62016CJ0081[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2017. december 20. Spanyol Királyság kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Állami támogatások - Digitális televíziózás - A digitális földfelszíni televíziózásnak a távoli és kevésbé urbanizált területeken történő kiépítésére nyújtott támogatás - A földfelszíni digitális televíziós platformok üzemeltetőinek nyújtott szubvenció - A támogatási intézkedéseket a belső piaccal részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Az »állami támogatás« fogalma - Előny - Általános gazdasági érdekű szolgáltatás - Meghatározás - A tagállamok mérlegelési mozgástere. C-81/16. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2017. december 20. ( *1 ) ( 1 )

"Fellebbezés - Állami támogatások - Digitális televíziózás - A digitális földfelszíni televíziózásnak a távoli és kevésbé urbanizált területeken történő kiépítésére nyújtott támogatás - A földfelszíni digitális televíziós platformok üzemeltetőinek nyújtott szubvenció - A támogatási intézkedéseket a belső piaccal részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Az »állami támogatás« fogalma - Előny - Általános gazdasági érdekű szolgáltatás - Meghatározás - A tagállamok mérlegelési mozgástere"

A C-81/16. P. sz. ügyben,

a Spanyol Királyság (képviselik: M. A. Sampol Pucurull, M. J. García-Valdecasas Dorrego és A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. február 12-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: P. Němečková, É. Gippini Fournier és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, C. Vajda, Juhász E., K. Jürimäe (előadó) és C. Lycourgos bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2017. szeptember 7-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezésében a Spanyol Királyság az Európai Unió Törvényszéke 2015. november 26-iSpanyolország kontra Bizottság ítéletének (T-461/13, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:891) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a Spanyol Királyság által a digitális földfelszíni televíziózás távoli és kevésbé urbanizált területeken történő kiépítésére (Kasztília-La Mancha régión kívül) odaítélt SA.28599 (C 23/10 [korábbi NN 36/10, korábbi CP 163/09]) sz. állami támogatásról szóló, 2013. június 19-i 2014/489/EU bizottsági határozat (HL 2014. L 217., 52. o., a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránt a Spanyol Királyság által előterjesztett keresetet.

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

2. A jogvita alapját képező tényállást a Törvényszék a megtámadott ítélet 1-22. pontjában fejtette ki. A jelen eljárás érdekében e tényállás a következőképpen foglalható össze.

3. A jelen ügy azon intézkedések sorozatát érinti, amelyeket a spanyol hatóságok az analóg műsorszórásról a digitális műsorszórásra való, Spanyolországban történő átállás keretében hajtottak végre Spanyolország teljes területén, a Comunidad Autónoma de Castilla-La-Mancha (Kasztília-La Mancha autonóm közösség, Spanyolország) kivételével (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés).

4. A Spanyol Királyság az analóg műsorszolgáltatásról a digitális műsorszolgáltatásra való áttérés folyamatának az elősegítéséhez szükséges szabályozási keretet többek között a 2005. június 14-i Ley 10/2005 de Medidas Urgentes para el Impulso de la Televisión Digital Terrestre, de Liberalización de la Televisión por Cable y de Fomento del Pluralismo (a digitális földfelszíni televíziózás terjedését, a kábeltelevíziózás liberalizációját, valamint a pluralizmus elősegítését célzó sürgős intézkedésekről szóló 10/2005. sz. törvény; a BOE 2005. június 15-i 142. száma, 20562. o.) és a 2005. július 29-i Real Decreto 944/2005 por el que se aprueba el Plan técnico nacional de la televisión digital terrestre (a digitális földfelszíni televíziózás nemzeti műszaki tervének jóváhagyásáról szóló 944/2005. sz. királyi rendelet; a BOE 2005. július 30-i 181. száma, 27006. o.) kihirdetésével vezette be. E királyi rendelet a nemzeti magán és állami műsorszolgáltatókkal szemben előírta, hogy gondoskodjanak arról, hogy az előbbiek esetében a lakosság 96%-ához, az utóbbiak esetében 98%-ához eljusson a digitális földfelszíni televíziózás (DTT).

5. Az analóg televíziózásról a DTT-re való áttérés lehetővé tétele érdekében a spanyol hatóságok Spanyolország területét három különböző térségre osztották, amelyeket az "I. térség", a "II. térség" és a "III. térség" elnevezésekkel illettek. A jelen ügyben érintett II. térség a spanyol lakosság 2,5%-ára kiterjedő kevésbé urbanizált és távoli területeket foglalja magában. E térségben a műsorszolgáltatók kereskedelmi érdekek hiányában nem fektettek be a digitalizálásba, ami a spanyol hatóságokat arra késztette, hogy állami finanszírozást alkalmazzanak.

6. A Consejo de Ministros (miniszterek tanácsa, Spanyolország) 2007 szeptemberében elfogadta a DTT-re történő átállás nemzeti tervét, amelynek célja az volt, hogy a spanyol lakosságnak a DTT-szolgáltatás általi lefedettsége hasonló szintet érjen el, mint amilyen a 2007. év során e lakosságnak az analóg televíziós szolgáltatás általi lefedettsége volt, azaz e lefedettség terjedjen ki a lakosság több mint 98%-ára, valamint Baszkföld, Katalónia és Navarra autonóm közösségének (Spanyolország) teljes vagy szinte teljes lakosságára.

7. A DTT vonatkozásában rögzített lefedettségi célok elérése érdekében a spanyol hatóságok állami finanszírozás nyújtását irányozták elő a II. térség és különösen az e térségben található autonóm közösségek régióin belüli földfelszíni digitalizálási folyamat támogatása céljából.

8. 2008 februárjában a Ministerio de Industria, Turismo y Comercio (ipari, idegenforgalmi és kereskedelmi minisztérium, Spanyolország) (a továbbiakban: MITC) határozatot hozott, amelynek célja a távközlési infrastruktúra fejlesztése, valamint az, hogy egy "Plan Avanza" című terv keretében meghatározza az információs társadalom fejlesztését célzó intézkedések finanszírozásának feltételeit és a források elosztását. Az e határozat értelmében jóváhagyott költségvetést részben a televíziózásnak a II. térségben való digitalizálására szánták.

9. E digitalizálást 2008 júliusa és novembere között hajtották végre. Ezt követően a MITC forrásokat csoportosított át az autonóm közösségekhez, amelyek vállalták, hogy saját költségvetésükből fedezik a művelet fennmaradó költségeit.

10. 2008 októberében a miniszterek tanácsa további források biztosítását hagyta jóvá a 2009-es év első felében megvalósítandó digitális átállási projektek keretében a DTT-lefedettség bővítése és kiegészítése céljából.

11. Ezt követően az autonóm közösségek megkezdték a DTT-bővítési folyamatot. Ennek keretében közbeszerzési eljárásokat szerveztek, vagy e bővítéssel magánvállalkozásokat bíztak meg. Egyes esetekben az autonóm közösségek a helyi önkormányzatokat bízták meg az említett bővítés végrehajtásával.

12. 2009. május 18-án panasz érkezett az Európai Bizottsághoz, amely a SES Astra SA-tól származott, és olyan állami támogatási programra vonatkozott, melyet a Spanyol Királyság annak érdekében biztosított, hogy a II. térségben elősegítse a DTT-re történő átállást. A SES Astra szerint e program olyan be nem jelentett támogatást tartalmazott, amely alkalmas arra, hogy versenytorzulást eredményezzen a földfelszíni és műholdas műsorszóró platform között.

13. A Bizottság 2010. szeptember 29-i levelében értesítette a Spanyol Királyságot arról, hogy a szóban forgó támogatási programmal kapcsolatosan az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását határozta el Spanyolország teljes területére vonatkozóan, Kasztília-La Mancha autonóm közösség kivételével, amely régió tekintetében külön eljárást indított.

14. A Bizottság ezt követően elfogadta a vitatott határozatot, amelynek rendelkező részén belül az 1. cikk kimondja, hogy a földfelszíni televíziós platform üzemeltetői javára a DTT-hálózat II. térségen belüli kiépítésére, karbantartására és üzemeltetésére nyújtott állami támogatást az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével hajtották végre, továbbá hogy e támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, kivéve az olyan támogatást, amelyet a technológiai semlegesség kritériumának megfelelően nyújtottak. E határozat rendelkező részének 3. cikke elrendeli ezen összeegyeztethetetlen támogatásnak a DTT üzemeltetőivel való visszatéríttetését, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy közvetetten részesültek a támogatásban.

15. A megtámadott határozat indokolásában a Bizottság először is megállapította, hogy a DTT-nek a II. térségben való bővítéséhez nyújtott támogatási program a központilag elfogadott különböző jogszabályokon, valamint a MITC és az autonóm közösségek között létrejött megállapodásokon alapul. A gyakorlatban az autonóm közösségek a spanyol kormányzat által a DTT bővítésére vonatkozóan kiadott iránymutatásokat alkalmazták.

16. Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedést az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak kell tekinteni. E tekintetben a Bizottság megállapította különösen, hogy a spanyol hatóságok egyetlen példaként Baszkföld autonóm közösség esetére hivatkoztak annak alátámasztása érdekében, hogy a Bíróság 2003. július 24-iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletében (C-280/00, a továbbiakban: Altmark ítélet, EU:C:2003:415) megállapított feltételek szerint nincs szó állami támogatásról. Ugyanakkor az ezen ítéletben meghatározott első feltétel (a továbbiakban: első Altmark-feltétel), amely szerint egyrészt a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségeknek kell terhelnie, másrészt pedig e kötelezettségeknek egyértelműen meghatározottaknak kell lenniük, a Bizottság álláspontja szerint nem teljesült. Ezenkívül, mivel nem biztosított az, hogy az említett autonóm közösség általános érdekének megfelelően a költségek a legalacsonyabbak legyenek, az említett ítéletben meghatározott negyedik feltétel (a továbbiakban: negyedik Altmark-feltétel) sem teljesült.

17. Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés nem tekinthető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak, annak ellenére sem, hogy ezen intézkedés jól meghatározott közérdekű célkitűzésre irányul, és fennállt az érintett piac hiányossága. A Bizottság szerint az említett intézkedés, mivel nem tartja tiszteletben a technológiai semlegesség elvét, nem arányos, és nem megfelelő eszköz a szabadon fogható csatornák II. térségen belüli lakossági lefedettségének biztosításához.

18. Negyedszer, a Bizottság megállapította, hogy mivel a földfelszíni platform üzemeltetését nem határozták meg kellően pontosan közszolgáltatásként, a szóban forgó intézkedés nem igazolható az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

19. A Spanyol Királyság a Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 30-án benyújtott keresetlevelével keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

20. Keresetének alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság öt jogalapra hivatkozott. Az első jogalap az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapult. A másodlagosan felhozott második jogalap a szóban forgó állítólagos támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozott. E jogalap az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésében és az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott engedélyezési feltételek téves alkalmazásán alapult. A harmadik jogalap keretében a Spanyol Királyság az eljárási szabályzat megsértésére hivatkozott. A másodlagosan felhozott negyedik jogalap a támogatás visszatéríttetésére vonatkozó felhívásra vonatkozott, és a jogbiztonság, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a szubszidiaritás elvének a megsértésén alapult. Az ötödik jogalapban a Spanyol Királyság másodlagosan azt állította, hogy a támogatás visszatéríttetése vonatkozásában megsértették a tájékozódáshoz való alapvető jogát.

21. A Törvényszék az első jogalapot megalapozatlanként elutasította.

22. Ennek kapcsán a Törvényszék elutasította a Spanyol Királyság azon érvelését, amely szerint a kedvezményezettek részére nyújtott gazdasági előny hiányában a szóban forgó intézkedést nem lehetett az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "állami támogatásnak" minősíteni, mivel nem teljesültek a Bíróság által a 2003. július 24-iAltmark ítéletben (C-280/00, EU:C:2003:415) meghatározott feltételek.

23. A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos első Altmark feltételt illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 53-78. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy a Bizottság tévesen állapította volna meg, hogy a szóban forgó szolgáltatás, vagyis a DTT-hálózat II. térségen belüli kiépítése, karbantartása és üzemeltetése közszolgáltatásként történő egyértelmű meghatározásának hiányában az említett feltétel nem teljesült.

24. A közösség számára legalacsonyabb költség biztosításával kapcsolatos negyedik Altmark feltételt illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 79-83. pontjában úgy ítélte meg, hogy az említett tagállam azt sem bizonyította, hogy a Bizottság tévesen állapította volna meg, hogy e feltétel nem teljesült, mivel ugyanezen tagállam lényegében annak kijelentésére szorítkozott, hogy a műholdas platformmal összehasonlítva a földfelszíni platform volt a leginkább költséghatékony megoldás, mivel a földfelszíni analóg televíziózáshoz szükséges infrastruktúra már megvolt.

25. A Törvényszék érdemben elutasította a Spanyol Királyság által az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának állítólagos megsértésére alapított érvelést, valamint az általa felhozott három másik jogalapot, következésképpen pedig teljes egészében a keresetet is.

A felek kérelmei

26. Fellebbezésében a Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,

- semmisítse meg a vitatott határozatot, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

27. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

28. Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapról

29. Az első jogalap az általános gazdasági érdekű szolgáltatás (a továbbiakban: ágész) tagállamok általi meghatározásának és végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. E jogalap két részre oszlik.

Az első részről

- A felek érvei

30. A Spanyol Királyság az első jogalapjának első részében a megtámadott ítélet 53-78. pontját kifogásolja, amelyekben a Törvényszék a Bizottság által lefolytatott azon mérlegelést vizsgálta, amelynek eredményeképpen ez utóbbi intézmény megállapította, hogy az első Altmark-feltétel nem teljesült.

31. E tagállam azt állítja, hogy a Törvényszék téves előfeltevésekre alapítja az érvelését, amennyiben először is úgy ítélte meg, hogy a jogi háttéren kívül nem kellett figyelembe venni a spanyol hatóságok összes olyan aktusát, amellyel az érintett gazdasági szereplőket közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével bízták meg; másodszor, hogy a Spanyol Királyság nem nyújtott be hozzá semmilyen szerződést, amely e gazdasági szereplőkkel szemben ilyen közszolgáltatási kötelezettségeket írt volna elő, harmadszor pedig, hogy Baszkföldön kívül egyik autonóm közösség sem terjesztett elő olyan érvelést, amely bizonyíthatta volna, hogy a földfelszíni hálózat üzemeltetése közszolgáltatásnak minősült. Ebből következik, hogy a Törvényszék nem folytatott le kellően körültekintő vizsgálatot annak eldöntése érdekében, hogy a spanyol hatóságok a szóban forgó ágész meghatározása kapcsán nyilvánvaló hibát követtek-e el a mérlegelési jogkörük gyakorlása során.

32. Először is, a jogi háttér Törvényszék által végzett elemzése nyilvánvalóan téves. A 2003. november 3-i Ley 32/2003, General de Telecomunicaciones (a távközlésről szóló 32/2003. sz. általános törvény; a BOE 2003. november 4-i 264. száma, 38890. o.) ugyanis kifejezetten ágészként határozza meg a rádió- és televízióhálózatok üzemeltetését, és az ítélkezési gyakorlatra figyelemmel nem lehet kizárni e törvény relevanciáját azzal az indokkal, hogy az az ágazat valamennyi, nem pedig csak egyes szereplőire vonatkozik.

33. Másodszor, a nemzeti jogi aktusok és a spanyol hatóságok által kötött szerződések nem csupán meghatározzák az ágészt, és bizonyos szereplőkre bízzák annak teljesítését, hanem kifejezetten utalnak a földfelszíni technológiára. E jogi aktusokat figyelembe vette a Bizottság - többek között a vitatott határozat (23)-(36) preambulumbekezdésében - és a Törvényszék az állami támogatás fennállásának megállapítása érdekében.

34. E tekintetben a Spanyol Királyság előadja, hogy a bírósági eljárás keretében benyújtható bizonyítékok, a jelen esetben a közszolgáltatási kötelezettségeket előíró szerződések nem relevánsak egy bizottsági határozat jogszerűségének vizsgálata szempontjából. Ezenkívül a tiszteletben tartandó eljárási kötelezettségek között szerepel valamennyi lényegi elem Bizottság által elvégzendő gondos és pártatlan vizsgálatára és a határozatának megindokolására vonatkozó kötelezettség.

35. A jelen ügyben a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a bizonyos autonóm közösségekben szervezett azon közbeszerzési eljárásokat, amelyek - mint az egyébként kitűnik a szóban forgó intézkedésnek többek között a vitatott határozat (32)-(34) preambulumbekezdésében kifejtett ismertetéséből - szerves részét képezik ezen intézkedésnek.

36. Harmadszor, a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Törvényszék nem állíthatta, hogy Baszkföldön kívül egyik autonóm közösség sem bizonyította a földfelszíni hálózat üzemeltetésének ágészjellegét, mivel a Bizottság 82 közbeszerzési eljárásból álló mintát vizsgált meg abból a célból, hogy értékelje a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, mint ez kitűnik a vitatott határozat 29. lábjegyzetéből. Következésképpen a Törvényszék nem győződött meg arról, hogy a Bizottság valóban megvizsgálta-e a szóban forgó közszolgáltatás meghatározása szempontjából releváns valamennyi elemet.

37. A Bizottság úgy véli, hogy ez a rész hatástalan, illetve mindenképpen elfogadhatatlan és megalapozatlan.

- A Bíróság álláspontja

38. Első jogalapjának első részében a Spanyol Királyság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék által az első Altmark-feltételre vonatkozóan lefolytatott vizsgálat több jogi hibát tartalmaz.

39. Először is, a nemzeti jog mérlegelése során a Törvényszék által elkövetett állítólagos hibát illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 66. pontjában a Törvényszék pontosan elismerte, hogy a 32/2003. sz. általános törvény a rádiós és televíziós műsorszolgáltató hálózatok üzemeltetését "általános érdekű szolgáltatásnak" minősíti.

40. Márpedig a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában megállapította: önmagában az, hogy valamely szolgáltatást a nemzeti jog általános érdekűnek minősít, nem jelenti azt, hogy minden olyan gazdasági szereplőt, aki ezt a szolgáltatást nyújtja, az első Altmark-feltétel értelmében vett, egyértelműen meghatározott közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével bíztak meg. Ezenkívül megállapította, hogy a 32/2003. sz. általános törvényből nem következik, hogy Spanyolországban minden távközlési szolgáltatásnak a 2003. július 24-iAltmark ítélet (C-280/00, EU:C:2003:415) értelmében vett ágészjellege lenne, továbbá hogy e törvény kifejezetten akként rendelkezik, hogy az e törvény értelmében vett valamennyi általános érdekű szolgáltatást a szabad verseny rendszerének keretében kell nyújtani.

41. A megtámadott ítélet 68. pontjában a Törvényszék azt is megállapította, hogy a 32/2003. sz. általános törvény rendelkezései technológiailag semlegesek, továbbá hogy a távközlés a jeleknek a mindenfajta műsorszolgáltató hálózaton keresztüli közvetítését jelenti, és nem csak konkrétan a földfelszíni hálózaton keresztüli közvetítését. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a spanyol törvény által nyújtott e pontosítások alapján nem állapítható meg, hogy e törvényben a földfelszíni hálózat üzemeltetését a 2003. július 24-iAltmark ítélet (C-280/00, EU:C:2003:415) értelmében vett közszolgáltatásként határozták volna meg.

42. E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság a fellebbezés keretében kizárólag annak ellenőrzésére rendelkezik hatáskörrel, hogy sor került-e a nemzeti jog elferdítésére, aminek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az iratanyagból (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21-iHansestadt Lübeck ítélet, C-524/14 P, EU:C:2016:971, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43. Márpedig a jelen ügyben a Spanyol Királyság nem hivatkozott a nemzeti jog ilyen elferdítésére, és még kevésbé bizonyította, hogy fennállna ilyen elferdítés. Ugyanis nem támasztotta alá és nem is bizonyította, hogy a Törvényszék olyan megállapításokat tett volna, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek a spanyol jog szóban forgó rendelkezéseinek tartalmával, vagy olyan jelentést tulajdonított volna e rendelkezések valamelyikének, amellyel az utóbbi nyilvánvalóan nem rendelkezik az iratokban szereplő többi bizonyítékra tekintettel.

44. Végeredményben, még ha feltételezzük is, hogy a Spanyol Királyság azt is állítja, hogy a Törvényszék jogilag tévesen minősítette a 32/2003. sz. általános törvényt, akkor is meg kell állapítani, mint azt a főtanácsnok is tette az indítványának 155. és 156. pontjában, hogy tekintettel arra, hogy e törvénynek a jelen ítélet 40. és 41. pontjában hivatkozott elemei nem egyértelműek, nem jelent téves jogalkalmazást a Törvényszék által levont azon következtetés, amely szerint az említett törvény alapján nem lehetett megállapítani, hogy a földfelszíni hálózatot üzemeltető gazdasági szereplőket a 2003. július 24-iAltmark ítéletben (C-280/00, EU:C:2003:415) meghatározott első feltétellel összhangban világosan meghatározott közszolgáltatási kötelezettségekkel bízták meg (a mai napon hozott Comunidad Autónoma del País Vasco és társai kontra Bizottság ítélet, C-66/16 P-C-69/16 P, 102. pont).

45. Másodszor, a Spanyol Királyságnak a jelen ítélet 33-35. pontjában ismertetett érvelése a megtámadott ítélet téves olvasatán alapul.

46. Egyrészt ugyanis, a Spanyol Királyság állításával ellentétben a Törvényszék nem állapította meg, hogy nem kellett figyelembe venni az összes olyan aktust, amelyekkel a spanyol hatóságok az érintett gazdasági szereplőket közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével bízták meg.

47. Épp ellenkezőleg, a megtámadott ítélet 69-73. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta a Spanyol Királyság azon érvét, amely szerint az említett gazdasági szereplőket megbízták ilyen kötelezettségek teljesítésével, többek között azon közbeszerzési szerződésekben, amelyeket ugyanezen gazdasági szereplők és a spanyol hatóságok kötöttek egymással, valamint azon intézményközi egyezményekben, amelyek a baszk kormány, a baszk helyi önkormányzatok szövetsége, valamint a három baszk regionális tanács között jöttek létre.

48. Ennek keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 71. pontjában megállapította, hogy a közszolgáltatási feladatra vonatkozó megbízás lefedheti a megállapodás jellegű aktusokat is, amennyiben azok a közhatalmi szervektől származnak, és kötelező erejűek, ez pedig annál inkább így van, ha az ilyen aktusok a jogszabályokban előírt kötelezettségeket konkretizálják.

49. A Törvényszék ugyanakkor az említett 71. pontban elutasította a Spanyol Királyság érvelését azzal az indokkal, hogy a jelen ügyben a Spanyol Királyság nem nyújtott be a Törvényszékhez semmilyen szerződést, amely alátámaszthatná az állításait, továbbá hogy a szóban forgó szolgáltatás ágészjellegét az érintett hatóságok által nyújtott bármilyen pontosítás hiányában nem lehetett önmagában abból a körülményből levezetni, hogy e szolgáltatás közbeszerzési szerződés tárgyát képezte.

50. Ráadásul, mint az kitűnik a megtámadott ítélet 72. pontjából, a Törvényszék a Spanyol Királyság által a Bizottság azon megállapításaival kapcsolatban előadott érveket, amelyek szerint a földfelszíni hálózat üzemeltetését az intézményközi egyezményekben nem határozták meg közszolgáltatásként, elutasította azzal az indokkal, hogy e megállapításokat a Spanyol Királyság nem vitatta a Törvényszék előtt.

51. Másrészt, a Spanyol Királyság azon érvét, amely szerint a Törvényszék tévesen kifogásolta vele szemben, hogy a bírósági eljárás keretében nem nyújtott be egyetlen olyan szerződést sem, amelyben meghatározták volna a közszolgáltatási kötelezettségeket, megalapozatlanként el kell utasítani azzal az indokkal, hogy ez az érv az említett ítélet téves olvasatából ered.

52. A Spanyol Királyság állításával ellentétben ugyanis a Törvényszék nem kifogásolta vele szemben, hogy nem nyújtotta be a vitatott szolgáltatás mérlegeléséhez szükséges közbeszerzési szerződéseket. Mint az kitűnik a megtámadott ítélet 77. pontjából, a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy e tagállam nem kifogásolhatta a Bizottsággal szemben, hogy az elemzését olyan tényállási elemekre alapította, amelyek a vitatott határozat elfogadásának időpontjában a rendelkezésére álltak. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amelyre a Törvényszék e pontban helyesen emlékeztetett, az állami támogatásokkal kapcsolatos valamely határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyekkel a Bizottság e határozat elfogadásának időpontjában rendelkezhetett (lásd többek között: 2014. szeptember 4-iAlbergo Quattro Fontane és társai kontra Bizottság végzés, C-227/13 P-C-239/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2177, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53. Harmadszor, mint azt a főtanácsnok az indítványának 159. pontjában hangsúlyozta, nem lehet helyt adni az arra alapított érvnek, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg a szóban forgó közszolgáltatás meghatározása szempontjából releváns összes körülményt, mivel a Bizottság 82 közbeszerzési eljárásból álló mintát vizsgált meg abból a célból, hogy értékelje a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét. E körülmény ugyanis nem jelenti azt, hogy Baszkföldön kívül más autonóm közösség is bizonyította volna, hogy a földfelszíni hálózat üzemeltetésére irányuló szolgáltatás a 2003. július 24-iAltmark ítélet (C-280/00, EU:C:2003:415) értelmében ágészjellegű lenne.

54. A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.

A második részről

- A felek érvei

55. Az első jogalap második részében a Spanyol Királyság a megtámadott ítéletnek konkrétabban a 81. és 82. pontját kifogásolja, amennyiben a Törvényszék e pontokban a negyedik Altmark-feltétel mérlegelése keretében úgy ítélte meg, hogy Baszkföld esetében a műholdas technológiával való összehasonlítás nem volt elegendő annak bizonyításához, hogy a szóban forgó vállalkozás volt a leghatékonyabb.

56. A Bizottság azt állítja, hogy a Spanyol Királyság érvei nem világosak, továbbá elfogadhatatlanok, illetve mindenképpen megalapozatlanok.

- A Bíróság álláspontja

57. Amennyiben az első jogalap jelen része a Törvényszék által a negyedik Altmark-feltétel vizsgálatát illetően elkövetett állítólagos hibára vonatkozik, meg kell állapítani, hogy az Altmark-feltételek együttes jellegére tekintettel az, ha téves a Törvényszék azon mérlegelése, amely szerint e feltételek valamelyike nem teljesül, nem eredményezheti a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, ha az ítélet e feltételek közül valamely másiknak a mérlegelését illetően mentes a téves jogalkalmazástól (a mai napon hozott Comunidad Autónoma del País Vasco és társai kontra Bizottság ítélet, C-66/16 P-C-69/16 P, 49. pont).

58. Márpedig az első jogalap első részének a vizsgálatából kitűnik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elutasította a Spanyol Királyság által a vitatott határozat (119)-(126) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapítások vitatása érdekében előterjesztett érveket, amelyek szerint az első Altmark-feltétel nem teljesült.

59. E feltételek mellett az első jogalap második részét hatástalannak kell tekinteni.

60. Az első jogalapot tehát teljes egészében el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

61. A Spanyol Királyság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 101-110. pontjában azt elemezte, hogy a támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető-e a belső piaccal. E tagállam azt állítja, hogy a Törvényszék okfejtése több olyan hibát tartalmaz, amely bizonyítja, hogy a Törvényszék nem a 2005. február 15-iBizottság kontra Tetra Laval ítéletből (C-12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont) eredő ítélkezési gyakorlattal összhangban gyakorolta a bírósági felülvizsgálati jogkörét.

62. Először is, a Spanyol Királyság úgy véli, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg kellőképpen a vitatott határozat alapjául szolgáló körülmények pontosságát, amikor a megtámadott ítélet 104. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles részletekkel szolgálni a közbeszerzési eljárások azon mintájáról, amelyet figyelembe vett annak megállapításához, hogy nem tartották tiszteletben a technológiai semlegesség elvét. E tekintetben a Törvényszék által e pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns, mivel az ezen ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló ügyekben az egyedi közbeszerzési eljárások nem képezték részét a támogatási intézkedés ismertetésének. Márpedig a jelen ügyben - mint az kitűnik a vitatott határozat (23)-(36) preambulumbekezdéséből - a közbeszerzési eljárások szerves részét képezték a szóban forgó intézkedésnek.

63. Másodszor, e tagállam szerint a Törvényszék nem vizsgálta meg a közbeszerzési eljárások azon mintájának megbízhatóságát és következetességét, amelyekre a Bizottság támaszkodott, továbbá nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság releváns adatokat használt-e fel. Így a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 108. pontjában úgy ítélte meg, hogy a spanyol hatóságok nem szolgáltak azokkal az adatokkal, amelyek szükségesek a támogatás összeegyeztethetőségének megállapításához. Egyrészt, a Bizottság maga határozott úgy, hogy egy, a spanyol hatóságok által szolgáltatott mintát elemez, a Törvényszék előtt pedig azt állította, hogy nincs tudomása az általa megvizsgált közbeszerzési eljárások számáról. Másrészt, a spanyol hatóságok által a bírósági eljárás keretében szolgáltatott minta megbízhatóságának kérdése mindenképp irreleváns, mivel a vitatott határozat jogszerűségének felülvizsgálatát azon adatok alapján kell elvégezni, amelyek e határozat meghozatalának időpontjában rendelkezésre álltak.

64. Harmadszor, a Törvényszék azáltal, hogy helybenhagyta a Bizottság azon következtetését, amely szerint a szóban forgó intézkedés nem volt technológiailag semleges, a saját indokolásával pótolta a vitatott határozatban felmerülő hiányosságokat.

65. Válaszában a Spanyol Királyság pontosítja, hogy a második jogalap a Bizottság abban megnyilvánuló felületességére vonatkozik, hogy nem vizsgálta meg a spanyol hatóságok által elé terjesztett összes közbeszerzési eljárást. E kérdés a Bizottság mérlegelési jogkörét érinti, ezáltal pedig fellebbezés tárgyát képezheti.

66. A Bizottság elöljáróban hangsúlyozza, hogy a jelen jogalap nem terjed ki a megtámadott ítélet 96. pontjára, következésképpen pedig nem értelmezhető akként, mint amely kétségbe vonja az arra vonatkozó elemzést, hogy a támogatás az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján összeegyeztethető-e. Ezenkívül a Bizottság szerint a Spanyol Királyság e jogalappal azt kéri a Bíróságtól, hogy hivatalból vizsgálja felül a Törvényszék ítéletét, ezáltal pedig olyan kérdéseket szándékozik felvetni a fellebbezés szakaszában, amelyekre a Törvényszék előtt nem hivatkozott, ami az említett jogalapot elfogadhatatlanná teszi.

67. Végeredményben a Bizottság azt állítja, hogy megalapozatlanok azok a kifogások, amelyeket a Spanyol Királyság a Törvényszék által a közbeszerzési eljárások mintájából kiindulva lefolytatott elemzés tekintetében fogalmazott meg.

68. Viszonválaszában a Bizottság hangsúlyozza, hogy ellentétben azzal, amit a Bíróság eljárási szabályzata 127. cikkének (1) bekezdése megenged, a Spanyol Királyság válaszából kitűnik, hogy a második fellebbezési jogalapját kiterjeszti az első jogalapjával érintett elemekre. E tagállam így általános jelleggel azt állítja, hogy az első jogalapot illetően is elégtelen bírósági felülvizsgálatra került sor, miközben ezen első fellebbezési jogalap megfogalmazása szerint ez utóbbi jogalap kizárólag arra a jogi hibára vonatkozik, amelyet a Törvényszék az ágész fennállását illetően követett el.

A Bíróság álláspontja

69. A második jogalapban a Spanyol Királyság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék több szempontból tévesen alkalmazta a jogot a Bizottság által azzal kapcsolatban lefolytatott elemzés vizsgálata keretében, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető-e a belső piaccal.

70. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint - amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 99. pontjában helyesen hivatkozott - a Bizottság által az állami támogatások területén lefolytatott összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt felülvizsgálat keretében az uniós bíróság nem helyettesítheti a Bizottság gazdasági értékelését a sajátjával. Ugyanakkor az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (lásd többek között: 2013. október 24-iLand Burgenland és társai kontra Bizottság ítélet, C-214/12 P, C-215/12 P és C-223/12 P, EU:C:2013:682, 78. és 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71. Mindenekelőtt el kell utasítani a Spanyol Királyság azon érvét, amely szerint a Törvényszék nem vizsgálta meg azon bizonyítékok tárgyi valószerűségét, amelyekre a Bizottság a vitatott határozatban annak megállapítása érdekében támaszkodott, hogy a szóban forgó intézkedést nem lehetett a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján, azzal az indokkal, hogy ez az intézkedés nem tartotta tiszteletben a technológiai semlegesség elvét.

72. A megsemmisítés iránti keresetből ugyanis nem tűnik ki, hogy a Spanyol Királyság a Törvényszék előtt azt állította volna, hogy a Bizottság olyan adatokra támaszkodott volna, amelyeknek nem állt fenn a tárgyi valószerűsége.

73. Végeredményben a Spanyol Királyság érve akként foglalható össze, hogy az a megtámadott ítélet 104. pontjában tett azon megállapítást vitatja, amely szerint a Bizottság nem volt köteles több részlettel szolgálni a technológiai semlegesség elvének tiszteletben nem tartásáról, mint amelyek a vitatott határozat (148)-(171) preambulumbekezdésében szerepelnek, azzal az indokkal, hogy az az ítélkezési gyakorlat, amelyre a Törvényszék e pontban támaszkodott, a jelen ügyben nem volt alkalmazandó.

74. A megtámadott ítélet 104. pontjában a Törvényszék - helyesen - a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint a támogatási programok esetében a Bizottság szorítkozhat a szóban forgó program jellemzőinek tanulmányozására, amikor a határozat indokolásában azt mérlegeli, hogy e program az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésében meghatározott célok valamelyikének megvalósításához szükséges-e. Így a Bizottság az ilyen programra vonatkozó határozatban nem köteles elemzést lefolytatni az e program alapján nyújtott valamennyi egyedi támogatásról. Csak a támogatások visszatéríttetésének szakaszában lesz szükséges minden egyes érintett vállalkozás egyedi helyzetének vizsgálata (2013. június 13-iHGA és társai kontra Bizottság ítélet, C-630/11 P-C-633/11 P, EU:C:2013:387, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75. Márpedig elegendő hangsúlyozni, hogy a Spanyol Királyság nem vitatja, hogy a szóban forgó intézkedés az előző pont szerinti ítélkezési gyakorlat értelmében vett támogatási programnak minősült, vagyis ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazandó ezen intézkedésre. E tekintetben nem releváns a Spanyol Királyság által hivatkozott körülmény, amely azon alapul, hogy a jelen ügyben a szóban forgó egyedi közbeszerzési eljárások részét képezik a támogatási intézkedés ismertetésének.

76. Továbbá nem lehet helyt adni a Spanyol Királyság azon érvének sem, amely szerint a Törvényszék nem vizsgálta meg a közbeszerzési eljárások azon mintájának megbízhatóságát és következetességét, amelyekre a Bizottság támaszkodott.

77. A megtámadott ítélet 106. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék lefolytatott ilyen vizsgálatot a Spanyol Királyság azon érvének megválaszolása érdekében, amelyet arra alapított, hogy a közbeszerzési eljárásoknak a Bizottság által felhasznált mintája nem volt reprezentatív. A Törvényszék megállapította, hogy még ha a Bizottság által elemzett 82 közbeszerzési eljárásból 65 olyan szállításra irányuló közbeszerzési eljárás is volt, amelyeket a vitatott határozat nem érint, a hálózat bővítését érintő 17 elemzett közbeszerzési eljárás mindenképp olyan mintát képvisel, amely a jelen ügyben kellőképpen jelentős volt, tekintettel különösen arra, hogy a közigazgatási eljárás Spanyolországban 16 autonóm közösséget érintett.

78. Márpedig a fellebbezésben a Spanyol Királyság nem adott elő egyetlen olyan érvet sem, amelynek keretében azt állította volna, hogy e mérlegelés nyilvánvalóan téves, még inkább pedig nem szolgált olyan adatokkal, amelyek alapján erre lehetne következtetni.

79. Végül, amennyiben e tagállam annak kijelentésére szorítkozik, hogy a Törvényszék a vitatott határozat hiányosságait a saját indokolásával pótolta, anélkül hogy e tagállam pontosítaná azokat az okokat, amelyek alapján ezt az érvet megfogalmazta, továbbá megjelölné a megtámadott ítélet érintett pontjait, ez az érv elfogadhatatlan.

80. Következésképpen a második fellebbezési jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

81. A fentiekből következik, hogy a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

82. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, úgy rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

83. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A költségeket a Spanyol Királyság viseli.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.

( 1 ) A jelen szöveg kulcskifejezéseket tartalmazó részében az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.