62003TJ0093_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) 2007. július 11-i ítélete. Spyros Konidaris kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők - Felvétel - Jelentkezés elutasítása - Megsemmisítés iránti kereset. T-93/03. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2007. július 11.

T-93/03. sz. ügy

Spyros Konidaris

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - Felvétel - A2 besorolási fokozatú igazgatói állás - Pályázat elutasítása - Megsemmisítési iránti kereset - Indokolási kötelezettség - A pályázatok összehasonlító vizsgálatának szabályossága - A kinevezett pályázó végzettségének értékelése"

Tárgy: A felperesnek az Információs Társadalom Főigazgatóság főigazgatói posztjára benyújtott pályázatát elutasító bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a saját és a felperes költségeinek viselésére.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Sérelmet okozó határozat - Pályázat elutasítása - Legkésőbb a panasz elutasításakor teljesítendő indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés és 90. cikk, (2) bekezdés)

2. Tisztviselők - Álláshirdetés - Igazgatói állás betöltéséhez szükséges, végzettségre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)

3. Tisztviselők - Álláshely-üresedés - Előléptetés útján történő betöltés - A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés és 45. cikk)

4. Tisztviselők - Álláshely-üresedés - A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (3) bekezdés és 29. cikk)

5. Tisztviselők - Álláshely-üresedés - A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 4. és 29. cikk)

1. A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles ugyan az elő nem léptetett tisztviselők számára megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat, viszont köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselő által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozatát, és e határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányult. E tekintetben elegendő, ha a tisztviselőnek az előléptetés útján betöltendő állásra benyújtott pályázatát elutasító határozat indokolása azon jogi feltételek teljesítésére terjed ki, amelyektől a személyzeti szabályzat az eljárás szabályosságát függővé teszi.

Bár az előléptetés útján betöltendő állásra pályázó tisztviselő pályázatát elutasító határozat indokolásának teljes hiányát nem pótolhatják a kinevezésre jogosult hatóság által a bírósági jogorvoslati kérelem benyújtását követően adott magyarázatok, ezzel szemben a pert megelőző eljárás során adott indokolás egyszerű elégtelensége nem indokolhatja a meghozott határozat megsemmisítését, ha az adminisztráció a bírósági eljárás során kiegészítő magyarázatot ad. Ennek megfelelően az indokolás kezdeti elégtelenségét orvosolhatják - akár az eljárás során közölt - kiegészítő magyarázatok, amennyiben az érintett keresetének benyújtása előtt már rendelkezett az indokolás kezdetének minősülő adatokkal.

(lásd az 51., 53., 54. és 58. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30-án hozott ítéletének (EBHT 1974., 1099. o.) 14. pontja; C-115/92. P. sz., Parlament kontra Volger ügyben 1993. december 9-én hozott ítéletének (EBHT 1993., I-6549. o.) 22. pontja; C-316/97. P. sz., Parlament kontra Gaspari ügyben 1998. november 19-én hozott ítéletének (EBHT 1998., I-7597. o) 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12-én hozott ítéletének (EBHT 1992., II-121. o.) 40. pontja, amelyet megerősített a Bíróság fent hivatkozott Parlament kontra Volger ügyben hozott ítéletének 22-24. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-178/95. és T-179/95. sz., Picciolo és Caló kontra Régiók Bizottsága egyesített ügyekben 1997. március 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-51. o. és II-155. o.) 34. pontja; T-86/98. sz., Gouloussis kontra Bizottság ügyben 2000. január 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-5. o. és II-23. o.) 73-77. pontja; T-117/01. sz., Roman Parra kontra Bizottság ügyben 2002. február 20-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-27. o. és II-121. o.) 26. és 30. pontja; T-135/00. sz., Morello kontra Bizottság ügyben 2002. december 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-265. o. és II-1313. o.) 34. és 37. pontja; T-132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-253. o. és II-1169. o.) 36. pontja.

2. A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshoz szükséges alkalmassági feltételek meghatározásában, és kizárólag a szóban forgó állás betöltéséhez megkövetelhető minimumfeltételek meghatározásával kapcsolatban elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba vezethet az álláshirdetés jogellenességéhez.

Az igazgatói állást illetően az intézmény - anélkül, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követne el - tekintheti úgy, hogy a szóban forgó igazgatóság tevékenységi területén szerzett tapasztalatnak vagy speciális ismereteknek kevésbé jelentős szerepe lehet, mint az általános vezetési, illetve magas szintű elemzési és döntési képességeknek, mivel a tapasztalat és a szakismeret mindig biztosítható az igazgatóságon belüli forrásból.

(lásd a 72. és 74. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-132/89. sz., Gallone kontra Tanács ügyben 1990. október 16-án hozott ítéletének (EBHT 1990., II-549. o.) 27. pontja; T-58/91. sz., Booss és Fischer kontra Bizottság ügyben 1993. március 3-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-147. o.) 69. pontja; T-6/96. sz., Contargyris kontra Tanács ügyben 1997. május 29-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-119. o. és II-357. o.) 100. pontja; a fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja.

3. Az értékelő jelentés nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor a felettes szerv a tisztviselő szakmai előmenetelét értékeli. Szabálytalan az előléptetési eljárás, ha a kinevezésre jogosult hatóság nem tudta elvégezni az érintettek érdemei összehasonlító vizsgálatát, mert egyikük vagy többjük értékelő jelentése az adminisztráció hibájából jelentős késéssel készült el. E szabálytalanság azonban csak annyiban vezet a kinevezésről szóló határozat megsemmisítéséhez, amennyiben az értékelő jelentés hiánya meghatározó hatással lehetett az eljárásra.

E tekintetben különbség van a megüresedett állás áthelyezéssel vagy előléptetéssel történő betöltésére vonatkozó eljárás - amely a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően zajlik - és a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési eljárás között. Míg ez utóbbi eljárás célja az, hogy a tisztviselők szakmai előmenetelét a feladataik ellátása során kifejtett erőfeszítéseikhez és megszerzett érdemeikhez igazítsák, vagyis jutalmazzák azokat a tisztviselőket, akik a múltban általában véve nagyobb érdemekről adtak bizonyságot, a megüresedett állás betöltésére vonatkozó eljárás a betöltendő állással együtt járó feladatok ellátására leginkább alkalmas tisztviselőnek kizárólag szolgálati érdekből történő kiválasztására irányul. Ennélfogva a kinevezésre jogosult hatóság az érdemek összehasonlító vizsgálata során nem köteles az értékelő jelentésekre alapozni értékelését, hanem figyelembe vehet az érintettek érdemeire vonatkozó más adatokat is, mint például a hivatali vagy a személyes helyzetükre vonatkozó információkat. Ezen információk viszonylagossá tehetik az értékelő jelentések alapján kialakított értékelést.

(lásd a 88. és 90-92. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 263/81. sz., List kontra Bizottság ügyben 1983. január 27-én hozott ítéletének (EBHT 1983., 103. o.) 25. és 26. pontja; 233/85. sz., Bonino kontra Bizottság ügyben 1987. február 12-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 739. o.) 5. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-25/92. sz., Vela Palacios kontra EGSZB ügyben 1993. március 3-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-201. o., 40. és 43. pontja; T-89/91., T-21/92. és T-89/92. sz., X kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. november 25-én hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1235. o.) 49. és 50. pontja; T-221/96. sz., Manzo-Tafaro kontra Bizottság ügyben 1998. március 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-115. o. és II-307. o.) 18. pontja; T-82/98. sz., Jacobs kontra Bizottság ügyben 2000. február 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-39. o. és II-169. o.) 36. pontja; T-202/99. sz., Rappe kontra Bizottság ügyben 2000. október 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-201. o. és II-911. o.) 40. pontja; a fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontja.

4. A kinevezésre jogosult hatóságot a pályázatok összehasonlító vizsgálata módozatainak meghatározásában megillető mérlegelési jogkör keretében e hatóság, valamint a szóban forgó előléptetési vagy áthelyezési eljárás során megkérdezett különböző illetékes felettesek feladata, hogy a pályázatok értékelésének minden szakaszában mérlegeljék, hogy az adott szakaszban szükség van-e arra, hogy kiegészítő információkat vagy értékelési adatokat gyűjtsenek a minden körülmény ismeretében való döntés érdekében valamennyi pályázóval vagy csak egyes pályázókkal folytatott beszélgetés útján. A felvételi eljárás keretében a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem keletkeztet jogot a pályázók számára a lehetséges hivatali felettesükkel való beszélgetésre. Ennélfogva a kinevezésre jogosult hatóság csak akkor és annyiban lehet köteles arra, hogy az adott állásra pályázókkal való beszélgetést szervezzen, amikor és amennyiben ez a kötelezettség az általa meghatározott jogi keretből ered.

Mindazonáltal az adminisztrációnak a pályázatok összehasonlító vizsgálata során követendő eljárás vagy a vizsgálat módjának meghatározását illetően biztosított diszkrecionális jogkört korlátozza az, hogy e vizsgálatot gondosan és részrehajlás nélkül, a szolgálati érdekkel összhangban és a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elvének - amely általános megfogalmazásban a személyzeti szabályzat 5. cikkének (3) bekezdésében szerepel - megfelelően kell lefolytatni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát egyenlőségi alapon és összehasonlítható információforrásokból kiindulva kell elvégezni.

(lásd a 107., 108. és 110. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 282/81. sz., Ragusa kontra Bizottság ügyben 1983. április 21-én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1245. o.) 21. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-78/92. sz., Perakis kontra Parlament ügyben 1993. november 30-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1299. o.) 15. pontja; T-76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1281. o.) 20. pontja; T-240/01. sz., Cougnon kontra Bíróság ügyben 2003. november 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-263. o. és II-1283. o.) 67. és 70. pontja.

5. Annak értékelését illetően, hogy valamely pályázat megfelel-e az álláshirdetésben meghatározott követelmények, a kinevezésre jogosult hatóság - különösen amikor a betöltendő állás A1 vagy A2 besorolási fokozatú - széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az ilyen állásra pályázó jelöltek érdemeinek összehasonlítása területén. E széles mérlegelési jogkör gyakorlása ugyanakkor a pályázatok gondos vizsgálatát és az álláshirdetésben szereplő követelmények lelkiismeretes betartását teszi szükségessé, oly módon, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak minden olyan pályázót el kell utasítania, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogi keretet jelent, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság saját magát kötelezi, és amelynek előírásait gondosan be kell tartania.

(lásd a 120. és 121. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-158/01. sz., Tilgenkamp kontra Bizottság ügyben 2002. július 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-111. o. és II-595. o.) 50. és 51. pontja; T-248/02. sz., Faita kontra EGSZB ügyben 2003. november 11-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-281. o. és II-1365. o.) 70. pontja.