31998R2330[1]

A Tanács 2330/98/EK rendelete (1998. október 22.) egyes, kereskedelmi tevékenységükben időszakosan korlátozott tejtermelőknek és tejtermékgyártóknak nyújtott kártalanítás felajánlásáról

A Tanács 2330/98/EK rendelete

(1998. október 22.)

egyes, kereskedelmi tevékenységükben időszakosan korlátozott tejtermelőknek és tejtermékgyártóknak nyújtott kártalanítás felajánlásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illetékrendszer 1984-es bevezetésekor a közösségi jogszabályok - az egyéni referenciamennyiségek elosztására vonatkozó szabályok megállapításakor - nem vették figyelembe azoknak a termelőknek a helyzetét, akik a tej és tejtermékek piaci értékesítésének megszüntetését, valamint a tejelő állomány átállítását támogató jövedelemtámogatási rendszer bevezetéséről szóló, 1977. május 17-i 1078/77/EGK tanácsi rendelettel [4] összhangban lévő kötelezettségvállalás eredményeképpen nem szállítottak vagy értékesítettek tejet a tagállam által elfogadott referenciaévben, vagy abban az évben az általuk leszállított, vagy értékesített tej mennyisége korlátozott volt;

mivel az Európai Közösségek Bírósága a C-104/89 és a C-37/90 összevont ügyekben meghozott 1992. május 19-i ítéletét követően a Közösség intézményei vállalták, hogy teljesen érvényre juttatják az említett döntést minden olyan érintett termelőre nézve, akik esetében a körülmények megfelelnek azoknak a bírósági ítéletben megállapított feltételeknek, amelyek a Közösségnek az említett termelők által elszenvedett kár jóvátételére vonatkozó felelősségét érintik, amennyiben az eredeti közösségi jogszabályok nem rendelkeztek számukra egyéni referenciamennyiségek elosztásáról; mivel ez alapvetően azokat a termelőket érintette, akik jogosultak voltak különleges referenciamennyiségre a 804/68/EGK rendelet 5. cikkének c) pontjában említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok elfogadásáról szóló, 1984. március 31-i 857/84/EGK tanácsi rendelethez [5] a 764/89/EGK [6] vagy az 1639/91/EGK [7] rendeletek által hozzáadott rendelkezéseknek megfelelően; mivel az egyes, kereskedelmi tevékenységükben időszakosan korlátozott tejtermelőknek és tejtermékgyártóknak nyújtott kártalanítás felajánlásáról szóló, 1993. július 22-i 2187/93/EGK tanácsi rendelet [8] e termelők részére olyan kártalanítási intézkedéseket vezetett be, amelyek értelmében minden arra jogosult és kérelmet benyújtó termelőnek - átalány alapján kiszámított - ajánlatot tettek, amelyet a kártalanítás teljes és végső rendezése során elfogadhattak, vagy visszautasíthattak;

mivel két termelő keresete esetében az Elsőfokú Bíróság a T-195/94 és T-202/94 összevont ügyekben hozott 1997. december 9-i ítéletében arra kötelezte a Közösséget, hogy térítse meg az említett termelők által elszenvedett kárt, amennyiben a kiegészítő illetékrendszert bevezető eredeti közösségi jogszabályok nem rendelkeztek egyéni referenciamennyiségek elosztásáról a 1078/77/EGK rendelet szerinti kötelezettségvállalás tárgyát képező gazdaságokra vonatkozóan, és amennyire a jogszabályok későbbi módosításai kizárták a különleges referenciamennyiségek elosztását az 1078/77/EGK rendelet értelmében nyújtott támogatás azon kedvezményezettjei részére, akiknek a 857/84/EGK rendelet 2. és/vagy 6. cikke alapján már nyújtottak referenciamennyiséget;

mivel jelentős számú olyan termelő is van, akiknek körülményei eleget tesznek az ítéletben - a Közösség felelőssége tekintetében - megállapított feltételeknek, és akik vagy már indítottak eljárást a Tanács és a Bizottság ellen, vagy kártalanítási kérelmet nyújtottak be a közösségi intézményekhez; mivel ez lényegében azokat a termelőket érinti, akik jogosultak voltak a 2055/93/EGK rendelet [9] értelmében különleges referenciamennyiség igénylésére; mivel ezért indokolt meghozni az ezen kérelmek rendezésére irányuló intézkedéseket;

mivel a lehetséges jogosult termelők számát figyelembe véve, lehetetlen minden termelő kárigényét egyéni alapon felbecsülni; mivel ezért törekedni kell az átalány alkalmazására; mivel indokolt követni, amennyire csak lehetséges, a 2187/93/EGK rendeletben megállapított intézkedéseket;

mivel közvetlen kapcsolatot kell vonni a 2055/93/EGK rendelet szerinti különleges referenciamennyiségre való jogosultság elfogadása és a tejtermelésnek az érintett termelő akaratával ellentétes módon történő korlátozásából adódó károk megléte között; mivel annak biztosítása érdekében, hogy a termelő ne húzhasson hasznot abból, hogy az elosztott különleges referenciamennyiségeket kizárólag azok feltételezett eszközértékére való spekuláció céljából szerzi meg, figyelembe kell venni a termelőnek a 2055/93/EGK rendeletben megállapított korlátozott időszak során végzett későbbi tevékenységét is;

mivel az 1078/77/EGK rendelet szerinti kötelezettségvállalás tárgyát képező gazdasági részek kedvezményezettjei esetében meg kell határozni azt az alapot, amelyből az éves mennyiséget ki kell számítani; mivel az éves mennyiséget általában az átruházott területre mint az eredeti gazdaság teljes területének valamely hányadára utalva határozzák meg; mivel azonban a Bíróságnak a C-165/95 ügyben hozott 1997. október 16-i ítélete alapján, ha az eredeti gazdaság vegyes gazdaság volt, olyan arányban kell elvégezni a meghatározást - amennyiben a szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak -, amekkora része a gazdaságnak közvetlenül vagy közvetve tejtermék előállítására állt át a 1078/77/EGK rendeletnek megfelelő kötelezettségvállalás hatálybalépésekor; mivel ugyanezeket az elveket kell alkalmazni abban az esetben, amikor az ilyen kötelezettségvállalás tárgyát képező gazdaság egészének vagy egy részének a kedvezményezettje a későbbiekben - azt megelőzően, hogy a különleges referenciamennyiségeket elosztották volna - megvált a gazdaság egy részétől;

mivel, figyelemmel a fent leírtakra, a megtérítendő mennyiséget a Bíróság 1992. május 19-i és az Elsőfokú Bíróság 1997. december 9-i ítéleteinek az indoklásában kihirdetett elvekkel összhangban kell kiszámítani;

mivel fel kell tüntetni azt az időszakot, amelyre a kártalanítást felajánlják; mivel az érintett termelők által elszenvedett kárt - a fent említett elvekkel összhangban - a 2055/93/EGK rendelet meghozatalának napján, vagy ha az korábbi időpontra esik, a különleges referenciamennyiség elosztásának napján lezártnak lehet tekinteni; mivel a Bíróság alapokmánya 43. cikkének a követelések ötéves elévülési határidejét megállapító rendelkezéseit kell alkalmazni; mivel a termelőktől az Elsőfokú Bíróság 1997. december 9-i ítélete után beérkezett kérelmek tekintetében az intézmények átmenetileg elálltak az elévülésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának jogától; mivel ezért szükség van azon körülmények meghatározására, amelyek szerint az elévülési határidő újraindulhat;

mivel adminisztratív okokból meg kell határozni azt a határidőt, amelyen belül a termelőknek az illetékes hatóságokhoz benyújtott kártalanítási kérelmei még elfogadhatók, valamint az ajánlatok megküldésére és elfogadására vonatkozó határidőt; mivel a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy megfelelő esetekben meghosszabbítsa a határidőt az ajánlatok megküldésére vonatkozóan;

mivel e rendelet végrehajtásának érdekében a tagállamok elvégzik az e rendelet rendelkezéseinek megfelelő, szükséges adminisztratív feladatot a feladatok végrehajtására korlátozott különleges felhatalmazás alapján; mivel abból adódóan, hogy egy ajánlat elfogadásának feltétele, hogy a termelő lemondjon minden, a Közösséggel szemben fennálló, a referenciamennyiségek elosztásának elmulasztásából adódó követeléséről, a kártalanítási ajánlatot a tagállam illetékes hatóságának kell megtenni a termelő részére a Tanács és a Bizottság nevében;

mivel a 2187/93/EGK rendelet a kártalanítási összegeket a tej 100 kg-onkénti mennyiségeire, ECU-ben kifejezve állapítja meg az 1984/85-ös évtől 1990/91-ig minden év vonatkozásában, a gazdaságok méretétől függően és a tejtermelésre vonatkoztatva, differenciáltan; mivel ezek az összegek az évekre, és a gazdaságok méretére vetített becsült értékét képviselik annak a különbségnek, amely a között a bevétel között van, amelyet az érintett termelők a tej értékesítéséből szereztek volna, ha nem lettek volna korlátozva ebben a tevékenységükben, illetve a között, amelyet ténylegesen megszereztek vagy megszerezhettek volna, ha ugyanebben az időszakban elvárható szorgalommal végzik tevékenységüket; mivel az említett rendelet alkalmazásáról szerzett tapasztalatok fényében azt a következtetést lehet levonni, hogy az összegek kiszámítására használt módszer objektivitása beigazolódott, és hogy ezek az összegek elfogadható becslései a termelőket ért veszteségeknek;

mivel ezért indokolt, hogy a kártalanítási intézkedések céljából ugyanekkora összeget különítsenek el az e rendelet hatálya alá tartozó termelők számára; mivel azonban a gazdaság mérete szerinti megkülönböztetés nem vonatkozik azokra a termelőkre, akik a piaci értékesítés megszüntetésére nyújtott támogatásban részesülnek, vagy akik a piaci értékesítés megszüntetése kötelezettségének hatálya alá tartozó gazdaság egy részének kedvezményezettjei; mivel elfogadható, hogy ezek a termelők általában olyan gazdaságokat irányítottak, amelyekben növekedett a tejtermelés, és amelyek átlagon felüli referenciamennyiségekkel rendelkeztek; mivel ezért indokolt a legnagyobb gazdaságra vonatkozó adatok használata; mivel az 1991/92-es és az 1993/94-es évre is rögzíteni kell az említett összegeket; mivel ezeket az összegeket a megelőző évek összegei alapján lehet kiszámítani a szükséges módosítások elvégzésével, amelyek tekintettel vannak a tejár ingadozásaira azokban a tagállamokban, ahol a termelők többségének a gazdasága található;

mivel amennyiben a termelő elmulasztja elfogadni a tagállam illetékes hatóságának az e rendelet rendelkezéseinek megfelelő ajánlatát, az a Közösség ajánlatának elutasítását jelenti; mivel a termelő által ezt követően folytatott vagy indított bármilyen jogi eljárás a Közösség hatáskörébe tartozik;

mivel a 2187/93/EGK rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalat alapján tanácsos rendelkezni olyan jogkörről, amely lehetővé teszi, hogy a kártalanítási ajánlatokat megküldjék azoknak a termelőknek, akik a rendeletben meghatározott feltételek némelyikének nem tesznek eleget, de akiknek a körülményei azonban - Közösség felelősségének tekintetében - megfelelnek a Bíróság vagy az Elsőfokú Bíróság ítéleteiben megállapított, a Közösség felelősségére vonatkozó feltételeknek,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az ebben a rendeletben megállapított feltételek szerinti kártalanítást azok a termelők kapják, akik az 1078/77/EGK rendelet szerinti kötelezettségvállalás alá tartozó gazdaság ("SLOM-gazdaság") egészének vagy egy részének kedvezményezettjei voltak, és akik a tej vagy tejtermékek leszállításának vagy értékesítésének korlátozása következtében, az említett kötelezettségvállalásból eredően, az érintett tagállam által kiválasztott referenciaévben a tej- és tejtermékágazatban bevezetett kiegészítő illetékrendszer keretében veszteséget szenvedtek.

2. cikk

A kártalanítás iránti kérelmet akkor kell jogosnak tekinteni, ha olyan termelő nyújtotta be, akinek a 2055/93/EGK rendelet 1. cikke (1) bekezdésének értelmében különleges referenciamennyiséget osztottak ki, vagy akinek az említett rendelet 1. cikke (2) bekezdésének értelmében a korábban a 857/84/EGK rendelet 3a. cikke révén elosztott különleges referenciamennyiség egy részét osztották ki, vagy ezzel megegyező, a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendeletben [10] említett, az állami tartalékból származó mennyiséget osztottak ki, amennyiben egy tagállam a 2055/93/EGK rendelet 1. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében úgy döntött, hogy a kedvezményezett kérelmeinek ilyen módon tesz eleget.

3. cikk

A kérelmet annak a személynek vagy örököseinek kell benyújtania, akinek a 2. cikkben említett különleges referenciamennyiséget kiosztották, a tagállamok nemzeti joga rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül.

4. cikk

A 2. cikktől való eltérésként, kérelem nem fogadható el, ha a termelő, aki megkapta a 2055/93/EGK rendeletnek megfelelő különleges referenciamennyiséget, 1996. október 1-je előtt részt vett a referenciamennyiség végleges feladására vonatkozó intézkedésben, vagy az említett dátumot megelőzően eladta vagy bérbe adta gazdaságát.

5. cikk

(1) A 9. cikkben említett illetékes hatóság meghatározza azt az éves mennyiséget, amelyre az 1078/77/EGK rendelet értelmében nyújtott támogatás kiszámításához használt mennyiség alapján kártalanítás jár, és amelyet 1 %-kal megnövel, valamint amelyet az egyes tagállamokban a termelők részére a 857/84/EGK rendelet 2. és 6. cikke alapján megállapított referenciamennyiségekre alkalmazott csökkentéseknek megfelelő százalékos aránnyal csökkent.

(2) Azoknak a termelőknek az esetében, akik "SLOM-gazdaság" teljes egészének a kedvezményezettjei voltak, az éves mennyiség az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított mennyiség,- adott esetben - a (4) bekezdésnek megfelelően csökkentve.

(3) Azoknak a termelőknek az esetében, akik egy "SLOM-gazdaság" egy részének voltak kedvezményezettjei, az éves mennyiség az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított mennyiség, arányosan lecsökkentve az eredeti "SLOM-gazdaságnak" azzal a területével, amelyet nem ruháztak át. Amennyiben az eredeti "SLOM-gazdaság" vegyes gazdaság volt, a csökkentést az eredeti "SLOM-gazdaság" azon területe alapján kell kiszámítani, amelyet közvetlenül vagy közvetetten tejtermelésre használtak, feltéve hogy az ilyen jellegű használatot az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani tudják. Az így kapott mennyiséget - adott esetben - tovább kell csökkenteni a (4) bekezdésnek megfelelően.

(4) Amennyiben a termelő beszünteti tevékenységét a "SLOM-gazdaság" egy részén vagy a "SLOM" gazdaság rá átruházott részén, a különleges referenciamennyiségnek a 2055/93/EGK rendelet értelmében történő kiosztását, - ideértve a piaci értékesítés megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalás időszakát - megelőzően, az éves mennyiséget, amely alapján a kártalanítás a (2) és (3) bekezdés alapján - megfelelően - jár, a feladott terület arányában le kell csökkenteni. Amennyiben az eredeti "SLOM-gazdaság" vegyes gazdaság volt, a csökkentést csak azon területek figyelembevételével kell kiszámolni, amelyet közvetlenül vagy közvetve tejtermelésre használtak, feltéve hogy az ilyen jellegű használatot az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani tudják.

6. cikk

Ha a termelő gazdaságának egy részét a különleges referenciamennyiség elosztása után és 1996. október 1-je előtt adta el vagy adta bérbe, az 5. cikknek megfelelően meghatározott éves mennyiséget, amelyre kártalanítás fizetendő, az állami tartalékba visszajuttatott különleges referenciamennyiséggel kell lecsökkenteni.

7. cikk

(1) Kártalanítási ajánlat csak olyan időszakra vonatkozóan tehető, amelyre a kártalanítási kérelem még nem évült el.

(2) Annak az időszaknak a meghatározása érdekében, amelyre kártalanítást ajánlanak fel:

a) a Bíróság Alapokmányának 43. cikkében megállapított ötéves elévülési határidő megszakításának dátuma a következő események közül a legkorábbi:

- a Bírósághoz, vagy az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset esetén a kereset nyilvántartásba vételének az időpontja,

- közösségi intézményhez címzett kérelem esetén a kérelemnek a Tanácshoz vagy a Bizottsághoz való beérkezésének napja (amelyik hamarabb történik meg), feltéve hogy a kérelmező a későbbiekben az Elsőfokú Bírósághoz keresetet nyújtott be a Bíróság alapokmányának 43. cikkében meghatározott kéthónapos határidőn belül, vagy hogy a közösségi intézmény írásban elfogadta, hogy az így benyújtott kérelem az elévülési határidőt megszakította;

b) a kártalanításra vonatkozó határidő kezdő napja az elévülési határidő megszakadását öt évvel megelőző nap, de nem korábban, mint 1984. április 2-a, vagy az az időpont, amelyen a piaci értékesítés megszüntetésére vonatkozó, vagy átállítási kötelezettség lejárt;

c) a kártalanításra vonatkozó határidő utolsó napja 1993. augusztus 1-je, vagy az a nap, amikor a termelő megkapta a különleges referenciamennyiséget, amennyiben ez korábban történt.

8. cikk

Amennyiben a kártalanítási időszak során, és a különleges referenciamennyiségek elosztását megelőzően a termelő a termelést a számára fennálló referenciamennyiséget meghaladó mértékben növelte meg, azt a mennyiséget, amelyre kártalanítás jár, csökkenteni kell - az érintett időszakra - a referenciamennyiséget meghaladó, közvetlenül leszállított vagy értékesített mennyiségekkel. Egy 12 hónapos időszak egy részére vonatkozóan a leszállított vagy közvetlenül értékesített mennyiségeket és a rendelkezésre álló referenciamennyiséget a 12 hónapos időszak egészére vonatkozó teljes szállítások és közvetlenül értékesített mennyiségek, valamint a rendelkezésre álló referenciamennyiség arányaként kell meghatározni. A 2055/93/EGK rendelet 2. cikkének második albekezdésében említett referenciamennyiségeket a rendelkezésre álló referenciamennyiség meghatározásakor nem veszik figyelembe.

9. cikk

Minden kártalanításra irányuló kérelmet az érintett tagállamnak az e célra kijelölt illetékes hatóságához kell benyújtani a 804/68/EGK rendelet [11] 30. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kiállított nyomtatványon. Az űrlap akkor elfogadható, ha az illetékes hatóság legkésőbb 1999. január 31-ig megkapja.

10. cikk

A 9. cikkben említett illetékes hatóság ellenőrzi a termelő által megadott adatok pontosságát, és kiszámítja a kártalanítás összegét azon mennyiségek és azon időszak alapján, amelyekre a kártalanítás adható, a mellékletben meghatározott összegek alkalmazásával.

11. cikk

1997. december 9-től a kártalanítás kifizetésének napjáig a kártalanítás összege után évi 6 %-os kamat jár. Amennyiben azonban a kártalanítás kifizetése azért késik, mert a termelő elmulasztja az adatszolgáltatást vagy az illetékes hatóságok által kért, a kártalanítás iránti kérelemhez kapcsolódó dokumentumok benyújtását vagy a 13. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett bírósági eljárások megszüntetését bizonyító dokumentumok benyújtását, a késedelem időtartamára nem fizetnek kamatot.

12. cikk

A kártalanítás teljes összegét nemzeti valutába számítják át az e rendelet hatálybalépésének napján alkalmazott mezőgazdasági átváltási arányok segítségével.

13. cikk

(1) A kártalanítás iránti kérelem kézhezvételét követő négy hónapon belül a 9. cikkben említett illetékes hatóság a kérelmező részére megküldi az e rendeletnek megfelelően kiszámított kártalanítási ajánlatot a teljes és végső kárrendezéséről szóló elismervénnyel együtt. A Bizottság - valamely tagállam megfelelően indokolt kérésére - meghosszabbíthatja ezt az időszakot a 16. cikkben említett eljárásnak megfelelően. Az ajánlatot a Tanács és a Bizottság nevében teszi meg.

(2) Amennyiben a kérelmező egy "SLOM-gazdaság" egy részének a kedvezményezettje, és a 2055/93/EGK rendelet 1. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében kiosztott különleges referenciamennyiséget az állami hatóságok újra felbecsülik, az (1) bekezdésben szereplő határidő az állami hatóságoknak a különleges referenciamennyiség újbóli meghatározásáról szóló végső döntését követő negyedik hónap vége, amennyiben ez a döntés későbbre esik, mint a kártalanítás iránti kérelem kézhezvétele.

(3) Az ajánlat akkor tekinthető elfogadottnak, amikor a megfelelően aláírt elismervényt az illetékes hatósághoz visszajuttatják. Ha az illetékes hatóság az elismervényt az ajánlat megküldését követő legfeljebb három hónapon belül megkapja, az ajánlat kötelező erejűvé válik.

A kártalanítást az ajánlat elfogadásakor fizetik ki. Azoknak a termelőknek az esetében azonban, akik bírósági eljárást indítottak a közösségi intézmények ellen, be kell mutatniuk az illetékes hatóságnak a keresettől való elállásról szóló bizonyítékot is, mielőtt számukra a kártalanítást kifizetik.

Amennyiben az ajánlatot a megállapított határidőn belül nem fogadják el, az a továbbiakban nem kötelező a Tanácsra és a Bizottságra nézve.

Az ajánlat elfogadása magában foglalja, hogy az elfogadó lemond a Közösséggel szemben fennálló bármilyen természetű követeléséről az 1. cikk értelmében vett bármilyen veszteséggel kapcsolatban, ideértve a kamatot és a költségeket is.

14. cikk

A Bíróság alapokmányának 43. cikke értelmében az elévülési határidő 1999. február 1-jétől újrakezdődik az 1. cikkben említett olyan termelők esetében, akik nem nyújtották be a 9. cikknek megfelelő kártalanítási kérelmüket, kivéve ha ezt az elévülési határidőt megszakította egy eljárás megindítása, amely még folyamatban van.

Azoknak a termelőknek az esetében, akik a 13. cikk (1) vagy (2) bekezdése alapján kártalanítási ajánlatot kaptak, az elévülési határidő a 13. cikk (3) bekezdésében megállapított ajánlat elfogadási határidejének lejáratát követő napon indul újra, kivéve ha ezt az elévülési határidőt megszakította egy eljárás megindítása, amely még folyamatban van.

15. cikk

A Bizottság - a 16. cikkben említett eljárásnak megfelelően - dönthet úgy, hogy engedélyezi a kártalanítási ajánlat megküldését azon termelők részére, akiknek a körülményei megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján a Közösség felelőssége megállapítást nyer, viszont nem részesültek a 2187/93/EGK rendeletnek megfelelő, vagy e rendelet fent említett rendelkezései alapján kártalanításban. A felajánlott kártalanítás összegét - szükség szerint - a 2187/93/EGK rendelet rendelkezéseinek, vagy e rendelet rendelkezéseinek, vagy azoknak a feltételeknek megfelelően számítják ki, amelyeket a Bíróság C-104/89 és a C-37/90 összevont ügyekben a kártalanításról meghozott ítélete állapít meg. A felszámítandó kamat és az az időszak, amelyre kamat jár módosítható egyedi körülmények figyelembevétele érdekében. A kártalanítási ajánlatokra és azok elfogadására vonatkozó szükséges határidőket szintén rögzíteni kell.

16. cikk

E rendelet alkalmazásának részletes szabályait - és különösen a termelők képviselőinek járó költségek kifizetésére vonatkozó rendelkezéseket -a Bizottság a 804/68/EGK tanácsi rendelet 30. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően hozza meg.

17. cikk

Az e rendelet szerinti kifizetések finanszírozását az 729/70/EGK rendelet [12] 3. cikke értelmében vett intervenciónak kell tekinteni.

18. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Luxembourgban, 1998. október 22-én.

a Tanács részéről

az elnök

W. Molterer

[1] HL C 273., 1998.9.2., 3. o.

[2] HL C 328., 1998.10.26.

[3] 1998. október 15-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[4] HL L 131., 1997.5.26., 1. o. A legutóbb az 1300/84/EGK rendelettel (HL L 125., 1984.5.12., 23. o.) módosított rendelet.

[5] HL L 90., 1984.4.1., 13. o. A 3950/92/EGK rendelettel (HL L 405., 1992.12.31., 1. o.) hatályon kívül helyezett rendelet.

[6] HL L 84., 1989.3.29., 2. o.

[7] HL L 150., 1991.6.15., 35. o.

[8] HL L 196., 1993.8.5., 6. o.

[9] HL L 187., 1993.7.29., 8. o.

[10] HL L 405., 1992.12.31., 1. o. A legutóbb a 903/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 127., 1998.4.29., 8. o.) módosított rendelet.

[11] A Tanács 1968. június 27-i 804/68/EGK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről (HL L 148., 1968.6.28., 13. o.). A legutóbb az 1587/96/EK rendelettel (HL L 206., 1996.8.16., 21. o.) módosított rendelet.

[12] A Tanács 1970. április 21-i 729/70/EGK rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról (HL L 94., 1970.4.28., 13. o.). A legutóbb az 1287/95/EK rendelettel (HL L 125., 1995.6.8., 1. o.) módosított rendelet.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A 10. CIKK ÉRTELMÉBEN FELAJÁNLOTT KÁRTALANÍTÁS

(100 kg tejre megadva, ECU-ben) |

Év | Összeg |

1984/1985 | 9,2 |

1985/1986 | 10,5 |

1986/1987 | 9,7 |

1987/1988 | 10,0 |

1988/1989 | 12,3 |

1989/1990 | 12,9 |

1990/1991 | 11,7 |

1991/1992 | 11,8 |

1992/1993 | 12,4 |

1993/1994 | 12,4 |