62011CJ0351[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2012. november 8-i ítélete. KGH Belgium NV kontra Belgische Staat. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen - Belgium. Vámtartozás - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése - Vám könyvelésbe vétele - Végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok. C-351/11. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2012. november 8. ( *1 )

"Vámtartozás - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése - Vám könyvelésbe vétele - Végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok"

A C-351/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (Belgium) a Bírósághoz 2011. július 4-én érkezett, 2011. június 24-i határozatával terjesztett elő az előtte

a KGH Belgium NV

és

a Belgische Staat

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: A. Borg Barthet (előadó), az ötödik tanács elnökeként eljárva, M. Ilešič és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a KGH Belgium NV képviseletében E. Gevers és J. Gevers advocaten,

- a belga kormány képviseletében M. Jacobs és J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében B.-R. Killmann és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 217. cikkének értelmezésére irányul.

2. E kérelmet a KGH Belgium NV (a továbbiakban: KGH Belgium) és a Federale Overheidsdienst Financiën (szövetségi adóhivatal, a továbbiakban: SPF Finances) által képviselt Belgische Staat között, azon kérdés vonatkozásában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az SPF Finances alá tartozó vámhatóságok a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése értelmében érvényesen vettek-e könyvelésbe valamely vámtartozást.

Jogi háttér

Az Unió szabályozása

3. A Vámkódex 217. cikke előírja:

"(1) A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét (a továbbiakban: vámösszeg), és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel).

Az első albekezdés nem alkalmazható:

a) átmeneti dömpingellenes vagy kiegyenlítő vám bevezetése esetén;

b) ha a jogszabály alapján fizetendő vámösszeg túllépi a kötelező érvényű felvilágosítás alapján meghatározott összeget;

c) ha a bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott rendelkezések mentesítik a vámhatóságot attól a kötelezettségtől, hogy a meghatározott szint alatti vámösszegeket könyvelésbe vegye.

A vámhatóság eltekinthet azoktól a vámtartozásoktól, amelyeket a 221. cikk (3) bekezdése értelmében a határidő lejárta után már nem lehetett az adóssal közölni.

(2) A tagállamok határozzák meg a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat. Ezek az eljárások eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik."

4. Az említett kódex 221. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal."

A belga szabályozás

5. Az 1977. július 18-i királyi rendelettel (Belgisch Staatsblad, 1977. szeptember 21., 11425. o.) összehangolt, a vámokról és jövedéki adókról szóló, 1978. július 6-i törvénnyel (Belgisch Staatsblad, 1978. augusztus 12., 9013. o.) megerősített, 1994. január 1-jétől a vámokra és jövedéki adókra vonatkozó általános szabályokról szóló törvényt módosító 1993. december 27-i törvénnyel (Belgisch Staatsblad, 1993. december 30., 29031. o.) módosított, a vámokra és jövedéki adókra vonatkozó általános szabályokról szóló törvény (a továbbiakban: LGDA) az 1. cikkében előírja:

"A jelen törvény értelmében:

[...]

6o könyvelésbe vétel: a vámtartozásból származó vám könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba való bejegyzése;

[...]"

6. Az LGDA 3. cikke értelmében:

"A könyvelésbe vételről szóló előírásokat és vámtartozás esetén a vám megfizetésének feltételeit az Európai Közösségek rendeletei tartalmazzák."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett jogvita arra vonatkozik, hogy az SPF Finances alá tartozó vámhatóságok a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése értelmében joghatályosan vették-e könyvelésbe a KGH Belgiumot terhelő vámtartozást.

8. A kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott jogvita tárgya a vámhatóság 2009. március 19-i határozatának, valamint az antwerpeni regionális vámhatóság vezetője 2008. július 4-i határozatának megsemmisítése, amely határozatok szerint a KGH Belgiumot 3620,52 euró tőkeösszegű vámtartozás terheli.

9. 2009. november 26-án az SPF Finances viszontkeresetet terjesztett elő, amellyel annak megállapítását kéri a bíróságtól, hogy a 2008. július 4-i határozat megalapozott és érvényes, továbbá a vámok véglegesek és nem vitatottan kifizetendők.

10. A kérdést előterjesztő bíróság előtt a KGH Belgium úgy érvel, hogy a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek meghatározni a belső jogszabályaikban a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat, hogy az adós ellenőrizni tudja, hogy a nemzeti vámhatóságok valóban végrehajtották-e az említett könyvelést, míg az SPF Finances úgy véli, hogy ezen államokat nem terheli ilyen jellegű kötelezettség.

11. A KGH Belgium álláspontja szerint belga jogi rendelkezések hiányában a vámtartozás nem vehető joghatályosan könyvelésbe a Vámkódex 217. cikke (1) bekezdésének értelmében.

12. Az SPF Finances szerint a vámtartozás bármilyen adathordozóba való mindenfajta bejegyzése elegendő a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti joghatályos könyvelésbe vételhez.

13. Az SPF Finances állítja, hogy még ha a belga állam nem köteles is a belső jogában a vámtartozás könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat meghatározó jogszabályokat hozni, ilyen rendelkezések mindazonáltal léteznek a belga jogban.

14. Így a kérdést előterjesztő bíróság szerint, ha ténylegesen kötelező a könyvelésbe vétel gyakorlati eljárását meghatározó belga jogi rendelkezést hozni, az a kérdés merül fel, hogy a létező belga jogi rendelkezések a Vámkódex 217. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatározzák-e a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vétel gyakorlati eljárását.

15. E körülmények között a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [Vámkódex] 217. cikkének (2) bekezdését, hogy a tagállamok a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárások meghatározását olyan rendelkezések nemzeti jogszabályokba való felvételére korlátozhatják, amelyekben csupán az szerepel, hogy

- »könyvelésbe vétel« alatt e nemzeti jogszabályok értelmében »a vámtartozásból származó vám könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba való bejegyzését« kell érteni - a[z LGDA] 1. cikkének 6. pontja [...],

és

- a könyvelésbe vételről szóló előírásokat és vámtartozás esetén a vám megfizetésének feltételeit az Európai Közösségek rendeletei tartalmazzák - a[z LGDA] 3. cikke [...],

vagy annak érdekében, hogy az adós ellenőrizhesse azt, hogy az adóhatóságok valóban végrehajtották-e a könyvelésbe vételt, a tagállamoknak a Vámkódex 217. cikke (2) bekezdésének végrehajtása során meg kell határozniuk a nemzeti jogszabályaikban azt, hogy a gyakorlatban hogyan zajlik a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vétel?

2) Úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdését, hogy amennyiben a nemzeti jogszabályok csupán azt írják elő, hogy

- »könyvelésbe vétel« alatt e nemzeti jogszabályok értelmében »a vámtartozásból származó vám könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba való bejegyzését« kell érteni - a[z LGDA] 1. cikkének 6. pontja [...],

és

- a könyvelésbe vételről szóló előírásokat és vámtartozás esetén a vám megfizetésének feltételeit az Európai Közösségek rendeletei tartalmazzák - a[z LGDA] 3. cikke [...],

akkor a vámhatóságok hivatkozhatnak arra, hogy a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vételnek minősül a vámösszegnek az 1552 B formanyomtatványra vagy egy PLDA tartozás-adatbázisba (papír nélküli vám- és vámösszegtartozás-nyilvántartás) történő, általuk végzett felvezetése, valamint a vámösszeg minden más ezzel egyenértékű adathordozóba való, általuk történt bejegyzése?

3) Abban az esetben, ha a vámösszeg vámhatóság általi, az 1552 B formanyomtatványra történő felvezetése a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vételnek minősülhet, úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 217. cikkét, hogy csak az 1552 B formanyomtatványon szereplő vámtartozásból fakadó pontos vámösszeg felvezetése minősül a Vámkódex 217. cikkének (1) cikke szerinti könyvelésbe vételnek?"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

16. Írásbeli észrevételeiben a belga kormány úgy érvel, hogy az előterjesztett kérdések bizonyos mértékben nem tartoznak a Bíróság hatásköre alá. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság által használt megfogalmazás okán e kérdések bizonyos nemzeti jogi rendelkezések Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségének megítélését várják a Bíróságtól. Márpedig a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel valamely tagállam nemzeti jogának az uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélése vonatkozásában.

17. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság, bár nem dönthet az EUMSZ 267. cikk alapján indított eljárásban a belső jogszabályoknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről, és nem értelmezheti a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket sem, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog releváns értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi számára ezen összeegyeztethetőség értékelését az előtte folyó eljárásban (lásd különösen a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyben 1993. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6787. o.] 8. pontját, a C-338/04., C-359/04. és C-360/04. sz., Placanica és társai egyesített ügyekben 2007. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-1891. o.] 36. pontját, valamint a C-126/10. sz. Foggia - SGPS ügyben 2011. november 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10923. o.] 29. pontját).

18. A jelen esetben az említett kérdések megfogalmazására tekintettel meg kell állapítani, hogy azok a Vámkódex 217. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányulnak, amely értelmezés célja, hogy lehetővé tegye a kérdést előterjesztő bíróság számára a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásoknak, az előírt adathordozó természetének, valamint annak meghatározását, hogy csak a pontos vámösszeg felvezetése minősül-e könyvelésbe vételnek.

19. Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

20. Az együttesen vizsgálandó három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy kötelezi valamely tagállamot a vámtartozásból származó vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásoknak a belső jogban történő meghatározására, hogy meghatározott adathordozót ír elő e könyvelésbe vétel tekintetében, és hogy csak a pontos vámösszeg felvezetése minősül könyvelésbe vételnek.

21. Emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 217. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy a könyvelésbe vétel során a vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét bejegyzi a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (a C-126/08. sz., Distillerie Smeets Hasselt és társai ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6809. o.] 22. pontja).

22. Meg kell állapítani továbbá, hogy az említett kódex 217. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok határozzák meg a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat, amelyek eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik.

23. Mivel a Vámkódex 217. cikke nem határozza meg az e rendelkezés szerinti "könyvelésbe vétel" gyakorlati részletszabályait, ennek következtében a technikai vagy formai minimumkövetelményeket sem, e könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy a vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét bejegyezze a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, annak érdekében, hogy az érintett összegek könyvelésbe vétele az adós tekintetében is pontosan történjen (a C-264/08. sz. Direct Parcel Distribution Belgium ügyben 2010. január 28-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-731. o.] 23. pontja).

24. Következésképpen a tagállamok nem kötelesek a nemzeti jogszabályokban meghatározni a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat, mivel elegendők a vámhatóság belső intézkedései.

25. Továbbá, ami az előírt adathordozó jellegét illeti, a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok a számukra a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdésében biztosított mérlegelési mozgástérre tekintettel előírhatják, hogy a vámtartozásból származó vám összegének könyvelésbe vétele megtörténik az említett összegnek a hatáskörrel rendelkező vámhatóságok által az alkalmazandó vámjogszabályok megsértésének megállapítása céljából készített jegyzőkönyvbe történő feljegyzésével (a fent hivatkozott Distillerie Smeets Hasselt és társai ügyben hozott ítélet 25. pontja, valamint a fent hivatkozott Direct Parcel Distribution Belgium ügyben hozott ítélet 24. pontja).

26. Így a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdése az adatkordozók tekintetében nem ír elő könyvelési nyilvántartás használatára vonatkozó kötelezettséget, mivel papír alapú vagy elektronikus adathordozó is elegendő, feltéve hogy a pontos vámösszeg kerül benne feltüntetésre.

27. Ugyanis, ami a könyvelésbe veendő pontos vámösszeg feltüntetését illeti, a jelen ítélet 23. pontjában emlékeztettünk arra, hogy a könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy az illetékes vámhatóság a behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét jegyezze be a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba.

28. Ha mindazonáltal ezen összeg helytelen, maga a közölt összeg is érvénytelen. Ezen összeget kijavíthatja azonban a könyvelési nyilvántartásban a vámhatóság, amely azt újból közli az adóssal.

29. Ugyanis a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdésének megfelelően a behajtandó vámösszeg közlése előtt az érintett tagállam vámhatóságának ezen összeget könyvelésbe kell vennie, és a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vétel hiányában az említett összeget e hatóság nem követelheti, lehetősége van azonban ugyanezen összeg ismételt közlésére a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek és a vámtartozás keletkezésekor hatályos elévülési időre vonatkozó szabályok betartásával (lásd különösen a C-477/07. sz. Gerlach & Co. ügyben 2008. július 9-én hozott végzés 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Direct Parcel Distribution Belgium ügyben hozott ítélet 39. pontját).

30. Következésképpen a fentiekre tekintettel azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésekre, hogy a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy mivel e cikk nem írja elő az e rendelkezés szerinti könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásokat, a tagállamokra bízza a vámtartozásból származó vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárások meghatározását, anélkül hogy e tagállamok kötelesek lennének az e könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásoknak a nemzeti jogszabályaikban történő meghatározására, mivel a könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy az illetékes vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét jegyezze be a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, annak érdekében, hogy az érintett összegek könyvelésbe vétele az adós tekintetében is pontosan történjen.

A költségekről

31. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 217. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy mivel e cikk nem írja elő az e rendelkezés szerinti könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásokat, a tagállamokra bízza az e vámtartozásból származó vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárások meghatározását, anélkül hogy e tagállamok kötelesek lennének az e könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásoknak a nemzeti jogszabályaikban történő meghatározására, mivel a könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy az illetékes vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét jegyezze be a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, annak érdekében, hogy az érintett összegek könyvelésbe vétele az adós tekintetében is pontosan történjen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.