62019TJ0235[1]

A Törvényszék ítélete (tizedik tanács), 2021. június 9. (Kivonatok). Health Information Management (HIM) kontra Európai Bizottság. Választottbírósági kikötés - Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) szakpolitikai támogatási program keretében kötött támogatási megállapodások - Ellenőrzési jelentés - A Bizottság által kibocsátott terhelési értesítések - Az OLAF vizsgálata - Megsemmisítés iránti kereset - Viszontkereset - A támogatások teljes visszafizetése - Kártérítés. T-235/19. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2021. június 9. ( *1 )

"Választottbírósági kikötés - Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) szakpolitikai támogatási program keretében kötött támogatási megállapodások - Ellenőrzési jelentés - A Bizottság által kibocsátott terhelési értesítések - Az OLAF vizsgálata - Megsemmisítés iránti kereset - Viszontkereset - A támogatások teljes visszafizetése - Kártérítés"

A T-235/19. sz. ügyben,

a Health Information Management (HIM) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: P. Zeegers ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: J. Estrada de Solà és M. Ilkova, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egyrészt az EUMSZ 272. cikken alapuló elsődleges kérelme tárgyában, amely arra irányul, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007-2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal bevezetett keretprogramban előirányzott információs és kommunikációs technológiai (IKT) szakpolitikai támogatási program keretében kötött, az "ElDeRly-friEndly Alarm handling and monitorING (Dreaming)" projektre vonatkozó 225023. sz. támogatási megállapodás és a "Health monitoring and sOcial integration environMEnt for Supporting WidE ExTension of independent life at HOME (HOME SWEET HOME)" projektre vonatkozó 250449. sz. támogatási megállapodás címén 94445 eurót, illetve 121517 eurót kitevő összegek visszafizetésére irányuló, 2019. február 4-i 3241901815. és 3241901886. sz. terhelési értesítéseket a Bizottság a szerződéses kötelezettségeit megsértve bocsátotta ki, és hogy ennélfogva az említett összegeket nem kell megfizetni, és amennyiben szükséges, az e terhelési értesítések megsemmisítése iránti, az EUMSZ 263. cikken alapuló kérelme tárgyában, másrészt pedig a Bizottságnak a HIM-nek a fent említett megállapodások alapján kapott támogatások teljes visszafizetésére és 58876,50 euró összegű kártérítés fizetésére való kötelezése iránti viszontkeresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök, E. Buttigieg és G. Hesse (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet ( 1 )

A jogvita előzményei

[omissis]

2. A felperes két olyan konzorcium tagja, amelyek a 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL 2006. L 310., 15. o.) létrehozott versenyképességi és innovációs keretprogramban (2007-2013) (a továbbiakban: VI-keretprogram) előirányzott információs és kommunikációs technológiai (IKT) szakpolitikai támogatási program keretében kötött két támogatási megállapodás kedvezményezettjeiből állnak.

3. Az első, 225023. sz. megállapodást 2008. október 10-én kötötte meg az Európai Bizottság által képviselt Európai Közösség és az "ElDeRly-friEndly Alarm handling and MonitorING (Dreaming)" projekt (a továbbiakban: Dreaming megállapodás, illetve Dreaming projekt) koordinátoraként eljáró Tesan Televita Srl. A második, 250449. sz. megállapodást 2010. május 31-én kötötte meg a Bizottság által képviselt Közösség és a "HOME SWEET HOME: Health monitoring and sOcial integration environMEnt for Supporting WidE ExTension of independent life at HOME" projekt (a továbbiakban: HOME Sweet HOME megállapodás, illetve HOME Sweet HOME projekt) koordinátoraként eljáró Digipolis SCRL.

4. A Dreaming és a HOME Sweet HOME projekt célja az volt, hogy lehetővé tegyék az önállóságukban korlátozott idős személyek számára, hogy otthonukban maradjanak egy technológiai eszközökből és rendszerekből álló kombinációnak köszönhetően, amely többek között olyan, sajátosan kialakított mobiltelefont és könnyen használható videokonferencia-rendszert foglal magában, amelyek szociális gondoskodást és orvosi ellátást nyújtó központokkal vannak összekapcsolva.

[omissis]

24. E két projekt végrehajtása keretében a Bizottság ellenőrzést kért egy könyvvizsgáló cégtől, a PKF Littlejohn LLP-től, amely ellenőrzésre 2014. április 18. és 2015. május 27. között került sor.

25. Időközben 2015. április 30-án az OLAF vizsgálatot indított többek között a felperes által a vitatott megállapodások végrehajtása során elkövetett csalárd cselekményekre vonatkozó állítások tárgyában.

[omissis]

35. 2018. szeptember 20-i előzetes tájékoztató levelében a Bizottság jelezte, hogy az ellenőrzési jelentés következtetéseinek végrehajtása érdekében a Dreaming projekt tekintetében 94445 eurót, a HOME Sweet HOME projekt tekintetében pedig 121517 eurót kell visszafizettetni - amely összegeket a nem támogatható költségek teszik ki -, mivel azokat a Bizottság finanszírozta, és azt a felperesnek kifizette. A Bizottság felhívta a felperest arra, hogy az említett levél kézhezvételétől számított 30 napon belül foglaljon állást, ennek hiányában pedig az említett összegek visszafizettetésére irányuló eljárás megindítása érdekében terhelési értesítéseket bocsát ki.

[omissis]

37. Az OLAF jelentését 2018. november 13-án véglegesítették. E jelentés következtetéseiben az OLAF lényegében úgy vélte, hogy 2008 és 2014 között a felperes több szabálytalanságot is elkövetett többek között a Dreaming és a HOME Sweet HOME projekt keretében. Három típusú szabálytalanságot állapítottak meg. Az első lényegében a felperes vonatkozásában fennálló összeférhetetlenségre vonatkozott, mivel a felperes az említett projektek végrehajtásával megbízott konzorciumok tagjait képező partnereit (a továbbiakban: konzorciumi partnerek) annak érdekében befolyásolta, hogy azok beszállítóként olyan társaságot válasszanak, amely a felpereshez kötődött, és a felperes e társaság értékesítései után jutalékot kapott. A jelentés a második típusú szabálytalanság keretében azt rótta fel a felperesnek, hogy túlszámlázta a személyzeti költségeket. A szabálytalanságok harmadik típusa lényegében a szóban forgó projektek végrehajtásához szükséges bizonyos termékek árának túlszámlázásában áll.

[omissis]

39. 2019. február 4-én a Bizottság két terhelési értesítést küldött a felperesnek, amelyek a Dreaming projekt és a HOME Sweet HOME projekt vonatkozásában az Unió által nyújtott pénzügyi hozzájárulás igazolatlannak minősített részének visszatéríttetésére irányultak, nevezetesen a 94445 euró összegre vonatkozó 3241901815. sz. terhelési értesítést, illetve a 121517 euró összegre vonatkozó 3241901886. sz. terhelési értesítést. A két terhelési értesítésben a Bizottság 2019. március 18-át jelölte meg utolsó fizetési időpontként.

Az eljárás és a felek kérelmei

40. A Törvényszék Hivatalához 2019. április 4-én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

41. 2019. július 12-én a Bizottság viszontkeresetet tartalmazó ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

42. A felperes 2019. szeptember 5-én nyújtotta be válaszát.

43. 2019. november 7-én a felperes kiegészítő beadványt nyújtott be, amely egy új kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy törölje a felperes nevét a korai felismerési és kizárási rendszerből (EDES).

44. 2020. január 6-án a Bizottság viszonválaszt nyújtott be, amely ezen intézménynek a felperes kiegészítő beadványára vonatkozó észrevételeit tartalmazta.

45. A Törvényszék eljárási szabályzata 89. cikkének (3) bekezdése alapján 2020. június 9-én és augusztus 4-én hozott pervezető intézkedések keretében a Törvényszék kérdéseket intézett a felekhez, akik e kérdésekre az előírt határidőn belül válaszoltak.

46. Mivel a tizedik tanács egyik tagja akadályoztatva volt, a Törvényszék elnöke 2020. augusztus 10-én az eljárási szabályzat 17. cikkének (2) bekezdése alapján a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelölt ki.

47. Mivel a felek az eljárás írásbeli szakaszának lezárásáról való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, a Törvényszék, mivel úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

48. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- állapítsa meg, hogy nem köteles eleget tenni a 2019. február 4-én kibocsátott 3241901815. és 3241901886. sz. terhelési értesítésekben foglaltaknak;

- amennyiben szükséges, állapítsa meg e terhelési értesítések semmisségét;

- kötelezze a Bizottságot arra, hogy törölje a felperes nevét az EDES adatbázisából;

- a viszontkeresetet mint elfogadhatatlant vagy másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el;

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

49. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- mint megalapozatlant utasítsa el a felperes elsődleges kérelmét, amely annak megállapítására irányul, hogy a követelések nem állnak fenn vele szemben;

- mint elfogadhatatlant utasítsa el a felperes arra irányuló kiegészítő kérelmét, hogy a 2019. február 4-én kibocsátott 3241901815. és 3241901886. sz. terhelési értesítéseket nyilvánítsa semmisnek;

- mint elfogadhatatlant utasítsa el a felperes 2019. november 7-i kiegészítő beadványában szereplő, nevének az EDES adatbázisából való törlése iránti kérelmét;

- állapítsa meg, hogy a felperesnek a viszontkeresetben felrótt szerződésszegések szabálytalanságoknak minősülnek;

- kötelezze a felperest a Dreaming projekt vonatkozásában 230348 euró összegben, a HOME Sweet HOME projekt vonatkozásában pedig 282451 euró összegben kapott támogatások teljes összegének a Bizottság részére történő visszafizetésére;

- kötelezze a felperest 58876,50 euró összegű kártérítés fizetésére;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A Törvényszék hatásköréről, valamint a kereset és a viszontkereset elfogadhatóságáról

A Törvényszék hatásköréről

50. Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott jelen kereset elbírálására a mindkét vitatott megállapodás 10. cikkének harmadik bekezdésében szereplő választottbírósági kikötés alapján, amely a Törvényszék hatáskörébe utal bármilyen, e megállapodások értelmezésével, végrehajtásával vagy érvényességével kapcsolatos jogvitát.

51. A Törvényszék ugyanezen a jogcímen hatáskörrel rendelkezik a Bizottság által benyújtott viszontkereset elbírálására is. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Törvényszék választottbírósági kikötés alapján benyújtott kereset elbírálására vonatkozó hatásköre a kereset benyújtásának napján szükségszerűen magában foglalja az ugyanezen kereset kapcsán valamely intézmény által előterjesztett viszontkereset elbírálására vonatkozó hatáskört is, amely viszontkereset a szerződéses jogviszonyból, vagy abból a tényből ered, amelyre az alapkérelmet alapozták, vagy a szerződésből eredő kötelezettségekkel közvetlen kapcsolatban áll (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16-iIsotis kontra Bizottság ítélet, T-59/11, EU:T:2014:679, 265. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a felperes keresetéhez hasonlóan a Bizottság által előterjesztett viszontkereset is a felek között a vitatott megállapodások révén létrejött szerződéses jogviszonyból ered. Egyébiránt e viszontkereset a felperesnek a vitatott megállapodások alapján kifizetett összegek teljes visszafizetésére vonatkozik, így az magában foglalja azokat az összegeket is, amelyek a felperes által benyújtott keresetben említett terhelési értesítések tárgyát képezik.

[omissis]

Az ügy érdeméről

A viszontkeresetről

76. Először a viszontkeresetet kell megvizsgálni, mivel az a felperesnek a vitatott megállapodások alapján kifizetett összegek teljes visszafizetésére irányul, így az magában foglalja azokat az összegeket is, amelyek a felperes által benyújtott keresetben említett terhelési értesítések tárgyát képezik.

77. A viszontkereset arra irányul, hogy a Törvényszék kötelezze a felperest a vitatott megállapodások címén 571675,5 euró megfizetésére. E kérelem az OLAF jelentésének következtetésein alapul.

78. Az említett jelentést illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy szabálytalanságokat állapítottak meg a felperes vonatkozásában a Dreaming és a HOME Sweet HOME projekt végrehajtása keretében. A Bizottság hangsúlyozza a két - szerinte legkirívóbb - szabálytalanságot, azaz először is az összeférhetetlenség fennállását, másodszor pedig az eszközök árának túlszámlázását és értékesítési jutalékok beszedését.

79. Az első állítólagos szabálytalanságot illetően a Bizottság rámutat arra, hogy a felperes XJ társaság részvényeinek 25%-ával rendelkezik. Ebben az összefüggésben a Bizottság azt kifogásolja, hogy a felperes az említett projektek keretében arra ösztönözte konzorciumi partnereit, hogy az e projektek végrehajtásához szükséges eszközöket XJ-től szerezzék be. Ezenkívül azt kifogásolja, hogy a felperes nem jelentette be sem a Bizottságnak, sem a konzorciumi partnereinek az összeférhetetlenség kockázatát. Sőt, a felperes két, az összeférhetetlenség hiányát említő hamis nyilatkozatot is benyújtott azt megelőzően, hogy őt a szóban forgó két projekt keretében elismerték volna a támogatás kedvezményezettjeként.

80. Ami a felrótt második szabálytalanságot illeti, a Bizottság többek között arra hivatkozik, hogy a felperes 5-10%-os értékesítési jutalékot kapott XJ-től annak fejében, hogy utóbbi a felperes közvetítésével az említett projektek keretében eszközöket értékesített a konzorciumi partnerei részére. Ezenkívül a felperes hozzájárult bizonyos eszközök árának mesterséges megemeléséhez. E tekintetben a Bizottság arra hivatkozik, hogy e projektek keretében a Z mobiltelefon-modellt 1018 euró egységáron tervezték megvásárolni. Később azonban e modellt egy olcsóbb modellel, azaz az Y modellel helyettesítették, amelynek egységára 616 euró volt. A Bizottság egy levélváltásra hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy ebben az összefüggésben a felperes, XJ és egy harmadik társaság úgy döntött, hogy mesterségesen megemelik a szóban forgó projektekkel kapcsolatos egyéb eszközök árát annak érdekében, hogy a 70350 eurós költségkülönbözetet egymás között felosszák. Így egy konzol árát 438,5 euróról 577 euróra, egy telekonferencia-szoftver árát pedig 200 euróról 422 euróra emelték.

[omissis]

Az állítólagos szabálytalanságokról

117. A Bizottság azt kifogásolja, hogy a felperes megsértette különösen a mindkét vitatott megállapodás általános feltételei II.3 pontjának g) és i) alpontjában előírt szerződéses kötelezettségeit, valamint a szerződések jóhiszemű teljesítésének a belga jogban előírt elvét, amely jog a vitatott megállapodásokra másodlagosan alkalmazandó. E célból a bizonyos eszközöket szállító egyik társaság részvényesi szerkezetében elfoglalt hellyel, valamint értékesítési jutalékok beszedésével és túlszámlázással összefüggő összeférhetetlenség fennállásra hivatkozik.

[omissis]

124. Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés keretében az uniós pénzügyi hozzájárulás érdekében a Bizottságnak költségeket bejelentő fél feladata annak bizonyítása, hogy az említett költségek olyan valós költségek, amelyek a projekt végrehajtása során annak időtartama alatt ténylegesen szükségesek voltak, és ténylegesen felmerültek. Mindazonáltal abban az esetben, ha a Bizottság pénzügyi ellenőrzést követően visszafizetési követelést érvényesít, neki kell bizonyítania - feltéve, hogy a kedvezményezett benyújtotta a költségkimutatásokat és egyéb releváns információkat -, hogy a szerződést hibásan teljesítették, vagy hogy a költségkimutatások nem pontosak, illetve nem hitelt érdemlők (lásd: 2017. július 13-iTalanton kontra Bizottság ítélet, T-65/15, nem tették közzé, EU:T:2017:491, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

125. A jelen ügyben, mivel a felperes benyújtotta a költségkimutatásokat és egyéb releváns információkat, a Bizottság feladata annak konkrét bizonyítása, hogy a szerződés felperes általi teljesítése a vitatott megállapodások keretében vállalt kötelezettségekre tekintettel hibás volt.

126. Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a vitatott megállapodások általános feltételei II.3 pontjának g) alpontjából az következik, hogy az összeférhetetlenség kockázata a gazdasági érdekek, politikai vagy nemzeti hovatartozás, családi vagy érzelmi kapcsolatok, illetve bármely más jellegű érdek egybeesésének fennállását feltételezi. Ezen egybeesést, hovatartozást vagy kapcsolatokat tehát a szerződés tárgyának és az érintett felek helyzetének konkrét értékelését követően kell ténylegesen megállapítani (lásd analógia útján: 2019. január 22-iEKETA kontra Bizottság ítélet, T-166/17, nem tették közzé, EU:T:2019:26, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

127. Ezzel szemben az általános feltételek említett pontja, mivel e pont olyan összeférhetetlenség "kockázatára" utal, amely "alkalmas" arra, hogy veszélyeztesse a projekt pártatlan és objektív végrehajtását, nem követeli meg annak bizonyítását, hogy ezen összeférhetetlenség a szerződés teljesítésére vagy annak költségeire ténylegesen hatással van vagy volt (lásd analógia útján: 2019. január 22-iEKETA kontra Bizottság ítélet, T-166/17, nem tették közzé, EU:T:2019:26, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128. A jelen ügyben az állítólagos összeférhetetlenség két tényezőn alapul, nevezetesen azon, hogy a felperes XJ-től értékesítési jutalékot kapott, valamint azon a tényen, hogy a felperes e társaság kisebbségi részvényese volt.

- A felperesnek a beszállító társaság részvényesi szerkezetében elfoglalt helyével összefüggő összeférhetetlenségre vonatkozó állításokról

129. Mindenekelőtt nem vitatott, hogy a felperes XJ részvényeinek 25%-ával rendelkezett, és azt nem jelentette be a Bizottságnak.

130. Továbbá a Bizottság bizonyította, hogy a felperesnek a szóban forgó két projekt végrehajtása keretében tanúsított konkrét cselekményei a vitatott megállapodások általános feltételei II.3 pontjának g) alpontja értelmében alkalmasak voltak arra, hogy veszélyeztessék a projektek pártatlan és objektív végrehajtását.

131. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az XJ által kínált termékek és megoldások kiválasztására már a Dreaming megállapodás aláírását megelőzően, a felperes kezdeményezésére sor került, amint az a projektnek az említett megállapodás I. mellékletében szereplő leírásából kitűnik. Amint arra a Bizottság az ellenkérelem 72. pontjában hivatkozott, a HOME Sweet HOME projekt keretében, mivel az a Dreaming projekt folytatásának minősült, ugyanezen termékeket fogadták el.

132. Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy a felperes az XJ-vel fennálló kapcsolatai tekintetében nem átlátható. Amint a fenti 108. és 109. pontban kiemelésre került, megállapítást nyert, hogy legalább egyes konzorciumi partnereket nem tájékoztattak e kapcsolatok jellegéről. Ezenkívül a felperes elmulasztotta tájékoztatni a Bizottságot arról, hogy milyen kapcsolatban áll a már a Dreaming projekt leírásában említett eszközök szállítójával, sőt az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó hamis nyilatkozatokat is benyújtott, amint az a fenti 121. pontban már megállapításra került.

133. Végül a felperes sürgetően azt kérte a konzorciumi partnereitől, hogy az eszközöket XJ-től vásárolják meg, többek között azzal az indokkal, hogy a piacon nincsenek más megfelelő eszközök a projektek végrehajtásához. A B.20. mellékletben szereplő elektronikus levelekből, különösen a felperes által a HOME Sweet HOME projekttel megbízott konzorciumi partnerei részére küldött 2010. augusztus 10-i elektronikus levélből ugyanis kitűnik, hogy a felperes XJ-vel összejátszva arra törekedett, hogy begyűjtse az említett partnerek megrendeléseit e társaság termékeinek megvásárlása érdekében, többek között előre kinyomtatott megrendelőlapokat küldve nekik.

134. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság a fenti 124-127. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően konkrét bizonyítékokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a felperes tekintetében olyan összeférhetetlenség állt fenn, amely alkalmas volt arra, hogy veszélyeztesse a megállapodások pártatlan és objektív teljesítését, megsértve a mindkét vitatott megállapodás általános feltételei II.3 pontjának g) alpontját.

135. A felperes állításai a fentieket nem kérdőjelezhetik meg.

136. A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a közte és XJ között fennálló kapcsolatok nem okoztak kárt a projektek költségvetésében, és ennélfogva nem szegte meg az összeférhetetlenség fennállására vonatkozó szerződéses kötelezettségeit. Többek között arra hivatkozik, hogy az XJ által szállított eszközök voltak az egyedüli olyan termékek, amelyek lehetővé tették a projektek kivitelezését.

137. Meg kell állapítani, hogy XJ eszközeinek állítólagos kizárólagos relevanciáját nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon, tekintettel többek között arra a tényre, hogy - amint az a Bizottság ellenkérelmének 76. pontjából és a B.25. mellékletből kitűnik - az XL által szervezett ajánlati felhívás keretében a HOME Sweet HOME projekt vonatkozásában legalább négy olyan ajánlatot nyújtottak be, amely XJ termékével versenyben álló terméket mutatott be. Ezenkívül, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, a felperes az eredetileg használni kívánt telefonmodellt egy másik modellel váltotta fel, ami azt jelzi, hogy a két projekt keretében használt készülékek közül legalább néhány felcserélhető volt. Egyébiránt, még ha feltételezzük is, hogy valóban XJ megoldása volt az egyetlen lehetséges megoldás, a felperes nem fejti ki, hogy miért intézett leveleket az eszközök megvásárlásával megbízott szociális-egészségügyi partnerekhez, és kérte őket sürgetve arra, hogy indítsák meg az e társaság termékeinek megvásárlásához vezető eljárásokat (lásd a fenti 133. pontot). Az XJ megoldásával versengő műszaki megoldás hiányának ugyanis azzal a hatással kellett volna járnia, hogy XJ kedvezőbb tárgyalási helyzetbe kerül. A felperes e beszerzési eljárásokba való beavatkozásának tehát a Bizottság által előadott magyarázaton kívül semmilyen más magyarázata nincs.

138. A felperes által előadott többi érv sem alkalmas arra, hogy megcáfolja a Bizottság által előterjesztett konkrét bizonyítékokat.

139. Így, noha igaz, hogy a Bizottságnak, még mielőtt kötelezettséget vállalt volna a projektek finanszírozására, tudomása volt arról, hogy az eszközöket XJ-től kívánták beszerezni - amint arra a felperes hivatkozik -, a Bizottságnak az OLAF vizsgálata előtt nem volt tudomása a felperes és XJ közötti kapcsolatokról.

140. Ezenkívül nem lehet helyt adni a felperes azon érvének sem, miszerint az a tény, hogy a szóban forgó két projekt keretében beszállító társaságok egyikének kisebbségi részvényese volt, nem jelent összeférhetetlenségi kockázatot. Az a tény ugyanis, hogy az említett projektek keretében az eszközök fő beszállítójának ő az egyik részvényese, még ha csak kisebbségi részvényese is, magában hordozza a gazdasági érdekek egybeesésének kockázatát, amely a vitatott megállapodások általános feltételei II.3 pontjának g) alpontjában foglalt rendelkezések hatálya alá tartozik.

141. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes nem cáfolta a jogilag megkövetelt módon a Bizottság által a felperes tekintetében olyan összeférhetetlenség fennállására vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat, amely alkalmas volt arra, hogy befolyásolja a szóban forgó projektek végrehajtását és az Unió által kezelt költségvetés terhére kifizetett támogatások összegét, mivel a felperes - tekintettel az XJ részvényesi szerkezetében elfoglalt helyére - nem bizonyította, hogy az e társaság által forgalmazott eszközök beszerzése volt az egyetlen lehetőség, és hogy - amennyiben ez nem így volt - e választás kizárólag e termékek ár-érték arányán alapult.

142. Következésképpen e megfontolások összességéből az következik, hogy a Bizottságnak a be nem jelentett összeférhetetlenség fennállására vonatkozó állításai a felperesnek az egyik beszállító részvényesi szerkezetében elfoglalt helyét illetően bizonyítást nyertek.

- Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos azon állításokról, hogy a felperes a beszállító által teljesített eladások után jutalékot kapott, valamint az állítólagos túlszámlázásokról

143. Először is, ami a felperes által állítólag kapott értékesítési jutalékokat illeti, meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a felperes a Dreaming projekt keretében a 2008. és 2009. évre vonatkozóan 45991 euró értékesítési jutalékra vonatkozó számlát állított ki XJ részére. E tekintetben XJ megerősítette, hogy a felperes közreműködésével megvalósult eladások után 5-10% értékesítési jutalékot fizetett. A Bizottság a felperes levelére hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy a felperes elismeri, hogy többek között a Dreaming projekt keretében megvalósított eladások után értékesítési jutalékot kapott, és hogy e bevételeket be kellett volna jelentenie.

144. A Bizottság arra hivatkozik, hogy az értékesítési jutalék beszedése a jelen ügyben alkalmazandó több szabály megsértésének, nevezetesen a vitatott megállapodások általános feltételei II.3 pontjának g) és i) alpontja, valamint a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve, tehát a belga polgári törvénykönyv 1134. cikke megsértésének minősül. A szóban forgó cselekményeket ezenkívül az említett általános feltételek II.1 pontja értelmében vett szabálytalanságoknak kell minősíteni.

145. A felperes ezzel szemben azzal érvel, hogy semmilyen törvényi, rendeleti vagy szerződéses szabályt nem sért az a tény, hogy a Dreaming projekt keretében értékesítési jutalékot kapott. Ez bevett kereskedelmi gyakorlat. Mindenesetre nem bizonyított, hogy az ilyen jutalék fizetése az e projekt végrehajtása érdekében beszerzett termékek árának emelkedését eredményezte volna.

146. Emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy a felperes értékesítési jutalékot kapott, az XJ-vel fennálló kapcsolataiból eredő, a fenti 126-140. pontban megállapított összeférhetetlenség fennállásának összefüggésébe illeszkedik. Egyrészt, amint az a fenti 137. pontban kifejtésre került, a felperes nem bizonyította, hogy az e társaság által forgalmazott eszközök kiválasztása az érintett eszközök ár-érték arányán alapult, nem pedig kizárólag a felperes gazdasági érdekein. Így az, hogy a felperes értékesítési jutalékot kapott, legalábbis befolyásolhatta az említett eszközök kiválasztását. Másrészt az, hogy XJ a felperesnek értékesítési jutalékot fizetett, alkalmas volt arra, hogy növelje az eszközök teljes költségét, és ezáltal kárt okozzon a szóban forgó projektekhez rendelt költségvetésekben.

147. Márpedig a felperes csupán azzal érvel, hogy az a tény, hogy XJ a közreműködésének köszönhetően el tudott adni bizonyos számú terméket, az egységárak csökkenését eredményezte. Ezen állítás azonban semmilyen konkrét bizonyítékon nem alapul. Közelebbről egyáltalán nem nyert bizonyítást, hogy az értékesítési jutalék szedése pozitív hatással lett volna a szóban forgó projektekhez rendelt költségvetésekre.

148. Ebből következik, hogy a felperes nem tudta cáfolni azt a következtetést, hogy az értékesítési jutalék beszedése alkalmas volt arra, hogy veszélyeztesse a szóban forgó projektek pártatlan és objektív végrehajtását.

149. Másodszor, ami az állítólagos túlszámlázást illeti, a Bizottság kifejti, hogy a Dreaming projekt eredetileg a Z mobiltelefon-modell idős személyek lakóhelyén történő beüzemelését foglalta magában, és ezen eszközt 1018 eurós egységáron értékesítették. Az említett projekt kivitelezése során e modellt egy olcsóbb mobiltelefon-modellel, nevezetesen a 616 eurós egységáron értékesített Y modellel váltották fel.

150. A Bizottság azt rója fel a felperesnek, hogy e költségcsökkenést nem hárította át a projektre azáltal, hogy minden egyes résztvevő vonatkozásában csökkentette volna a technológiai eszközök költségét, hanem ellenkezőleg, XJ-vel és XM társasággal összejátszva megőrizte a költségkülönbözetből eredő, váratlannak minősített hasznot, amelyet egyenlő arányban osztottak fel a felperes és e két társaság között. A Bizottság e tekintetben többek között egy XJ által a felperesnek és XM-nek címzett 2008. november 17-i elektronikus levélre hivatkozik.

151. E célból a felperes és a fent említett két társaság mesterségesen megemelte a projekt megvalósításához szükséges egyéb eszközök árát, amint azt az ellenkérelem 90. pontjában szereplő táblázat is mutatja. Így objektív indok nélkül egy konzol ára 438,50 euróról 577 euróra, a telekonferencia-szoftver ára pedig 200 euróról 400 euróra emelkedett.

152. Az állítólagos túlszámlázás összegének kiszámítása érdekében a Bizottság a túlszámlázott egységek számát a Bizottság által benyújtott aktában szereplő számlák elemzése alapján számította ki. A túlszámlázás a Dreaming projekt esetében 45697,50 euró, a HOME Sweet HOME projekt esetében pedig 26064,50 euró, azaz összesen 71762 euró összegre vonatkozik.

153. A felperes szerint a Bizottság állításai nem felelnek meg a tényeknek. A Dreaming projekt végrehajtása során kiderült, hogy Z telefont már nem forgalmazzák. XJ mint a műszaki eszközök szállítója ennélfogva egy másik termék, azaz Y telefon használatát javasolta, amelyet 616 eurós áron értékesítettek. Időközben egyéb eszközök költsége megnövekedett. Mindenesetre az ügylet összességében rendkívül veszteséges volt XJ számára.

154. Egyébiránt a felperes elismeri, hogy az ármódosításokat megvitatták XM-mel, amely a Dreaming projekt keretében szintén részesült támogatásban, és XJ-vel, többek között egy 2008. december 16-i elektromos levélben. Az ezen elektronikus levélben megfogalmazott azon javaslatokat, hogy az egyik termék árának csökkenését a többi termék árának emelésével ellensúlyozzák, azonban nem hajtották végre. Ezenkívül a felperes célja nem az volt, hogy nyereséget érjen el. Álláspontja szerint sem szerződéses, törvényi vagy rendeleti szabály, sem az üzleti tisztesség követelményei, sem pedig a szerződések jóhiszemű teljesítése nem kötelezi a beszállítót arra, hogy a szolgáltatandó termékek valamelyikének árcsökkenése esetén csökkentse ajánlatának költségét. Ez annál is inkább így van, amikor más termékek ára viszont emelkedik, és a teljes költség változatlan marad.

155. A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság a benyújtott iratokkal a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a felperes XJ-vel és XM-mel szorosan együttműködve mesterségesen megemelte a konzol és a szoftver árát azt követően, hogy a Z telefonmodellt az alacsonyabb árú Y modellel váltották fel, éspedig többek között a három érintett társaság vezetői közötti, a B.21. mellékletben foglalt levélváltás alapján. Ezen levelezésből ugyanis kitűnik többek között, hogy "amikor a Z modellt az Y-nal váltották fel, a 402 eurós árkülönbözetet áthelyezték XM társaságnak a szoftverre és a konzolra vonatkozó költségvetésébe", valamint hogy "helyénvaló a 402 eurót kitevő fennmaradó összeget egyenlő részben felosztani [XJ, XM és a felperes] között".

156. A felperes azon állítása, miszerint ezen, a fennmaradó összeg felosztására vonatkozó javaslatot soha nem hajtották végre, a Bizottság által benyújtott bizonyítékokra tekintettel nem fogadható el. Így a felperes, XM és XJ által egymásnak küldött elektronikus levelek egyikéhez mellékelt táblázatból (B.21. melléklet, 1124. o.) kitűnik, hogy a konzolok és a telekonferencia-szoftver ára emelkedett. Továbbá az XJ által az érintett eszközök vásárlói részére küldött 151., 157., 158., 165. és 179. számú számlákból kitűnik, hogy ténylegesen az emelt árakat számlázták ki. A felperes azon állítását, miszerint a szoftver és a konzol árának emelkedése megfelel e termékek piaci ára tényleges emelkedésének, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.

157. A Bizottság tehát helyesen rója fel a felperesnek, hogy megsértette az általános feltételek II.3 pontjának g) és i) alpontját, valamint a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvét.

A szerződéses kötelezettségek megsértésének a vitatott megállapodások általános feltételeinek II.1 pontja értelmében vett szabálytalanságnak minősítéséről

158. Harmadik kereseti kérelmével a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a szerződéses kötelezettségek felperesnek felrótt megsértése a vitatott megállapodások általános feltételeinek II.1 pontja értelmében vett szabálytalanságnak minősül.

159. A szabálytalanság fogalmát az említett II.1 pont a következőképpen határozza meg:

"Szabálytalanság: a[z uniós] jog valamely rendelkezésének vagy e támogatási megállapodás valamely rendelkezésének valamelyik szerződő fél vagy a felek olyan cselekményéből vagy mulasztásából eredő bármely megsértése, amely [az Unió] költségvetését sérti vagy sértheti."

160. Meg kell állapítani, hogy a szabálytalanság fogalmát így két kumulatív kritérium határozza meg: valamely jogi szabály vagy szerződéses kikötés megsértése, valamint az a tény, hogy ez pénzügyi következményekkel jár vagy járhat azáltal, hogy indokolatlan kiadásokat ró az Unió által kezelt költségvetésekre. E meghatározás azonban nem tartalmaz semmilyen súlyossági küszöböt (lásd analógia útján: 2012. október 2-iELE.SI.A kontra Bizottság ítélet, T-312/10, nem tették közzé, EU:T:2012:512, 107. pont).

161. E tekintetben a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a felperesnek felrótt cselekmények negatív következményekkel járhatnak az Unió által kezelt költségvetésekre. A felperest érintő összeférhetetlenség, valamint a szóban forgó projektek végrehajtása keretében a konzorciumi partnerek által beszerzett bizonyos eszközök értékesítése utáni jutalék szedése miatt ugyanis fennállt a komoly veszélye annak, hogy az említett eszközök ár-érték aránya nem felel meg annak az ár-érték aránynak, amely egy átlátható tárgyalásos eljárásból eredhet. Ami ezt követően a szoftver és a konzol túlszámlázását illeti, nyilvánvaló, hogy az indokolatlan kiadásokat okozott, mivel annak következményeként a telefonok árának csökkenését nem hárították át a projekt költségvetésének javára.

162. Így a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes a cselekményeivel oly módon sértette meg szerződéses kötelezettségeit, hogy az pénzügyi következményekkel járhatott az Unió által kezelt költségvetésekre nézve. Következésképpen az érintett cselekményeket a mindkét vitatott megállapodás általános feltételeinek II.1 pontja értelmében vett szabálytalanságoknak kell minősíteni.

163. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperesnek felrótt, az összeférhetetlenség fennállásával, az értékesítési jutalékok beszedésével és a túlszámlázással kapcsolatos szerződésszegések az említett szerződéses kikötés értelmében vett szabálytalanságnak minősülnek.

A kifizetett összegek teljes visszafizetéséről

164. A Bizottság elsősorban többek között a költségvetési rendelet 119. cikkének, valamint az 1605/2002 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; helyesbítés: HL 2005. L 345., 35. o.) 183. cikkének - a vitatott megállapodások általános feltételei II.26 pontjának (6) bekezdésével és II.28 pontjának (5) bekezdésével, valamint az 1639/2006 határozat 9. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett - rendelkezései alapján kéri a felperesnek kifizetett összegek teljes visszafizetését.

[omissis]

166. A felperes lényegében azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy az összeférhetetlenség fennállása bizonyítást nyer, e tény nem igazolja a támogatások teljes egészének visszafizettetését, annál is kevésbé, mivel álláspontja szerint e helyzet nem gyakorolt negatív hatást a szóban forgó projektek költségvetésére. Arra is hivatkozik, hogy e projekteket befejezték, és hogy az elért eredményeket kielégítőnek minősítették. Egyébiránt hangsúlyozza, hogy a támogatások visszafizettetése a fizetésképtelenségét eredményezné.

167. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy mindkét vitatott megállapodás 10. cikkének első bekezdése értelmében e megállapodásokra, és így az azok tárgyát képező támogatás nyújtására e megállapodások rendelkezései, a VI-keretprogramra vonatkozó uniós jogi aktusok, a költségvetési rendelet és annak végrehajtási szabályai, valamint az uniós jog egyéb rendelkezései, másodlagosan pedig a belga jog volt az irányadó.

168. Elsősorban a releváns szerződéses kikötéseket illetően meg kell állapítani, hogy a vitatott megállapodások általános feltételei II.26 pontjának (6) bekezdése értelmében minden kifizetés ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyát képezheti, és ezen ellenőrzés vagy vizsgálat eredményei alapján módosítható vagy visszafizettethető. Az említett általános feltételek II.28 pontjának (5) bekezdése szerint a Bizottság az ellenőrzés megállapításai alapján meghozza a megfelelő intézkedéseket, ideértve a teljesített kifizetések egészére vagy egy részére vonatkozó visszafizetési felszólítás kibocsátását, valamint szankciók alkalmazását.

169. E kikötések tehát nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság az említett megállapodások alapján kifizetett összegeket teljes egészében visszafizettesse. Épp ellenkezőleg, azokból kifejezetten az következik, hogy minden kifizetés visszafizettethető.

170. Másodsorban a költségvetési rendelet 119. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A támogatás összege nem válik véglegessé mindaddig, amíg az intézmény jóvá nem hagyta a zárójelentést és -számlákat, az intézmény által ezt követően végzett ellenőrzés sérelme nélkül.

(2) Amennyiben a kedvezményezett nem tesz eleget jogi vagy szerződéses kötelezettségeinek, úgy a támogatást a végrehajtási szabályokban előírt esetekben felfüggesztik, csökkentik vagy megszüntetik, miután a kedvezményezett lehetőséget kapott észrevételei megtételére."

171. Az említett 119. cikk (2) bekezdésében használt "megszüntetik" kifejezés tehát a kapott összegek teljes visszafizettetésének esetére vonatkozik.

172. E következtetés az EUMSZ 317. cikkben előírt, az Unió hatékony és eredményes pénzgazdálkodására vonatkozó elvnek is megfelel. Így a támogatási megállapodásban megállapított feltételek be nem tartása esetén az Unió intézménye, szerve vagy hivatala köteles a kifizetett támogatást a nem hitelesnek vagy nem ellenőrizhetőnek tekintett összegek erejéig visszafizettetni.

173. Ráadásul az uniós bíróság már kimondta, hogy az Unió támogatásnyújtási rendszerében az ilyen támogatások felhasználására olyan szabályok vonatkoznak, amelyek a már nyújtott támogatás részleges vagy teljes visszafizetéséhez vezethetnek (2010. július 7-iBizottság kontra Hellenic Ventures és társai ítélet, T-44/06, nem tették közzé, EU:T:2010:284, 85. pont; 2010. december 16-iBizottság kontra Arci Nuova associazione comitato di Cagliari és Gessa ítélet, T-259/09, nem tették közzé, EU:T:2010:536, 61. pont).

174. Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy valamely támogatás kedvezményezettje nem szerzi meg az e támogatás teljes kifizetéséhez való végleges jogosultságot, ha nem tartja tiszteletben azokat a feltételeket, amelyektől a támogatást függővé tették (lásd: 2019. október 10-iHelp - Hilfe zur Selbsthilfe kontra Bizottság ítélet, T-335/17, nem tették közzé, EU:T:2019:736, 200. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

175. Ebből következik, hogy a szerződéses kikötések és a költségvetési rendelet releváns rendelkezései nem akadályozzák meg a Bizottságot abban, hogy a vitatott megállapodások címén a felperesnek kifizetett teljes összeget visszafizettesse.

176. Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügy körülményei között a Bizottság megalapozottan követeli-e az említett összegek teljes visszafizetését.

177. E tekintetben meg kell állapítani, amint az a fenti 162. pontban megállapítást nyert, hogy a felperessel szemben felhozott kifogások a vitatott megállapodások általános feltételeinek II.1 pontja értelmében vett "szabálytalanságnak" minősíthetők.

178. Egyébiránt azon összefüggést illetően, amelybe e szerződéses kikötés illeszkedik, rá kell mutatni arra, hogy az említett általános feltételek II.10 pontja (3) bekezdésének f) pontjából az következik, hogy a szabálytalanság elkövetése olyan súlyú cselekmény vagy mulasztás, amely igazolhatja a szóban forgó megállapodás azonnali hatályú felmondását. Ezenkívül ezen általános feltételek II.5 pontja (3) bekezdése d) pontjának negyedik francia bekezdése előírja, hogy a Bizottság az érintett kedvezményezettnek szánt összeg egésze vagy egy része tekintetében bármikor felfüggesztheti a kifizetést, ha egy vagy több kedvezményezett által elkövetett szabálytalanság gyanúja merül fel.

179. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes azáltal, hogy nem jelentette be az összeférhetetlenség kockázatát, értékesítési jutalékot kapott, és részt vett bizonyos eszközök túlszámlázásában, nem tartotta tiszteletben a szerződések jóhiszemű teljesítésének a belga jogban a polgári törvénykönyv 1134. cikkének harmadik bekezdésében és 1135. cikkében rögzített elvét.

180. A fenti 128. és 129. pontban ugyanis megállapítást nyert, hogy a felperes és XJ között összeférhetetlenség állt fenn, és ez alapján választották ki XJ-t az eszközök beszállítójának. Amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, ezen összeférhetetlenségnek a szóban forgó projektek költségvetésére gyakorolt hatását nem lehet számszerűsíteni, mivel nem határozható meg, hogy ezen összeférhetetlenség hiányában mennyi lett volna ezen eszközök vételára, sőt, hogy egyáltalán szükséges lett volna-e a beszerzésük. Továbbá a fenti 141. pontból következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy cselekményei nem gyakoroltak negatív hatást az említett projektek költségvetésére. Így nem bizonyította, hogy kizárólag XJ termékei tették lehetővé e projektek megvalósítását, és hogy ennélfogva e termékek kiválasztása objektív megfontolásokon alapult. Ugyanígy nem bizonyította, hogy az a tény, hogy értékesítési jutalékot kapott, nem befolyásolta a szóban forgó termékek árát. Az említett összeférhetetlenségre tekintettel nem bizonyított, hogy a beszerzett eszközök a legjobb ár-érték arányt képviselték. E körülmények között meg kell állapítani, hogy ezen összeférhetetlenség a felperes és a Bizottság közötti szerződéses jogviszony egészére kihatott.

181. Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a szerződéses kötelezettségek felperes általi megsértése olyan súlyú volt, hogy az indokolja a támogatások teljes visszafizettetését. A felperes ugyanis súlyosan megsértette a Bizottsággal fennálló szerződéses jogviszonyát azzal, hogy nem jelentette be az összeférhetetlenség fennállását, valamint az értékesítési jutalékok beszedését, valamint azzal, hogy bizonyos termékek árát túlszámlázta.

182. E körülmények között a vitatott megállapodások alapján kifizetett összegek teljes visszafizettetése nem aránytalan.

183. E következtetést nem befolyásolja sem az a tény, hogy a szóban forgó projekteket a felperes ténylegesen megvalósította, sem pedig az elért eredmények.

184. A projekt végrehajtásának bizonyítása ugyanis nem elegendő valamely egyedi támogatás odaítélésének igazolásához. A támogatás kedvezményezettjének ezen túlmenően bizonyítania kell, hogy felmerültek nála az érintett támogatás nyújtása céljából megállapított feltételeknek megfelelően bejelentett kiadások. A kedvezményezettnek a megállapított pénzügyi feltételek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettsége alapvető fontosságú kötelezettségvállalásnak minősül, ennélfogva az uniós támogatás nyújtásának feltételét képezi (2019. október 10-iHelp - Hilfe zur Selbsthilfe kontra Bizottság ítélet, T-335/17, nem tették közzé, EU:T:2019:736, 201. pont).

185. Ennélfogva a vitatott megállapodások keretében kifizetett teljes összeg visszafizetése iránti kérelem megalapozott, így helyt kell adni ezen, a Bizottság viszontkeresetében foglalt kérelemnek.

A kártérítési kérelemről

186. A támogatások visszafizetésén felül a Bizottság 58876,50 euró összegű kártérítés fizetését kéri.

187. A Bizottság szerint teljesül a felperes szerződéses felelősségének megállapításához szükséges három feltétel, nevezetesen egy vagy több szerződéses kikötés megsértése, a kár ténylegessége, valamint a szóban forgó magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés.

188. A Bizottság arra hivatkozik, hogy bizonyítást nyert, hogy a felperes 45991 euró értékesítési jutalékot kapott. Abból az előfeltevésből indul ki, hogy XJ az árait legalább ezen összeggel csökkentette volna, ha nem kellett volna e jutalékokat megfizetnie. Mindenesetre a szerződés megfelelő és tisztességes végrehajtásának arra kellett volna késztetnie a felperest, hogy ezen árengedményt bejelentse, és az érintett projekt végrehajtásával megbízott konzorciumi partnerek javára továbbruházza.

189. Ami a konzol és a szoftver túlszámlázását illeti, a Bizottság az OLAF jelentésében szereplő információkból arra következtet, hogy a Dreaming projekt keretében 135, konzolból és szoftverből álló egységet értékesítették. Egységenként 338,50 euró értékben túlszámlázták, ami tehát összesen 45697,50 eurót tesz ki. A HOME Sweet HOME projekt keretében 77 egységet értékesítettek, ami 26064,50 euró többletköltséget eredményezett.

190. Mivel a Bizottság e projekteknek csak a felét finanszírozta, ezen intézményt összesen 58876,50 euró kár érte.

191. A felperes szerint, még ha feltételezzük is, hogy elkövette a neki felrótt, jogszabályba vagy szerződéses kikötésbe ütköző jogsértéseket - amit vitat -, a kár ténylegessége, valamint a cselekményei és az ezen állítólagos kár közötti okozati összefüggés nem nyert bizonyítást. E tekintetben arra hivatkozik, hogy az érintett termékek ára nem lett volna alacsonyabb, ha nem közvetített volna, mivel XJ neki köszönhetően tudott nagyobb számú terméket alacsonyabb egységáron értékesíteni. Ami a konzol és a szoftver árának emelkedését illeti, ezen eszközök piaci ára ténylegesen emelkedett, így nem került sor túlszámlázásra.

192. Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó kérelem tárgya a felperes szerződéses felelősségének megállapítása. A Bizottság ugyanis arra hivatkozik, hogy azon károkat, amelyek megtérítését kéri, az okozta, hogy a felperes megsértette a szerződéses kötelezettségeit. Ennélfogva a Törvényszék az EUMSZ 272. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik e kérelem elbírálására, amely ugyanazon szerződéses jogviszonyból ered, mint amelyen a viszontkereset is alapul.

193. Továbbá meg kell állapítani, hogy amikor a Törvényszék az EUMSZ 272. cikk alapján választottbírósági kikötés alapján jár el, akkor a jogvitát a szerződésre alkalmazandó nemzeti anyagi jog alapján kell eldöntenie (lásd: 2016. november 29-iANKO kontra REA ítélet, T-270/15, nem tették közzé, EU:T:2016:681, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. március 1-jei Universiteit Antwerpen kontra REA ítélet, T-208/15, nem tették közzé, EU:T:2017:136, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A szerződésre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a szerződés kifejezetten előír, mivel a felek egyező akaratát kifejezésre juttató szerződéses rendelkezések megelőznek minden olyan feltételt, amely csak a szerződés hallgatása esetén alkalmazandó (lásd: 2015. szeptember 8-iAmitié kontra Bizottság ítélet, T-234/12, nem tették közzé, EU:T:2015:601, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

194. Emlékeztetni kell arra, hogy mindkét vitatott megállapodás 10. cikke értelmében e megállapodásokra saját rendelkezéseik, az uniós jog releváns rendelkezései, másodlagosan pedig a belga jog irányadó.

195. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem hivatkozik az említett megállapodások egyetlen olyan kikötésére sem, amely előírná a felperes szerződéses felelősségét.

196. Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy az uniós jog nem tartalmaz olyan anyagi jogi rendelkezést, amely az Unió valamely szerződéses partnere által okozott károkért fennálló szerződéses felelősséget szabályozná.

197. E tekintetben a Bizottság az ellenkérelem 99. pontjában a 2018. április 12-iPY kontra EUCAP Sahel Niger ítéletre (T-763/16, EU:T:2018:181) hivatkozik, amely az Uniónak az EUMSZ 340. cikk szerinti szerződéses felelősségére és az ilyen helyzetben alkalmazandó jogra vonatkozik. Az említett ítélet 66. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a szerződéses felelősség vizsgálható "[kizárólag] a szóban forgó munkaszerződések [...] alapján a szerződéses felelősség megállapításával kapcsolatos általános uniós jogi elvek tükrében", és hogy "[e]zen elvek értelmében három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a szerződéses felelősség megállapítása iránti kereset eredményes legyen, azaz először is a szóban forgó intézmény nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, majd a felperest kár érte, végül okozati összefüggés áll fenn az említett intézmény [magatartása] és e kár között".

198. A Bizottság abból az elvből indul ki, hogy ezen ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandó valamely uniós intézmény szerződéses partnerének, a jelen esetben a felperesnek a szerződéses felelősségére. A 2018. április 12-iPY kontra EUCAP Sahel Niger ítélet (T-763/16, EU:T:2018:181) alapjául szolgáló ügyben fennálló helyzet azonban eltér az itt szóban forgó helyzettől. Az említett ítélet 62. pontjából ugyanis kitűnik, hogy az ezen ügyben szóban forgó munkaszerződések nem határozták meg az e szerződésekre alkalmazandó jogot, míg a jelen ügyben a vitatott megállapodások tartalmaznak az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezést.

199. Mindezek alapján a jelen ügyben a felperes szerződéses felelősségének megállapításához szükséges feltételeket a vitatott megállapodásokra másodlagosan alkalmazandó belga jogban kell keresni.

200. A szerződéses felelősség körében a belga polgári törvénykönyv III. könyvének "A szerződések és a szerződéses kötelezettségek általános szabályai" címet viselő III. címe alatt található 1142. cikke úgy rendelkezik, hogy "[a] tevésre vagy nemtevésre vonatkozó bármely kötelezettség teljesítésének adós általi elmulasztása miatt kártérítés jár".

201. Ezenkívül a belga polgári törvénykönyv 1147. cikke szerint "[a]z adós indokolt esetben köteles kártérítést fizetni mind a kötelezettség teljesítésének elmaradása, mind a késedelmes teljesítés miatt, amennyiben nem igazolja azt, hogy a teljesítés neki fel nem róható külső ok miatt maradt el, és emellett azt, hogy nem járt el rosszhiszeműen".

202. A belga polgári törvénykönyv 1147. cikkéből következik, hogy a szerződésen alapuló kár megtérítéséhez három feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen fenn kell állnia a szerződés teljes vagy részleges nemteljesítésének, a kárnak, valamint a nemteljesítés és a kár közötti okozati összefüggésnek (lásd ebben az értelemben: 2017. május 4-iMeta Group kontra Bizottság ítélet, T-744/14, nem tették közzé, EU:T:2017:304, 271. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

203. A Törvényszék úgy véli, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a szerződéses kötelezettségek felperesnek betudható nemteljesítése és az állítólagos kár - feltéve, hogy ez utóbbi bizonyított - közötti kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását.

204. Először is nem vitatott, hogy a felperes a vitatott megállapodások keretében nem értékesített eszközöket az érintett konzorciumi tagoknak, és nem kérte az eszközök megvásárlásával kapcsolatos kiadások megtérítését sem. A túlszámlázás, illetve az értékesítési jutalék tárgyát képező eszközöket ugyanis nem a felperes vásárolta meg, hanem más, a felpereshez nem kapcsolódó olyan jogalanyok, amelyeknek a Bizottság megtérítette az említett beszerzések alkalmával felmerült kiadásokat.

205. Másodszor az sem vitatott, hogy a túlszámlázás és az értékesítési jutalék tárgyát képező eszközök megvásárlásáért nem a felperes, hanem az említett beszerzéseket eszközlő konzorciumi tagok tartoztak felelősséggel. Ezt támasztja alá a Bizottságnak a Törvényszék által pervezető intézkedés keretében feltett kérdésre adott válasza is, amelyben a Bizottság azt állította, hogy "a kedvezményezett projektjeihez használt termékek vagy eszközök kiválasztásáért a kedvezményezett tartozik teljes felelősséggel, még akkor is, ha valamely eszköz leírása a megállapodás I. mellékletében található".

206. Márpedig a Bizottság, amely az actori incumbit probatio elvének megfelelően bizonyítani köteles, hogy a fenti 202. pontban említett három feltétel teljesül, nem bizonyította közvetlen okozati összefüggés fennállását. E tekintetben ugyanis egyetlen mondatban és bármiféle konkrét bizonyítás nélkül annak állítására szorítkozik, hogy az okozati összefüggés "nyilvánvaló", mivel a felperes "aktívan" részt vett a szóban forgó szerződésszegésekben, amelyek nélkül a sérelmezett kár nem következett volna be.

207. Mindazonáltal az ilyen általános állítások nem elegendőek annak a jogilag megkövetelt módon történő bizonyításához, hogy közvetlen okozati összefüggés áll fenn az állítólagos kár és a szóban forgó szerződésszegések között a fenti 204. és 205. pontban leírtakhoz hasonló olyan helyzetben, amelyet több harmadik személy közreműködése jellemez.

208. Továbbá és mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a szerződéses kötelezettségek teljesítésével összefüggésben az arányosság elvének tiszteletben tartása összefügg a szerződésben részes felek általánosabb, a szerződés jóhiszemű teljesítésére vonatkozó kötelezettségével. Egyébiránt a belga jog értelmében a szerződések jóhiszemű teljesítésére vonatkozó, a polgári törvénykönyv 1134. cikkében előírt kötelezettség tiltja, hogy valamely fél olyan módon gyakorolja valamely jogát, amely nyilvánvalóan túllépi e jog körültekintő és gondos személy általi rendes gyakorlásának korlátait (semmítőszék, 2007. november 16., C.06.0349.F.1. sz. ítélet) (lásd ebben az értelemben: 2018. október 24-iNova kontra Bizottság ítélet, T-299/15, nem tették közzé, EU:T:2018:713, 140. pont).

209. Márpedig, figyelembe véve egyrészt azt a tényt, hogy a vitatott megállapodások tárgyát képező projekteket késedelem nélkül és az említett projektek célkitűzéseinek megfelelően hajtották végre, ami nem vitatott, másrészt pedig azt, hogy a támogatások teljes visszafizettetése a felperesre nézve minden bizonnyal különösen súlyos következményekkel jár, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a kártérítés iránti kérelem, amely hozzáadódna az említett teljes visszafizettetéshez, nyilvánvalóan túllépi a szóban forgó jog rendes gyakorlásának korlátait.

210. Ebből következik, hogy a kártérítési kérelmet mint megalapozatlant el kell utasítani.

Végkövetkeztetés

211. A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperes a vitatott megállapodások címén számára kifizetett összegeket az általa elkövetett szabálytalanságok miatt köteles teljes mértékben visszafizetni. Ennélfogva a felperes annak megállapítására irányuló kereseti kérelmei, hogy a 3241901815. és 3241901886. sz. terhelési értesítésekben foglaltakat nem köteles teljesíteni, hatástalanokká váltak.

212. A fentiek összességére tekintettel egyrészt el kell utasítani az alapkeresetet, másrészt pedig helyt kell adni a Bizottság viszontkeresetének annyiban, amennyiben az arra irányul, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a felperesnek betudott szerződésszegések a vitatott megállapodások általános feltételeinek II.1 pontja értelmében vett szabálytalanságnak minősülnek, és kötelezze a felperest az említett megállapodások keretében számára kifizetett összegek visszafizetésére. A Törvényszék a viszontkeresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék az alapkeresetet elutasítja.

2) Az "ElDeRly-friEndly Alarm handling and monitorING (Dreaming)" elnevezésű projekt megvalósítására vonatkozó 225023. sz. támogatási megállapodásnak és a "Health monitoring and sOcial integration environMEnt for Supporting WidE ExTension of independent life at HOME (HOME SWEET HOME)" elnevezésű projekt megvalósítására vonatkozó 250449. sz. támogatási megállapodásnak a Health Information Management (HIM) általi megsértései az említett megállapodások általános feltételeinek II.1 pontja értelmében vett szabálytalanságnak minősülnek.

3) A Törvényszék kötelezi a HIM-et arra, hogy fizessen vissza 512799 euró összeget az Európai Bizottságnak.

4) A Törvényszék a Bizottság viszontkeresetét az ezt meghaladó részében elutasítja.

5) A HIM a saját költségein felül viseli a Bizottság részéről felmerült költségek felét.

Kornezov

Buttigieg

Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. június 9-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

( 1 ) A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.