62013CJ0295[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2014. december 4-i ítélete. H kontra H. K. A Landgericht Darmstadt (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bíróságainak a valamely harmadik tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes ellen irányuló, fizetésképtelenség címén indított keresetre vonatkozó joghatósága - Társaság vezető tisztségviselőjével szemben indított, az e társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése iránti kereset. C-295/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2014. december 4. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bíróságainak a valamely harmadik tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes ellen irányuló, fizetésképtelenség címén indított keresetre vonatkozó joghatósága - Társaság vezető tisztségviselőjével szemben indított, az e társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése iránti kereset"

A C-295/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Darmstadt (Németország) a Bírósághoz 2013. május 28-án érkezett, 2013. május 15-i határozatával terjesztett elő az előtte

H., a G. T. GmbH vagyonfelügyelőjeként eljárva

és

H. K.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Borg Barthet, a hatodik tanács elnökeként eljáró bíró, E. Levits és M. Berger (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a G. T. GmbH vagyonfelügyelőjeként eljáró H. képviseletében U. Hassinger Rechtsanwalt,

- a svájci kormány képviseletében M. Jametti, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.) 3. cikke (1) bekezdésének és a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án aláírt, a Közösség nevében a 2008. november 27-i 2009/430/EK tanácsi határozattal (HL 2009. L 147., 1. o.) jóváhagyott egyezmény (a továbbiakban: második Luganói Egyezmény) 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának, 5. cikke 1. pontja a) és b) alpontjának, valamint 5. cikke 3. pontjának értelmezésére irányul.

2. E kérelmet a G.T. GmbH (a továbbiakban: G.T.) vagyonfelügyelőjeként eljáró H. és H. K. között azon kifizetések megtérítése iránt indított kereset tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyeket ez utóbbi mint a G.T. vezető tisztségviselője a társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

3. A második Luganói Egyezmény "Hatály" címet viselő 1. cikke előírja:

"1. Ezen egyezményt polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság vagy törvényszék jellegére való tekintet nélkül. [...]

2. E rendelet nem vonatkozik:

[...]

b) csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra;

[...]"

4. Ezen egyezmény "Különös joghatóság" címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az ezen egyezmény által kötelezett valamely államban lakóhellyel rendelkező személy ezen egyezmény által kötelezett más államban perelhető:

a) ha az eljárás tárgya szerződés vagy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;

b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye:

- ingó dolog értékesítése esetén az egyezmény által kötelezett állam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,

- szolgáltatás nyújtása esetén az egyezmény által kötelezett állam területén az a hely, ahol a szerződés alapján a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;

[...]

3. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

[...]"

Az uniós jog

5. Az 1346/2000 rendelet "Nemzetközi joghatóság" címet viselő 3. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok bíróságainak azon a területen, ahol az adós fő érdekeltségei találhatók, hatáskörrel kell rendelkezniük a fizetésképtelenségi eljárás megindítására [helyesen: A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségeinek központja található]. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell tekinteni a fő érdekeltségek központjának."

6. A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 124., 47. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint e rendelet nem vonatkozik a csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra.

A német jog

7. A korlátolt felelősségű társaságokról szóló német törvény (Gesetz betreffend die Gesellschaften mit beschränkter Haftung; a továbbiakban: GmbHG) 64. §-ának első és második mondata az alapügy tényállására alkalmazandó változatában a következőképpen rendelkezett:

"Az ügyvezető köteles megtéríteni a társaság részére azokat a kifizetéseket, amelyekre a társaság fizetésképtelenségének bekövetkezte vagy túladósodottságának megállapítása után kerül sor. Ez nem vonatkozik azokra a kifizetésekre, amelyek ezen időpontot követően is összeegyeztethetőek a jó kereskedő gondosságával."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8. Az alapeljárás felperese egy 2009. november 1-jén indult, az Offenbach am Mainban (Németország) letelepedett G.T. német társaság eszközeire vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás vagyonfelügyelője. Az alapeljárás alperese a G.T. ügyvezetője. Az alperes Svájcban rendelkezik lakóhellyel.

9. A G.T. 2009. július 1-jén 115000,00 eurót, 2009. július 8-án pedig további 100000,00 eurót utalt át az egyik leányvállalatának, utóbbi összegből 50000,00 eurót visszakapott. Az alapeljárás felperese az alapeljárás alperesétől mint a G.T. ügyvezetőjétől a fennmaradó 165000,00 euró megtérítését követeli. A felperes igényét a GmbHG 64. §-ának első és második mondatára alapítja, és arra hivatkozik, hogy az alapeljárás alperese által 2009. július 1-jén és 2009. július 8-án a szóban forgó leányvállalat javára teljesített kifizetésekre a G.T. fizetésképtelenségének és túladósodottságának bekövetkezte után került sor.

10. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a jogvita az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének tárgyi hatálya alá tartozik-e. Ugyanis a Seagon-ítélet (C-339/07, EU:C:2009:83) és az F-Tex-ítélet (C-213/10, EU:C:2012:215) szerint a fizetésképtelenségi eljárás e rendelkezés hatálya alá tartozik, mivel ez a megtámadási kereset e rendelet értelmében valamely fizetésképtelenségi eljáráshoz kapcsolódik, amely kereset közvetlenül a fizetésképtelenségből következik, és szorosan a felszámolási eljárás vagy a bíróság előtt kötött egyezség keretébe illeszkedik. Márpedig e bíróságnak kétségei vannak az alapügyben alkalmazott és a GmbHG 64. §-án alapulóhoz hasonló kereset jogi minősítése tekintetében.

11. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint, amennyiben a jogvita tárgyát képező kereset az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének tárgyi hatálya alá tartozik, azt a kérdést kell megválaszolni, hogy alkalmazni kell-e e rendelkezést az alapügybelihez hasonló esetben is, ha a fizetésképtelenségi eljárást valamely tagállamban indították meg, jóllehet az alperes lakóhelye vagy létesítő okirat szerinti székhelye valamely harmadik államban található, mint a jelen ügyben a Svájci Államszövetség. Ugyanis a Svájci Államszövetséget a második Luganói Egyezmény szerződő államaként nem köti az 1346/2000 rendelet.

12. Amennyiben a Bíróság arra a megállapításra jut, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó az alapügybelihez hasonló esetben, akkor a kérdést előterjesztő bíróság azt a további kérdést teszi fel, hogy az alapeljárás a második Luganói Egyezmény 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának tárgyi hatálya alá tartozik-e. Ugyanis e rendelkezés értelmében az Egyezmény nem vonatkozik a "csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra".

13. E körülmények között a Landgericht Darmstadt felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Rendelkeznek-e joghatósággal a vagyonfelügyelő által az adós ügyvezetője ellen a társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét követően vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított kereset tekintetében azon tagállam bíróságai, amelynek területén az adós vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak?

2) Rendelkezik-e joghatósággal a vagyonfelügyelő által az adós ügyvezetője ellen a társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét követően vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított kereset tekintetében annak a tagállamnak a bírósága, amelynek területén az adós vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, ha az ügyvezető lakóhelye nem [...] valamely másik tagállam[...]ban van, hanem a második Luganói Egyezmény egyik szerződő államában?

3) Az első kérdésben hivatkozott kereset az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik?

4) Amennyiben az első kérdésben hivatkozott kereset nem tartozik az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, és/vagy a bíróság joghatósága e tekintetben nem terjed ki a második Luganói Egyezmény valamely szerződő felének területén lakóhellyel rendelkező ügyvezetőre: a második Luganói Egyezmény 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti csődeljárásról van szó?

5) A negyedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

a) A második Luganói Egyezmény 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében az 1. pontban hivatkozott kereset tekintetében annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik joghatósággal, amelynek területén az adós székhelye található?

i) Az 1. pontban hivatkozott kereset tárgya a második Luganói Egyezmény 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti szerződéses igény?

ii) Az 1. pontban hivatkozott kereset tárgya a második Luganói Egyezmény 5. cikke 1. pontjának b) alpontja szerinti, szolgáltatásnyújtásról szóló szerződésből fakadó igény?

b) Az 1. pontban hivatkozott kereset tárgya a második Luganói Egyezmény 5. cikkének 3. pontja szerinti jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügy?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és harmadik kérdésről

14. Az első és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén valamely társaság vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, e rendelkezés alapján joghatósággal rendelkeznek az e társaság vagyonfelügyelője által az említett társaság ügyvezetője ellen az ugyanezen társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kereset tekintetében.

15. Az alapügy felperese úgy véli, hogy az 1346/2000 rendelet (3) cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó. Ugyanis az alapeljárásbeli kereset nem minősül olyan keresetnek, amely közvetlenül valamely fizetésképtelenségi eljárásból eredne, és ahhoz szorosan kapcsolódna. A GmbHG 64. §-a a társaságok vezető tisztségviselője felelősségének szabályozására korlátozódik, és az e társaság ügyvezetőjével szemben indított, felelősség megállapítása iránti kereset nemcsak fizetésképtelenségi eljárás keretében indítható meg, hanem azon kívül is, többek között amikor a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet az érintett társaság eszközeinek elégtelensége miatt utasítják el.

16. Az Európai Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy még ha a Bíróság által a Gourdain-ítéletben (133/78, EU:C:1979:49) és a Seagon-ítéletben (EU:C:2009:83) lefektetett feltételek nem mindegyike teljesül is ahhoz, hogy az alapeljárásbeli kereset olyan keresetnek minősülhessen, amely közvetlenül valamely fizetésképtelenségi eljárásból ered, és ahhoz szorosan kapcsolódik, a GmbHG 64. §-a akkor is a fizetésképtelenségre vonatkozó jog körébe tartozó valamely célt követi. Az e rendelkezésre alapított kereset célja a fizetésképtelen helyzetben lévő korlátolt felelősségű társaságok felosztható eszközeinek a társaság összes hitelezője érdekében történő megóvása. Ilyen feltételek mellett az e kereset és a fizetésképtelenségi eljárás közötti kapcsolat megfelel a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságának és gyorsaságának javítására irányuló célnak, mivel a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróságnak a többi bíróságnál gyorsabban kell tudnia tisztázni azt a kérdést, hogy a szóban forgó társaság mikor adósodott el túlzott mértékben.

17. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy különösen az 1346/2000 említett rendelet hatékony érvényesülésére figyelemmel ez utóbbi 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az azon tagállamnak, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatóságot biztosít a közvetlenül ezen eljárásból eredő és ahhoz szorosan kapcsolódó keresetek elbírálására is (Seagon-ítélet, EU:C:2009:83, 21. pont).

18. Másrészt pontosítani kell, hogy a Bíróság annak a kérdésnek az értékelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában, hogy valamely eljárás közvetlenül valamely fizetésképtelenségi eljárásból ered és ahhoz szorosan kapcsolódik, egyrészt figyelembe vette azt, hogy az általa elbírálandó különböző típusú kereseteket fizetésképtelenségi eljárás alkalmával indították. Másrészt a Bíróság különösen ragaszkodik annak minden egyes alkalommal történő megállapításához, hogy a szóban forgó kereset a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó jogon vagy más szabályokon alapul (lásd: Nickel & Goeldner Spedition ítélet, C-157/13, EU:C:2014:2145, 26. pont).

19. Így az alapügyben szóban forgó, a GmbHG 64. §-ára alapított keresetet illetően először is meg kell állapítani, hogy azt egy fizetésképtelenségi eljárás alkalmával indították.

20. Másodszor, a tekintetben, hogy a GmbHG 64. §-ának szövege főszabály szerint akkor is lehetővé teszi kereset indítását, ha egyáltalán nem indult fizetésképtelenségi eljárás az adós társaság vagyonára, meg kell állapítani, hogy ez önmagában nem áll ellentétben valamely kereset fizetésképtelenségi eljárásból eredő és ahhoz szorosan kapcsolódó keresetnek való minősítésével, feltéve hogy ezt a keresetet ténylegesen fizetésképtelenségi eljárás keretében indították, ahogyan az az alapügyben is fennáll.

21. Ugyanis a Bíróság már ténylegesen kimondta, hogy annak meghatározásánál, hogy egy adott kereset melyik jogterülethez tartozik, azt kell megállapítani, hogy a kereset alapjául szolgáló jog vagy kötelezettség a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban vagy pedig a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő különös szabályaiban gyökerezik-e (Nickel & Goeldner Spedition ítélet, EU:C:2014:2145, 27. pont).

22. E megfontolások azonban nem értelmezhetők oly módon, hogy valamely olyan rendelkezésen alapuló kereset, amelynek alkalmazása nem a fizetésképtelenségi eljárás formális megindítását, hanem az adós tényleges fizetésképtelenségét követeli meg, azaz olyan rendelkezésen, amely a Nickel & Goeldner Spedition ítéletben (EU:C:2014:2145) szóban forgó rendelkezésekkel szemben eltér a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaitól, nem közvetlenül valamely fizetésképtelenségi eljárásból ered, vagy ahhoz nem kapcsolódik szorosan.

23. Márpedig a GmbHG 64. §-a alapján az adós társaság ügyvezetőjének meg kell térítenie azokat az említett társaság terhére teljesített kifizetéseket, amelyekre a társaság fizetésképtelenségének bekövetkezte vagy túladósodottságának megállapítása után kerül sor. Ez a rendelkezés - éppen az adós társaság fizetésképtelensége miatt - világosan eltér tehát a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaitól.

24. Az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, miszerint a GmbHG 64. §-a alapján fizetésképtelenségi eljárás keretében indított kereset nem minősül olyan keresetnek, amely közvetlenül valamely fizetésképtelenségi eljárásból ered, vagy ahhoz szorosan kapcsolódik, mesterséges különbségtételt teremt az utóbbi kereset és az olyan összehasonlítható keresetek között, mint a Seagon-ügyben hozott ítéletben (EU:C:2009:83) és az F-Tex-ügyben hozott ítéletben (EU:C:2012:215) szóban forgó megtámadási keresetek, kizárólag amiatt, hogy az említett 64. cikken alapuló keresetet elméletileg fizetésképtelenségi eljárás hiányában is meg lehet indítani. Márpedig az ilyen értelmezést, amelyhez az 1346/2000 rendelet vonatkozó rendelkezései semmiféle alapot nem szolgáltatnak, nem fogadható el.

25. Ezzel szemben pontosításra szorul, hogy az olyan kereset, amelyet a GmbHG 64. §-a alapján és fizetésképtelenségi eljáráson kívül indítottak, a második Luganói Egyezmény vagy - adott esetben - a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozhat-e. Az alapügyben azonban nem ez a helyzet áll fenn.

26. Ilyen körülmények között az első és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén valamely társaság vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, e rendelkezés alapján joghatósággal rendelkeznek az e társaság vagyonfelügyelője által az említett társaság ügyvezetője ellen az ugyanezen társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kereset tekintetében.

A második kérdésről

27. A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén valamely társaság vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, e rendelkezés alapján joghatósággal rendelkeznek az e társaság vagyonfelügyelője által az említett társaság ügyvezetője ellen az ugyanezen társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kereset tekintetében, ha ezen ügyvezető lakóhelye nem valamely másik tagállamban van, hanem az alapügybelihez hasonló módon a második Luganói Egyezmény egyik szerződő államában.

28. Az alapeljárás felperese megállapítja, hogy a Bíróság a Schmid-ügyben hozott ítéletében (C-328/12, EU:C:2014:6) az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó keresetek tekintetében olyan esetben is elismerte a fizetésképtelenségi eljárást megindító bíróság joghatóságát, ha az alperes harmadik tagállamban telepedett le. Márpedig az említett rendelkezés nem alkalmazandó az alapeljárásra, mivel az a második Luganói Egyezmény hatálya alá tartozik.

29. Ezzel szemben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Schmid-ügyben hozott ítéletben (EU:C:2014:6) az alperes lakóhelye - az alapügy alpereséhez hasonlóan - Svájcban volt. Ezenkívül az, hogy az alperes a második Luganói Egyezmény egyik szerződő államában rendelkezik lakóhellyel nem bír jelentőséggel az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmezése tekintetében.

30. E tekintetben a jelen ítélet 26. pontjából következik, hogy az alapügyben szóban forgó, a GmbHG 64. §-a alapján és fizetésképtelenségi eljárás keretében indított kereset az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

31. Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság egy olyan ügyben, amely különösen a csődeljárás, kényszeregyezség és hasonló eljárások 44/2001 rendelet hatálya alól történő kizárására vonatkozott, amit a második Luganói Egyezmény 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjával megegyező szöveggel az említett rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja ír elő, már kimondta, hogy egyrészt ez a kizárást, másrészt pedig az 1346/2000 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy elkerülhető legyen az e szövegek által kimondott jogi szabályok közötti átfedés és bármiféle joghézag. Következésképpen amennyiben valamely kereset az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, nem tartozik a 44/2001 rendelet hatálya alá (lásd ebben az értelemben: Nickel & Goeldner Spedition ítélet, EU:C:2014:2145, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32. Márpedig, tekintettel különösen az érintett rendelkezések azonos szövegére, az előző pontban hivatkozott megfontolások átültethetők a második Luganói Egyezmény 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére. Ebből következően mivel az alapügybeli kereset az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, az ki van zárva ezen Egyezmény hatálya alól. Ilyen körülmények között az, hogy a Svájci Államszövetség a második Luganói Egyezmény részes állama, nem bír jelentőséggel az alapügy megoldása szempontjából, mivel ezen Egyezmény nem alkalmazandó e jogvitára.

33. Harmadszor, a Bíróság már kimondta, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek az olyan alperes ellen benyújtott, közvetlenül ezen eljárásból eredő és ahhoz szorosan kapcsolódó kereset elbírálására, aki nem a tagállamok területén rendelkezik lakóhellyel (lásd: Schmid-ítélet, EU:C:2014:6, 30 és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34. A fentiekre figyelemmel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén valamely társaság vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, e rendelkezés alapján joghatósággal rendelkeznek az e társaság vagyonfelügyelője által az említett társaság ügyvezetője ellen az ugyanezen társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kereset tekintetében, ha ezen ügyvezető lakóhelye nem valamely másik tagállamban van, hanem az alapügybelihez hasonló módon a második Luganói Egyezmény egyik szerződő államában.

A negyedik és ötödik kérdésről

35. Mivel a negyedik és ötödik kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha a Bíróság az első kérdésre nemleges választ ad, ezen kérdéseket nem kell megválaszolni.

A költségekről

36. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén valamely társaság vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, e rendelkezés alapján joghatósággal rendelkeznek az e társaság vagyonfelügyelője által az említett társaság ügyvezetője ellen az ugyanezen társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kereset tekintetében.

2) Az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén valamely társaság vagyonára vonatkozóan fizetésképtelenségi eljárást indítottak, e rendelkezés alapján joghatósággal rendelkeznek az e társaság vagyonfelügyelője által az említett társaság ügyvezetője ellen az ugyanezen társaság fizetésképtelenségének bekövetkeztét vagy túladósodottságának megállapítását követően teljesített kifizetések megtérítése érdekében indított, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kereset tekintetében, ha ezen ügyvezető lakóhelye nem valamely másik tagállamban van, hanem az alapügybelihez hasonló módon a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án aláírt, a Közösség nevében a 2008. november 27-i 2009/430/EK tanácsi határozattal jóváhagyott Luganói Egyezmény egyik szerződő államában.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.