62018CJ0348[1]

A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2019. június 27. Azienda Agricola Barausse Antonio e Gabriele - Società semplice kontra Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA). A Consiglio di Stato (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Kiegészítő illeték a tej- és tejtermékágazatban - 3950/92/EGK rendelet - A 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdése - A termelők többletilleték-fizetéshez való hozzájárulásának megállapítása - Fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztása - A fel nem használt mennyiségeket objektív elsőbbségi kritériumok alapján újra kiosztó nemzeti intézkedés. C-348/18. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2019. június 27.(*)

"Előzetes döntéshozatal - Kiegészítő illeték a tej- és tejtermékágazatban - 3950/92/EGK rendelet - A 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdése - A termelők többletilleték-fizetéshez való hozzájárulásának megállapítása - Fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztása - A fel nem használt mennyiségeket objektív elsőbbségi kritériumok alapján újra kiosztó nemzeti intézkedés"

A C-348/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2018. május 29-én érkezett, 2018. február 22-i határozatával terjesztett elő

az Azienda Agricola Barausse Antonio e Gabriele - Società semplice

és

az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA)

között,

a Comitato Spontaneo Produttori Latte (COSPLAT),

a Società Agricola Galleana - Società semplice

a VS e.a.

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, A. Vajda és A. Kumin (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Azienda Agricola Barausse Antonio e Gabriele - Società semplice képviseletében M. Aldegheri és E. Ermondi avvocati,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében X. A. Lewis, D. Bianchi és F. Moro, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1999. május 17-i 1256/1999/EK tanácsi rendelettel (HL 1999. L 160., 73. o.) módosított, a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 405., 1. o.; a továbbiakban: 3950/92 rendelet) 2. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az Azienda Agricola Barausse Antonio e Gabriele - Società semplice és az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA) (a mezőgazdasági ágazatbeli támogatások nyújtásáért felelős hivatal, Olaszország) között a tejkvótáknak a tej és a tejtermékek 2000. április 1-jétől 2001. március 31-ig terjedő forgalmazási időszakában való nemzeti elszámolása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 3950/92 rendelet

3 A 3950/92 rendelet első, harmadik, hatodik és hetedik preambulumbekezdése kimondja:

"mivel a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 804/68/EGK rendelet módosításáról szóló, 1984. március 31-i 856/84/EGK tanácsi rendelettel [(HL 1984. L 90., 10. o.)] a fent említett ágazatban 1984. április 2-i hatállyal kiegészítő illetékrendszer került bevezetésre; mivel a kilenc évre létrehozott rendszernek, amely 1993. március 31-én jár le, a célja a tej és tejtermékek piacán jelentkező kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiány, valamint az ebből eredő strukturális feleslegek csökkentése; mivel a piaci egyensúly fokozása érdekében a jövőben is szükség lesz e rendszerre; és ennélfogva ezen intézkedések folytatását kell előirányozni a hét új, egymást követő tizenkét hónapos időszakban 2008. április 1-jétől kezdődően;

[...]

mivel továbbra is fenn kell tartani az 1984-ben elfogadott eljárást, amely bizonyos garanciaküszöb felett a közvetlen fogyasztás céljára begyűjtött vagy értékesített tej mennyiségére illetéket alkalmaz; mivel az említett garanciaküszöböt minden egyes tagállamra nézve a garantált teljes mennyiség meghatározásával rögzítik, amelyet a szállítások és a közvetlen eladások kiosztott, egyéni mennyiségének összege nem haladhat meg; [...]

[...]

mivel a teljes garantált mennyiségek bármelyikének a túllépése esetén a tagállamra vonatkozó következmény az lesz, hogy azoknak a termelőknek kell megfizetniük az illetéket, akik hozzájárultak a mennyiség túllépéséhez; [...]

mivel a rendszer irányítása meglehetősen rugalmas formájának a fenntartása érdekében elő kell írni az azonos természetű egyéni referenciamennyiségek túllépésének a tagállamon belüli kiegyenlítését; valamint hogy azon szállításokat illetően, amelyek majdnem a teljes kereskedelmi forgalomba hozott mennyiséget jelentik, az illeték teljes körű érvényesülésének a Közösség egész területén történő biztosításának szükségessége főszabály szerint igazolja a tagállamok számára fennálló azon lehetőség fenntartását, hogy az egyéni referenciamennyiségek túllépése esetében a kiegyenlítés két módja közül válasszanak, figyelembe véve a tejtermelő és tejgyűjtő létesítmények sokféleségét; ebből a célból a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy ne osszák ki újra az időszak végéig nemzeti szinten vagy a felvásárlók között fel nem használt referenciamennyiségeket, valamint hogy a nemzeti szerkezetátalakítási programok finanszírozása miatt fizetendő illetéket meghaladóan beszedett összeget bizonyos kategóriákba tartozó vagy különleges helyzetben lévő termelőknek adják oda vagy fizessék nekik vissza." [nem hivatalos fordítás]

4 A 3950/92 rendelet 1. cikke az alábbiakat írja elő:

"A 2000. április 1-jével kezdődő újabb nyolc egymást követő tizenkét hónapos időszakban a tehéntejtermelők kiegészítő illetéket kötelesek fizetni az általuk termelt mindazon tej és tejjel egyenértékű termék azon mennyisége után, amelyet felvásárlónak szállítanak vagy közvetlen fogyasztás céljára értékesítenek az adott tizenkét hónapos időszak alatt a később meghatározásra kerülő mennyiségen felül.

Az illeték a tej irányárának 115%-a." [nem hivatalos fordítás]

5 E rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az illeték az adott tizenkét hónapos időszak alatt értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék mindazon mennyisége után fizetendő, amelyet a 3. cikkben említett, ide vonatkozó mennyiségen felül értékesítenek. Az illetéket meg kell osztani azon termelők között, akik a túltermeléshez hozzájárulnak.

A tagállam döntésének megfelelően kell megállapítani, hogy a termelők milyen mértékben járulnak hozzá a megfizetendő illetékhez, miután a fel nem használt referenciamennyiségeket esetlegesen újra elosztották, vagy a felvásárló szintjén annak függvényében, hogy milyen mértékű volt a túltermelés a fel nem használt referenciamennyiségnek az egyes termelőkre jutó egyéni referenciamennyiségek arányában történő újrafelosztását követően, vagy országos szinten, annak fényében, hogy milyen mértékű volt a túltermelés az egyes egyéni termelőkre jutó referenciamennyiségek tekintetében.

[...]

(4) Amennyiben az illetéket meg kell fizetni, és a beszedett összeg meghaladja az illeték összegét, a tagállam a többletet a 8. cikk első francia bekezdésében említett intézkedések finanszírozására és/vagy azon termelők részére történő visszatérítésére fordíthatja, akik a tagállam által objektív kritériumok alapján megállapítandó kiemelt kategóriákba tartoznak, vagy e rendszerrel össze nem függő nemzeti rendelkezésből eredő kivételes helyzetben vannak." [nem hivatalos fordítás]

6 Az említett rendelet 22. cikke ugyanis úgy rendelkezik, hogy az illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló beavatkozás, amelyet a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni.

Az 536/93/EK rendelet

7 A tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9-i 536/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 57., 12. o.) ötödik preambulumbekezdése kimondja:

"[m]ivel a [3950/92] rendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság feladata azon kritériumok megállapítása, amelyek alapján a kiemelt termelői kategóriák a későbbiekben illeték-visszatérítésben részesülhetnek, amennyiben a tagállam úgy ítélte meg, hogy nem helyénvaló a területén fel nem használt mennyiségeket teljes körű újrakiosztása; mivel a tagállam csak azokban az esetekben lehet jogosult - a Bizottsággal egyetértésben - egyéb kritériumok megállapítására, ha ezek a kritériumok abban nem alkalmazhatóak teljeskörűen." [nem hivatalos fordítás]

8 Az 536/93 rendelet 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A [3950/92] rendelet 1. cikkében említett minden egyes időszak végén a felvásárlók minden termelő vonatkozásában kimutatást készítenek, amelyben azon referenciamennyiséghez és reprezentatív zsírtartalomhoz képest, amellyel ez utóbbi rendelkezik, legalább az adott időszakban leszállított tej és/vagy tejjel egyenértékű termék mennyiségét és zsírtartalmát fel kell tüntetni.

[...]

(3) A tagállam előírhatja, hogy a fel nem használt referenciamennyiségek egészének vagy annak egy részének - e tagállam döntésétől függő - vagy közvetlenül az érintett termelők részére való, vagy az érintett termelők közötti szétosztás érdekében a vásárlók részére való újrakiosztását vagy ki nem osztását követően az illetékes hatóság köteles tájékoztatni a vásárlót az általa fizetendő illeték összegéről.

[...]"[nem hivatalos fordítás]

9 Az 536/93 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"(1) A tagállamok, szükség esetén, meghatározzák a [3950/92] rendelet 2. cikke (4) bekezdésében említett kiemelt termelői kategóriákat, a következő - fontossági sorrendben felsorolt - objektív kritériumok alapján:

a) a tagállam illetékes hatóságának hivatalos elismerése arra vonatkozóan, hogy az illeték egy részét vagy egészét rosszul vetették ki;

b) a gazdaság földrajzi elhelyezkedése, és elsősorban [az egyes kedvezőtlen helyzetű térségekben folytatott gazdálkodásról szóló, 1975. április 28-i] 75/268/EGK tanácsi irányelv [(HL 1975. L 128., 1. o.)] 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott hegyvidéki területek;

c) a külterjes állattenyésztés alkalmazásában a legnagyobb állománysűrűség a gazdaságban;

d) az az összeg, amellyel az egyéni referenciamennyiséget túllépték;

e) azon referenciamennyiség mértéke, amellyel a termelő rendelkezik.

Ha az adott időszakra rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat a fent hivatkozott kritériumok alkalmazását követően nem használták fel, a tagállam a Bizottsággal egyetértésben egyéb objektív kritériumokat állapít meg." [nem hivatalos fordítás]

Az 1788/2003/EK rendelet

10 A 3950/92 rendeletet 2004. április 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 123. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 391. o.; helyesbítés: HL 2008. L 110., 16. o.), amelyet pedig 2008. április 1-jei hatállyal a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítés: HL 2010. L 63., 30. o., HL 2013. L 97., 4. o.) helyezett hatályon kívül és váltott fel.

11 A 1788/2003 rendelet (2) és (14) preambulumbekezdése értelmében:

"(2) Egyrészt a megszerzett tapasztalatok hasznosítása, másrészt a rendszer egyszerűsítése és egyértelműbbé tétele érdekében a [3950/92] rendeletet hatályon kívül kell helyezni, a meghosszabbított hatályú rendszerre vonatkozó szabályokat pedig át kell alakítani, és egyértelműbbé kell tenni.

[...]

(14) Annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer irányítása kellően rugalmas maradjon, a tagállamoknak felhatalmazást kell kapniuk arra, hogy egy-egy időszak végén a fel nem használt referenciamennyiségeket nemzeti szinten vagy a felvásárlók között újra felosszák."

12 E rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerint:

"A termelők illetékfizetéshez való hozzájárulását a tagállam határozattal állapítja meg a szállításokra juttatott nemzeti referenciamennyiségek fel nem használt részének újrakiosztását vagy újra ki nem osztását követően az egyes termelők egyéni referenciamennyiségei arányában vagy a tagállam által meghatározandó objektív kritériumok alapján a következők szerint:

a) vagy nemzeti szinten annak az összegnek az alapján, amellyel az egyes termelők referenciamennyiségüket túllépték,

b) vagy elsőként a felvásárlói szinten, és azt követően adott esetben nemzeti szinten."

Az olasz jog

13 Az 1999. március 1-jei decreto-legge n. 43, recante disposizioni urgenti per il settore lattierocaseariónak (a tejágazatra vonatkozó sürgősségi rendelkezésekről szóló 43. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet, a GURI 1999. március 2-i 50. száma), amelyet módosításokkal az 1999. április 27-i legge ordinaria n. 118 (118. sz. rendes törvény, a GURI 1999. április 30-i 100. száma) alakított át törvénnyé (a továbbiakban: 43/1999. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet), az 1. cikke (8) bekezdése értelmében:

"A nemzeti visszatérítésre az 1995-1996-os, az 1996-1997-es, az 1997-1998-as, valamint az 1998-1999-es időszakokra vonatkozóan a következő kritériumok és sorrend alapján kerül sor:

a) a [75/268] irányelvnek megfelelően a hegyvidéki területeken kvótával rendelkező termelők részére;

b) az A és B kvótára jogosult termelők részére, akikkel szemben a B kvóta csökkentését rendelték el a csökkentett mennyiség erejéig;

c) az 1975. április 28-i 75/268/EGK tanácsi irányelvben foglalt, hátrányos helyzetű zónák, valamint [a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló 2052/88/EGK rendeletet módosító,] 1993. július 20-i 2081/93/EGK tanácsi rendelet [HL 1993. L 193., 5. o.] szerinti 1. sz. célkitűzésnek megfelelő zónák kvótára jogosult termelői részére;

d) a kizárólag az A kvótára jogosult termelők részére, akik túllépték a saját kvótájukat, az ezen kvóta 5%-ának erejéig;

e) minden más kvótára jogosult termelő részére;

ea) minden más termelő részére."

14 A 2000. február 4-i decreto-legge n. 8, recante disposizioni urgenti per la ripartizione dell'aumento comunitario del quantitativo globale di latte e regolazione provvisoria del settore lattiero-caseariónak (a teljes tejmennyiség Közösségen belül történő emelkedésének elosztására irányuló sürgős intézkedésekről, valamint a tejágazat átmeneti szabályozásáról szóló 8. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet, a GURI 2000. február 7-i 30. száma), amelyet módosításokkal a 2000. április 7-i legge n. 79 (79. sz. törvény, a GURI 2000. április 7-i 82. száma) alakított át törvénnyé (a továbbiakban: 8/2000. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet), az 1. cikke (5) bekezdése kiterjesztette a 43/1999. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 1. cikke (8) bekezdése szerinti kritériumok alkalmazását a tej és a tejtermékek következő - köztük a 2000. április 1-jétől 2001. március 31-ig tartó - forgalmazási időszakaira.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

15 Az alapeljárás felperese tejtermeléssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozást működtet. E vállalkozás az 2000. április 1. és 2001. március 31. közötti időszakban meghaladta a rendelkezésére álló egyéni referenciamennyiséget.

16 Az AGEA a "Tejkvótarendszer - Nemzeti elszámolás, 2000/2001-es időszak" címet viselő, 2001. július 26-i határozatával tájékoztatta a termelőket a termelési többleteikről és az elszámolási műveletek eredményéről. E határozat szerint a fel nem használt egyéni referenciamennyiségek a vonatkozó jogszabályban előírt kategóriák szerinti elsőbbségi kritérium alapján újból felosztásra kerültek. Az alapeljárás felperese nem szerepelt ezen újrakiosztás kedvezményezettjei között.

17 Az alapeljárás felperese a Tribunale amministrativo regionale del Lazio - sede di Roma (Lazio tartomány római székhelyű közigazgatási bírósága, Olaszország) - előtt vitatta e határozat, valamint az AEGA által a 8/2000. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 1. cikkének (5) bekezdése alapján a tej és a tejtermékek 2000. április 1-jétől 2001. március 31-ig tartó forgalmazási időszakára vonatkozó nemzeti elszámolás tárgyában hozott határozatot.

18 Mivel a bíróság elutasította a keresetét, az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be a Consiglio di Statohoz (államtanács, Olaszország).

19 Az alapeljárás felperese úgy véli, hogy az újrakiosztás az esetében alkalmazott módját előíró jogszabályi rendelkezések, és különösen a 43/1999. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 1. cikkének (8) bekezdése és a 8/2000. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 1. cikkének (5) bekezdése ellentétesek a 3950/92 rendelettel és az 536/93 rendelettel. Ugyanis annak előírásával, hogy a kiegészítő illeték számszerűsítésére a fel nem használt referenciamennyiségek elsőbbségi kategóriák szerinti újrafelosztását követően kerül sor, az olasz jogalkotó megsértette a 3950/92 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését, amely amennyiben a tagállamok a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztása mellett döntenek, olyan egyenlő és arányos kritériumot állapít meg, amelytől nem lehet eltérni.

20 A Consiglio di Stato (államtanács) először is megjegyzi, hogy a 43/1999. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 1. cikke (8) bekezdésének olvasatából és az olasz állam által követett gyakorlat megállapításából az következik, hogy a 3950/92 rendelet 2. cikke által absztrakt értelemben lehetővé tett két kiegyenlítési mód közül az olasz állam a fel nem használt referenciamennyiségek kiegyenlítését választotta, amelyet a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése ír elő. Az e rendelkezés szerinti lehetőség alkalmazása keretében a kvótatúllépések és a teljesen ki nem merített kvóták közötti elszámolási műveleteket, valamint a fel nem használt referenciamennyiségeknek a referenciamennyiséget meghaladó termelők részére történő újrakiosztását kategóriánként, a megadott sorrendben, nem pedig az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségekkel arányosan teljesítették.

21 E bíróság továbbá arra hivatkozik, hogy mivel ha az alapeljárás felperesének álláspontja megalapozott, abból az következik, hogy jogszerűtlenek azok a módok, ahogyan a fel nem használt egyéni referenciamennyiségek újrakiosztásából részesülő kedvezményezetteket - az eredeti termelési többlet megállapítása nélkül - azonosították, és amelyek a felperes társaság kizárását eredményezték.

22 Végül a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az irányadó nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint a 3950/92 rendelet alapján nem áll fenn az arányossággal kapcsolatos kötelezettség a fel nem használt kvóták újrakiosztása tekintetében, másfelől pedig az elsőbbségi kritériumok összhangban állnak az 1788/2003 rendeletben foglalt rendelkezésekkel. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy az ilyen megközelítés összeegyeztethető a 3950/92 rendeletnek és az 536/93 rendeletnek az időbeli hatályánál fogva alkalmazandó rendelkezéseivel. Többek között arra keresi a választ, hogy e rendeleteket úgy kell-e értelmezni, hogy a fel nem használt egyéni kvóták újrakiosztásának szükségszerűen egyenlőségi alapon és arányosan kell történnie, vagy a tagállamok számára megengedett az, hogy elsőbbségi alapon kedvezményezett termelői kategóriákat jelöljenek ki.

23 E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a 3950/92 [...] rendelet 2. cikkének (1) bekezdését - azon indokolás alapján, amelyet [a Bíróság] a 2011. május 5-i C-230/09. és a C-231/09. sz. [Kurt und Thomas Etling és társai] egyesített ügyekben hozott ítéletben [(C-230/09 és C-231/09, EU:C:2011:271)] az [1788/2003] rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével kapcsolatban már kifejtett -, hogy a szállításokra juttatott nemzeti referenciamennyiség fel nem használt részének újrakiosztását a tagállamok által megállapított objektív elsőbbségi kritériumok alapján kell megvalósítani, vagy azt úgy kell-e értelmezni, hogy a kiegyenlítés ezen szakaszában egy kizárólagos arányossági kritériumot kell alkalmazni?"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

24 Az olasz kormány vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Előadja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés hipotetikus, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el az alapügy felperese által benyújtott keresetet, hogy e felperes, figyelemmel az általa előterjesztett kifogások általános jellegére, a rendszer egészének a vitatására szorítkozott, ugyanakkor a 2000. április 1-jétől 2001. március 31-ig tartó forgalmazási időszakban fennálló eltérő tejtermelés vagy valamely más kvótakiosztásra való jogosultság tekintetében nem szolgált semmilyen bizonyítékkal. Amennyiben ezen indokolás fellebbezés keretében helybenhagyásra kerül, nincs helye a 3950/92 rendelet alkalmazásának, és ebből következően annak sem, hogy e kérdés tekintetében a Bíróság értelmezését kérjék.

25 Az olasz kormány hozzáteszi, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán hivatkozott olyan ténybeli körülményekre, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy az alapeljárás felperese által benyújtott kérelem, amely valamely más egyéni referenciamennyiség megszerzésére irányul, bizonyos tekintetben elfogadható vagy legalábbis nem nyilvánvalóan teljesen elfogadhatatlan. E bíróság ezen ügyet lényegében úgy vizsgálta, mintha az kizárólag valamely jogkérdésre irányulna, miközben - amint az az elsőfokú bíróság határozatának rendelkező részéből következik - az elsősorban ténybeli kérdésre vonatkozik. Az említett bíróságnak a Bíróság rendelkezésére kellett volna bocsátania a minimálisan szükséges ténybeli elemeket annak érdekében, hogy a kért értelmezésnek legalább a lehetséges hasznosságát alátámassza.

26 E tekintetben meg kell állapítani, hogy kizárólag a jogvitát tárgyaló és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátos jellemzőire és az előzetes döntéshozatalra utalás szükségességére tekintettel valóban relevánsak-e a Bíróság elé terjesztett kérdések az ítélet meghozatalához. Következésképpen, amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság - főszabály szerint - köteles határozatot hozni. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd: 2018. december 4-i Minister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet, C-378/17, EU:C:2018:979, 26. és 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27 A jelen ügyben egyrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmazza azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon.

28 Másrészt az ügy iratainak egyetlen eleme sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a probléma elméleti jellegű.

29 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ugyanis az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt olyan jogvita van folyamatban, amelynek keretében az alapeljárás felperese a fel nem használt egyéni mennyiségek újrakiosztásának módjaira vonatkozó nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére hivatkozik, és vitatja a vele szemben kivetett kiegészítő illeték jogszerűségét. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 9. pontjában egyébként kifejezetten jelzi, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelme releváns az alapügybeli jogvita elbírálása szempontjából, mivel ha az alapeljárás felperesének álláspontja megalapozott, abból az következik, hogy jogszerűtlenek azok a módok, ahogyan a fel nem használt egyéni referenciamennyiségek újrakiosztásából részesülő kedvezményezetteket - az eredeti termelési többlet megállapítása nélkül - azonosították, és amelyek a felperes társaság kizárását eredményezték.

30 Ebből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

31 Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam a fel nem használt mennyiségek újrakiosztása mellett dönt, ezen újrakiosztást a referenciamennyiségüket túllépő termelők között, az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségekkel arányosan kell elvégezni, vagy az az említett tagállam által megállapított objektív elsőbbségi kritériumok alapján is végrehajtható.

32 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (2018. szeptember 26-i Baumgartner ítélet, C-513/17, EU:C:2018:772, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 A 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a tagállam döntésének megfelelően kell megállapítani, hogy a termelők milyen mértékben járulnak hozzá a megfizetendő illetékhez, miután a fel nem használt referenciamennyiségeket esetlegesen újra elosztották, vagy a felvásárló szintjén annak függvényében, hogy milyen mértékű volt a túltermelés a fel nem használt referenciamennyiségnek az egyes termelőkre jutó egyéni referenciamennyiségek arányában történő újrakiosztását követően, vagy országos szinten, annak fényében, hogy milyen mértékű volt a túltermelés az egyes egyéni termelőkre jutó referenciamennyiségek tekintetében.

34 Következésképpen, amint azt e rendelet hetedik preambulumbekezdése is megerősíti, e rendelkezés választási lehetőséget tartott fenn a tagállamok részére arra vonatkozóan, hogy a szállításokra juttatott nemzeti referenciamennyiség fel nem használt része újrakiosztásra kerül-e a túlszállító termelők részére azt megelőzően, hogy az egyes termelők illetékfizetéshez való hozzájárulását megállapítanák. Az újrakiosztás ugyanis a termelők hozzájárulása megállapításának fakultatív előzménye, és befolyásolja ez utóbbi művelet eredményét (lásd analógia útján: 2011. május 5-i Kurt und Thomas Etling és társai ítélet, C-230/09 és C-231/09, EU:C:2011:271, 53. pont).

35 A 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből, valamint az 536/93 rendelet 3. cikkének (3) bekezdéséből továbbá az következik, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a fel nem használt referenciamennyiségeket vagy az időszak végén, nemzeti szinten közvetlenül az érintett termelők részére, vagy az érintett termelők közötti szétosztás érdekében a vásárlók részére újra kiosszák.

36 Ugyanakkor ellentétben azzal, amire az olasz kormány hivatkozik, a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése, jóllehet lehetőséget biztosít a tagállamok számára a fel nem használt referenciamennyiségeknek az időszak végén való újrakiosztására, nem jogosítja fel őket annak eldöntésére, hogy az ilyen újrakiosztást milyen kritériumok szerint kell végrehajtani.

37 Magából e rendelkezés szövegéből ugyanis az következik, hogy amennyiben valamely tagállam a fel nem használt mennyiségek újrakiosztása mellett dönt, e mennyiségek újrafelosztására "az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségekkel arányosan" kerül sor.

38 A Bíróság ítélkezési gyakorlata nyilvánvalóan ellentmond az olasz kormány azon érvének, amely szerint az említett rendelkezés nem magukra az újrakiosztási kritériumokra vonatkozik, és az arányos kritériumra csak azon számításokkal összefüggésben hivatkozik, amelyeket a vásárlónak abban az esetben kell elvégeznie, ha az illetéket a termelők terhére kell megállapítania.

39 A Bíróság ugyanis már kimondta, hogy a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdésének valamennyi nyelvi változatából egyértelműen kitűnik, hogy a fel nem használt referenciamennyiségek szétosztása, azaz e mennyiségek újrakiosztása az, amit "az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségekkel arányosan" kell elvégezni, és hogy a termelők illetékfizetéshez való hozzájárulása az, amelyet az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségek túllépése szerint kell megállapítani (2011. május 5-i Kurt und Thomas Etling és társai ítélet, C-230/09 és C-231/09, EU:C:2011:271, 64. pont).

40 A 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése tehát olyan kritériumot állapít meg, amely alapján a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztását kell elvégezni. Ily módon, amennyiben e rendelkezés nem említ egyetlen másik kritériumot sem, és nem hivatkozik a tagállamoknak a saját kritériumok meghatározására irányuló hatáskörére sem, ezen arányos elosztási kritériumot úgy kell tekinteni, mint amely az egyetlen, amely alapján a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztását kell elvégezni.

41 Azon összefüggés is megerősíti az ilyen értelmezést, amelybe a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése illeszkedik. Az arra vonatkozó lehetőség, hogy e rendelkezés alkalmazása körében a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztására más kritériumok alapján kerüljön sor, ugyanis nem vezethető le az említett rendelet 2. cikkének (4) bekezdéséből.

42 A 3950/92 rendelet 2. cikkének (4) bekezdéséből, valamint az 536/93 rendelet hatodik preambulumbekezdéséből az következik, hogy amennyiben valamely tagállam úgy ítélte meg, hogy nem helyénvaló a területén fel nem használt referenciamennyiségek teljes körű újrakiosztása, amennyiben az illetéket meg kell fizetni, és a beszedett összeg meghaladja az illeték összegét, a tagállam a többletet a 8. cikk első francia bekezdésében említett intézkedések finanszírozására, és/vagy azon termelők részére történő visszatérítésére fordíthatja, akik a tagállam által objektív kritériumok alapján megállapítandó kiemelt kategóriákba tartoznak, vagy e rendszerrel össze nem függő nemzeti rendelkezésből eredő kivételes helyzetben vannak. A tagállamok az 536/93 rendelet 5. cikke szerinti egy vagy több, fontossági sorrendben felsorolt objektív kritérium alapján meghatározzák a kiemelt kategóriákat.

43 A fel nem használt referenciamennyiségek egészének vagy egy részének a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdése szerinti újrakiosztására vonatkozó lehetőséget, valamint az annak eldöntésére vonatkozó lehetőséget, hogy a túlzott mértékű illeték visszatérítésre kerül-e a termelők részére, vagy sem, amellyel a tagállamok akkor élhetnek, ha nem osztják ki újra a fel nem használt referenciamennyiségek egészét, más-más logika vezérli.

44 Egyrészt ugyanis a 3950/92 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a referenciamennyiségek termelők általi túllépésének arányos csökkentésére irányul annak érdekében, hogy a termelőknek a fizetendő illetékhez való hozzájárulása is csökkenjen. Másrészt, ezzel szemben, e rendelet 2. cikke (4) bekezdésének célja az illetéktúlfizetés összege felhasználásának meghatározása, előírva, hogy e túlfizetés visszatérítésére, amennyiben a tagállam erről határozott, azon termelők javára kerül sor, akik a Bizottság által előírt objektív kritériumok szerint meghatározott elsőbbségi kategóriákba tartoznak.

45 A 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében és 2. cikkének (4) bekezdésében előírt mechanizmusok mögött húzódó eltérő logika miatt az utóbbi rendelkezés által az előbbi rendelkezés alkalmazásával összefüggésben rögzített kritériumok relevanciája nem vélelmezhető, és e relevancia csak a rendelet egyik ilyen irányú kifejezett hivatkozásából vezethető le. Márpedig sem a 3950/92 rendelet, sem pedig az 536/93 rendelet nem írja elő ezen kritériumoknak a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdése végrehajtása keretében való alkalmazását.

46 Ami az olasz kormánynak az 1788/2003 rendelet 10. cikke (3) bekezdésére vonatkozó érveit illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés előírja, hogy a szállításokra juttatott nemzeti referenciamennyiség fel nem használt részének újrakiosztását az egyes túlszállító termelők egyéni referenciamennyiségének arányában vagy a tagállamok által meghatározandó objektív kritériumok alapján kell elvégezni (lásd ebben az értelemben: 2011. május 5-i Kurt und Thomas Etling és társai ítélet, C-230/09 és C-231/09, EU:C:2011:271, 79. pont).

47 Ugyanakkor nem képezi vita tárgyát, hogy a 2003. október 28-án hatályba lépett és 2004. április 1-jétől alkalmazandó 1788/2003 rendelet időbeli hatályánál fogva nem alkalmazható az alapeljárásbeli jogvitára, amely a tej és a tejtermékek 2000. április 1-jétől 2001.március 31-ig tartó forgalmazási időszakára vonatkozik.

48 Kétségtelen, hogy mivel az 1788/2003 rendelet - annak (2) preambulumbekezdése szerint - a 3950/92 rendeletben foglalt szabályok átalakítására és egyértelművé tételére irányul, az figyelembe vehető ez utóbbi rendelet értelmezése során. Egyébként pedig a Bíróság e tekintetben kimondta, hogy az 1788/2003 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése által követettel azonos logikát követ, és hogy nem tűnik úgy, hogy a fel nem használt referenciamennyiségeknek az 1788/2009 rendelet 10. cikke (3) bekezdésében előírt újrakiosztására vonatkozóan a tagállamok számára fennálló lehetőség a korábban fennálló rendszerhez képest újítás lett volna, vagy hogy a jogalkotó ezzel annak jelentős módosítását vezette volna be (lásd ebben az értelemben: 2011. május 5-i Kurt und Thomas Etling és társai ítélet, C-230/09 és C-231/09, EU:C:2011:271, 61-63. pont).

49 Ugyanakkor jóllehet nem vitás, hogy a 2011. május 5-i Kurt und Thomas Etling és társai ítélet (C-230/09 és C-231/09, EU:C:2011:271) 63. és 64. pontjában a Bíróság a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére hivatkozott az 1788/2003 rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő "az egyes termelők (egyéni) referenciamennyiségeivel arányosan vagy a tagállamok által meghatározandó objektív kritériumok alapján" fordulat terjedelmének meghatározása érdekében, nem foglalt állást azon kérdés kapcsán, hogy a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése - amint az az 1788/2003 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése esetében történt - feljogosítja a tagállamokat arra, hogy a fel nem használt mennyiségek újrakiosztását az említett tagállamok által meghatározandó objektív kritériumok alapján teljesítsék.

50 Hozzá kell tenni továbbá, hogy a Bíróság lényegében már kimondta, hogy amennyiben valamely szöveg helyébe valamely másik szöveg lép, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy minden szövegezésbeli különbség terjedelembeli különbséget eredményez, amennyiben az új szöveg eltérő értelmezésre vezet (1961. június 1-jei Simon kontra Bíróság ítélet, 15/60, EU:C:1961:11).

51 Következésképpen az arra irányuló felhatalmazásnak az 1788/2003 rendeletbeli bevezetésből, hogy a tagállamok a fel nem használt mennyiségek újrakiosztását az általuk meghatározandó objektív kritériumok alapján teljesítsék, nem vezethető le, hogy az ilyen lehetőség már a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben is fennállt.

52 Az illeték célját illetően emlékeztetni kell arra, hogy a kiegészítő illetékrendszer arra irányul, hogy visszaállítsa a kereslet és kínálat közötti egyensúlyt a - strukturális többletekkel rendelkező - tej- és tejtermékpiacon azáltal, hogy korlátozza a tejtermelést. Ezen intézkedés tehát a tejtermelés észszerű fejlesztésének célkitűzése keretébe illeszkedik, valamint az érintett mezőgazdasági népesség jövedelme stabilizálásának elősegítésével az e népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására irányuló célnak is megfelel (1988. május 17-i Erpelding ítélet, 84/87, EU:C:1988:245, 26. pont; 2004. március 25-i Azienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítélet, C-480/00, C-482/00, C-484/00, C-489/00-C-491/00 és C-497/00-C-499/00, EU:C:2004:179, 57. pont). A 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően az e rendelet 1. cikkével létrehozott kiegészítő illetéket azon termelők között osztják fel, akik a referenciamennyiségek túllépéséhez hozzájárultak (2018. január 24-i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C-433/15, EU:C:2018:31, 40. pont).

53 Ezen túlmenően a 3950/92 rendelet 10. cikkéből egyértelműen következik, hogy a kiegészítő illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló intervenciók részét képezi, és a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni. Ebből az következik, hogy azon a nyilvánvaló célján túl, hogy a tejtermelőket kötelezze saját referenciamennyiségeik betartására, a kiegészítő illetéknek gazdasági célja is van, hiszen biztosítja a Közösség részére a termelők által előállított, és a saját kvótájukat meghaladó mennyiség kezeléséhez szükséges alapokat (2004. március 25-i Azienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítélet, C-480/00, C-482/00, C-484/00, C-489/00-C-491/00 és C-497/00-C-499/00, EU:C:2004:179, 59. pont).

54 Mivel a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztására irányulóan a tagállamok számára elismert lehetőség gyakorlása a referenciamennyiségek termelők által való túllépésének csökkenését, ebből következően pedig a fizetendő illeték által képzett alapok csökkenését eredményezi, a tagállamok nem dönthetnek szabadon arról, hogy ezen újrakiosztásra milyen módon kerül sor, mivel az uniós jogalkotó e lehetőség igénybevételének kereteit erre vonatkozó feltételek előírásával határozta meg.

55 A kiegészítő illeték célja tehát megerősíti azt az értelmezést, amely szerint a kizárólag a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt arányos elosztási kritériumot úgy kell tekinteni, mint amely az egyetlen, amely alapján a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztását el kell végezni. Ellenben, mindenesetre, a teleologikus értelmezésből nem vezethető le, hogy a tagállamok ezen túlmenően - ilyen irányú kifejezett felhatalmazás hiányában is - jogosultak lennének arra, hogy más kritériumok alapján végezzék el az újrakiosztást.

56 A fentiekre figyelemmel az olasz kormány azon érvei, amelyek szerint a 3950/92 rendelet vagy az 536/93 rendelet nem tiltja kifejezetten más kritériumok alkalmazását, e kritériumok alkalmazása pedig lehetővé teszi a tejágazatban elérni kívánt célok elérését és nem sérti az uniós jog egyetlen általános elvét, így például az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, nem fogadhatók el.

57 Ugyanis amennyiben az uniós jog - annak általános elveit is beleértve - nem tartalmaz közös szabályokat, a nemzeti hatóságok az uniós jog jogszabályainak végrehajtása során saját nemzeti joguk eljárási és anyagi szabályainak megfelelően járnak el, ennek során pedig, amennyiben az uniós szabályozás végrehajtására vonatkozó intézkedéseket fogadnak el, kötelesek a diszkrecionális jogkörüket az uniós jog általános elveinek, köztük az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének a tiszteletben tartásával gyakorolni (lásd ebben az értelemben: 2004. március 25-i Azienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítélet, C-480/00, C-482/00, C-484/00, C-489/00-C-491/00 és C-497/00-C-499/00, EU:C:2004:179, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Márpedig, amint az a jelen ítélet 40. pontjában megállapításra került, a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése megállapítja azt a kritériumot, amely alapján a fel nem használt referenciamennyiségek újrakiosztását el kell végezni, korlátozva ezzel a tagállamok diszkrecionális jogkörét.

59 A fentiek összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 3950/92 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam a fel nem használt mennyiségek újrakiosztása mellett dönt, ezen újrakiosztást a referenciamennyiségüket túllépő termelők között, az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségekkel arányosan kell elvégezni.

A költségekről

60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1999. május 17-i 1256/1999/EK tanácsi rendelettel módosított, a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam a fel nem használt mennyiségek újrakiosztása mellett dönt, ezen újrakiosztást a referenciamennyiségüket túllépő termelők között, az egyes termelők rendelkezésére álló referenciamennyiségekkel arányosan kell elvégezni.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.