62002TJ0376[1]

Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) 2004. november 23-i ítélete. O kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők. T-376/02. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2004. november 23.

T-376/02. sz. ügy

O

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - A személyzeti szabályzat 78. cikke - Rokkantsági nyugdíj - Rokkantsági bizottság - Összetétel - Foglalkozási megbetegedés"

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 78. cikkének harmadik bekezdése alapján a felperes rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító 2002. január 14-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában előterjesztett kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a felperes rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító 2002. január 14-i bizottsági határozatot megsemmisíti. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Rokkantság - Rokkantsági bizottság - Bírósági felülvizsgálat - Terjedelem - Korlátok

2. Tisztviselők - Rokkantság - Rokkantsági bizottság - Összetétel - Az orvosok kijelölése - A választás módosítása - Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)

3. Tisztviselők - Rokkantság - Rokkantsági bizottság - A vélemény kidolgozásának módozatai - A tagok mérlegelési jogköre

4. Tisztviselők - Rokkantság - A rokkantság foglalkozási eredetének megállapítása - A foglalkozási megbetegedés fogalma - A korábban fennálló betegség súlyosbodása miatt kialakult rokkantság - Bennfoglaltság - A betegség súlyosbodása és a feladatok ellátása közötti kellően közvetlen kapcsolat szükségessége

(Személyzeti szabályzat, 78. cikk)

1. A rokkantsági bizottságra vonatkozó rendelkezések célja az, hogy az orvosi jellegű kérdések végleges értékelését orvosszakértőkre bízza. A bírósági felülvizsgálat nem terjedhet ki a szorosan vett orvosi értékelésekre, amelyeket véglegesnek kell tekinteni, amennyiben szabályszerű körülmények között adták őket A bírósági felülvizsgálat azonban kiterjedhet a bizottságok összetételének és tevékenységének, valamint az általuk adott véleménynek a szabályszerűségére. E szempontból az Elsőfokú Bíróság hatáskörrel rendelkezik annak megvizsgálására, hogy a vélemény tartalmaz-e olyan indokolást, amely lehetővé teszi a benne kifejtett végkövetkeztetések alapjául szolgáló megállapítások értékelését, valamint hogy a vélemény érthető kapcsolatot teremt-e a benne kifejtett orvosi megállapítások és a bizottság által elfogadott végkövetkeztetések között.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 277/84. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1987. december 10-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 4923. o.) 15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-84/98. sz., C kontra Tanács ügyben 2000. június 16-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-113. és II-497. o.) 43. pontja.

2. A személyzeti szabályzat II. mellékletének 7. cikke az érintett jogainak és érdekeinek védelmét biztosítja azáltal, hogy a rokkantsági bizottságban jelen van az érintett bizalmát élvező orvos. Ez a rendelkezés előírja azt is, hogy a bizottságot alkotó orvosok közül egyet az érintett intézmény jelöl ki. Azonban a személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének sem a szövegéből, sem a szelleméből nem következik az, hogy az intézmény vagy a tisztviselő adott esetben ne változtathatná meg az orvos személyével kapcsolatos választását, különösen ha az eredetileg kijelölt orvos akadályoztatva van.

(lásd a 42. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-376/94. sz., Otten kontra Bizottság ügyben 1996. március 21-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-129. és II-401. o.) 47. pontja.

3. A rokkantsági bizottság tevékenységének keretében az egyes tagok felelőssége az, hogy az etikai szabályoknak megfelelően lássák el feladataikat. Ebből következően az a kérdés, hogy adott körülmények között az érintett tisztviselőt meg kell-e vizsgálni, illetve meg kell-e hallgatni, a rokkantsági bizottság tagjait az orvosi kérdések területén megillető mérlegelési jogkörbe tartozik.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben 1997. június 3-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-133. és II-403. o.) 8. pontja.

4. A személyzeti szabályzat 78. cikkének második bekezdése szerinti "foglalkozási megbetegedés" nem korlátozódik arra az esetre, amikor a tisztviselő teljesnek minősülő, tartós rokkantságának eredete kizárólag feladatainak ellátására vezethető vissza, hanem magában foglalhatja azokat az eseteket is, amikor e rokkantság egy korábban fennálló, más eredetű betegség súlyosbodása miatt alakult ki.

Más szavakkal: ha valamely korábban már fennálló betegségnek a Közösségek szolgálatában végzett feladatok ellátása révén bekövetkezett súlyosbodása tette képtelenné a tisztviselőt a feladatainak további ellátására, akkor a rokkantságot úgy kell tekinteni, hogy annak kiváltó oka a személyzeti szabályzat 78. cikkének második bekezdése szerinti "foglalkozási megbetegedés" volt.

Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat 78. cikkének második bekezdése szerinti "foglalkozási megbetegedés" fennállásának megállapításához a betegség eredete vagy súlyosbodása és a Közösségek szolgálatában végzett feladatok ellátása közötti okozati összefüggést kell bizonyítani. Ugyanakkor - mivel a személyzeti szabályzat nem követel meg sem "lényeges", sem "döntő" kapcsolatot - elegendő, ha "kellően közvetlen kapcsolat" áll fenn az érintett kórállapota és ellátott feladatai között.

(lásd a 67-70. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 76/84. sz., Rienzi kontra Bizottság ügyben 1987. január 21-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 315. o.) 10. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-165/89. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 1992. február 27-én hozott ítéletének (EBHT 1992., II-367. o.) 81. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-43/89. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1993. március 23-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-303. o.) 28. pontja.