62005CJ0275[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. október 26-i ítélete. Alois Kibler jun. kontra Land Baden-Württemberg. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Verwaltungsgericht Sigmaringen - Németország. Tej és tejtermékek - 804/68/EGK rendelet 5c. cikke - Kiegészítő illeték a tej és tejtermékágazatban - 857/84/EGK, 590/85/EGK és 1546/88/EGK rendeletek - A referenciamennyiség átruházása a gazdaság egy részének visszaadását követően - Bérbeadó, aki saját maga nem állít elő tejet vagy tejtermékeket - Önként felmondott földhaszonbérleti szerződés. C-275/05. sz. ügy.

C-275/05. sz. ügy

Alois Kibler jun.

kontra

Land Baden-Württemberg

(a Verwaltungsgericht Sigmaringen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Tej és tejtermékek - A 804/68/EGK rendelet 5c. cikke - Kiegészítő illeték a tej- és tejtermékágazatban - 857/84/EGK, 590/85/EGK és 1546/88/EGK rendeletek - A referenciamennyiség átruházása a gazdaság egy részének visszaadását követően - Bérbeadó, aki saját maga nem állít elő tejet vagy tejtermékeket - Önként felmondott földhaszonbérleti szerződés"

Az ítélet összefoglalása

1. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Tej és tejtermékek - Tejre vonatkozó kiegészítő illeték

(Az 590/85 rendelettel módosított 857/84 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés; 1546/88 bizottsági rendelet, 7. cikk, első bekezdés, 2., 3. és 4. pont)

2. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Tej és tejtermékek - Tejre vonatkozó kiegészítő illeték

(Az 590/85 rendelettel módosított 857/84 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, 1546/88 bizottsági rendelet, 7. cikk, első bekezdés, 4. pont)

1. Az 590/85 rendelettel módosított, a tejre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazásával kapcsolatos általános szabályokról szóló 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését és az említett kiegészítő illeték alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely gazdaság bérelt részének visszaadása esetén az erre a részre eső referenciamennyiség nem kerülhet a bérbeadóhoz, amennyiben ez utóbbi nem tejtermelő, nem tervezi ilyen tevékenység végzését, és nem áll szándékában ismét tejtermelőnek bérbe adni az érintett vállalkozást.

(vö. 24. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az 590/85 rendelettel módosított, a tejre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazásával kapcsolatos általános szabályokról szóló 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével és az említett kiegészítő illeték alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 4. pontjával ellentétes, hogy a referenciamennyiség a földhaszonbérleti szerződés megszűnésekor a földhaszonbérlőnél maradjon, amennyiben e szerződést önként mondták fel.

(vö. 28. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. október 26.(*)

"Tej és tejtermékek - A 804/68/EGK rendelet 5c. cikke - Kiegészítő illeték a tej- és tejtermékágazatban - 857/84/EGK, 590/85/EGK és 1546/88/EGK rendeletek - A referenciamennyiség átruházása a gazdaság egy részének visszaadását követően - Bérbeadó, aki saját maga nem állít elő tejet vagy tejtermékeket - Önként felmondott földhaszonbérleti szerződés"

A C-275/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Sigmaringen (Németország) a Bírósághoz 2005. július 6-án érkezett, 2005. május 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

Alois Kibler jun.

és

a Land Baden-Württemberg

között

Manfred Ott

és

Konrad Leiprecht

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann, és M. Ilešič (előadó) bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Schulze-Bahr, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Cattabriga és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. május 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1985. február 26-i 590/85/EGK tanácsi rendelettel (HL L 68., 1. o.) módosított, a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok elfogadásáról szóló, 1984. március 31-i 857/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 90., 13. o., a továbbiakban: 857/84 rendelet) 7. cikke (1) bekezdésének és a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló, 1988. június 3-i 1546/88/EGK bizottsági rendelet (HL L 139., 12. o.) 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet A. Kibler jun. (a továbbiakban: az alapügy felperese), aki földhaszonbérleti szerződés alapján K. Leiprecht (a továbbiakban: bérbeadó) haszonbérlője és a Land Baden-Württemberg (a továbbiakban: az alapügy alperese) közötti, az említett bérleti szerződés önkéntes felmondását követően a tej referenciamennyiségnek a haszonbérlőre - aki saját maga nem állít elő tejet vagy tejtermékeket - való átruházása miatti jogvita keretében nyújtották be. A Land Baden-Württemberget támogató beavatkozó M. Ott, aki az alapügy felperesének albérlője, és a bérbeadó.

Jogi háttér

Közösségi szabályozás

3 A 857/84 rendelet 7. cikke az alapügy tényállásának időpontjában hatályos szövege ekként fogalmaz:

"(1) Valamely gazdaság értékesítés, bérbeadás vagy öröklés útján történő átszállása esetén a megfelelő referenciamennyiség a még meghatározandó részletes szabályok szerint részben vagy teljes egészében a vevőre, a bérlőre vagy az örökösre száll át.

A földek hatóságokra történő és/vagy közérdekű célú átruházása esetén, a (3) bekezdés második albekezdésének sérelme nélkül a tagállamok akként rendelkezhetnek, hogy az átruházás tárgyát képező valamely gazdaságnak vagy a gazdaság egy részének megfelelő referenciamennyiség egy részét vagy egészét a volt termelő részére jóváírják, amennyiben a tejtermelést folytatni kívánja. [nem hivatalos fordítás]

[...]"

4 Az említett rendelet 12. cikke kifejti:

"A jelen rendelet értelmezésében:

[...]

d) gazdaság: az adott gazdálkodó által működtetett, a Közösség földrajzi területén található termelési egységek összessége."

5 Az 1546/88 rendelet 7. cikkének első bekezdése szerint:

"A 857/84/EGK rendelet 7. cikkének alkalmazása szempontjából és e cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a termelők és vevők által az A és B képletek alkalmazásával szerzett referenciamennyiségek és a közvetlenül fogyasztásra értékesítő termelők referenciamennyiségei az alábbi feltételek mellett szállnak át:

1) valamely gazdaság egészének értékesítés, bérbeadás vagy öröklés útján történő átszállása esetén a megfelelő referenciamennyiség arra a termelőre száll át, aki átveszi a gazdaságot;

2) a gazdaság egy vagy több részének értékesítése, bérbeadása vagy öröklése esetén az adott referenciamennyiség a tejtermelésre használt területek szerint vagy a tagállamok által meghatározott más objektív kritériumok szerint kerül felosztásra a gazdaságot átvevő termelők között. A tagállamok figyelmen kívül hagyhatják azokat az átruházott gazdaságrészeket, amelyeknek a tejtermelésre használt területe nem éri el a tagállamok által meghatározandó minimumterületet. A referenciamennyiség e területekre eső részét teljes egészében hozzá lehet adni a tartalékmennyiséghez;

3) az 1. és 2. pontok és a negyedik albekezdés rendelkezései analógia útján a különböző nemzeti szabályozásoknak megfelelően a termelők számára hasonló joghatásokat eredményező átruházást megvalósító egyéb esetekre is alkalmazandók;

4) a 857/84/EGK rendelet 7. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és (4) bekezdésének alkalmazása esetén, amely egyrészről a földnek hatóságokra történő és/vagy közérdekű célú átruházására, másrészről a lejárt futamidejű és hasonló feltételek szerint nem meghosszabbítható földhaszonbérletre vonatkozik, - az esettől függően - az átruházás vagy a bérlet tárgyát képező valamely gazdaságnak vagy a gazdaság egy részének megfelelő referenciamennyiség egy részét vagy egészét az érintett termelő részére jóvá kell írni, amennyiben a termelő a tejtermelést folytatni kívánja, feltéve hogy a referenciamennyiség ily módon jóváírt összege és az azon gazdaságnak megfelelő összege, amelyet átvesz vagy amelyen termelést folytat, nem haladja meg azt a referenciamennyiséget, amellyel a föld átruházása vagy a földhaszonbérlet lejárta előtt rendelkezett.

A tagállamok a referencia-időszakban történt átruházások esetében alkalmazhatják az 1., 2. és 4. pont rendelkezéseit.

A 857/84/EGK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alkalmazása során és az említett rendelkezésben rögzített határokon belül a tagállamok az érintett gazdaságok méreteire vonatkozó kritériumok szerint megváltoztathatják a referenciamennyiségnek a tartalékmennyiséghez adott részét.

Azt a referenciamennyiséget, amely a gazdaságnak vagy a gazdaság egy vagy több részének felel meg, amelyet a vevő, a bérlő vagy az örökös nem kíván tejtermelésre használni, hozzá lehet adni a tartalékmennyiséghez." [nem hivatalos fordítás]

6 A tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 405., 1. o.) 7. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A gazdaság rendelkezésére álló referenciamennyiség adásvétel, bérbeadás, vagy öröklés útján történő átszállás esetén a gazdasággal együtt átszáll az azt átvevő termelőkre, a tagállamok által meghatározandó részletes szabályok szerint, figyelembe véve a tejtermelésre használt területet vagy más objektív kritériumokat és adott esetben a felek közötti megállapodást. A referenciamennyiségnek azt a részét, amely adott esetben nem száll át a gazdasággal, hozzá kell adni a nemzeti tartalékmennyiséghez. [nem hivatalos fordítás]

[...]"

Nemzeti szabályozás

7 A garantált tejmennyiségekről szóló rendelet (Milchgarantiemengenverordnung) Adásvétel, Bérlet, Öröklés című 7. cikke ekként rendelkezik:

"A vállalkozás egészének vagy egy részének rokonok vagy házastársak közötti bérbeadása vagy adásvétele, várt örökség átvétele esetén, a vállalkozás gazdasága egészének vagy részének törvényi vagy végrendeleti öröklése esetén az 1. cikkben említett jogi aktusokban megfogalmazott rendelkezéseket is alkalmazni kell a referenciamennyiségek átszállására, amennyiben az átruházás 1983. január 1. és 1984. április 1. között történt.

(1a.) A teljes vállalkozásnak adásvételi vagy bérleti szerződés útján való átruházása, átengedése vagy visszaadása esetén az átruházott referenciamennyiséget, amennyiben azt a 857/84 rendelet 3a. cikke (1) bekezdése utolsó albekezdésének és (3) bekezdése első mondatának második változata alapján ítélték oda, felszabadítják a Németországi Szövetségi Köztársaság javára, ha az átruházás az 1. cikkben említett jogi aktusokban az arra előírt határidő lejárta előtt történt.

(2) Amennyiben valamely vállalkozásnak a tejtermelésre használt részeit 1984. április 1-jét követően adásvételi vagy bérleti szerződés útján átruházzák vagy átengedik, a referenciamennyiségnek az átengedett vagy átruházott részre eső arányos hányada, de legfeljebb 12 000 kg/ha, a (3) bekezdés sérelme nélkül, szintén átszáll a vevőre vagy a bérlőre.

[...]

(3a) Amennyiben egy vállalkozásnak a tejtermelésre használt részeit 1984. szeptember 30. után adják vissza a bérlőnek az 1984. április 2-át megelőzően kötött bérleti szerződés alapján, 5 ha átengedett mennyiségig nem lehet referenciamennyiséget átruházni; [...] Az első mondatban említett referenciamennyiségek átruházása nem érinti azokat a referenciamennyiségeket, amelyeket felszabadítottak és ellenszolgáltatás fejében ítéltek oda a bérlőnek a Milchaufgabevergütungsgesetz 2a. cikke (4) bekezdése ötödik mondatának és 2a. cikke (3) bekezdésének együttes rendelkezései alapján.

(3b) Amennyiben valamely vállalkozás részeit 1986. június 30-át követően adják vissza a bérbeadó részére egy 1984. április 1-jét követően kötött bérleti szerződésnek megfelelően, a referenciamennyiség, amelynek az átruházását a bérelt vagyontárgy átadása során a 9. cikk (2) bekezdése első mondatának 3. pontja alapján igazolták, abban az esetben száll át, ha a bérelt vagyontárgy átruházását megelőzően azt nem használták rendeltetésétől eltérően, vagy nem szabadították fel a tejtermeléssel való végleges felhagyásért járó ellenszolgáltatás fejében; az átszálló referenciamennyiség azonban arra korlátozódik, amire a visszaadást megelőzően még joga van a bérbeadónak.

(4) Az (1)-(3) bekezdéseket kell alkalmazni azokra a jogviszonyokra is, amelyek hasonló joghatások kiváltására alkalmasak."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 A bérbeadó 1980-ban az alapügy felperese apjának bérbe adott 4,01 ha, tejtermelésre szánt legelőt. Az említett felperes, aki időközben az apja helyébe lépett, 1992. november 30-án felmondta a földhaszonbérleti szerződést.

9 Ezt követően a bérbeadó olyan harmadik személynek adta bérbe a legelőt, aki nem tejtermelő.

10 A bérbeadó 2002-ben kérte a ravensburgi Amt für Landwirtschaft, Landschafts- und Bodenkulturtól (mezőgazdasági hivatal, a továbbiakban: ALLB), hogy állítson ki számára igazolást a tej referenciamennyiség megosztásáról, amely visszakerült hozzá a vagyon visszaadása miatt 1992 novemberében. A kérelmében kifejtette, hogy ő maga nem tejtermelő, és hozzáfűzte, hogy nem áll szándékában ilyen tevékenységbe kezdeni.

11 2003-ban az ALLB igazolást állított ki a bérbeadó számára, amelyben egyrészt kijelentette, hogy 2003. április 1-jétől a tejtermelésre használt 4,0166 ha legelő visszaadása miatt 4 391,28 kg hektáronkénti referenciamennyiséget ítélt oda számára, másrészt átmenetileg 11 817 kg-os szállítási referenciamennyiséget igazolt 4,08%-os zsír referenciarátával.

12 Az alapügy felperese és a bérbeadó egymástól függetlenül panaszt nyújtottak be az említett igazolással szemben, míg M. Ott levelet intézett az ALLB-hez, amelyben ez utóbbi tudomására hozta, hogy hibásan határozták meg a zsír referenciatartalmat.

13 A Regierungspräsidium Tübingen a 2004. április 27-i határozatával elutasította az alapügy felperesének panaszát, amelyben utóbbi vitatta a bérbeadó számára kiállított igazolást. A határozatának alátámasztására először kifejtette, hogy a jelen ügy értékelésének az 1992. november 30-án hatályos közösségi jogszabályokon kell alapulnia, azaz a 857/84 rendeleten. Másodszor, a C-401/99. sz. Thomsen-ügyben 2002. június 20-án hozott ítélet (EBHT 2002., I-5775. o.) nem a 857/84 rendelet értelmezésére vonatkozik, ennélfogva azt a jelen ügyre nem lehet alkalmazni.

14 Az alapügy felperese keresetet nyújtott be e határozat ellen a Verwaltungsgericht Sigmaringen előtt. A felperes a keresete alátámasztására előterjesztette, hogy a szóban forgó legelő visszaadása időpontjában sem a bérbeadó, sem az alapügy felperesének jogutódja nem voltak tejtermelők. A felperes szerint a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését a fent hivatkozott Thomsen-ítélettel összhangban kell értelmezni, mivel a tej kiegészítő illetékére vonatkozó szabályozás általános jelentéséből és céljából következik, hogy referenciamennyiséget csak akkor lehet mezőgazdasági termelő számára odaítélni, ha az termelői jogállással rendelkezik. A fent hivatkozott Thomsen-ítélet ugyan a 3950/92 rendelet értelmezésére vonatkozik, az abban használt "termelő" fogalom nem különbözik attól, amely a 857/84 rendeletben szerepel. Végül a felperes kérte az ALLB és a Regierungspräsidium Tübingen határozatainak megsemmisítését.

15 Az alapügy alperese a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a 857/84 rendelet szerint a bérleti szerződés lejárta esetén a referenciamennyiségek átvevőjének a tejtermelői jogállása nem meghatározó. Ugyanis az az összefüggés, hogy a referenciamennyiségek átvevőjének tejtermelőnek kell lennie, először csak a 3950/92 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében jelenik meg. Ezenkívül a Bíróság és a Bundesverwaltungsgericht releváns ítélkezési gyakorlata szerint a mezőgazdasági termelőknek csak a referenciamennnyiség első odaítélésekor kell tejtermelői jogállással rendelkezniük.

16 E körülmények között a Verwaltungsgericht Sigmaringen úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Valamely tagállam nemzeti szabályozása, amely előírja, hogy valamely gazdaság haszonbérbe vett részének a visszaadása esetén, a haszonbérlő vállalkozásának tejtermelésre fordított területeire vonatkozó referenciamennyiség a gazdaság visszaadott részével együtt visszakerül a bérbeadóhoz, még akkor is ha a visszaadás időpontjában a bérbeadó már nem tejtermelő, nem tervezi az tejtermelés újrakezdését és nem áll szándékában a mezőgazdasági területet tejtermelőnek újra bérbe adni, összeegyeztethető-e a [...] 857/84 [...] rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével, valamint az [...] 1546/88 [...] rendelet 7. cikkének 2., 3. és 4. pontjával?

2) Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén, valamely tagállam nemzeti szabályozása, amely előírja, hogy a referenciamennyiség a haszonbérleti jogviszony megszűnésekor teljes egészében a gazdaság e részének haszonbérlőjénél marad, összeegyeztethető-e a [...] 857/84 [...] rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével, valamint az [...] 1546/88 [...] rendelet 7. cikkének 4. pontjával, még akkor is ha a haszonbérleti jogviszony megszüntetése önként történt?"

Az első kérdésről

17 Az első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontjai szerint valamely gazdaság bérelt részének visszaadása esetén az erre a részre eső referenciamennyiség még akkor is visszakerülhet-e a bérbeadóhoz, ha ez utóbbi már nem tejtermelő, és nem tervezi ilyen tevékenység végzését, továbbá nem áll szándékában ismét tejtermelőnek bérbe adni az érintett vállalkozást.

18 Emlékeztetni kell, hogy az 1992. november 30-án, azaz az alapügy haszonbérleti szerződése felmondásának napján a bérbeadó már nem volt tejtermelő, és nem tervezte ilyen tevékenység végzését, továbbá nem állt szándékában ismét tejtermelőnek bérbe adni az érintett vállalkozást.

19 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy ha a szóban forgó gazdasághoz tartozó referenciamennyiség e körülmények között mégis a bérbeadóhoz kerülhet-e az alapügy tényállásának időpontjában hatályos közösségi szabályozás alapján.

20 Emlékeztetni kell, hogy az 1546/88 rendelet a 857/84 rendelet végrehajtási aktusa, amelyet az utóbbi rendelettel összhangban kell értelmezni, holott a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint a végrehajtást "meghatározandó részletes szabályok szerint" írják elő. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 857/84 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése nem említi a "termelő" fogalmát, jóllehet az szerepel az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontjaiban.

21 Végül rá kell mutatni, hogy egyrészt a tej kiegészítő illetékének tárgyában a közösségi szabályozás - amelynek a 857/84 rendelet szerves részét képezte - általános szerkezetéből következik, hogy referenciamennyiséget csak akkor lehet mezőgazdasági vállalkozónak odaítélni, ha annak termelői jogállása van (C-341/89. sz. Ballmann-ügyben 1991. január 15-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-25. o.] 9. pontja), másrészt a Bíróság megerősítette ezt az elvet a 857/84 rendelet módosítását követő ítélkezési gyakorlatában, mivel ismételten úgy határozott, hogy a már odaítélt referenciamennyiség átruházása esetén a földterületet átvevő személynek termelői jogállással kell rendelkeznie, hogy át lehessen rá ruházni az ahhoz kapcsolódó referenciamennyiséget (lásd, többek között a C-15/95. sz. EARL de Kerlast ügyben 1997. április 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-1961. o.] 24. pontját és a fent hivatkozott Thomsen-ítélet 33. pontját). Ennélfogva nem követelhető meg a 857/84 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében a "termelő" kifejezésre vonatkozó kifejezett utalás.

22 Ezt az értelmezést egyáltalán nem gyengítik a német kormány azon érvei, amelyek szerint egyrészt a referenciamennyiség mindig átszáll a gazdasággal együtt, még abban az esetben is, ha a bérbeadó nem rendelkezik termelői jogállással, hacsak a tagállamok nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a 857/84 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése szerint a referenciamennyiséget részben vagy egészben odaítélik a távozó átvevőnek, másrészt, hogy az 5/88. sz. Wachauf-ügyben 1989. július 13-án hozott ítélet [EBHT 1989., 2609. o.] alapjául szolgáló ügyben a gazdaságot átvevő bérbeadó nem volt termelő. A 857/84 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett "gazdaság" fogalmából azonban az következik, ahogyan a Bíróság ezenkívül a fent hivatkozott Wachauf-ítélet 11. pontjában értelmezte, hogy az említett rendelet alkalmazásában a gazdaság a termelő által kezelt valamennyi termelési egység együttese. Mivel a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontjaiban ugyanaz a fogalom szerepel, az említett rendelkezéseket egységesen kell értelmezni. Ezenkívül, amennyiben ezeknek a rendelkezéseknek ugyanaz a céljuk, és mivel a hivatkozott második rendelkezés az elsőt hajtja végre, meg kell állapítani, hogy a jogbiztonság érdekében az említett rendelkezéseket egységesen kell értelmezni.

23 Ennélfogva, amennyiben a 857/84 és 1546/88 rendeletek előírják, hogy a referenciamennyiségek átruházását mindig termelők között kell elvégezni, és annak mindig tejgazdaságra kell vonatkoznia, a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésétől való kifejezett eltérés, amely a referenciamennyiségeknek a tartalék nemzeti kvóta vagy a bérbeadótól különböző személy számára való átruházása, ahogyan a német kormány javasolja, nem fogadható el.

24 Az előző megfontolásokra tekintettel úgy kell válaszolni a kérdésre, hogy a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését és az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely gazdaság bérelt részének visszaadása esetén az erre a részre eső referenciamennyiség nem kerülhet a bérbeadóhoz amennyiben ez utóbbi nem tejtermelő, nem tervezi ilyen tevékenység végzését, és nem áll szándékában ismét tejtermelőnek bérbe adni az érintett vállalkozást.

A második kérdésről

25 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével és az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 4. pontjával ellentétes-e, ha a földhaszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlőnél marad a referenciamennyiség, amennyiben e szerződést önként mondták fel.

26 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítása szerint az alapügy felperese nem részesülhet az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 4. pontjában előírt védelemben, mivel a földhaszonbérleti szerződést önként mondták fel. Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 32. pontjában rámutat, a szóban forgó rendeletek egyetlen másik olyan rendelkezése sem vehető figyelembe a jelen ügyben, amely lehetővé tenné, hogy a referenciamennyiség a haszonbérlőnél maradjon a haszonbérlet megszűnésekor. Mivel a szóban forgó referenciamennyiséget nem lehet odaítélni - a német kormány és a Bizottság észrevétele szerint - azt a tartalék nemzeti kvótához kellett volna hozzáadni.

27 Ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság maga is rámutatott, ez az eredmény nem áll ellentmondásban a tulajdonhoz való alapvető joggal, mivel a közösségi jogrendben biztosított tulajdonhoz való jog nem foglalja magában az olyan előny forgalomba hozatalának jogát, mint amilyen a közös piacszervezés keretében odaítélt referenciamennyiség, amely nem az érdekelt saját vagyonából vagy szakmai tevékenységéből származik (a C-2/92. sz. Bostock-ügyben 1994. március 24-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-955. o.] 19. pontja).

28 Ezekre a megfontolásokra tekintettel úgy kell válaszolni a második kérdésre, hogy a 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével és az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 4. pontjával ellentétes, hogy a referenciamennyiség a földhaszonbérleti szerződés megszűnésekor a földhaszonbérlőnél maradjon, amennyiben e szerződést önként mondták fel.

A költségekről

29 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az 1985. február 26-i 590/85/EGK tanácsi rendelettel módosított, a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok elfogadásáról szóló, 1984. március 31-i 857/84/EGK tanácsi rendelet 7. cikkének (1) bekezdését és a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló, 1988. június 3-i 1546/88/EGK bizottsági rendelet 7. cikke első bekezdésének 2., 3. és 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely gazdaság bérelt részének visszaadása esetén az erre a részre eső referenciamennyiség nem kerülhet a bérbeadóhoz amennyiben ez utóbbi nem tejtermelő, nem tervezi ilyen tevékenység végzését, és nem áll szándékában ismét tejtermelőnek bérbe adni az érintett vállalkozást.

2) Az 590/85 rendelettel módosított 857/84 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével és az 1546/88 rendelet 7. cikke első bekezdésének 4. pontjával ellentétes, hogy a referenciamennyiség a földhaszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlőnél maradjon, amennyiben e szerződést önként mondták fel.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.