítés vitatottá vált, [...] [és hogy] az említett ítéletben szereplő értelmezést a Bíróság később a Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ügyben 2006. október 26-án hozott ítéletében [(C-68/05. P, EU:C:2006:674)] megerősítette". E hatóságok hangsúlyozták, hogy "[a] fenti két ítéletből ugyanis az következik (jóllehet a nem exportált cukorra kivetett összegre vonatkoztak), hogy az 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetendő összeg nem minősülhet »lefölözésnek«, amennyiben ezen összeg [...] az importlefölözések végrehajtásával összefüggő céloktól eltérő célokat követ[ett], [és] a lefölözést kizárólag számítási alapként használ[ta]".

35. A portugál hatóságok az említett levélben rámutattak, hogy "a Bizottság csak 2006. július 28-i levelében [minősítette] első alkalommal a szóban forgó összeget az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 253., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 3. kötet, 200. o.) 2. cikke értelmében vett, »a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt [...] egyéb vám[nak] [...]«", amely minősítéssel való egyet nem értésüket a portugál hatóságok az álláspontjukat alátámasztó indokok kifejtésével előadták.

36. 2009. február 2-án a Bizottság indokolással ellátott véleményt intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben az említett hatóságok által előadott érveket elutasította.

37. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy egyrészről a szóban forgó összegek közösségi saját forrás jellege a közösségi jogszabályokból következik, és arra a tagállamok hatásköre nem terjed ki, ami azzal jár, hogy az ezen összegek tagállamok általi minősítésének nincs jelentősége, másrészről pedig megerősítette azon álláspontját, amely szerint "a jelen ügyben szóban forgó összeget a [85/257] határozat 2. cikkének a) pontja értelmében vett, »a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt [...] egyéb vám[nak]«" kell minősíteni".

38. Emellett a Bizottság felhívta a portugál kormányt, hogy a kézbesítéstől számított két hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljen ezen indokolással ellátott véleménynek.

39. 2011. október 28-án a Bizottság indokolással ellátott kiegészítő véleményt intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben megerősítette a 2009. február 2-án e tagállamnak megküldött indokolással ellátott vélemény tartalmát, és tájékoztatta a portugál hatóságokat arról, hogy "az indokolással ellátott véleményben szereplő két nyilvánvaló tárgyi tévedésre derült fény [...], ezért az egyértelműség és jogbiztonság érdekében azokat a jelen indokolással ellátott kiegészítő vélemény útján ki kellett javítani".

40. A Bizottság az említett indokolással ellátott kiegészítő vélemény 11. és 12. pontjában e tárgyi tévedéseket az alábbiak szerint javította ki "[...] mivel a portugál hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a [Portugál Köztársaságnak] [a Közösséghez] történő csatlakozását követően nem exportált cukortöbblet-mennyiségeket terhelő vámoknak megfelelő 785078,50 euró összegű saját forrást, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az EK 10. cikkből, a csatlakozási okmány 254. cikkéből, a 85/257 határozat 7. cikkéből, az 579/86 rendelet 4., 7. és 8. cikkéből, az 1697/79 rendelet 2. cikkéből, valamint az 1552/89 rendelet 2., 11. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit".

41. Az említett indokolással ellátott kiegészítő véleményben a Bizottság ismét felhívta a Portugál Köztársaságot arra, hogy annak kézhezvételétől számított két hónapon belül tegyen eleget kötelezettségeinek.

42. 2012. február 6-án a portugál hatóságok az indokolással ellátott kiegészítő véleményre is választ adtak. Fenntartották érveiket, és közölték, hogy "kifejezik egyet nem értésüket az indokolással ellátott vélemény alapjául szolgáló, és a Bizottság által az indokolással ellátott kiegészítő véleményben fenntartott érvek tekintetében".

43. A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek e tagállam válaszát, úgy határozott, hogy az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtja a jelen keresetet.

A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről

44. 2014. március 18-i levelével a Portugál Köztársaság kérte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását lényegében arra való hivatkozással, hogy a főtanácsnok egyrészről nem vette figyelembe valamennyi érvét azon kérdés kapcsán, hogy a szóban forgó összegek az Európai Unió saját forrásainak minősülnek-e, másrészről pedig a portugál hatóságok gondosságának értékelése kapcsán olyan ténybeli elemekre támaszkodott, amelyek tekintetében a Portugál Köztársasághoz a Bíróság nem intézett kérdést.

45. E tekintetben sem az Európai Unió Bíróságának alapokmánya, sem pedig a Bíróság eljárási szabályzata nem teszi lehetővé, hogy a felek a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (lásd: Stichting Natuur en Milieu és társai ítélet, C-266/09, EU:C:2010:779, 28. pont).

46. Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 83. cikkéből következik, hogy a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg.

47. A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően megállapítja, hogy a jelen ügyben minden szükséges adat a rendelkezésre áll a jelen keresetről való határozathozatalhoz, és az ügyet nem kell olyan érvre tekintettel vizsgálni, amely előtte nem került megvitatásra.

48. Következésképpen a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelmet el kell utasítani.

A keresetről

49. Kétségtelen, hogy az indokolással ellátott véleményben kitűzött időpontig, azaz 2009. április 2-ig a 785078,50 euró összeget nem bocsátották a Bizottság rendelkezésére.

50. Nem vitatott, hogy ezen összeget az 579/86 rendelet 4., 7. és 8. cikkének rendelkezései alapján számították ki.

51. A Bizottság és a Portugál Köztársaság ellenkező állásponton van a 3771/85 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő azon díj minősítése vonatkozásában, amelyet akkor vetnek ki, ha nem tartják tiszteletben a termékfelesleg forgalomba hozatalának szabályait. Az 579/86 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése e díjat egyszerűen az "összeg" kifejezéssel jelöli. E kifejezés önmagában nem szolgál útmutatással azon kérdés tekintetében, hogy az említett díj a Közösségek saját forrásainak körébe tartozik-e.

52. A Bizottság azt állítja, hogy e díj a 85/257 határozat 2. cikke a) pontjának és a 88/376 határozat 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett, a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt egyéb vámnak minősül, és ezért a Közösségek saját forrásának tekintendő.

53. A Bizottság e minősítés érdekében a Törvényszék Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ítéletéből (EU:T:2004:354) és a Bíróság Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ítéletéből (EU:C:2006:674) vont le következtetéseket. Ezen ítéletekben az uniós bíróságok elvetették az említett díj importlefölözésként történő minősítését.

54. A Bizottság által hivatkozott, saját forrásként való minősítést el kell fogadni.

55. A 3771/85 rendelet 1. cikke ugyanis kimondja, hogy e rendelet megállapítja a csatlakozási okmány 254. cikkének végrehajtására vonatkozó általános szabályokat. E rendelkezés nem csupán úgy rendelkezik, hogy a portugál területen 1986. március 1-jén szabad forgalomban lévő bármely olyan termékkészletet, amelynek mennyisége meghaladja a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiséget, a Portugál Köztársaságnak a saját költségén fel kell számolnia, hanem úgy is, hogy a rendes átvihető készlet fogalmát minden egyes termék esetében az egyes közös piacszervezésekre vonatkozó sajátos ismérvek és célkitűzések figyelembevételével kell meghatározni.

56. Ahogyan a Bíróság a William Hinton & Sons végzés (EU:C:2001:536) 54. pontjában megállapította, a csatlakozási okmány 254. cikke a Portugál Köztársaság esetében a korábbi rendszer és a közös mezőgazdasági politika közötti átmenet biztosítására irányul. Ennek érdekében meghatározza azokat a korlátokat, amelyek között a portugál területen 1986. március 1-jén szabad forgalomban lévő bizonyos termékek forgalomba hozatala az említett időpontban a Közösség pénzügyi támogatásában részesülhet.

57. Az említett 254. cikk alkalmazására vonatkozó általános szabályokat illetően a 3771/85 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy e rendeletnek a mezőgazdasági piacok közös szervezéséről szóló szabályozásban foglalt eljárások szerint meghatározandó végrehajtási intézkedései magukban foglalják többek között díj beszedését olyan esetben, amikor az érdekelt nem tartja tiszteletben a termékfelesleg forgalomba hozatalának szabályait. Ily módon a Portugáliában megállapított cukortöbblet-mennyiségek felszámolásának végrehajtása érdekében az 579/86 rendelet előírja elsősorban e készletek meghatározott határidőn belül történő kivitelét, és az említett határidőn belül történő kivitel hiányában 7. cikkének (1) bekezdése alapján a fehér cukor tekintetében 1987. június 30-án hatályos importlefölözéssel azonos összeg megfizetését (lásd ebben az értelemben: William Hinton & Sons végzés, EU:C:2001:536, 56. pont).

58. Ezenkívül, és a fenti jogszabályi háttértől függetlenül elismert, hogy egyes mezőgazdasági termékek többletkészleteinek a piacról történő felszámolása vagy e termékek rendes készleteinek a piacon történő fenntartása jellemzően a közös mezőgazdasági politika célkitűzése, és az e célkitűzés megvalósítására irányuló intézkedések az említett politikába illeszkednek. Az ilyen intézkedések tehát, amelyek közé a 3771/85 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő díj is tartozik, az uniós jog eltérő rendelkezései hiányában úgy tekintendők, mint amelyek a szóban forgó közös piacszervezés, a jelen ügyben a cukorpiac közös szervezésének keretébe tartoznak.

59. Egyébiránt az 579/86 rendeletnek, amely meghatározza a cukorágazatba tartozó termékek 1986. március 1-jén Spanyolországban és Portugáliában található készleteivel kapcsolatos részletes szabályokat, nem csupán a csatlakozási okmány és a 3771/85 rendelet, hanem a cukorpiac közös szervezéséről szóló, 1981. június 30-i 1785/81/EGK tanácsi rendelet (HL L 177., 4. o.) is a jogalapját képezi.

60. A Portugál Köztársaság vitatja e minősítést, de az e vonatkozásban előadott érvei nem fogadhatók el.

61. Először is e tagállam azt állítja, hogy a "saját forrásnak" minősítendő bevételeket a csatlakozási okmány határozza meg, és a szóban forgó díj abban nem szerepel. Különösen az említett okmány 371. és 372. cikkére hivatkozik.

62. E tekintetben meg kell említeni, hogy az e cikkekre a Portugál Köztársaság által tett hivatkozás irreleváns. A csatlakozási okmány 371. cikke ugyanis úgy rendelkezik, hogy a 85/257 határozatot ezen okmány 372-375. cikkével összhangban kell alkalmazni. A csatlakozási okmány 372. cikkének első bekezdése pontosítja, hogy a "mezőgazdasági lefölözésnek" nevezett, a 85/257 határozatban említett bevételek "magukban foglalják" a Portugália és más tagállamok, illetve a Portugál Köztársaság és harmadik országok közötti "kereskedelemben az import után fizetett bármely összegből származó bevételeket is" anélkül, hogy a Közösség saját bevételeinek körét kizárólag e "mezőgazdasági lefölözésekre" korlátoznák. E szövegre tekintettel a csatlakozási okmány 372. cikkének második bekezdése nem zárja ki a "mezőgazdasági lefölözéseken" kívüli saját bevételeket.

63. A Portugál Köztársaság úgy véli, hogy az 579/86 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő díjat kizárólag a csatlakozási okmány 254. cikkének és 3771/85 rendelet végrehajtása érdekében vezették be, mivel az 1785/81 rendeletre az 579/86 rendeletben történő hivatkozás csak az utóbbi néhány rendelkezését, így 2. cikkének (2) bekezdését és 4. cikke (2) bekezdésének b) pontját érinti. E tagállam a William Hinton & Sons végzés (EU:C:2001:536) 54. pontjára hivatkozik annak bizonyítékaként, hogy a csatlakozási okmány végrehajtásáról van szó.

64. Ezen érv megválaszolása érdekében rá kell mutatni, hogy a Portugál Köztársaság nem szolgáltat indokokat arra vonatkozóan, hogy a jogalapként használt 1785/81 rendelet hatása álláspontja szerint miért korlátozódik az 579/86 rendelet bizonyos rendelkezéseire. Egyébiránt a jelen ítélet előző pontjában szereplő rendelkezéseket példaként említi. A William Hinton & Sons végzés (EU:C:2001:536) 54. pontjára történő hivatkozást illetően meg kell állapítani, hogy e pont inkább a Bizottság érvelését támasztja alá. A csatlakozási szerződés és a csatlakozási okmány ugyanis nem csupán azon jogi és politikai aktus megvalósítására irányul, amellyel valamely tagjelölt állam az Unió tagjává válik, hanem azon feltételek meghatározására is, amelyek mellett az új tagállam átmenetileg működni fog. A közös mezőgazdasági politikába való átmenet azzal járhat, hogy az új tagállam köteles haladéktalanul vagy meghatározott határidőn belül a vonatkozó uniós szabályozásnak, vagy az utóbbi bizonyos elemeinek az alkalmazására.

65. A Portugál Köztársaság álláspontját az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 1977. december 21-i rendeletre (HL L 356., 1. o.) alapítja, amely szerint bevétel nem szedhető be, amíg azt a költségvetés egy tételére nem könyvelték le, és jelzi, hogy az 1987-1989. pénzügyi években, valamint a későbbi költségvetésekben a szóban forgó díjat e költségvetések egyik tételére sem könyvelték le.

66. Meg kell állapítani, hogy a keresetlevél tárgyát annak a Portugál Köztársaság részéről történő megtagadása képezi, hogy az említett intézmény rendelkezésére bocsásson egy saját források körébe tartozónak tekintett összeget. E tekintetben ki kell emelni a 85/257 határozatot, amelynek költségvetési jogi intézkedésként az a célja, hogy meghatározza az Unió költségvetésében szereplő saját forrásokat és a közösségi jogalkotó által az EK-Szerződés közös mezőgazdasági politikával kapcsolatos rendelkezésein alapuló hatáskör gyakorlása során meghatározott díjakat vagy vámokat (lásd ebben az értelemben: Amylum kontra Tanács ítélet, 108/81, EU:C:1982:322, 32. pont; Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest ítélet, C-143/88 és C-92/89, EU:C:1991:65, 40. pont, valamint Isera & Scaldis Sugar és társai végzés, C-154/12, EU:C:2013:101, 31. pont). Ily módon, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 79. pontjában megjegyezte, a követelt összegnek a 3771/85 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c) pontja és az 579/86 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti kivetése nem függ attól, hogy azt hozzárendelték-e a Közösségek költségvetésének egy konkrét sorához.

67. Végül a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia [Európai Unióhoz történő] csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2004. január 14-i 60/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 9., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 125. o.) 6. cikkének (3) bekezdése és a Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2006. december 13-i 1832/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 354., 8. o.) 12. cikkének (3) bekezdése szerint azok az összegek, amelyek a szóban forgókkal azonos jellegűek, e tagállamok nemzeti költségvetéséhez vannak rendelve, és ezért nem minősülnek saját forrásoknak.

68. Ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza, e rendeletek időbeli hatályuk miatt nem vehetők figyelembe. A Bizottság keresetlevelének tárgyát képező tényállás megvalósulásának időpontját követően és olyan körülmények között fogadták el őket, amelyek nem azonosak a jelen ügy körülményeivel. Az említett intézmény szintén jogosan hivatkozik arra, hogy az uniós jogalkotó szabadon határozhatja meg és minősítheti az általa elfogadott intézkedéseket.

69. A fenti megállapításokra tekintettel a 3771/85 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és az 579/86 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő díj a 85/257 határozat 2. cikke a) pontjának és a 88/376 határozat 2. cikke a) pontjának értelmében vett, a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt egyéb vámnak minősül. Ebből következik, hogy a Portugál Köztársaság köteles volt a szóban forgó összeget a Bizottság rendelkezésére bocsátani.

70. Keresetlevelében emellett a Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy az 1697/79 rendelet 2. cikke tekintetében is állapítsa meg a Portugál Köztársaság kötelezettségszegését.

71. E tekintetben meg kell említeni, hogy az említett rendelet 1. cikke szerint az megállapítja, hogy az illetékes hatóságok milyen feltételekkel intézkedhetnek a behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedése iránt. A fent említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok megállapítják, hogy a jogszabály szerinti behozatali vagy kiviteli vám összegének egészét vagy egy részét vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén a megfizetésért felelős személytől nem követelték, eljárást indítanak a be nem fizetett vám beszedésére.

72. A fenti rendelkezések szövegéből következik, hogy ugyanezen rendelet alkalmazása többek között feltételezi, hogy a beszedendő összeg behozatali vagy kiviteli vámnak minősül.

73. Márpedig a szóban forgó összeg nem minősül behozatali vagy kiviteli vámnak. Az 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően ugyanis ezen összeg nem minősül behozatali vagy kiviteli vámnak, hanem csupán egyenlő a cukorra vonatkozó importlefölözéssel. Ezenkívül az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett fenti rendelkezésből következik, hogy a fent említett összeg kiváltó oka nem a behozatal vagy a kivitel, hanem az 1987. szeptember 1-jén fennálló többletmennyiségek kivitele bizonyításának hiánya.

74. Emlékeztetni kell arra, hogy a Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ítélet (EU:T:2004:354, 38. pont) és a Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ítélet (EU:C:2006:674, 38-43. pont) alapjául szolgáló ügyekben az uniós bíróságok megállapították, hogy a "C" cukor kivitelének elmaradása miatt az 1785/81 rendelet és a kvótán felüli cukortermelésre vonatkozó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 1981. szeptember 14-i 2670/81/EGK bizottsági rendelet (HL L 262., 14. o.) értelmében fizetendő összeg nem minősülhet behozatali vagy kiviteli vámnak, vagy azonos hatású díjnak, sem a behozatalra vagy kivitelre kivetett mezőgazdasági díjnak, azaz lefölözésnek.

75. Márpedig a Bizottság keresetlevelében elismeri, hogy az említett összeg kiváltó oka lényegében azonos az 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt összeg kivetésének kiváltó okával.

76. Egyébiránt a fenti okból a Bizottság azt állítja, hogy mivel a szóban forgó díj nem minősíthető behozatali vagy kiviteli vámnak a jelen ítélet 74. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, a cukorágazat piacának közös szervezése keretén belül előírt egyéb vámnak tekintendő.

77. E feltételek mellett az 1697/79 rendelet nem alkalmazandó a jelen ügyben, és ily módon az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében a beszedési eljárások esetére előírt hároméves elévülési határidő sem alkalmazandó.

78. A Portugál Köztársaság által a védekezése érdekében előadott érvelés alapvetően azon alapul, hogy a szóban forgó összeg beszedése már nem volt lehetséges az adós társaság tartozásának elévülése miatt, és hogy az említett tagállam nem követett el hibát a hároméves elévülési idő túllépésével.

79. E tekintetben meg kell említeni, hogy az 1552/89 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében, amelyre a Bizottság utal, a tagállamok kizárólag akkor mentesülnek azon kötelezettségük alól, hogy a megállapított vámoknak megfelelő összeget a Bizottság rendelkezésére bocsássák, ha ezen összegek beszedésére vis maior miatt nem kerülhetett sor, vagy ha bebizonyosodik, hogy annak beszedése rajtuk kívül álló okok miatt teljességgel lehetetlen (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Dánia ítélet, C-392/02, EU:C:2005:683, 66. pont).

80. Kétségtelen, hogy 1990. október 25-én az illetékes portugál hatóságok levelet küldtek az adós társaság részére, amelyben felszólították a tartozás összegének megfizetésére. Anélkül, hogy akár meg kellene vizsgálni, hogy a Portugál Köztársaság ezen időpontig a szóban forgó tartozás megállapításához és beszedéséhez szükséges gondossággal járt-e el, úgy tűnik, hogy a későbbiekben és a kiegészítő indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártáig - a megalapozatlannak bizonyult jogi érvek kivételével - az említett tagállam sem vis maior fennállását, sem pedig azt nem bizonyította, hogy a szóban forgó összegnek a Bizottság rendelkezésére való bocsátása lehetetlen lett volna a számára. A szóban forgó összeget azon a jogalapon sem kísérelte meg beszedni, amely szerint még nem járt le az elévülési idő.

81. Következésképpen meg kell állapítani, hogy azon részétől eltekintve, amely arra vonatkozik, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette az 1697/79/EGK rendelet 2. cikkéből eredő kötelezettségeit, a Bizottság keresete megalapozott.

82. A fenti megfontolások összességére tekintettel:

- meg kell állapítani, hogy Portugál Köztársaság - mivel nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a Közösséghez való csatlakozását követően nem exportált cukortöbblet-mennyiségeket terhelő vámoknak megfelelő 785078,50 euró összeget - nem teljesítette az EK 10. cikkből, a csatlakozási okmány 254. cikkéből, a 85/257 határozat 7. cikkéből, az 579/86 rendelet 4., 7. és 8. cikkéből, valamint az 1552/89 rendelet 2., 11. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit, és

- a keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

A költségekről

83. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Portugál Köztársaság - mivel nem bocsátotta az Európai Bizottság rendelkezésére a Közösséghez való csatlakozását követően nem exportált cukortöbblet-mennyiségeket terhelő vámoknak megfelelő 785078,50 euró összeget - nem teljesítette az EK 10. cikkből, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint a Szerződések kiigazításáról szóló okmány 254. cikkéből, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1985. május 7-i 85/257/EGK, Euratom tanácsi határozat 7. cikkéből, az 1986. október 31-i 3332/86/EGK bizottsági rendelettel módosított, az 1986. március 1-jén Spanyolország és Portugália területén lévő cukorágazati termékek készleteinek megállapításáról szóló, 1986. február 28-i 579/86/EGK bizottsági rendelet 4., 7. és 8. cikkéből, valamint a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet 2., 11. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság a Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.