62015TJ0344[1]

A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2017. április 5. Francia Köztársaság kontra Európai Bizottság. A dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - A 98/34/EK irányelvben előírt eljárás keretében továbbított dokumentumok - Tagállamtól származó dokumentumok - A hozzáférés engedélyezése - A bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel - Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel - A tagállam előzetes beleegyezése. T-344/15. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2017. április 5. ( *1 )

"A dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - A 98/34/EK irányelvben előírt eljárás keretében továbbított dokumentumok - Tagállamtól származó dokumentumok - A hozzáférés engedélyezése - A bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel - Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel - A tagállam előzetes beleegyezése"

A T-344/15. sz. ügyben,

a Francia Köztársaság (képviselik kezdetben: F. Alabrune, G. de Bergues, D. Colas és F. Fize, később: D. Colas és B. Fodda, végül: D. Colas, B. Fodda és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatja:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, T. Müller és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Bizottság (képviselik: M. J. Baquero Cruz és F. Clotuche-Duvieusart, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EUMSZ 263. cikk alapján, a 2015. április 21-i Ares(2015) 1681819. sz. azon bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amely hozzáférést adott egy állampolgárnak a Francia Köztársaság által a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról [helyesen: a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról] szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) előírt eljárás keretében továbbított dokumentumokhoz,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

tagjai: S. Papasavvas elnök, I. Labucka, E. Bieliūnas (előadó), I. S. Forrester és C. Iliopoulos bírák,

hivatalvezető: G. Predonzani tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. december 14-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. 2014. január 21-én a francia hatóságok a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról [helyesen: a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról] szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően bejelentettek az Európai Bizottságnak egy törvényjavaslatot, amely a könyvek távértékesítése feltételeinek szabályozására irányul, felhatalmazva a francia kormányt, hogy rendeletben módosítsa a code de la propriété intellectuelle (a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv) kiadói szerződésre vonatkozó rendelkezéseit.

2. 2014. december 15-i levelében a Bizottsághoz az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján kérelmet nyújtottak be az ezen bejelentés feldolgozásával összefüggésben általa kiállított vagy hozzá érkezett összes dokumentumhoz való hozzáférés iránt.

3. A Bizottság öt, a hozzáférés iránti kérelem tárgyára vonatkozó dokumentumot nevezett meg:

- a kiegészítő információk iránti 2014. február 27-i kérelme;

- a francia kormány által e kérelemre 2014. március 11-én adott válasz;

- az osztrák kormány 2014. április 9-i részletes véleménye;

- a Bizottság 2014. április 15-i véleménye;

- a francia kormány által 2014. június 17-én erre a két részletes véleményre adott válasz.

4. A Bizottság, illetve tagállam részéről további közlemény hiányában a Francia Köztársaság 2014. július 8-án elfogadta a 2014-779. sz. törvényt (JORF 2014. július 9., 11363. o.), amely szabályozta a könyvek távértékesítésének feltételeit, és felhatalmazta a francia kormányt, hogy rendeletben módosítsa a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv kiadói szerződésre vonatkozó rendelkezéseit.

5. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében előírt konzultációs eljárás keretében a Francia Köztársaság 2014. december 19-i, valamint 2015. január 13-i és 14-i levelében tájékoztatta a Bizottságot, hogy ellenzi, hogy a bírósági eljárásoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett védelmére vonatkozó kivétel alapján hozzáférést adjanak egyrészt a francia kormány által a Bizottság kiegészítő információk iránti kérelmére 2014. március 11-én adott válaszhoz, másrészt a francia kormány által az osztrák kormány és a Bizottság részletes véleményére 2014. június 17-én adott válaszhoz, amelyek a fenti 3. pont második és harmadik francia bekezdésében szerepelnek (a továbbiakban: vitatott dokumentumok). A francia hatóságok azt állították, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a későbbiekben esetlegesen az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránt indított olyan bírósági eljárások védelmét, amelyeket a Francia Köztársasággal szemben annak ellenére kezdeményezhetnének, hogy a Francia Köztársaság betartotta a 98/34 irányelvben előírt eljárást. A francia hatóságok szerint ugyanis fennállt a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás kockázata, mivel a Bizottság részletes véleményt fogadott el, amelyben említést tett annak esetleges veszélyéről, hogy a francia törvényjavaslat nem egyeztethető össze az európai uniós joggal. A Francia Köztársaság, arra törekedve, hogy ne rontsa a közte és a Bizottság között fennálló esélyegyenlőséget, azt kérte ezért, hogy a Bizottsággal folytatott levélváltása maradjon bizalmas.

6. A Bizottság 2015. január 29-i levelével engedélyezte a hozzáférést a fenti 3. pont első, harmadik és negyedik francia bekezdésében említett dokumentumokhoz, azaz a kiegészítő információk iránti 2014. február 27-i kérelméhez, az osztrák kormány 2014. április 9-i részletes véleményéhez és a Bizottság 2014. április 15-i véleményéhez, ám megtagadta a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférést, és tájékoztatta a kérelmezőt a Francia Köztársaság tiltakozásáról, valamint azokról az indokokról, amelyekkel a megtagadást alátámasztotta.

7. 2015. február 11-én a kérelmező az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.

8. A Bizottság 2015. március 3-i levelében felhívta a Francia Köztársaságot, hogy különösen a 2010. szeptember 21-iSvédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C-514/07 P, C-528/07 P és C-532/07 P, EU:C:2010:541) és a 2006. július 6-iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet (T-391/03 és T-70/04, EBHT, EU:T:2006:190) alapján vizsgálja felül a bírósági eljárások védelmére alapított kivételre vonatkozó álláspontját.

9. A francia hatóságok 2015. március 13-i levelükben megismételték álláspontjukat, amely szerint a vitatott dokumentumokhoz nem lehet hozzáférést biztosítani. E tekintetben ismételten tiltakozásukat fejezték ki a vitatott dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivétel alapján történő hozzáférhetővé tételével kapcsolatban, majd megállapították, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételét az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő, az ellenőrzési, vizsgálati és könyvvizsgálati tevékenység céljainak védelmére vonatkozó kivétel alapján is meg kell tagadni. A francia hatóságok szerint ugyanis a hozzáférés iránti kérelem által érintett valamennyi dokumentum a francia hatóságokra vonatkozó és arra irányuló vizsgálati eljárás körébe tartozott, hogy az akkor éppen a francia parlament előtt tárgyalt francia jogszabály sérti-e az uniós jogot. Ezen túlmenően a francia hatóságok közölték, hogy megvizsgálták, van-e lehetőség részleges hozzáférést adni a vitatott dokumentumokhoz, ám arra az álláspontra jutottak, hogy nem lehet ilyen hozzáférést biztosítani, mivel a kivételek az összes dokumentumra vonatkoznak.

10. A Bizottság 2015. április 21-i Ares(2015) 1681819. sz. határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) engedélyezte a kérelmező számára a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférést. A Bizottság ezzel kapcsolatban értékelte a francia hatóságok által hivatkozott megtagadási okokat, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivételre alapított megtagadási okot illetően azt állapította meg, hogy "a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumok nem kapcsolódnak közvetlenül valamely fennálló vagy jelenleg észszerűen előre látható jogvitához", és "[e]zért nyilvánvaló, hogy a kérdéses dokumentumok nem tartoznak a francia hatóságok által hivatkozott kivétel hatálya alá", és "azok hozzáférhetővé tételét az említett kivétel nem akadályozhatja". Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivételre alapított megtagadási okkal kapcsolatban a Bizottság közölte, hogy "mivel jelenleg nincsen folyamatban vizsgálat, az említett kivétel alkalmazhatósága ebben a szakaszban tisztán hipotetikusnak tűnik, az arra való hivatkozás pedig ebből következően első ránézésre [...] ebben az esetben megalapozatlannak látszik".

Az eljárás és a felek kérelmei

11. A Törvényszék Hivatalához 2015. július 1-jén benyújtott keresetlevelével a Francia Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

12. A keresetlevélben a Francia Köztársaság a Törvényszék eljárási szabályzata 28. cikkének (5) bekezdése alapján kérte, hogy az ügyben legalább öt bíróból álló tanács határozzon.

13. A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön beadványában a Francia Köztársaság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő.

14. E kérelemnek a Törvényszék elnöke a 2015. szeptember 1-jei végzésében helyt adott, a költségekről pedig ekkor nem rendelkezett.

15. A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 16-án benyújtott külön beadványában kérelmezte, hogy a Törvényszék a jelen keresetről az eljárási szabályzat 152. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon.

16. A Törvényszék (harmadik tanács) 2015. október 6-i határozatával elutasította a gyorsított eljárás iránti kérelmet.

17. A Törvényszék Hivatalához 2015. október 5-én benyújtott beadványában a Cseh Köztársaság kérelmezte, hogy a jelen eljárásban beavatkozóként részt vehessen a Francia Köztársaság kérelmeinek támogatása végett.

18. 2015. november 6-i végzésében a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást. A Cseh Köztársaság a beadványát, a felperes és az alperes pedig az e beadványra vonatkozó észrevételeit az előírt határidőkön belül előterjesztette.

19. 2016. július 21-én a Törvényszék Hivatala arról tájékoztatta a feleket, hogy az ügyet áttették a kibővített harmadik tanácshoz.

20. Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (kibővített harmadik tanács) úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszát megnyitja, és az eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket tett fel a felperesnek és az alperesnek. A felperes és az alperes e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

21. A Törvényszék a 2016. december 14-én tartott tárgyaláson meghallgatta a felperes és az alperes szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait. A Cseh Köztársaság lemondott a tárgyaláson való részvételről.

22. A Cseh Köztársaság által támogatott Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

23. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

24. Fellebbezésének alátámasztására a Francia Köztársaság három jogalapra hivatkozik. Elsőként és elsődlegesen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésére, másodszor és másodlagosan az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmazásának mellőzésével kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésére, harmadikként és harmadlagosan ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdése második és harmadik francia bekezdésének megsértésére hivatkozik.

25. A Törvényszék által pervezető intézkedések útján feltett kérdésekre 2016. október 19-én adott válaszában a Francia Köztársaság közölte, hogy lemond a második jogalapról.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról

26. A Francia Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság tévesen vizsgálta a francia hatóságoknak a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó érveit, és engedélyezte a hozzáférést a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második és harmadik francia bekezdésében foglalt két kivételre való hivatkozással megfelelően igazolt tiltakozása ellenére.

27. Így tehát az első jogalap keretében a Francia Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság túllépte felülvizsgálati jogkörének határait, és ezzel megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését.

28. A Bizottság vitatja a Francia Köztársaság érveit.

29. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet célja - amint azt (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja -, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (2008. július 1-jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C-39/05 P és C-52/05 P, EU:C:2008:374, 33. pont; 2012. október 3-iJurašinović kontra Tanács ítélet, T-63/10, EU:T:2012:516, 28. pont). E rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint ez a jog nem csupán az intézmény által kiállított, hanem az általuk harmadik személyektől kapott dokumentumokra is vonatkozik, amelyek között a tagállamok is szerepelnek, ahogyan ezt ugyanezen rendelet 3. cikkének b) pontja kifejezetten meghatározza.

30. A dokumentumokhoz való hozzáférési jogra azonban a köz- vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (2007. február 1-jei Sison kontra Tanács ítélet, C-266/05 P, EU:C:2007:75, 62. pont; 2012. október 3-iJurašinović kontra Tanács ítélet, T-63/10, EU:T:2012:516, 29. pont). Konkrétan az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése azt tartalmazza, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé (2012. június 21-i IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, a továbbiakban: IFAW kontra Bizottság ítélet, EU:C:2012:376, 50. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 41. pont).

31. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróságnak a 2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítéletben (C-64/05 P, EU:C:2007:802) és a 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítéletben (C-135/11 P, EU:C:2012:376) már volt alkalma meghatározni a valamely tagállam által az említett rendelkezés értelmében kifejezett tiltakozás terjedelmét (2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 43. pont).

32. E tekintetben a Bíróság kiemelte, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése eljárási jellegű, mivel az érintett tagállam előzetes beleegyezése követelményének előírására szorítkozik - amennyiben a tagállam erre vonatkozó egyedi kérelmet nyújtott be -, és mivel egy uniós határozat elfogadására vonatkozó eljárásról szól (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 78. és 81. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 53. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 44. pont).

33. Eltérően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésétől, amely a harmadik személyek számára a tőlük származó dokumentumok esetében csak az érintett intézménnyel való egyeztetés jogát biztosítja a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt kivételek alkalmazásának tárgyában, az említett cikk (5) bekezdése a tagállam előzetes beleegyezését, annak kérésére, a tagállamtól származó dokumentum hozzáférhetővé tételének szükséges feltételévé teszi (2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 54. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 45. pont).

34. A Bíróság ily módon megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam élt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és kérte, hogy valamely tőle származó konkrét dokumentumot előzetes beleegyezése nélkül ne tegyenek hozzáférhetővé, e dokumentumnak az intézmény általi esetleges hozzáférhetővé tételéhez e tagállam beleegyezésének előzetes megszerzése szükséges (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 50. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 55. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 46. pont).

35. Ebből a contrario az következik, hogy az intézmény, amely nem rendelkezik az érintett tagállam beleegyezésével, nem jogosult a szóban forgó dokumentum hozzáférhetővé tételére (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 44. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 56. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 47. pont).

36. Mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem biztosít a tagállam számára olyan általános és feltétel nélküli vétójogot, amely lehetővé tenné, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon egyszerűen amiatt tiltakozhasson - anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia -, hogy a dokumentum ettől a tagállamtól származik (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 58. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 57. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 48. pont).

37. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének rendelkezése által az érintett tagállamra ruházott hatáskör gyakorlását ugyanis korlátozzák az e cikk (1)-(3) bekezdésében felsorolt anyagi jogi kivételek, és a tagállam e tekintetben csupán az intézmény döntésében való részvételi jogosultsággal rendelkezik. Az érintett tagállam előzetes beleegyezése, amelyre e cikk utal, ennélfogva nem a diszkrecionális vétójoghoz, hanem az ugyanezen cikk (1)-(3) bekezdésére alapított kivételek hiányát illető kedvező véleményhez hasonlít. Az említett cikkel így bevezetett döntéshozatali eljárás megköveteli tehát, hogy az intézmény és az érintett tagállam tartsa magát az említett (1)-(3) bekezdésben foglalt anyagi jogi kivételekhez (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 76. és 83. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 58. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 49. pont).

38. Következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e cikk (1)-(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 99. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 59. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 50. pont).

39. A jelen esetben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény vonatkozásában fennálló hatályát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már határozott arról, hogy a kérelmező vonatkozásában az érintett tagállam beavatkozása nem érinti azon határozat uniós jogi aktus jellegét, amelyet később az intézmény a birtokában lévő valamely dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmére válaszolva közöl a kérelmezővel (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 94. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 60. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 51. pont).

40. A dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény mint a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat kibocsátója tehát felelős e határozat jogszerűségéért. Ennek megfelelően a Bíróság már határozott arról, hogy a Bizottság nem adhat helyt a tagállam által a tőle származó dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben kinyilvánított tiltakozásnak, ha e tiltakozás egyáltalán nem tartalmaz indokolást, vagy ha az előadott indokolást nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva fogalmazták meg (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 88. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 61. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 52. pont).

41. Ebből következik, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy ez a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította-e a tiltakozását, és hogy ebben a vonatkozásban megfelelően megindokolta-e az álláspontját. Következésképpen a hozzáférést megtagadó határozat meghozatalára irányuló eljárásban az említett intézménynek meg kell győződnie az ilyen indokolás fennállásáról, és arra utalnia kell az eljárás végén hozott határozatban (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 99. pont; 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 62. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 53. pont).

42. Végül, ahogyan különösen az 1049/2001 rendelet 7. és 8. cikkéből kitűnik, maga az intézmény is köteles megindokolni a hozzáférés iránti kérelem benyújtójával szemben hozott, hozzáférést megtagadó határozatát. E kötelezettség magában foglalja, hogy az intézmény a határozatában nem csupán az érintett tagállamnak a kért dokumentum hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozására köteles utalni, hanem arra is, hogy e tagállam milyen okokra hivatkozott annak megállapítása érdekében, hogy alkalmazni kell a rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt, a hozzáférési jog alóli kivételek valamelyikét. E magyarázatok teszik ugyanis lehetővé a kérelmező számára, hogy megértse a hozzáférés vele szembeni megtagadásának eredetét és okait, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig azt, hogy a ráruházott felülvizsgálati jogkört adott esetben gyakorolja (2007. december 18-iSvédország kontra Bizottság ítélet, C-64/05 P, EU:C:2007:802, 89. pont; 2014. március 27-iEcologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T-603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 42. pont).

43. Az ítélkezési gyakorlat értelmében azonban nem a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény feladata, hogy kimerítően értékelje az érintett tagállam tiltakozó határozatát, olyan vizsgálatot folytatva, amely túlmegy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén (2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 63. pont; 2014. március 27-iEcologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T-603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 44. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 54. pont).

44. Az ilyen kimerítő értékelés megkövetelése ugyanis oda vezethetne, hogy az értékelés elvégzését követően a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény, tévesen, közölhetné a kérelmezővel a szóban forgó dokumentumot, azon tagállamnak a jelen ítélet 40. és 41. pontja szerint megfelelően indokolt tiltakozása ellenére, amelytől e dokumentum származik (2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 64. pont; 2014. március 27-iEcologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T-603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 45. pont; 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 55. pont).

45. A Bizottság arra sem köteles, hogy azon dokumentum tekintetében, amelyhez a hozzáférést a tagállam megtagadta, kimerítően értékelje a tagállam által az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek alapján hivatkozott tiltakozási indokokat (2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 65. pont; 2014. március 27-iEcologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T-603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 47. pont).

46. Végül a 2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítéletben (T-59/09, EU:T:2012:75) a Törvényszék kimondta, hogy az intézmény által végzett vizsgálat nem annak megállapításából áll, hogy a tagállam által előadott indokolás minden kétséget kizáróan hibás-e, hanem annak megállapításából, hogy az adott ügy körülményeire és az alkalmazandó jogszabályokra tekintettel a tagállam által tiltakozásának alátámasztására előadott indokolás első látásra alkalmas-e ezen megtagadás igazolására, és következésképpen, hogy ezen indokok alapján az említett intézmény vállalni tudja-e az 1049/2001 rendelet 8. cikke által ráruházott felelősséget (lásd ebben az értelemben: 2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítélet, T-59/09, EU:T:2012:75, 52. és 53. pont; 2014. március 27-iEcologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T-603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 46. pont).

47. A Törvényszék ezenkívül azt is tisztázta, hogy az intézmény szempontjából nem arról van szó, hogy saját álláspontját kényszerítse rá a tagállamra, vagy a saját értékelését tegye az érintett tagállam értékelésének helyébe, hanem arról, hogy elkerülje az olyan határozat meghozatalát, amelyet nem tart védhetőnek. Ugyanis az intézmény a hozzáférést megadó vagy megtagadó határozat megalkotójaként felelős ezen határozat jogszerűségéért. A valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt meg kell tehát vizsgálnia, hogy ez utóbbi az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította-e a tiltakozását, és hogy e kivételekre tekintettel megfelelően megindokolta-e az álláspontját (2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítélet, T-59/09, EU:T:2012:75, 54. pont; 2014. március 27-iEcologistas en Acción kontra Bizottság végzés, T-603/11, nem tették közzé, EU:T:2014:182, 43. pont).

48. Fontos kiemelni, hogy e vizsgálatnak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében előírt döntéshozatali eljárást jellemző jóhiszemű párbeszéd keretében kell történnie, amelynek során az intézmény köteles lehetővé tenni a tagállam számára, hogy indokait világosabban kifejthesse, vagy azokat újraértékelje annak érdekében, hogy prima facie védhetőnek legyenek tekinthetők (2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítélet, T-59/09, EU:T:2012:75, 55. pont).

49. E vizsgálat lefolytatásakor arra az elvre is figyelemmel kell lenni, hogy az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, tekintettel az említett rendelet által követett célokra, különösen az annak (2) preambulumbekezdésében említett körülményre, miszerint e hozzáférési jog az uniós intézmények demokratikus jellegéhez kapcsolódik, valamint arra a tényre, hogy e rendelet célja annak (4) preambulumbekezdése és 1. cikke szerint az, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára (2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítélet, T-59/09, EU:T:2012:75, 56. pont).

50. A jelen ügyben a Francia Köztársaság azt állítja, hogy a 2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítéletben (T-59/09, EU:T:2012:75) foglalt érvelést megkérdőjelezte a 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet (C-135/11 P, EU:C:2012:376), valamint a 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet (T-669/11, EU:T:2014:814). Azt állítja, hogy a 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítéletből (C-135/11 P, EU:C:2012:376) egyértelműen kitűnik, hogy az eljáró intézmény által végezhető ellenőrzés legfeljebb az indokolás meglétének vizsgálatára terjedhet ki. Egyébként pedig az, hogy a Bíróság az említett ítélet 63. pontjában az "indokolás meglétének" jelzőjeként a "puszta" melléknevet használta, egyértelműen ezen ellenőrzés korlátozott mértékét jelenti.

51. E tekintetben különösen a 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítéletnek (C-135/11 P, EU:C:2012:376) a fenti 38., 41. és 43. pontban ismertetett 59., 62. és 63. pontjából az következik, hogy bár a Bíróság kimondta, hogy az intézmény általi vizsgálat nem terjedhet túl az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén, attól még az intézménynek ennek során ellenőriznie kell, hogy a tagállam tiltakozása megfelelő indokolást tartalmaz.

52. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítéletben (C-135/11 P, EU:C:2012:376) a Bíróság az Internationaler Tierschutz-Fonds által az azon 2011. január 13-iInternationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ítélet (T-362/08, EU:T:2011:6) ellen benyújtott fellebbezést vizsgálta, amelyben a Törvényszék nem határozott arról a kérdésről, hogy a Bizottság a tagállam által hivatkozott tiltakozási indokok prima facie vizsgálatára vagy azok teljes körű vizsgálatára köteles-e (2011. január 13-iInternationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ítélet, T-362/08, EU:T:2011:6, 86. pont). Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a felperes ebben az ügyben az első jogalapja keretében csupán az ellen emelt kifogást, hogy a Törvényszék nem ismerte el, hogy a Bizottság azon dokumentum tekintetében, amelyhez a hozzáférést a tagállam megtagadta, köteles kimerítően értékelni a tagállam által az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek alapján hivatkozott tiltakozási indokokat. A Bíróság a maga részéről úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék ebben a vonatkozásban nem alkalmazta tévesen a jogot (2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélet, C-135/11 P, EU:C:2012:376, 65. pont).

53. Ebből következően a Bíróság csupán azt a lehetőséget utasította el, hogy az intézmény a tagállami tiltakozás indokolását kimerítően értékelje, ám annak prima facie vizsgálatát nem ellenezte.

54. A 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet (T-669/11, EU:T:2014:814) 69., 81. és 83-85. pontjának együttes értelmezéséből továbbá az következik, hogy bár az intézmény nem köteles elvégezni a hozzáférési kérelemmel érintett dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)-(3) bekezdésében foglalt kivételek tekintetében történő, vonatkozó ítélkezési gyakorlat által megkövetelt konkrét és egyenkénti vizsgálatát (2010. június 29-iBizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C-139/07 P, EU:C:2010:376, 53. pont; 2010. szeptember 21-iSvédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C-514/07 P, C-528/07 P és C-532/07 P, EU:C:2010:541, 72. pont; 2013. november 14-iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C-514/11 P és C-605/11 P, EU:C:2013:738, 44. pont), és nem köteles a tagállamnak a kért dokumentumok hozzáférésével szembeni tiltakozását alátámasztó indokolását kimerítően értékelni, a gondos vizsgálatra vonatkozó kötelezettségéből következően ellenőriznie kell, hogy a tagállam által adott magyarázatok prima facie megalapozottnak tűnnek-e számára.

55. Ezért a Spirlea kontra Bizottság ügyben a Bizottság azt állapította meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által a vizsgálati tevékenységek céljainak védelmére vonatkozó kivétel alapján tett tiltakozás első látásra megalapozottnak tűnik, mivel még folyamatban volt a 2070/11/SNCO EU Pilot eljárás, amely megelőzi a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás formális szakaszának esetleges megindítását, amellyel összefüggésben a kért dokumentumot, nevezetesen a német hatóságoknak a Bizottság tájékoztatáskérésére adott válaszát megszövegezték. A Bizottság ugyanis még folytatta a Németországi Szövetségi Köztársaság válaszának és az abból eredő következményeknek a vizsgálatát (2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T-669/11, EU:T:2014:814, 70., 84. és 103. pont).

56. A Bizottság tehát azt állapította meg, hogy első látásra a Németországi Szövetségi Köztársaság érvényesen hivatkozhat az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivételre, mivel az eljárás folyamatban van, és ez a megállapítás a részéről annak ellenőrzésére szorult, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott tények nem nyilvánvalóan valótlanok.

57. Így a Francia Köztársaság állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a Törvényszék a 2014. szeptember 25-iSpirlea kontra Bizottság ítéletben (T-669/11, EU:T:2014:814) lemondott a 2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítéletben (T-59/09, EU:T:2012:75) követett megközelítéséről, és nem lehet ez utóbbi ítéletet a 2012. június 21-iIFAW kontra Bizottság ítélettel (C-135/11 P, EU:C:2012:376) sem szembeállítani.

58. A fentiekből az következik, hogy az intézménynek prima facie ellenőrzést kell lefolytatnia az érintett tagállam által ellenzett hozzáférhetővé tétel megtagadási indokainak megalapozottságára vonatkozóan.

59. Végül el kell utasítani a Francia Köztársaság arra irányuló érvét, hogy a Bizottság tévesen, az ellenőrzési jogkörén túlterjeszkedve kimerítően értékelte a Francia Köztársaság által a tiltakozással kapcsolatban megfogalmazott indokolást. A jelen ügyben ugyanis - ahogyan ez a fenti 10. pontban is szerepel - a Bizottság értékelte a francia hatóságok által hivatkozott megtagadási okokat, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivételre alapított megtagadási okot illetően azt állapította meg, hogy "a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumok nem kapcsolódnak közvetlenül valamely fennálló vagy jelenleg észszerűen előre látható jogvitához", és "[e]zért nyilvánvaló, hogy a kérdéses dokumentumok nem tartoznak a francia hatóságok által hivatkozott kivétel hatálya alá", és "azok hozzáférhetővé tételét az említett kivétel nem akadályozhatja". Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivételre alapított megtagadási okkal kapcsolatban a Bizottság közölte, hogy "mivel jelenleg nincsen folyamatban vizsgálat, az említett kivétel alkalmazhatósága ebben a szakaszban tisztán hipotetikusnak tűnik, az arra való hivatkozás pedig ebből következően első ránézésre [...] ebben az esetben megalapozatlannak látszik".

60. Márpedig egyrészt az elemzés rövidsége, valamint az olyan kulcsszavak és -kifejezések használata, mint a "nyilvánvaló", illetve az "első látásra", arra engednek következtetni, hogy a Francia Köztársaság által előterjesztett indokolásnak nem kimerítő jellegű, hanem prima facie vizsgálatáról van szó.

61. Másrészt a Bizottság gondossági kötelezettségébe beletartozott, hogy prima facie ellenőrizze az olyan peres eljárás vagy vizsgálat fennállását, amelynek keretében a vitatott dokumentumokat kiállították volna, mivel pontosan az ilyen peres eljárás vagy vizsgálat fennállása indokolhatta volna az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második és harmadik francia bekezdésében foglalt kivételek alkalmazását.

62. Következésképpen a Bizottság a jelen esetben nem lépte át az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésében meghatározott ellenőrzés mértékét. Ezért az első jogalapot el kell utasítani.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második és harmadik francia bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról

63. A Francia Köztársaság harmadik jogalapja keretében azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg azt, hogy a vitatott dokumentumokhoz való hozzáféréssel szembeni tiltakozás esetében nem támaszkodhat a bírósági eljárások védelmére és a vizsgálati tevékenységek céljainak védelmére vonatkozó kivételre.

64. Ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság juthatott-e arra a következtetésre, hogy a Francia Köztársaság által a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozás indokaként felhozott érvek prima facie megalapozatlanok.

65. A harmadik jogalap e tekintetben két részre osztható: az első rész az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének megsértésén alapul, a második pedig az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének megsértésén.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének megsértésére alapított első részről

66. A Cseh Köztársaság által támogatott Francia Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját és lefolytatását tekintve jelentős hasonlóságokat mutat a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszával, és emlékeztet arra, hogy amennyiben a tagállam és a Bizottság álláspontja eltér egymástól, a 98/34 irányelvben előírt eljárás kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás alkalmazásához vezethet.

67. Márpedig abban az esetben, ha a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást a 98/34 irányelvben előírt eljárás tárgyát képező műszaki szabvánnyal szemben indítják, a felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény olyan eljárási iratnak minősül, amely különösen a bírósági tevékenységek védelme miatt nem közölhető.

68. A Bizottság vitatja a Francia Köztársaság érveit.

69. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a bírósági eljárások és a jogi vélemények védelmét, kivéve ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.

70. Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék már kimondta, hogy a "bírósági eljárások" kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a közérdek védelme nem teszi lehetővé azon dokumentumok tartalmának hozzáférhetővé tételét, amelyek kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készültek (lásd: 2012. október 3-iJurašinović kontra Tanács ítélet, T-63/10, EBHT, EU:T:2012:516, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71. Ugyanígy a Törvényszék azt is megállapította egy Bizottságot érintő ügyben, hogy "a kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készült dokumentumok" a benyújtott beadványokat és iratokat, a folyamatban lévő ügy intézésével kapcsolatos belső dokumentumokat, valamint az érintett főigazgatóság és a jogi szolgálat vagy egy ügyvédi iroda közötti, az ügyre vonatkozó érintkezést foglalják magukban; a kivétel alkalmazási körének e körülhatárolása egyrészt a Bizottságon belüli munka, másrészt a bizalmas jelleg és az ügyvédi titoktartás elve védelmének biztosítására szolgál (lásd: 2012. október 3-iJurašinović kontra Tanács ítélet, T-63/10, EU:T:2012:516, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72. A jelen ügyben azonban a vitatott dokumentumok nem minősülnek bírósági eljárás keretében benyújtott beadványoknak vagy iratoknak, és általánosságban véve nem egy adott bírósági eljárás céljából állították ki őket.

73. A Cseh Köztársaság által támogatott Francia Köztársaság azon érvét illetően, hogy a tagállamnak tekintetbe kell vennie, hogy meghatározott ideig fennáll annak veszélye, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás végén elfogadott szöveggel kapcsolatban kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás indul, különösen ha a Bizottság nem hozott hivatalos, eljárást befejező határozatot, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védett érdek sérelmére vonatkozó kockázatnak észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie (lásd: 2014. július 3-iTanács kontra in 't Veld ítélet, C-350/12 P, EU:C:2014:2039, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74. E tekintetben bár igaz, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az egyik tagállam megszegte kötelezettségeit, akkor a Bizottság szabadon mérlegelheti a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tagállammal szembeni megindításának lehetőségét és határozhatja meg annak időpontját (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14-iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C-514/11 P és C-605/11 P, EU:C:2013:738, 61. pont), a vitatott dokumentumok és különösen a fenti 3. pont ötödik francia bekezdésében említett, a francia kormány által az osztrák kormány és a Bizottság részletes véleményére 2014. június 17-én adott válasz ennek ellenére nem vezetett a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában, azaz több mint kilenc hónappal a 2014-779. sz. törvény elfogadása után ahhoz, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikk első bekezdése alapján felszólító levelet küldjön.

75. Ezért, még ha a Bizottságnak - ahogyan ezt a Francia Köztársaság állítja - szándékában is állt volna, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítson a Francia Köztársasággal szemben, és ehhez a felszólító levelében egyes elemeket a részletes véleményéből vagy esetleg olyan, a Bíróság elé terjesztett beadványból vett volna át, amely hozzáférhetővé tétele sérthetné a bírósági eljárások védelmét (lásd ebben az értelemben: 2001. december 11-iPetrie és társai kontra Bizottság ítélet, T-191/99, EU:T:2001:284, 68. és 69. pont), a Francia Köztársasággal szembeni kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakasza megindításának kockázata a jelen ügyben akkor sem volt észszerűen előrelátható, és ezért tisztán hipotetikus volt.

76. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a francia hatóságok csupán olyan bírósági eljárásokról tettek említést, amelyeket "a jövőben" egy "esetleges" kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással összefüggésben indítanak. Ebből az következik, hogy még a francia hatóságok számára sem volt észszerűen előrelátható ilyen eljárások megindítása, és arra az esetre próbáltak védekezni, ha a Bizottság ilyen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást kíván indítani.

77. Végül, mivel a vitatott dokumentumokat valójában nem bírósági eljárással összefüggésben, hanem a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében állították ki, továbbá mivel a Francia Köztársasággal szembeni, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszának megindítása nem volt észszerűen előrelátható és tisztán hipotetikus jellegű maradt, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a vitatott dokumentumoknak a francia hatóságok által ellenzett hozzáférhetővé tételének megtagadása prima facie nem tűnik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése alapján megalapozottnak.

78. Ebből következően a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének megsértésére alapított második részéről

79. A Francia Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a francia kormány által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott dokumentumokra a vizsgálati célok sérelmének általános vélelme vonatkozik, és ezért tiltakozhat az azokhoz való hozzáféréssel szemben. Azok az indokok ugyanis, amelyek alapján a Bíróság megállapította, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszára a vizsgálati célok sérelmének általános vélelme vonatkozik (2013. november 14-iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C-514/11 P és C-605/11 P, EU:C:2013:738, 65. pont), a 98/34 irányelvben előírt eljárásra is alkalmazhatók.

80. A Bizottság vitatja a Francia Köztársaság érveit.

81. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét, kivéve ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.

82. Egyrészt rá kell mutatni arra, hogy - ahogyan ezt a Francia Köztársaság a pervezető intézkedésekre adott válaszában elismerte - a Bizottság nem vitatta, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás vizsgálatnak minősül. A Bizottság a megtámadott határozatban ugyanis azt állapította meg, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel nem alkalmazható abban az esetben, ha az eljárás az említett határozat meghozatala előtt lezárult, és nem rendelkezett további intézkedésekről.

83. Másrészt az e rendelkezésben foglalt kivétel nem magának a vizsgálatnak a védelmére vonatkozik, hanem a vizsgálat céljának védelmére (lásd ebben az értelemben: 2006. július 6-iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T-391/03 és T-70/04, EU:T:2006:190, 105. és 109. pont; 2012. február 14-iNémetország kontra Bizottság ítélet, T-59/09, EU:T:2012:75, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84. A jelen ügyben, mivel a 98/34 irányelvben előírt eljárás befejeződött, mire a Bizottság a megtámadott határozatot meghozta, az azzal összefüggésben kiállított dokumentumok nem sérthették az eljárással elérni kívánt célt.

85. E tekintetben el kell utasítani a Cseh Köztársaság által ebben támogatott Francia Köztársaság arra irányuló érvét, hogy a vitatott dokumentumokat a vizsgálat lezárása után meghatározott ideig nem lenne szabad hozzáférhetővé tenni, méghozzá addig, ameddig fennáll annak észszerű veszélye, hogy a tagállamnak és a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy zavartalanul megvitathassa a köztük azzal kapcsolatban fennálló véleményeltérést, hogy egy nemzeti rendelkezés megfelel-e az uniós jognak.

86. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdését oly módon kell értelmezni, hogy annak alapján "az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának" védelmére szolgáló rendelkezést csak akkor lehessen alkalmazni, ha a kérdéses dokumentumok hozzáférhetővé tétele az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok befejezését veszélyeztethetné (2006. július 6-iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T-391/03 és T-70/04, EU:T:2006:190, 109. pont).

87. Tény, hogy a különböző vizsgálati vagy ellenőrzési iratokra mindaddig kiterjedhet az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel, amíg a vizsgálati vagy ellenőrzési tevékenység tart, még akkor is, ha az a konkrét vizsgálat vagy ellenőrzés, amelyben a hozzáférés iránti kérelemmel érintett jelentés született, már befejeződött (2006. július 6-iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T-391/03 és T-70/04, EU:T:2006:190, 110. pont).

88. Annak elfogadása azonban, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti kivétel mindaddig lefedi az ellenőrzésekkel, vizsgálatokkal vagy könyvvizsgálatokkal kapcsolatos különböző dokumentumokat, ameddig a vizsgálatot követő intézkedések meghozatalára sor nem kerül, egy esetleges, jövőbeni, talán távoli, a különböző hatóságok gyorsaságától és gondosságától függő esemény bekövetkezéséhez kötné az említett dokumentumokhoz való hozzáférést (2006. július 6-iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T-391/03 és T-70/04, EU:T:2006:190, 111. pont).

89. Ez a megoldás ellentétes lenne az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés nyilvánosság részére történő biztosításának céljával, amely arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a polgároknak a közhatalom gyakorlása jogszerűségének hatékonyabb ellenőrzésére (lásd ebben az értelemben: (2006. július 6-iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T-391/03 és T-70/04, EU:T:2006:190, 112. pont).

90. A jelen ügyben nemcsak hogy befejeződött a 98/34 irányelvben előírt eljárás, hanem - ahogyan ez a fenti 78. pontban is szerepel - a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása nem volt észszerűen előrelátható és tisztán hipotetikus jellegű maradt. Ezért a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása érdekében nem lehet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivételre hivatkozni.

91. A Bizottság ezért jogosan állapította meg, hogy a vizsgálatok céljának védelmére alapított indok első látásra nem volt megalapozott.

92. A fentiek összességére tekintettel a harmadik jogalap második részét és ezért a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani, és nem szükséges az elfogadhatóságára vonatkozóan a Bizottság által feltett kérdéséről határozni, amely szerint lényegében a Francia Köztársaság említett jogalapja a kérelmező vonatkozásában hozott, megtámadott határozat jogszerűségére, nem pedig az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének tiszteletben tartására irányult, amely a jelen jogvita egyedüli jogszerű tárgyát határozza meg (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26-iTanács kontra Boehringer ítélet, C-23/00 P, EU:C:2002:118, 52. pont).

93. Ennélfogva a kereset egészét el kell utasítani.

A költségekről

94. Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Francia Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket.

95. Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Cseh Köztársaság ennélfogva maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket is.

3) A Cseh Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Papasavvas

Labucka

Bieliūnas

Forrester

Iliopoulos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. április 5-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.