31991L0630[1]

A Tanács irányelve (1991. november 19.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1991. november 19.)

a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról

(91/630/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel az összes tagállam megerősítette a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezményt; mivel a 78/923/EGK határozattal ( 4 ) a Közösség szintén jóváhagyta ezt az egyezményt és letétbe helyezte a jóváhagyó okiratot;

mivel az Európai Parlament az állatok jóléti politikájáról szóló, 1987. február 20-i állásfoglalásában ( 5 ) felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat az intenzív sertés-tenyésztésre alkalmazandó minimumkövetelményekre vonatkozóan;

mivel a sertések - élő állatokként - szerepelnek a Szerződés II. mellékletében található termékjegyzékben;

mivel a sertéstartás a mezőgazdaság szerves része; mivel a mezőgazdaságban dolgozó népesség egy része számára ez bevételi forrást jelent;

mivel azok a különbségek, amelyek torzíthatják a verseny feltételeit, akadályozzák a sertések, valamint a sertéstermékek közös piacának zavartalan működését;

mivel ezért a termelés ésszerű fejlesztése érdekében a tenyészsertések, illetve a hízósertések védelmére közös minimumkövetelményeket kell megállapítani;

mivel az e területen történt fejlődésről tájékoztatni kell a hatóságokat, a termelőket, a fogyasztókat és másokat; mivel ennek következtében a Bizottságnak - az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság jelentése alapján - aktív tudományos kutatást kell folytatnia a sertések jóléte szempontjából legmegfelelőbb sertéstenyésztési rendszerrel (rendszerekkel) kapcsolatban; mivel ennek megfelelően biztosítani kell egy átmeneti időszakot, mely lehetővé teszi a Bizottság számára a feladat sikeres elvégzését,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a tenyésztés és hízlalás céljából tartott sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket határozza meg.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "sertés": tenyésztés vagy hízlalás céljából tartott bármilyen életkorú sertésféle;

2. "kan": tenyésztésre szánt, ivarérett hímivarú sertés;

3. "kocasüldő": ivarérett nőivarú sertés az első fialásig;

4. "koca": nőivarú sertés az első fialás után;

5. "anyakoca": nőivarú sertés a fialás és a malacok elválasztása közötti időszakban;

6. "szárazonálló koca": nőivarú sertés a malacok elválasztása és a következő fialás közötti időszakban;

7. "malac": sertés a születés és az elválasztás közötti időszakban;

8. "utónevelt malac": sertés az elválasztástól tíz hetes koráig;

9. "hízó": sertés tízhetes kortól vágásig, illetve tenyésztésbe állításig;

10. "illetékes hatóság": a 90/425/EGK irányelv ( 6 ) 2. cikkének (6) bekezdése szerinti illetékes hatóság;

3. cikk

A tagállamok biztosítják az alábbiakat:

1. minden gazdaságnak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

a) a csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac, illetve hízó - a termékenyített kocasüldők és a kocák kivételével - számára biztosított szabad alapterület legalább:

b) csoportosan tartott kocasüldők és/vagy kocák esetében minden egyes termékenyített kocasüldő, illetve koca számára biztosított szabad alapterület legalább 1,64 m2, illetve 2,25 m2. Amennyiben ezeket az állatokat 6 egyednél kisebb csoportokban tartják, a szabad alapterületet 10 %-kal növelni kell. Amennyiben ezeket az állatokat 40 vagy több egyedet számláló csoportokban tartják, a szabad alapterület 10 %-kal csökkenthető;

2. a padozatfelületeknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) termékenyített kocasüldők és vemhes kocák esetén: az 1. pont b) alpontjában előírt alapterület egy bizonyos részének, kocasüldőknél egyedenként legalább 0,95 m2-nek és kocáknál egyedenként legalább 1,3 m2-nek, tömör, szilárd padozatfelületnek kell lennie, amiből legfeljebb 15 %-ot foglalhatnak el a vízelvezető nyílások;

b) ahol sertések csoportos tartására betonból készült rácspadozatot használnak:

i. a nyílások szélessége legfeljebb:

- 11 mm lehet malacok esetében,

- 14 mm utónevelt malacok esetében,

- 18 mm hízók esetében,

- 20 mm termékenyített kocasüldők és kocák esetében;

ii. a rácsok szélességének legalább:

- 50 mm-nek kell lennie malacok és utónevelt malacok esetében, valamint

- 80 mm-nek kell lennie hízók, termékenyített kocasüldők és kocák esetében;

3. tilos az olyan létesítmények építése, vagy átalakítása, ahol a kocákat és kocasüldőket lekötve tartják. 2006. január 1-jétől kocák és kocasüldők lekötött tartása tilos;

4. a) a kocákat és a kocasüldőket a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól 1 héttel a fialás várható időpontja előtti napig csoportosan kell tartani. A csoport tartására kialakított kutrica oldalfalainak 2,8 m-nél hosszabbnak kell lenniük. Ha egy csoportban kevesebb, mint 6 egyedet tartanak, a kutrica oldalfalainak 2,4 m-nél hosszabbnak kell lenniük;

b) az a) pont rendelkezéseitől eltérve a 10 kocánál kevesebbet tartó gazdaságokban tartott kocák és kocasüldők esetén, ezek az állatok a) pontban említett időszakban egymástól elkülönítve is tarthatók, feltéve, hogy saját bokszukban kényelmesen meg tudnak fordulni;

5. a mellékletben meghatározott követelmények sérelme nélkül, a kocák és a kocasüldők számára állandó hozzáférést kell biztosítani olyan manipulálható anyaghoz, amely megfelel legalább az adott mellékletben megfogalmazott vonatkozó követelményeknek;

6. a csoportosan tartott kocákat és kocasüldőket olyan rendszer alkalmazásával kell táplálni, amely versenytársak jelenlétében is lehetővé teszi minden egyed számára az elegendő táplálék felvételét;

7. minden szárazonálló vemhes kocának és kocasüldőnek az éhség csillapításához és rágási igényeik kielégítéséhez elegendő mennyiségű ballaszt- vagy magas rosttartalmú, valamint magas energiatartalmú takarmányt kell biztosítani;

8. azokat az egyébként csoportosan tartandó sertéseket, amelyek különösen agresszívek, amelyeket más sertések megtámadtak, illetve amelyek betegek vagy sérültek, ideiglenes jelleggel egyedi kutricákban lehet tartani. Az erre a célra alkalmazott egyedi kutrica méreteit úgy kell kialakítani, hogy az állat kényelmesen megfordulhasson, hacsak ez nem ellentétes a konkrét állatorvosi utasítással;

9. 2003. január 1-jétől az 1. pont b) alpontjában, a 2., 4., 5. pontban és a 8. pont utolsó mondatában meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni az összes újonnan épült vagy átalakított, vagy a fent említett időpontot követően első alkalommal üzembe helyezett gazdaságra. 2013. január 1-jétől ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni minden gazdaságra.

A 4. pont a) alpontjában meghatározott rendelkezéseket a tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságokra nem kell alkalmazni.

4. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a sertések tenyésztésének feltételei megfelelnek a mellékletben meghatározott általános rendelkezéseknek.

1995. június 30-ig azonban a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik a melléklet I. fejezetének 3., 5., 8. és 11. pontjától való eltéréseket.

(2) Továbbá, ennek az irányelvnek a hatálybalépése előtt a Bizottság - a tagállamokkal együttműködve - ajánlást bocsát ki a mellékletben meghatározott, a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények kiegészítésével kapcsolatban.

5. cikk

A tudományos haladás figyelembevétele céljából a melléklet rendelkezései a 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően módosíthatók.

5a. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy:

1. minden olyan személy, aki sertések gondozására személyeket foglalkoztat, vagy felvesz, biztosítja, hogy ezek a személyek megkapják a szükséges utasításokat és útmutatást a 3. cikk és a melléklet vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban;

2. megfelelő tanfolyamok állnak rendelkezésre. Az ilyen tanfolyamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az állatvédelmi szempontokra.

6. cikk

(1) Lehetőség szerint 2005. január 1. előtt, de mindenképpen 2005. július 1-jéig a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácsnak, az állat-egészségügyi és állatjóléti tudományos bizottság véleménye alapján. A jelentést a társadalmi és gazdasági következmények, az egészségügyi következmények, a környezeti hatások, és az eltérő időjárási viszonyok figyelembevételével kell kidolgozni. A jelentésben figyelemmel kell lenni a sertéstenyésztési és húsfeldolgozási technikák és rendszerek fejlődésére is, amelyek mérsékelhetik a sebészi ivartalanítás alkalmazásának szükségességét. A jelentéshez szükség esetén mellékelni kell az utónevelt malacok és a hízók jóléte érdekében alkalmazható különböző férőhelyek és padozattípusok hatásaival kapcsolatos jogalkotási javaslatokat. A Tanács ezekről a javaslatokról minősített többséggel határoz.

(2) A Bizottság legkésőbb 2008. január 1-jéig jelentést nyújt be a Tanácsnak, az állat-egészségügyi és állatjóléti tudományos bizottság véleménye alapján.

A jelentésnek ki kell terjednie különösen az alábbiakra:

a) a különböző tenyésztési rendszerekben az állománysűrűség - beleértve a csoport nagyságát és az állatok csoportosításának módszereit - hatásai a sertések jólétére, ezen belül egészségi állapotukra;

b) a kutricák kialakításának és a különböző padozattípusoknak a hatása a sertések jólétére, ezen belül egészségi állapotukra, az eltérő időjárási viszonyok figyelembevételével;

c) a farokrágással összefüggő kockázati tényezők, és ajánlások a farokkurtítás szükségességének mérséklésére;

d) a vemhes kocák csoportos tartási rendszereinek továbbfejlesztése a különböző rendszerek kórtani, tenyésztés-technikai, élettani és etológiai vonatkozásainak, egészségügyi és környezeti hatásának, valamint az eltérő időjárási viszonyoknak a figyelembevételével;

e) egyedileg elhelyezett felnőtt tenyészkanok helyigényének meghatározása, beleértve a fedeztetésre szolgáló területet;

f) a fedeztetési területen lévő kocák és az anyakocák olyan kötetlen tartási rendszereinek továbbfejlesztése, amelyek megfelelnek a koca igényeinek, ugyanakkor nem veszélyeztetik a malacok túlélési esélyeit;

g) a fogyasztók sertéshússal szembeni várakozásának és magatartásának alakulása az állatok jólétének különböző mértékű javulása esetén;

h) a sertéstenyésztés különböző rendszereinek társadalmi és gazdasági vonatkozásai és ezek hatása a Közösség gazdasági partnereire.

A jelentéshez szükség esetén mellékelhetők a megfelelő jogalkotási javaslatok.

7. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok vizsgálatokat végeznek az ezen irányelv, valamint melléklete rendelkezései betartásának ellenőrzése céljából.

Az említett - más célból végzett ellenőrzések alkalmával is elvégezhető - vizsgálatok minden évben a tagállamokban alkalmazott különböző tenyésztési rendszerek statisztikailag reprezentatív mintájára terjednek ki.

(2) A 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően a Bizottság kidolgozza az (1) bekezdésben előírt vizsgálatok elvégzésének szabályzatát.

(3) A tagállamok minden második évben, április utolsó munkanapjáig, illetve első alkalommal 1996. április 30-áig tájékoztatják a Bizottságot az előző két évben, az e cikknek megfelelően elvégzett vizsgálatok eredményeiről, többek között az elvégzett vizsgálatoknak a területükön lévő gazdaságok számához viszonyított számáról is.

8. cikk

A tagsággal nem rendelkező országokból behozott állatokat a tenyésztésük során - kíméletükre vonatkozó követelményeinek szempontjából - olyan bánásmódban kell részesíteni, amely legalább egyenértékű az ezen irányelv által a közösségi származású állatok számára biztosított bánásmóddal.

9. cikk

A Bizottság állat-egészségügyi szakértői - amennyiben ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében szükséges - az illetékes hatóságokkal együttműködve helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek. Az ellenőrzéseket végző személyeknek eleget kell tenniük a betegségek terjesztésének elkerülését szolgáló különleges személyes higiéniai intézkedéseknek.

Az a tagállam, amelynek területén ellenőrzést végeznek, a szakértőknek feladatuk teljesítéséhez minden szükséges segítséget megad. A Bizottság tájékoztatja az érintett tagállam illetékes hatóságát az ellenőrzések eredményeiről.

Az érintett tagállam illetékes hatósága megteszi az ellenőrzések eredményeinek figyelembevételéhez szükséges intézkedéseket.

A tagsággal nem rendelkező országokkal való kapcsolatok tekintetében a 91/496/EGK irányelv ( 7 ) III. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ezen cikk alkalmazására vonatkozó általános szabályokat a 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

10. cikk

(1) A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet ( 8 ) 58. cikke alapján létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 9 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

11. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, beleértve a szankciókat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1994. január 1-jén megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás részleteit a tagállamok határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól kezdődően azonban, a Szerződés általános szabályaival összhangban, a tagállamok a területükön a sertések védelmére az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy alkalmazhatnak. Ezekről az intézkedésekről tájékoztatják a Bizottságot.

12. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK

A 98/58/EK irányelv mellékletének vonatkozó rendelkezésein túl az alábbi követelményeket kell alkalmazni:

1. Az épületnek abban a részében, ahol a sertéseket tartják, kerülni kell a 85 dBA vagy ennél nagyobb folyamatos zajszintet. Kerülni kell az állandó vagy hirtelen zajt.

2. A sertéseket legalább napi nyolc órán keresztül legalább 40 lux erejű fénynél kell tartani.

3. A sertések elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye az állatok számára:

- egy fizikailag és a hőmérséklet tekintetében egyaránt kényelmes, megfelelő vízelvezetéssel ellátott és tiszta fekvőhelyhez való hozzáférést, amely lehetővé teszi, hogy az összes állat egyidejűleg fekhessen,

- a megfelelő pihenést és felállást,

- hogy láthassák a többi sertést; a várható fialási időt megelőző héten és a fialás alatt azonban a kocákat és kocasüldőket ki lehet vonni fajtársaik látóköréből.

4. A 3. cikk (5) bekezdésétől eltérően a sertéseknek hozzá kell férniük a fürkésző és manipulációs tevékenységekhez szükséges, elegendő mennyiségű, a sertések egészségére nem ártalmas anyaghoz, mint szalmához, szénához, fához, fűrészporhoz, gombakomposzthoz, tőzeghez, illetve ezek keverékéhez.

5. A sertések megsérülésének megelőzése érdekében a padozatnak simának, de csúszásmentesnek kell lennie, továbbá úgy kell megtervezni, kialakítani és karbantartani, hogy ne okozzon sérülést vagy fájdalmat a sertéseknek. A padozatnak meg kell felelnie a sertések nagyságának és súlyának, és almozás hiányában szilárd, egyenletes és stabil felületet kell képeznie.

6. Minden sertést legalább naponta egyszer meg kell etetni. Amennyiben a sertéseket csoportokban, és nem ad libitum etetik, vagy az állatok egyéni etetését biztosító automatikus működtetésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden sertésnek a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia.

7. Minden kéthetesnél idősebb sertés számára elegendő mennyiségű friss vizet kell biztosítani.

8. Minden nem gyógyászati vagy diagnosztikai célokat szolgáló, illetve nem a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő és a sertések azonosítását célzó eljárást, amely a sertés teste valamely érzékeny részének károsodásához vagy elvesztéséhez vezet, vagy a sertés csontozatának elváltozásával jár, be kell tiltani, az alábbi kivételekkel:

- a malacoknál legfeljebb hétnapos korban a szegletfogak egységes megrövidítését szolgáló, ép, egészséges sima felület létrejöttét eredményező lecsiszolás vagy lecsípés; a kanok agyarainak hossza csökkenthető, amennyiben a többi állatnak okozott sérülések megelőzése vagy biztonsági megfontolások ezt szükségessé teszik,

- a farok egy részének megkurtítása,

- hím sertések ivartalanítása olyan módszerrel, amely nem jár a szövetek szakadásával,

- orrkarika behelyezése csak abban az esetben, ha az állatokat szabadtartásos rendszerekben tenyésztik, és a nemzeti jogszabályoknak megfelelően.

Sem a farokkurtítás, sem a szegletfogak megrövidítése nem végezhető rutinszerűen, csak abban az esetben, ha bizonyított, hogy a kocák csecsbimbóin vagy más sertések fülén vagy farkán sérülések következtek be. Ezeknek az eljárásoknak a végrehajtása előtt, a környezet, valamint az állomány sűrűségének figyelembevételével egyéb intézkedéseket kell hozni a farokrágás és más rossz szokások megelőzésére. Ennek érdekében meg kell változtatni a nem megfelelő környezeti feltételeket vagy tenyésztési eljárásokat.

A fent említett eljárások mindegyikét csak állatorvos vagy az ezen irányelv 5. cikkében említett képzésben részt vett, az alkalmazott technikák végrehajtásában jártas és kellő tapasztalattal rendelkező személy végezheti, megfelelő eszközökkel és megfelelő higiéniai feltételek mellett. Amennyiben az ivartalanítást vagy a farokkurtítást a hétnapos életkor elérése után végzik, az eljárás csak megfelelő érzéstelenítés és további tartós fájdalomcsillapítás mellett, állatorvos által végezhető.

II. FEJEZET

A KÜLÖNBÖZŐ SERTÉSKATEGÓRIÁKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

A. KANOK

A kankutricákat olyan módon kell elhelyezni és kialakítani, hogy az állat megfordulhasson, hallhassa, szagolhassa és láthassa a többi sertést. Egy kifejlett kan számára legalább 6 m2 nagyságú, akadálymentes alapterületet kell biztosítani.

Amennyiben a kutricákat természetes fedeztetéshez is használják, az egy kifejlett kan rendelkezésére álló alapterületnek legalább 10 m2 kell lennie, és a kutricának mentesnek kell lennie minden akadálytól. 2003. január 1-jétől ezt a rendelkezést alkalmazni kell minden újonnan épült vagy átalakított vagy a fent említett időpontot követően első alkalommal üzembe helyezett gazdaságra. 2005. január 1-jétől ezt a rendelkezést minden gazdaságra alkalmazni kell.

B. KOCÁK ÉS KOCASÜLDŐK

1. Intézkedéseket kell hozni a csoportokon belüli agresszió minimalizálására.

2. Szükség esetén a vemhes kocákat és kocasüldőket a külső és belső élősködők ellen kezelni kell. A fiaztatókutricába helyezéskor a vemhes kocákat és kocasüldőket alaposan meg kell tisztítani.

3. A várható fialási idő előtti héten a kocákat és kocasüldőket el kell látni megfelelő és elegendő mennyiségű alomanyaggal, kivéve, ha ezt a létesítményben alkalmazott hígtrágya-kezelő rendszer technikailag nem teszi lehetővé.

4. A koca vagy kocasüldő mögött szabad területet kell kialakítani, mely lehetővé teszi a fialást vagy fialásban történő segítségnyújtást.

5. Az olyan fiaztatókutricákban, amelyekben a kocákat szabadon tartják, gondoskodni kell a malacok védelmét biztosító valamilyen eszközről, például malacvédő rácsról.

C. MALACOK

1. A teljes padozatfelület egy részének, amely elegendő az összes állat egyidejű pihenéséhez, szilárdnak vagy szőnyeggel borítottnak, illetve szalmával vagy egyéb erre alkalmas anyaggal almozottnak kell lennie.

2. Fiaztatókutrica használata esetén a malacok számára elegendő helyet kell biztosítani ahhoz, hogy akadálytalanul szopjanak.

3. A malacokat 28 napos koruk előtt nem lehet a kocától elválasztani, kivéve, ha ellenkező esetben az anyaállat vagy a malacok egészsége vagy jólléte károsodna.

A malacokat azonban akár hét nappal korábban is el lehet választani, amennyiben azokat olyan, kifejezetten erre a célra kialakított épületbe telepítik át, amelyet minden újabb csoport betelepítése előtt kiürítenek, valamint alaposan kitisztítanak és fertőtlenítenek, továbbá amelyet elkülönítenek a kocák tartására szolgáló épületektől annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a betegségek átterjedését a malacokra.

D. UTÓNEVELT MALACOK ÉS HÍZÓK

1. A malacok csoportos tartása esetén intézkedéseket kell tenni a szokványosnak tekinthető magatartáson túlmutató harc megelőzésére.

2. Lehetőség szerint korlátozni kell a csoportok keveredését. Amennyiben egymást nem ismerő egyedek egy csoportba helyezésére van szükség, ezt a lehető legkorábban, lehetőség szerint az elválasztás előtt, vagy legfeljebb egy héttel az elválasztás után kell megtenni. Az egyedek keverése esetén az állatoknak megfelelő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a többi sertés elől elmeneküljenek és elrejtőzzenek.

3. Súlyos harcok nyomainak felfedezése esetén az okokat haladéktalanul ki kell vizsgálni, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket, például, ha lehetséges, gondoskodni kell bőséges szalmáról vagy egyéb, fürkészésre alkalmas anyagokról. A veszélyeztetett vagy különösen agresszív egyedeket el kell különíteni a csoporttól.

4. A csoportok keverését elősegítő nyugtatószereket csak rendkívüli körülmények között és állatorvossal való konzultációt követően lehet alkalmazni.

( 1 ) HL C 214., 1989.8.21., 31. o.

( 2 ) HL C 113., 1990.5.7., 183. o.

( 3 ) HL C 62., 1990.3.12., 40. o.

( 4 ) HL L 323., 1978.11.17., 12. o.

( 5 ) HL C 76., 1987.3.23., 185. o.

( 6 ) HL L 224., 1990.8.18., 29. o. A legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.

( 7 ) HL L 268., 1991.9.24., 56. o.

( 8 ) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

( 9 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.