T/... számú törvényerejű rendelet javaslata indokolással - a Munka Törvénykönyve módosításáról
1979. évi 29. törvényerejű rendelet a Munka Törvénykönyve módosításáról
Indokolás
Általános indokolás
Az Országgyűlés 1967-ben alkotta meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvényt (a továbbiakban: Mt.) A törvénykönyv a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok alapján, az Alkotmányban foglalt elvekből kiindulva szabályozza a társadalom munkájában való részvétel rendjét, a munkaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket. A törvényi szabályozás - amely az általános elveket, az alapvető jogokat és kötelezettségeket, valamint ezek biztosítékait rendezi - eddig időtállónak bizonyult, ezért az elmúlt évtized során lényeges változtatása nem vált szükségessé. Módosításra elsősorban a vállalati törvénnyel összefüggő és az üzemi demokrácia továbbfejlesztését szolgáló egyes rendelkezések megállapítása kapcsán került sor.
A népgazdaságunk előtt álló feladatok megvalósításának elősegítése, a jogrendszer általános fejlődéséből adódó követelmények és a törvénykönyv végrehajtása során az elmúlt évtizedben szerzett tapasztalatok a munkajogi szabályok módosítását időszerűvé tették. Ennek alapján kerül sor a Munka Törvénykönyve módosítására. Új törvénykönyv alkotása nem vált szükségessé, mert a fennálló szabályok túlnyomó része a jelenlegi körülmények között is megfelelően segíti a fejlett szocialista társadalom építését.
A törvénykönyv módosítása a következő fő célok megvalósulását szolgálja:
a) A gazdaságpolitikai feladatok megoldásának elősegítése érdekében hatékonyabbá kell tenni a munkaerőgazdálkodást, elő kell segíteni a munkaerő tervszerű átcsoportosítását, a gazdaságosan nem foglalkoztatható létszám felszabadítását, jobban ki kell használni a munkaidőalapot, javítani kell a munkafegyelmet.
b) Gazdasági és társadalmi fejlődésünk által megteremtett lehetőségek keretei között - a jogok és a kötelezettségek összhangjának figyelembevételével - a dolgozók érdekvédelmét szolgáló szabályozást tovább kell fejleszteni. A módosítás elősegíti a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott nemzetközi egyezményekben foglalt elveknek a munkajogi szabályainkban való érvényesülését.
c) A törvény rendelkezéseit kiegészítő nagyszámú és gyakran változó miniszteri végrehajtási jogszabály a joganyag áttekintését és a jogalkalmazást nehezíti. Ezért a jogi szabályozás rendszerének továbbfejlesztése keretében a tervezet a többszintű központi szabályozás egyszerűsítésére törekszik. Másrészt előrelépést jelent a nem vállalati szervek esetében a helyi szabályozás bővítése, a munkaügyi szabályzatban való rendezés általánossá tétele.
d) A jogalkalmazás során összegyűlt tapasztalatokat hasznosítja a tervezet a bírói gyakorlat által indokolt kisebb módosítások keretében.
A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról - a tervezettel egyidejűleg - új minisztertanácsi rendelet és munkaügyi miniszteri rendeletek jelennek meg, s ezek tartalmazzák a megjelölt célokat szolgáló új szabályok nagyobb részét.
Részletes indokolás
Az 1-2. §-hoz
A törvény általános rendelkezései a munkaviszonyra vonatkozó szabályok egységes értelmezését és alkalmazását segítik elő. A tervezetnek a joggal való visszaélésre és az elévülésre vonatkozó szabályai a Polgári Törvénykönyvben foglalt hasonló jogintézményekhez való közelítést és ezáltal az indokolatlan eltérések megszüntetését szolgálják. Emellett a tervezet kifejezetten is kimondja azt a munkajogi gyakorlatban kialakult jelentős szabályt, hogy a joggal való visszaélés a jog olyan gyakorlása is, amely a bírálat elfojtására irányul.
A 3. §-hoz
Az Mt. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az ipari szövetkezetek tagjainak tagsági viszonyát nem érinti. A fejlődés iránya azonban az, hogy a munkavégzés körülményeivel összefüggő sajátosságokból eredő eltérések kivételével, a tagok jogai és kötelességei közeledjenek a munkaviszonyban álló dolgozókéhoz. A külön szabályozás továbbra is indokolt, de a tervezet a törvénytől való eltérés lehetőségét, csak a tagsági viszonyból eredő sajátosságok esetére tartja fenn.
A munkajogi szabályozás rendszerének alapelve, hogy az általános jellegű szabályok (törvény, rendeletek stb.) az elvi, központi szinten eldöntendő kérdéseket rendezik, míg a részletes szabályozás a munkáltatók hatáskörébe tartozik. Kivételt képeznek azok a kérdések, amelyeknél a terület jellege (pl. államigazgatás) vagy az egységes rendezés fontossága (pl. munkaügyi viták elintézésének szabályai) részletes központi szabályozást kívánnak. Ennek az elvnek az érintetlenül hagyása mellett a tervezet bővíti a helyi szabályozás körét: a vállalati törvénnyel öszhangban utal a szervezeti és működési szabályzatra, a nem vállalati jellegű munkáltatóknál pedig (pl. a költségvetési szerveknél, intézményeknél) , ahol jelenleg a helyi szabályozás csak szűk körben érvényesül, a vállalatok kollektív szerződéseinek megfelelő munkaügyi szabályzatot vezet be.
A 4. §-hoz
A fiatalkorúak testi és szellemi fejlődésének elősegítése, s fokozott védelme céljából a tervezet a munkaviszony létesítéséhez előírt korhatárt a jelenlegi 14. életévről - a vonatkozó nemzetközi egyezményben megjelölt - 15. évre emeli fel. Ez felel meg a mai társadalmi viszonyainknak, amikor az általános iskolát végzetteknek csak kis hányada nem tanul tovább, akiknek a munkavállalását 14. életévüktől kezdve jogszabály kivételesen lehetővé teszi.
Az 5. §-hoz
A tervezet szerint a próbaidő tartama főszabályként - a jelenlegivel egyezően - 30 nap. Ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidőt a felek, illetőleg a kollektív szerződés állapíthat meg. Ez utóbbi lehetőséget 1970 óta miniszteri rendelet biztosítja. A törvényi szinten való. szabályozást a rendelkezés fontossága indokolja.
A 6. §-hoz
Az Mt. 37. § (1) bekezdése értelmében a munkaidő heti 44-48 óra. A munkaidőcsökkentés eredményeként általában megvalósult a heti 44 órás munkahétre való áttérés. A tervezet ennek megfelelően a heti munkaidőt 44 órában állapítja meg. Ennél rövidebb, illetőleg kivételesen hosszabb munkaidőt a Minisztertanács engedélyezhet.
A 7. §-hoz
A napi pihenőidő mértéke az Mt. szerint 8 óra. A dolgozók túlnyomó többségének napi pihenő ideje azonban ezt meghaladja. Ezért a tervezet - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ajánlásaival összhangban és több szocialista ország jogához hasonlóan - a napi pihenő idő mértékét 11 órára emeli fel. Lehetőséget ad azonban arra, hogy egyes munkakörökben - ahol az szükséges - a kollektív szerződés ettől eltérjen, a minimális napi 8 óra pihenőidő megtartása mellett.
A dolgozó nő éjszakai munkáját az Mt. jelenleg úgy korlátozza, hogy gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára nem kötelezhető. A rendelkezés nem jelöli meg a védelem kezdetének időpontját. Az anyák hathatósabb védelmét és az egységes jogalkalmazást szolgálja a szabály olyan pontosítása, amely a korlátozást a terhesség negyedik hónapjának kezdetétől rendeli alkalmazni.
A fiatalkorúak éjszakai foglalkoztatása nem számottevő. A nemzetközi gyakorlathoz való közeledés és a fiatalkorúak testi, szellemi fejlődésének fokozott védelme érdekében az éjszakai munka általános tilalmát vezeti be 1982. január 1-től kezdődően a tervezet 14. §-a és ezáltal megszünteti azt a lehetőséget, hogy jogszabály a tilalom alól a tizenhat éven felüliekre kivételt tehessen.
A 8. §-hoz
Az Mt. 40. §-a szerint a dolgozónak - a munkaidő megszakításával - lehetőséget kell biztosítani az étkezésre (munkaközi szünet). A kollektív szerződés - a munkaidő-beosztásra vagy a munka természetére tekintettel - a munkaközi szünetet a munkaidőn belül biztosíthatja. A munkaidőalap védelme érdekében több jogszabály feltételekhez kötötte a munkaközi szünet munkaidőn belüli kiadásának lehetőségét. Az így kialakult helyzetnek megfelelően a tervezet a munkaközi szünet munkaidőn belüli biztosítását munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezése alapján engedi meg.
A 9. §-hoz
A 2018/1978. (VI. 21.) Mt. h. határozat értelmében a Munka Törvénykönyve felülvizsgálatával összhangban a munkavédelmi előírásokat korszerűsíteni kell. A tervezet a munkavédelemmel kapcsolatosan csak a munkáltató és a dolgozó alapvető jogait és kötelezettségeit rendezi. A munkavédelem részletes szabályait ugyanis - a munkavégzés valamennyi formájára kiterjedően - külön minisztertanácsi rendelet állapítja meg.
A 10. §-hoz
Az Mt. 55. § (3) bekezdése értelmében a fegyelmi büntetések végrehajtását - a megrovás és a szigorú megrovás kivételével - fel lehet függeszteni, ha attól kellő nevelő hatás várható.
A dolgozó nevelése, az intézkedés fegyelmező szerepe azonban nem érvényesült azokban az esetekben, amikor a dolgozóval szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetéseket - áthelyezést vagy elbocsátást - szabtak ki, és a büntetés végrehajtását felfüggesztették.
Ezért a munkafegyelem következetesebb érvényesítése érdekében a tervezet a súlyos fegyelmi vétség alapján kiszabható áthelyezés és elbocsátás büntetések végrehajtása felfüggesztésének lehetőségét megszünteti.
A 11. §-hoz
Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése rendezi a fegyelmi eljárás megindításának határidejét. E körben kimondja, hogy ha a kötelezettségszegés miatt büntetőeljárás indult és az nem végződött felmentéssel, a fegyelmi eljárás megindítására nyitvaálló háromhónapos határidő a jogerős határozat közlésétől, az egyéves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Gazdasági bírság kiszabása esetén jogszabály a fegyelmi felelősségrevonást előírja. Gyakran előfordul, hogy a bírságról a fegyelmi jogkör gyakorlója olyan időben szerez tudomást, amikor a fegyelmi eljárást időmúlás következtében már nem lehet lefolytatni. Tekintettel arra, hogy a gazdasági bírság kiszabására irányuló eljárások jelentős számában büntetőeljárás nem indul, a tervezet a büntetőeljárásra vonatkozó rendelkezést a gazdasági bírság kiszabására irányuló eljárással megfelelő módon kiegészíti és ezáltal az azt követő fegyelmi felelősségrevonást lehetővé teszi.
A 12. §-hoz
A dolgozó anyagi felelősségrevonása az egyén és a kollektíva nevelésének egyik hatékony eszköze.
Az Mt. a felelősség helyes érvényesítése céljából, a dolgozóval szemben kiszabható kártérítés felső határát a vétkesség súlyától függően állapítja meg. Az Mt. 57. § (2) bekezdése szerint a dolgozó a gondatlanul okozott kárért havi átlagkeresetének 15%-a erejéig felel.
A gyakorlati tapasztalatok szerint csökkent az átlagkereset 15%-áig terjedő mértékben kiszabható kártérítés nevelő hatása, visszatartó ereje. A munkafegyelem javítását szolgáló jogi eszközök hatékonyabbá tétele céljából a tervezet ezt a felső határt a dolgozó átlagkeresetének 50%-áig emeli fel. Ez lehetőséget ad a munkáltató számára a gondatlan munkavégzésből, az együttműködés hiányosságaiból, a munkaszervezés fogyatékosságaiból eredő károk esetén a differenciált anyagi felelősségrevonásra.
A 13. §-hoz
A munkaügyi döntőbizottságokra vonatkozó szabályozás a gyakorlatban általában bevált. A szabályozás egyszerűsítése érdekében a tervezet törvényi szintre emeli a döntőbizottságok működését meghatározó, alapvető rendelkezéseket, míg a részletes szabályokat - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a munkaügyi miniszter állapítja meg. Az üzemi demokrácia követelményeinek megfelelően a tervezet úgy rendelkezik, hogy a munkaügyi döntőbizottságok elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait az eddigi kijelölés helyett a gazdasági vezetés és a szakszervezet együttes javaslatára a dolgozók választják.