T/11187. számú törvényjavaslat indokolással - A termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról

2014. évi VII. törvény

Az Országgyűlés a termőföldek tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszását célzó múltbeli jogügyletek feltárására, a jogügyletekhez kapcsolódó joghatás kiváltásának megelőzésére, valamint a jogsértő állapot megszüntetésére a következő törvényt alkotja:

1. A törvény hatálya

1. §

(1) E törvény hatálya a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló semmis szerződésekre, illetve szerződési kikötésekre, az azokhoz kapcsolódó más jogügyletekre és az ezekkel kapcsolatos eljárásokra terjed ki.

(2) E törvényt a hatályba lépését megelőzően létrejött, (1) bekezdés szerinti jogügyletekre is alkalmazni kell.

2. Követelések bíróság előtti érvényesíthetőségének kizárása

2. §

(1) Az 1. § szerinti jogügylet semmisségéből eredő követelés, ide értve a nyújtott szolgáltatás visszatérítésére irányuló követelést is, bírósági úton nem érvényesíthető.

(2) Az (1) bekezdést az 1. § szerinti jogügylethez kapcsolódó szerződést biztosító mellékkötelezettségből, valamint az ilyen jogügylet teljesülését elősegítő vagy biztosító más jogügyletből eredő követelésre is alkalmazni kell.

3. §

(1) Termőföld tulajdonjogával, illetve használati jogával összefüggő szerződésben választottbíróságként csak a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara mellett működő választottbíróság köthető ki.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéssel ellentétes választottbírósági kikötés semmis.

3. Az ügyész szerepe és jogköre a jogellenes jogügyletek elleni fellépés során

4. §

Az ügyész bejelentésre vizsgálatot indít, ha a bejelentés nyomán alappal feltételezhető, hogy valamely jogügylet a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányul.

5. §

(1) Az ügyész a vizsgálat során - válaszadási határidő megjelölésével - felvilágosítást kérhet minden olyan személytől, aki a jogügylet jogszerűségének megítéléséhez szükséges információval rendelkezik. A kért információkat az azzal rendelkező személy köteles az ügyész rendelkezésére bocsátani.

(2) A kért információk megadása - ide értve az irat átadását is - kizárólag a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 169. § (1) és (2) bekezdésében és a 170. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint tagadható meg. Az érintett személy a jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni, azonban az egyéb, rá nézve terhelő bizonyíték rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg.

6. §

(1) Az ügyész felhívására az irat birtokosa köteles az adathordozón tárolt információ olvasható és másolható formában való megjelenítésére.

(2) Az ügyész az irat birtokosa által átadott iratokról másolatot készíthet. Az ügyész jogosult az adathordozóról fizikai tükörmásolatot készíteni, és a tükörmásolat felhasználásával az adathordozón tárolt adatokat átvizsgálni, ha valószínűsíthető, hogy az adathordozón a jogsértéshez kapcsolódó adatok találhatók.

(3) Az ügyész az iratokat jegyzőkönyv készítése mellett úgy is lefoglalhatja, hogy az iratokat megőrzésre alkalmas tárolóban, vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi.

7. §

Ha a bizonyítási eszköz az eljárás tárgyával össze nem függő személyes adatot is tartalmaz, az ügyész köteles ezen adatokat - ilyen minőségük megállapítását követően - haladéktalanul törölni (felismerhetetlenné tenni).

8. §

A személy meghallgatható ügyvédi vagy üzleti titokról akkor is, ha nem kapott felmentést a titoktartás alól.

9. §

Ha törvény másként nem rendelkezik, és alapos okból feltételezhető, hogy valamely lényeges bizonyítási eszköz ott lelhető fel, az ügyész bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat, feltéve, hogy az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható.

10. §

(1) Az ügyész felvilágosítás iránti felhívásának nem teljesítése, késedelmes teljesítése, illetve valótlan vagy megtévesztő válaszadás, valamint a 9. § szerinti vizsgálati cselekmény akadályozása esetében az érintett személyt az ügyész bírsággal sújthatja.

(2) A bírság legkisebb összege ötezer forint, legmagasabb összege ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetében ötmillió forint.

11. §

(1) Az ügyész részére megkeresésre át kell adni:

a) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által a támogatási adatok nyilvántartására működtetett nyilvántartási rendszerekből a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 22. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt adatokat,

b) a szőlész-borász gazdasági aktából a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőkataszter, a kötelező bejelentések, a piaci felügyelethez szükséges információgyűjtés, a borászati termékek fuvarozásához szükséges kísérőokmányok, valamint a borágazatban vezetendő nyilvántartás tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2009. május 26-i 436/2009/EK bizottsági rendelet I. melléklet 1. pont 1.1. alpontjában foglalt adatokat,

c) az állatok Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerében (ENAR) szereplő adatokat,

d) az Országos Erdőállomány Adattárból az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 38. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint 38. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat,

e) az Országos Vadgazdálkodási Adattárból a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 48. § (2) bekezdés b) és c) pontjában foglalt adatokat,

f) az Országos Halászati Adattárból a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 31. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat,

g) a személyek azonosítására a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 11. § (1) bekezdés a)-h) pontjában foglalt adatokat,

h) a cégnyilvántartásból a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 24. § (1) bekezdés a)-e) és g)-j), valamint 25. § a)-g), i), k), l), p) és q) pontjában foglalt adatokat,

i) az ingatlan-nyilvántartásból az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 14. §-ában, 15. § (1) bekezdésében, valamint 16. §-ában foglalt adatokat,

j) a földhasználati nyilvántartásból a földhasználati lap adatait,

k) az adóhatóságtól az adózókra vonatkozó adóazonosító nyilvántartásból, továbbá az adóhatóság által kezelt gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerére, és a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adatbázisból, valamint a köztartozás miatt végrehajtási eljárás alatt álló személyekre vonatkozó adatbázisból az adózó azonosítására, árbevételére, jövedelmi és vagyoni helyzetére, köztartozás-fizetési kötelezettségére vonatkozó adatokat,

l) az egyéni vállalkozók nyilvántartásából az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 11. § (1) bekezdésében foglalt adatokat.

(2) Az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásokból átvett, illetve az 5-9. §-ban meghatározott információ gyűjtés során megszerzett - személyes adatok tekintetében kizárólag a termőföld tulajdonjogának vagy használatának jogellenes átengedésével kapcsolatos, az ebből származó, valamint az ezzel kapcsolatos mezőgazdasági gazdálkodásra, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemszerzésre, továbbá mezőgazdaságban történő foglalkoztatásra utaló - adatokat a 12. § szerinti feladatának ellátásához használhatja fel.

(3) Az ügyész az e törvény szerinti feladatkörében átvett, illetve az adatfeldolgozás során keletkezett adatokat

a) összevetheti az e törvény szerinti feladatkörében azonos személyről általa kezelt más adatokkal,

b) a 12. § szerinti peres eljárás befejezéséig, perindítás hiányában az adat átvételétől számított 2 évig kezelheti.

(4) Az ügyész az átvett és az adatlekérdezés, illetve adatfeldolgozás során keletkezett adatokat semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra.

12. §

(1) Az ügyész jogosult pert indítani az 1. § szerinti jogügylet semmisségének megállapítása iránt.

(2) Az ügyész indítványozza, hogy a bíróság az 1. § szerinti jogügylettel érintett termőföld tulajdonjogát az állam javára ítélje meg, ha megállapítható, hogy a jogügylet a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányult, és a tiltott jogügyletet kötő tulajdonos e jogával való rendelkezéssel alaptalanul gazdagodna.

(3) Az ügyész jogosult pert indítani az 1. § szerinti jogügylet semmisségének jogkövetkezményeként a jogügylet alapján létrejött ingatlan-nyilvántartási, illetve földhasználati nyilvántartási - erdő esetében az erdőgazdálkodói nyilvántartási - bejegyzés törlése vagy megváltoztatása, továbbá a jogellenes jogügyletet megelőző ingatlan-nyilvántartási és földhasználati nyilvántartási - erdő esetében az erdőgazdálkodói nyilvántartási - állapot helyreállítása iránt.

(4) A bíróság a jogügylet semmiségének megállapítása esetén a felek szerződését ügyészi indítványra az abban meghatározott időre haszonbérleti szerződésként tartja hatályban, ha a jogot szerezni kívánó fél a termőföldet huzamos időn keresztül birtokolja. E rendelkezés a (2) bekezdésben foglalt szabály alkalmazását nem érinti.

4. A bíróság eljárására vonatkozó szabályok

13. §

(1) A 12. § szerinti perekre a pertárgy értékétől függetlenül a Pp. XXVI. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni a (2)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel.

(2) A kereset benyújtásakor a bíróság előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot per megindítása tényének az ingatlan-nyilvántartásban való feljegyzése iránt.

(3) A perben viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.

(4) A bíróság az első tárgyalást - annak felperesi vagy alperesi elmulasztásától függetlenül - megtartja.

(5) A bíróság a Pp. 213. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén rész vagy közbenső ítéletet hozhat, ha ezt bármelyik fél indítványozza és e körben a feleknek további, a bíróság által elrendelt bizonyítási indítványa nincs.

(6) Az ítélet ellen perújításnak nincs helye.

14. §

Az ingatlanügyi hatóság, illetve az erdészeti hatóság 8 napon belül intézkedik a bíróság ítéletnek megfelelő állapotnak az ingatlan-nyilvántartásban, a földhasználati nyilvántartásban, illetve az erdőgazdálkodói nyilvántartásban való átvezetéséről.

5. Záró rendelkezések

15. §

(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) A 10. § a kihirdetést követő 30. napon lép hatályba.

16. §

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/C. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása érdekében az ingatlanügyi hatóság a számítógéppel vezetett földhasználati nyilvántartási adatbázisban a jogellenes jogügyletekben részt vevő felek személyének, illetve a szerzési korlát túllépésének megállapításához szükséges adatkezelést végezhet."

17. §

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 70/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"70/B. § A termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása érdekében az ingatlanügyi hatóság a számítógéppel vezetett ingatlan-nyilvántartási adatbázisban a jogellenes jogügyletekben részt vevő felek személyének, illetve a szerzési korlát túllépésének megállapításához szükséges adatkezelést végezhet."

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A termőföldek tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszását célzó jogügyletek, a köznyelv által zsebszerződésnek nevezett megállapodások köre a közel 20 év alatt kialakult jogszabály-kikerülési technikáknak köszönhetően jóval tágabb, mint a klasszikus forma, amelyről a jelenség a nevét kapta (a gazda dátum nélküli szerződésben értékesíti földjét, megtörténik a pénzmozgás, majd a külföldi vevő a nála vagy ügyvédi letétben őrzött szerződést a jogszabályi akadályok elhárulása után felhasználja jogszerű szerzésének tanúsítására).

Az adásvételi típusú zsebszerződések mellett egyéb jogügyleti formák és szerződési kikötések is megjelentek, amelyek közvetett módon eredményezhetik hatályosulásuk esetén a szerződést megkötő felek tényleges akaratának megfelelő joghatás bekövetkezését (pl. haszonbérleti szerződést kötnek olyan kitétellel, hogy a jogszabályi környezet megfelelő alakulása esetén a haszonbérbe adó a már átadott vételár fejében köteles adásvételi szerződést kötni a haszonbérlő külföldivel). A zsebszerződések közé sorolható a külföldi magánszemély vagy a külföldi jogi személy javára egyébként jogszerűtlenül, az ingatlan-nyilvántartáson kívül alapított haszonélvezeti vagy jelzálogjog, illetve bármely mellékkötelem, amely a későbbi jogszerzést biztosítaná.

Ezeknek a szerződéseknek ugyanakkor közös jellemzője, hogy direkt módon jogszabályba, illetve jó erkölcsbe ütköznek, jogszabály kikerülését szolgálják vagy leplezik a szerződő felek valódi szándékát, tehát a magyar polgári jog szabályai szerint eleve semmisnek minősülnek.

A termőföldről szóló, jelenleg hatályos 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 8/A. §-a szűk körben lehetőséget biztosít az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára, hogy a törvényi feltételeket igazoló hatósági bizonyítvány birtokában termőföldet szerezzenek Magyarországon, hiszen ez az EU csatlakozás feltételét képezte, azonban ennél jóval nagyobb azon külföldiek száma, akik jogellenesen jutottak vagy remélnek jutni magyar termőföldhöz. Különféle becslések léteznek, azonban az bizonyosnak tekinthető, hogy több százezer hektárnyi terület érintett a problémával, különösen a nyugati megyékben.

Magyarország Alaptörvényének szellemében és rendelkezései alapján elmondható, hogy a termőföld a nemzeti vagyon részeként a nemzeti szuverenitás alapját képezi, ezért védelme a Magyar Állam elsőrendű kötelezettsége. Kiemelendő, hogy a jogsértő megállapodások rombolják a közbizalmat, gyakorlatilag egész kreatív iparág épült rájuk az elmúlt időszakban a hivatásuk eszmeiségét megcsúfoló jogászok közreműködésével. Éppen ezért az állam célja ennek a folyamatnak a megfékezése, a közbizalom és a jogszerű állapot helyreállítása kell, hogy legyen. Mindez egybecseng a 2020-ig szóló, a Kormány által szintén 2012 márciusában elfogadott Nemzeti Vidékstratégia birtokpolitikai célkitűzéseivel is.

Egyáltalán nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a kérdésre 2014. május l-ig kell megoldást találni, hiszen ekkor jár le az EU által a külföldiekkel szemben alkalmazható tulajdonszerzési korlátozások fenntartására biztosított moratórium, amely a magyar földpiac teljes megnyitásának kötelezettségével jár a tagállami állampolgárok vonatkozásában.

A Kormány és az általa 2012 márciusában létrehozott tárcaközi bizottság eddig is szép eredményeket ért el a zsebszerződések feltárása és felszámolása, illetve az ezt segítő jogi, adminisztratív és gazdasági környezet kialakulása terén, aminek már valóban érezhető hatásai mutatkoznak a nyugati határszélen. A termőföldek tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszását célzó jogügyletek feltárása, és a jogügyletekhez kapcsolódó joghatás kiváltásának megelőzése, valamint a jogsértő állapot megszüntetése ugyanakkor olyan, a közbizalom védelmét szolgáló feladat, amelynek hatékony végrehajtása érdekében indokolt a megfelelő törvényi jogkövetkezmények statuálása, az eljáró szerv kijelölése és az eljárás technikai, valamint garanciális szabályainak rögzítése. Ez részben megvalósult a 2013. július l-jén hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv elfogadásával, a magánjogi és a feltárást, valamint a semmisség megállapítását könnyítő eljárásjogi rendelkezések azonban eddig hiányoztak.

A semmisség jogkövetkezménye mellett szükséges a jogügylet alapján nyújtott szolgáltatások naturális obligatio-ként történő kezelése, azaz az állami úton, magyar bíróság közreműködésével történő kikényszeríthetőség kizárása a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel összehangban, valamint a jó erkölcsbe ütköző alaptalan gazdagodás elkerülése érdekében az érintett termőföldek állami tulajdonba vétele, amely a közérdek maradéktalan érvényesülését is szolgálja.

Az ügyész közérdekvédelmi feladata alapján a Tft. 9. § (2) bekezdése szerint már jelenleg is eljár a termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési kikötés semmisségének megállapítása iránt. Indokolt ezen jogosítványainak kiszélesítése, és megfelelő garanciális rendelkezések megállapítása mellett az eljárását érintő szabályok lefektetése. Mivel a felek nyilvánvaló okokból nem motiváltak a feltárásban, az ügyészség részére olyan, lehetőség szerint minél erőteljesebb eszközöket kell biztosítani, amelyek birtokában az ellentétes érdekek ellenére is képes megfelelni közérdekvédelmi feladatának.

A zsebszerződések feltárása és felszámolása iránt először 2001-ben volt kormányzati törekvés, amely azonban a kormányváltást követően elsikkadt. A Tft. egyes ma hatályos szabályai ugyanakkor, amelyek az ügyletek utólagos legalizálásának megakadályozását szolgálják, nagyrészt ebben az időszakban születtek, így mégsem mondhatók sikertelennek az akkori erőfeszítések. Mivel azonban látható, hogy az eddigi eszközök elégtelenek voltak a jelenség kezelésére, ezért szigorúbb rendelkezések megállapításával kell új utakat keresni, egyúttal a jogalkotásnak az évtizedes lemaradását is be kell hoznia.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A törvény hatálya a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló semmis szerződésekre, illetve szerződési kikötésekre, az azokhoz kapcsolódó más jogügyletekre és az ezekkel kapcsolatos eljárásokra terjed ki. A semmisséget és annak primer jogkövetkezményeit a Tft. 9. §-a már kimondja, annak megismétlése felesleges, ebben a törvényben csak a semmisség, illetve érvényesítésének speciális vonásai szorulnak részletezésre. Mindez abból a szempontból is jelentős körülmény, mert az érintett jogügyletek nem most, jelen törvény rendelkezései alapján visszamenőleges jelleggel vállnak semmissé, hanem a Tft. 1994. július 27-i hatályba lépése óta élő rendelkezés az adott jogügyletek keletkezésekor már a semmisség jogkövetkezményét állította fel. A jogalkalmazás egyértelművé tétele érdekében a (2) bekezdés rögzíti, hogy a törvényt a hatályba lépését megelőzően létrejött jogügyletekre is alkalmazni kell.

A 2. §-hoz

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 349. §-ában szereplő szabályozás eredményeként a szerződő felek részéről a jövőben nem lesz érvényesíthető az érintett jogügyletekkel elérni kívánt joghatás. A javaslatbeli szabályozás a Tft. és a Btk. rendelkezési mellett tehát magánjogi szempontból kiegészítő jellegű, melynek célja - egyebek között - a semmis szerződés alapján jogot szerezni kívánó fél által nyújtott szolgáltatás bírósági úton történő visszakövetelésének kizárása.

A semmis szerződésből nem származhat követelés, ez utóbbi a szerződés semmisségéből eredhet. Ilyen követelésnek minősül azonban a szolgáltatás visszatérítésére irányuló követelés is. A semmisség kimondásával összefüggésben figyelmet érdemel, hogy az érvénytelenséghez fűződő alapvető joghatás az eredeti állapot helyreállítása, amely a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítását jelenti, főszabályként az érvénytelen szerződés alapján két vagy több irányból nyújtott valamennyi szolgáltatásra kiterjed. Ezt a főszabályt töri át a javaslat.

A javaslat a szerződéshez kapcsolódóan kikötött szerződést biztosító mellékkötelezettségekből, valamint a szerződés teljesülését elősegítő vagy biztosító más jogügyletekből eredő követelés tekintetében is kimondja, hogy ezek semmissége alapján sem követelhető vissza bírósági úton a jogot általuk szerezni kívánó fél részéről már teljesített szolgáltatás.

A 3. §-hoz

A javaslat korlátozza a jogérvényesítés eszközeként igénybe vehető bírói fórumok körét. A termőföldek olyan alapvető termelési tényezőnek minősülnek, ahol nem engedhető meg a szerződő felek autonómiájának a vitarendezés területére való kiterjesztése, azaz vagy csak az államhatalom által fenntartott és függetlenül működő rendes bírói út megengedett, vagy választottbíróságként csak a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara mellett működő választottbíróság köthető ki.

A 4. §-hoz

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 26. §-a értelmében a közérdekű feladat- és hatásköreiről rendelkező törvények szerinti hatásköröket az ügyész a törvénysértés kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával, valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja. Ennek körében az ügyész - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - intézkedésének megalapozása érdekében hivatalból vizsgálatot folytat, ha a tudomására jutott adat vagy más körülmény megalapozottan súlyos törvénysértésre, mulasztásra vagy törvénysértő állapotra utal.

A javaslat alapján az ügyész bejelentésre vizsgálatot indít, ha a bejelentés nyomán alappal feltételezhető, hogy valamely jogügylet a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányul.

Az 5. §-hoz

Az ügyész az általa indított vizsgálat során - válaszadási határidő megjelölésével - felvilágosítást kérhet minden olyan személytől, aki a jogügylet jogszerűségének megítéléséhez szükséges információval rendelkezik. A kért információkat az azzal rendelkező személy köteles az ügyész rendelkezésére bocsátani. A kért információk megadása - ide értve az irat átadását is - kizárólag az tagadhatja meg, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem Várható, tanúként kihallgatni nem lehet, vagy minősített adatról az a személy, aki a titoktartás alól nem kapott felmentést, továbbá az, aki az adatszolgáltatás folytán magát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. A javaslat egyúttal azt is rögzíti e szabály, hogy az érintett személy a jogsértés beismerésére sem köteles, de a terhelő bizonyíték átadását nem tagadhatja meg.

A 6-9. §-hoz

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (3) bekezdése szerint törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felszólítására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat. A javaslat ezzel analóg felhatalmazást tartalmaz.

A javaslat szabályozza az adathordozóról készített fizikai tükörmásolat felhasználását. Az IT forensic kifejezés olyan elektronikus adatgyűjtést takar, amelynek lényege egyes hardver eszközök tartalmáról való, az eredetivel mindenben megegyező, úgynevezett tükörmásolatok készítése. Ez lehetővé teszi például egy számítógép merevlemeze aktuális állapotának rögzítését és hiteles másolatként való elvitelét, miközben az eredeti hardver az ügyfélnél marad, nem akadályozva annak további tevékenységét. A tükörmásolat azután részletesen vizsgálható, ide értve a normális másolatokkal szemben a számítógépről a másoláskor már törölt adatok előhívását, illetve egyéb olyan jellemzők megismerését, melyek rendes (floppy-n, CD-n, pendrive-on való) rögzítés esetén elvesznének. A másolatot készítő szoftver egy olyan bizonyítványt és kódot generál, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a tükörmásolat az eredetivel mindenben megegyező. A tükörmásolat manipulációja (bármely fájl minimális megváltoztatása) esetén is megváltozik ez a kód. Emiatt ha az IT forensic útján készült másolat kódja az eljárás befejezésekor is azonos a helyszínen kiállított bizonyítványon szereplővel, akkor a másolat hitelesen bizonyítja, hogy a benne foglalt bizonyítékot az eredeti számítógép tartalmazta. A tükörmásolatot, illetve egyes részeit tehát sem törölni, sem megváltoztatni nem lehet, ennél fogva sokkal megbízhatóbb bizonyítási eszköz, mint a számítógép lefoglalása és elszállítása. A tükörmásolat készítése egyúttal az érintett személy számára is előnyös, mivel számítógépei a birtokában maradnak.

A zár alá vétel a bizonyítékok biztosítását szolgálja a helyszíni vizsgálati cselekmények során. A zár alá vételnek nem feltétele, hogy a bizonyítási eszköz az ügyfél tulajdonát képezze. Zár alá vétel elrendelésének értelemszerűen akkor van helye, ha jogsértés gyanúja merül fel, és a bizonyítási eszköz meghamisításától, megsemmisítésétől, elrejtésétől vagy egyéb módon való hozzáférhetetlenné tételétől lehet tartani. A zár alá vett dolgokat az azok megőrzésére alkalmas tárolóban vagy külön helyiségben kell elhelyezni, majd a tárolót, illetve helyiséget le kell zárni, és le kell pecsételni.

Az ügyvédi vagy üzleti titokhoz való hozzáférést, illetve a hozzáférés lehetőségének biztosítását a közérdek érvényre juttatását elősegítő ügyészség számára a zsebszerződések jellege, mindenekelőtt tipikusan rejtőzködő jellege indokolja. Ugyanakkor a garanciális adatvédelmi szabályok generális jelleggel érvényesülnek az ilyen esetekben is.

Az ellenőrzés során a Ket. szabályaival analóg jogosítványokkal ruházza fel a javaslat az ügyészt. Eszerint az ügyész bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat, feltéve, hogy az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható. A szűkítő feltételek megfelelő garanciát nyújtanak e körben is az önkényes eljárási cselekmények lehetőségének kizárására.

A 10. §-hoz

Az ügyészi eljárás hatékonyságának biztosítása érdekében a javaslat bírság kiszabását teszi lehetővé arra az esetre, ha az ügyész felvilágosítás iránti felhívását nem vagy késedelmesen teljesítik, illetve valótlan vagy megtévesztő válaszadás, valamint a vizsgálati cselekmény akadályozása esetében. A bírság legkisebb összege ötezer forint, legmagasabb összege ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetében ötmillió forint.

A 11. §-hoz

A javaslat biztosítja az ügyész számára az állami adatbázisokból való adatigénylés lehetőségét. Ez alapján a támogatási adatok nyilvántartására működtetett nyilvántartási rendszerekből, a szőlész-borász gazdasági aktából, az állatok Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréből (ENAR), az Országos Erdőállomány Adattárból, az Országos Vadgazdálkodási Adattárból, az Országos Halászati Adattárból, a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból, a cégnyilvántartásból, az ingatlan-nyilvántartásból, a földhasználati nyilvántartásból, az adózókra vonatkozó adóazonosító nyilvántartásból, továbbá az egyéni vállalkozók nyilvántartásából is átvehet meghatározott, a termőföld tulajdonjogának vagy használatának jogellenes átengedésével kapcsolatos, az ebből származó, valamint az ezzel kapcsolatos mezőgazdasági gazdálkodásra, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemszerzésre, továbbá mezőgazdaságban történő foglalkoztatásra utaló adatokat.

Az adatkörök tételes meghatározása biztosítja, hogy az ügyészség valóban csak az eljárásához szükséges adatokhoz férjen hozzá, teljesítve ezáltal a személyes adatok védelmével összefüggő garanciális követelményeket.

A 12. §-hoz

Az ügyész jogosult pert indítani - közérdekvédelmi feladatkörében - a jogügylet semmisségének megállapítása iránt. Emellett az ügyész indítványozza, hogy a bíróság a jogügylettel érintett termőföld tulajdonjogát a Magyar Állam javára ítélje meg.

Az állam javára marasztalás egyértelműen közjog jellegű tulajdonelvonás, amely kivételesen egyes polgári jogi jogviszonyokban is alkalmazható törvényi rendelkezés alapján (lásd a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályát). Közös jellemzője azonban a polgári jogi jogviszonyokban alkalmazható állam javára marasztalásnak, hogy a jogviszony résztvevőinek egyike jogszabályba ütköző módon jár el, és ennek szankciója a - jellemzően - pénzösszegként megjelenő szolgáltatás elvonása. Ez alkotmányjogilag elfogadható tulajdonelvonás, azonban lényeges, hogy csak kivételesen és csak súlyosan jogsértő ütköző magatartások esetén alkalmazható.

A javaslatbeli magatartás, a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek létrehozása jogszabálysértő is, egyben jóerkölcsbe ütközőnek is tekinthető, így alkotmányjogi szempontból sem kifogásolható az alkalmazása, különös tekintettel a kiemelt közérdekre, valamint a szabályozási célra, a termőföldtulajdon szerzésére vonatkozó szabályok alkotmányjogi jelentésére is. Ezen ügyletek a jogszabályba ütközésük folytán semmisek ugyan, de azáltal, hogy a szerződést kötő felek tudatosan és nyilvánvalóan szembehelyezkedtek a jogszabállyal és leplezni próbálták valós szándékaikat, a tiltott ügylet megkötésével a jóerkölcsöt is súlyosan sértik. Ez szintén indokolja, hogy az ilyen ügyletbe bonyolódó földtulajdonos ne gyakorolhassa ismét a tulajdonosi jogait azon a termőföldön, amelyet valójában már értékesített, ugyanakkor amely tekintetében annak a veszélye nem fenyegeti, hogy a már megkapott ellenszolgáltatást visszakövetelhetnék tőle.

A termőföld tulajdonjogának az állam javára való megítélése szankcióját a javaslat a tulajdonos alaptalan gazdagodásához köti. Így azáltal, hogy ennek alkalmazása a bíróság számára nem kötelező, a rendelkezés lehetővé teszi az ügyek egyedi körülményeinek a vizsgálatát és nem minősül abszolút tulajdonelvonásnak.

A szabály illeszkedik a semmisség szankciós jogkövetkezményeinek rendszerébe, miközben a huzamos birtoklás tényének is jelentőséget tulajdonít, számolva e körülménynek a szabályozásra - annak jogpolitikai céljára és egyben kiegyensúlyozottságára - értelemszerűen kiható kedvező vagy éppen kedvezőtlen következményeivel is.

A 13. §-hoz

Egy szerződés érvényességével kapcsolatban a szerződő feleknek nem kell előzetesen bizonyítékokat beszerezniük. Az általános szabályok alapján ebben a perben a bizonyítási teher főszabály szerint a felperesi ügyészen van, neki kell bizonyítania a szereződés semmisségét, ennek sikertelensége esetén a keresetet el kell utasítani. Ugyanakkor az alpereseknek is lehetőségük van, hogy bizonyítsák a szerződés érvényességét.

Az ügyészt a perben nem illetik meg többletjogosítványok, hiszen az sértené a fegyverek egyenlőségének elvét, ezen keresztül felvethetné az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének fokozott kockázatát is. Mindazonáltal kiemelt érdek fűződik, hogy ezen perek ne húzódjanak el, és az ingatlanforgalom biztonsága is megkívánja, hogy gyorsan döntés szülessen. Erre tekintettel a peres eljárásra a pertárgy értékétől függetlenül a Pp. XXVI. fejezetének (Kiemelt jelentőségű perek) rendelkezéseit kell alkalmazni.

A per során az elsőfokú bíróság köteles erre irányuló kérelem hiányában is elrendelni az ügyek soron kívüli intézését, amely soronkívüliség az eljárás minden szakaszára, a rendes és rendkívüli perorvoslatokra is kiterjed. A bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezéstől számított nyolc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye az ügy áttételének, illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi.

A kereset benyújtásakor a bíróság előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot per megindítása tényének az ingatlan-nyilvántartásban való feljegyzése iránt.

A bíróság a keresetlevél érkezésétől számított 60 napon belülre köteles a per első tárgyalását kitűzni. A bíróság az első tárgyalást - annak felperesi vagy alperesi elmulasztásától függetlenül - megtartja. A folytatólagos tárgyalást főszabály szerint az elhalasztott tárgyalás napját követő két hónapon belülre kell kitűzni. A bíróság szükség szerint egymást követő tárgyalási napokra is tűzhet tárgyalást, amennyiben a per körülményei ezt lehetővé és indokolttá teszik. A bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.

A perben viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.

A bíróság az elrendelt szakértői bizonyítás során, a szakvélemény elkészítésére legfeljebb 30 napos, különösen bonyolult ügyekben legfeljebb 60 napos határidőt engedhet. A határidő különösen indokolt esetben egyszer és legfeljebb az eredetileg meghatározott napok számával meghosszabbítható, kizárólag a szakértő indokolt kérelmére.

Az elsőfokú határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb nyolc napon belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követő három napon belül kézbesíteni kell. A másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb tizenöt napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak. A másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való érkezését követő legkésőbb nyolc napon belül. A bíróság a Pp. 213. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén rész vagy közbenső ítéletet hozhat, ha ezt bármelyik fél indítványozza és e körben a feleknek további, a bíróság által elrendelt bizonyítási indítványa nincs.

Az ítélet ellen perújításnak nincs helye.

A 14. §-hoz

A bíróság ítéletének végrehajtása és a közhitelesség elvének érvényesülése érdekében az ingatlanügyi hatóság és az erdészeti hatóság számára indokolt konkrét és viszonylag rövid határidőt szabni a bírósági ítéletnek megfelelő állapot ingatlannyilvántartásban, földhasználati nyilvántartásban, illetve erdőgazdálkodói nyilvántartásban való átvezetésére.

A 15-17. §-hoz

Hatályba léptető és a javaslat elfogadásával összefüggő módosító rendelkezések. A bírságolást lehetővé tevő rendelkezés hatályba lépésére a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 32. §-ában foglaltakra figyelemmel kell eltérő szabályokat megállapítani.