62012CJ0476[1]

A Bíróság (első tanács) 2014. november 5-i ítélete. Österreichischer Gewerkschaftsbund kontra Verband Österreichischer Banken und Bankiers. Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - A részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Az eltartott gyermek után járó támogatást megállapító kollektív szerződés - A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak fizetett támogatás pro rata temporis elv alapján történő számítása. C-476/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2014. november 5. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - A részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Az eltartott gyermek után járó támogatást megállapító kollektív szerződés - A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak fizetett támogatás pro rata temporis elv alapján történő számítása"

A C-476/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2012. október 24-én érkezett, 2012. szeptember 13-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Österreichischer Gewerkschaftsbund

és

a Verband Österreichischer Banken und Bankiers

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, S. Rodin, A. Borg Barthet, E. Levits (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 25-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Österreichischer Gewerkschaftsbund képviseletében A. Ehm Rechtsanwalt,

- a Verband Österreichischer Banken und Bankiers képviseletében B. Hainz Rechtsanwalt,

- az Európai Bizottság képviseletében B. Eggers és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. február 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. április 7-i 98/23/EK tanácsi irányelvvel (HL L 131., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 278. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 267. o.; a továbbiakban: 97/81 irányelv) mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló, 1997. június 6-án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás) 4. szakaszának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 28. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet az Österreichischer Gewerkschaftsbund (osztrák szakszervezeti szövetség) és a Verband Österreichischer Banken und Bankiers (osztrák bankok és bankárok szövetsége, a továbbiakban: VÖBB) között a bankok alkalmazottaira és a bankárokra alkalmazandó kollektív szerződés (a továbbiakban: CCBB) alapján fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3. A részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontja értelmében e keretmegállapodás célja "a részmunkaidőben foglalkoztatottak megkülönböztetésének kiküszöbölése és a részmunkaidős munka minőségének javítása".

4. E keretmegállapodásnak "A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve" címet viselő 4. szakasza a következőket írja elő:

"1. A foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.

2. Adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni.

[...]"

Az osztrák szabályozás

5. A munkaidőről szóló törvény (Arbeitszeitgesetz) 19d. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül, ha a megállapodás szerinti heti munkaidő átlagában nem éri el a törvényben meghatározott rendes munkaidőt vagy a kollektív tárgyalások során meghatározott, ennél rövidebb rendes munkaidőt.

[...]

(6) A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók részmunkaidős foglalkoztatásuk miatt nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív okok alapján igazolható [...].

(7) A peres eljárásban a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a kedvezőtlenebb feltétel nem az adott tevékenység részmunkaidős jellegén alapul."

6. A CCBB "Szociális ellátások" elnevezésű III. fejezete alapján "[a] családi támogatásokat és az eltartott gyermek után járó támogatásokat szociális ellátásként nyújtják".

7. A CCBB "Családi támogatás" című 21. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"A részmunkaidőben foglalkoztatott [...] munkavállalóknak járó családi támogatást a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra alkalmazandó összegnek [...] a kollektív szerződésben előírt heti rendes munkaidővel (vagyis 38,5 óra) történő elosztásával és az eredménynek a megállapodás szerinti heti munkaidő óraszámával történő megszorzásával számítják ki."

8. A CCBB-nek az "Eltartott gyermek után járó támogatás" című 22. cikke a következőképpen szól:

"(1) A munkavállalók eltartott gyermek után járó támogatásra jogosultak minden olyan gyermek után, akire vonatkozóan igényelhetik a jogszabály alapján járó családi támogatást, és ebben bizonyítottan részesülnek is [...].

[...]

(4) A [...] 21. cikk (2) bekezdése analógia útján alkalmazandó az eltartott gyermek után járó támogatásra."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9. Az Österreichischer Gewerkschaftsbund, az osztrák bankszektor alkalmazottai tekintetében hatáskörrel rendelkező szervként kérelmet nyújtott be a munkaügyi és társadalombiztosítási bíróságokról szóló törvény (Arbeits- und Sozialgerichtsgesetz, BGBl. 104/1985.) 54. cikkének (2) bekezdésében előírt különös eljárás alapján.

10. A VÖBB, mint az osztrák bankszektor munkáltatóinak képviseletére hatáskörrel rendelkező szerv ellen benyújtott e kérelem arra irányul, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) állapítsa meg, hogy a CCBB hatálya alá tartozó, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók az e kollektív szerződés 22. cikkének (1) bekezdésében megállapított, eltartott gyermek után járó teljes támogatásra, nem pedig kizárólag a munkaidejük időtartamával arányosan számított összegre jogosultak.

11. Ilyen körülmények között az Oberster Gerichtshof, mivel az előtte folyamatban lévő ügyben kétsége merült fel a pro rata temporis elv terjedelmével kapcsolatban, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Az ellátás jellege alapján (mint indokolt intézkedés) alkalmazandó-e a [részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás] 4. szakaszának 2. pontjában előírt időarányosság elve (pro rata temporis) arra a kollektív szerződésben (kollektív megállapodásban) szabályozott, az eltartott gyermek után járó támogatásra, amely a munkáltató által nyújtott olyan szociális ellátás, amelynek célja a támogatással érintett gyermek vonatkozásában a gyermeknevelés szülőket terhelő pénzügyi terheinek részbeni fedezése?

2) Az 1. kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a [részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás] 4. szakaszának 1. pontját, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szemben alkalmazott, az eltartott gyermek után járó támogatáshoz való joguk munkaidőhöz viszonyított arányos csökkentését magában foglaló eltérő bánásmód - a meghatározott szociál- és gazdaságpolitikai cél, valamint az elérésére alkalmas intézkedések meghatározása területén a szociális partnerek rendelkezésére álló széles körű mérlegelési mozgástér figyelembevételével - objektív okokkal igazolható, feltéve hogy az arányosítás tilalma

a) megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a szülői jogon járó részmunkaidős munkavégzést, és/vagy a szülői szabadság alatti csekély mértékű munkavégzés formájában való részmunkaidős foglalkoztatást, és/vagy

b) több részmunkaidős foglalkoztatott munkavállalóval rendelkező munkáltatókat terhelő súlyosabb pénzügyi terhek révén a piaci verseny torzításához, valamint a munkáltatók részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók alkalmazására való hajlandóságának csökkenéséhez vezet, és/vagy

c) előnyben részesíti azon részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, akik további részmunkaidős munkaviszonyokkal rendelkeznek, és többszörösen jogosultak az eltartott gyermek után járó támogatáshoz hasonló, kollektív szerződésben rögzített ellátásra, és/vagy

d) előnyben részesíti a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, mert a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókhoz képest több szabadidővel, és ezért jobb lehetőségekkel rendelkeznek a gyermekgondozásra?

3) Amennyiben az 1. és a 2. kérdésre nemleges válasz adandó:

Úgy kell-e értelmezni az [Európai Unió Alapjogi Chartájának] 28. cikkét, hogy olyan munkajogi rendszerben, amelyben különösen válogatott és szakképzett kollektív szerződéses partnerek egybehangzó szociálpolitikai értékelései alapján határozzák meg a munkajogi minimumszabályok lényeges részét, abban az esetben, ha (a nemzeti gyakorlat értelmében) egy kollektív szerződésnek csupán valamely (az uniós jog szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő) részletszabálya (a jelen ügyben a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók eltartott gyermek után járó támogatása arányosítása) semmis, e semmisség az e szabályozási területre (a jelen ügyben az eltartott gyermek után járó támogatásra) vonatkozó valamennyi kollektív szerződéses rendelkezésre kiterjed?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

12. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a pro rata temporis elv alkalmazandó az olyan kollektív szerződés, mint a CCBB alapján a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkáltatója által fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás összegének a számítására.

13. E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében előadott információk alapján az eltartott gyermek után járó érintett támogatás nem törvény által előírt állami ellátás. Azt a munkáltató a szerződő felek által tárgyalt kollektív szerződés alapján az eltartott gyermekkel rendelkező munkavállalóknak fizeti.

14. Ebből következik, hogy e támogatást még akkor sem lehet a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) értelmében vett "szociális biztonsági ellátásnak" minősíteni, ha az említett támogatás az e rendeletben megállapított bizonyos ellátások által kitűzött célokhoz hasonló célokat is követ.

15. Másodszor meg kell állapítani, hogy a tárgyalás során megerősített ugyanezen információk alapján az alapügy felei egyetértenek abban, hogy az érintett támogatás a munkavállalónak fizetett díjazásnak minősül.

16. Az eltartott gyermek után járó támogatás e minősítése, amint a főtanácsnok az indítványának 36. pontjában megjegyezte, megfelel az uniós jogból adódó minősítésnek. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése szerint "díjazás" a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az említett fogalom alatt kell érteni valamennyi, a munkáltató által a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel akár közvetetten fizetett vagy a jövőben fizetendő juttatást (lásd: Hliddal és Bornand ítélet, C-216/12 és C-217/12, EU:C:2013:568, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17. Ebben a vonatkozásban a Bíróság pontosította, hogy e juttatások jogi jellegének nincs jelentősége az EUMSZ 157. cikk alkalmazása szempontjából, amennyiben azokat a munkaviszonnyal kapcsolatban nyújtják (Krüger-ítélet, C-281/97, EU:C:1999:396, 16. pont).

18. A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy ugyan a munkáltató által nyújtott számos juttatás szociálpolitikai megfontolásokat is tükröz, valamely ellátás díjazás jellegét nem lehet kétségbe vonni akkor, ha a munkavállaló a munkaviszonyának a fennállása miatt jogosult arra, hogy a munkáltatójától a szóban forgó ellátást kapja (Barber-ítélet, C-262/88, EU:C:1990:209, 18. pont).

19. Márpedig, mivel az eltartott gyermek után járó támogatás a munkavállaló díjazásának a részét képezi, e támogatást a munkaviszonynak az ez utóbbi és a munkáltató között egyetértésben megállapított feltételei határozzák meg.

20. Ebből következik, hogy ha e munkaviszony feltételei alapján a munkavállalót részmunkaidőben foglalkoztatják, meg kell állapítani, hogy az eltartott gyermek után járó támogatás pro rata temporis elv alapján történő számítása a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében objektíve igazolt, és e keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontja értelmében helyénvaló (lásd analógia útján: Heimann és Toltschin ítélet, C-229/11 és C-230/11, EU:C:2012:693, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21. E tekintetben meg kell jegyezni egyrészt, hogy az alapügyben szóban forgó ellátás jellege nyilvánvalóan nem lehet akadálya a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakasza 2. pontja alkalmazásának, mivel a munkavállalónak készpénzben fizetett juttatások részét képező, eltartott gyermek után járó támogatás osztható ellátás (lásd analógia útján: Impact-ítélet, C-268/06, EU:C:2008:223, 116. pont; Bruno és társai ítélet, C-395/08 és C-396/08, EU:C:2010:329, 34. pont).

22. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már alkalmazta a pro rata temporis elvet a munkáltató által fizetendő és a részmunkaidős munkaviszonyhoz kapcsolódó más ellátások esetében.

23. Így a Bíróság megállapította, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás esetén az uniós joggal nem ellentétes sem az öregségi nyugdíj pro rata temporis elv alapján történő számítása (lásd ebben az értelemben: Schönheit és Becker ítélet, C-4/02 és C-5/02, EU:C:2003:583, 90. és 91. pont), sem pedig az, hogy a fizetett éves szabadságot ugyanezen elv alapján számítsák ki (lásd ebben az értelemben: Zentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols ítélet, C-486/08, EU:C:2010:215, 33. pont; Heimann és Toltschin ítélet, EU:C:2012:693, 36. pont).

24. Ugyanis az említett ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejéhez képest csökkentett munkaidő figyelembevétele olyan objektív kritériumnak minősült, amely lehetővé tette az érintett munkavállalók jogosultságainak arányos csökkentését.

25. A fenti megállapítások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a pro rata temporis elv alkalmazandó az olyan kollektív szerződés, mint a CCBB alapján a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkáltatója által fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás összegének a számítására.

A második és a harmadik kérdésről

26. Az első kérdésre adott válaszra tekintettel nem kell megválaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második és harmadik kérdést.

A költségekről

27. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az 1998. április 7-i 98/23/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló, 1997. június 6-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a pro rata temporis elv alkalmazandó az olyan kollektív szerződés, mint az osztrák bankok alkalmazottaira és bankárokra alkalmazandó kollektív szerződés alapján a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkáltatója által fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás összegének a számítására.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.