62016TJ0727[1]

A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2018. február 21. Repower AG kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala. Európai uniós védjegy - Fellebbezési tanács korábbi határozatra hivatkozó határozata - A 207/2009/EK rendelet 80. cikke (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 103. cikke) - A jogsértő igazgatási aktusok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv. T-727/16. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2018. február 21. ( *1 ) ( 1 )

"Európai uniós védjegy - Fellebbezési tanács korábbi határozatra hivatkozó határozata - A 207/2009/EK rendelet 80. cikke (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 103. cikke) - A jogsértő igazgatási aktusok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv"

A T-727/16. sz. ügyben,

a Repower AG (székhelye: Brusio [Svájc], képviselik: R. Kunz-Hallstein és H. P. Kunz-Hallstein ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a repowermap.org (székhelye: Bern [Svájc], képviseli: P. González-Bueno Catalán de Ocón ügyvéd),

az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a repowermap.org és a Repower közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. augusztus 3-án hozott határozata (R 2311/2014-5. (REV). sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, A. Dittrich és P. G. Xuereb (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. október 10-én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO által a Törvényszék Hivatalához 2017. február 27-én benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2017. február 21-én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a Törvényszék által a felekhez intézett írásbeli kérdésekre, és az e kérdésekre általuk adott és a Törvényszék Hivatalához 2017. július 31-én, illetve augusztus 14-én benyújtott válaszokra,

tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő három hetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék - a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján - úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. 2009. június 26-án a felperes, a Repower AG az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.)) alapján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) megszerezte a REPOWER szóvédjegy 1020351. sz. nemzetközi lajstromozásának európai uniós oltalmát.

2. E védjegyoltalomban a termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 4., 9., 37., 39., 40. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások részesültek, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:

- 4. osztály: "Villamos energia, ideértve a biogázzal előállított villamos energiát, a víz, a szél és a nap segítségével előállított villamos energia";

- 9. osztály: "Tudományos célra szolgáló, tengerészeti, földmérő, fényképészeti, mozgóképi, optikai, súlymérő, egyéb mérő-, jelző-, ellenőrző (felügyeleti), életmentő és oktatóberendezések és felszerelések; elektromos energia vezetésére, kapcsolására, átalakítására, tárolására, szabályozására vagy ellenőrzésére szolgáló készülékek és berendezések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók; hanglemezek; automata elosztóberendezések és szerkezetek érmebedobással működő készülékekhez; regiszteres pénztárgépek; számológépek; adatfeldolgozó berendezések és számítógépek; tűzoltó készülékek (az ebbe az osztályba tartozó) elektromos készülékek és eszközök, vagyis erősáramú elektromos készülékek; az elektromos áram vezetésére, átalakítására, tárolására, az áramerősség szabályozására, vezérlésére szolgáló készülékek; gyengeáramú elektromos készülékek; távoli átvitelre szolgáló készülékek; napelemek; tűzjelző készülékek; elektromos felügyeleti készülékek; lopásgátló riasztóberendezések; épületfelügyeleti berendezések; videoberendezések; video-kaputelefonok és kapucsengők; rádió- és televízióberendezések; nagyfrekvenciájú és szabályozási műszaki berendezések, számítógépes adatfeldolgozó berendezések (számítógépek); analóg hozzáférések, internetes hozzáférések, telefonvonalon keresztül történő adatátvitelt szolgáló elektromos készülékek, a konferenciahívás résztvevői közötti adatátvitelt szolgáló elektromos készülékek; mobiltelefonok, rádiótelefonok, telefon- és faxberendezések; csatlakozók, kommutátorok, vezérlőpanelek, hangvezetők, elektromos kábelek, elektromos kábelek, biztosítékok";

- 37. osztály: "Építkezés; javítás; szerelési szolgáltatások; átviteli, elosztó, közepes és alacsony feszültségű berendezések, közvilágítási, valamint elektromos berendezések üzembe helyezése, javítása és karbantartása; az épületek és vállalkozások elektromos berendezéseivel kapcsolatos karbantartási szolgáltatások; elektromos berendezések szerelése és javítása; elektromos elosztó berendezések üzembe helyezése, javítása és karbantartása; számítógép hardver, különösen adathálózatok szerelése, karbantartása és javítása, távközlési berendezésekkel, kombinált és vezérlő kapcsolóberendezésekkel kapcsolatos üzembe helyezés, karbantartás és javítás, fűtőmérnöki szolgáltatás, transzformátorállomások és villamosenergia-elosztó berendezések üzembe helyezése és karbantartása; utcai közvilágítás üzembe helyezése és karbantartása; nagyteljesítményű hőszivattyúüzemek létesítése, üzembe helyezése és karbantartása; lakossági fogyasztásmérők és távvezérlők felszerelése; hálózati komponensek (számítógépes eszközök) üzembe helyezése távközlési szolgáltatók részére; távközlési hardver üzembe helyezése, karbantartása és javítása; az üzembe helyezésre vonatkozó műszaki tanácsadás, a fenti szolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadás";

- 39. osztály: "Szállítás; áruk csomagolása és raktározása; utazásszervezés; energiaelosztás; számítógépes eszközök szállítása; energiaátvitellel (elosztásával) kapcsolatos szakmai tanácsadás; a fenti szolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadás";

- 40. osztály: "Energiatermelés";

- 42. osztály: "Tudományos és műszaki szolgáltatások, valamint az idetartozó tervezői és kutatói tevékenység; ipari elemző és kutató szolgáltatások; számítástechnikai hardver és szoftver tervezése és fejlesztése; energiaelosztás, elektromos berendezések, biztonsági berendezések és távközlés tervezése; számítógépes rendszerekkel kapcsolatos szakmai tanácsadás; elektromos berendezésekre vonatkozó szakvélemények készítése; energiaellátással kapcsolatos berendezések engedélyezésére, mérésére, a berendezésekre vonatkozó tájékoztatásra, a berendezések ellenőrzésére vonatkozó mérnöki szolgáltatás és minőség-ellenőrzés; távközlési és ellenőrzési szoftverek üzembe helyezése, karbantartása és javítása; hálózatok minőség-ellenőrzése; aktív összetevők (szoftverek) konfigurálása; központi adatvédelem szervezése; telefonok számítógépes hálózatra csatlakozásához, valamint a telefon és a számítógép integrálásához szükséges szoftverek fejlesztése és telepítése, a szoftvercserével kapcsolatos fenti szolgáltatásokra vonatkozó tanácsadás; minőség-ellenőrzés, energiagazdálkodási tanácsadás, vagyis a villamosenergia-fogyasztásra vonatkozó tájékoztatás".

3. 2013. június 3-án a beavatkozó fél, a repowermap.org a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján kérelmet nyújtott be a vitatott védjegy törlése iránt. Azt állította, hogy a vitatott védjegy leíró jellegű, és nem alkalmas a megkülönböztetésre az e védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.

4. 2014. július 9-én a törlési osztály a 37. és a 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában helyt adott a vitatott védjegy törlése iránti kérelemnek:

- 37. osztály: "Építkezés; javítás; szerelési szolgáltatások; átviteli, elosztó, közepes és alacsony feszültségű berendezések, közvilágítási, valamint elektromos berendezések üzembe helyezése, javítása és karbantartása; elektromos elosztó berendezések üzembe helyezése, javítása és karbantartása; transzformátorállomások és villamosenergia-elosztó berendezések üzembe helyezése és karbantartása; utcai közvilágítás üzembe helyezése és karbantartása; nagy teljesítményű hőszivattyúüzemek létesítése, üzembe helyezése és karbantartása; a fenti szolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadás";

- 42. osztály: "Műszaki szolgáltatások, valamint az idetartozó tervezői és kutatói tevékenység; elektromos berendezésekre vonatkozó szakvélemények készítése; energiaellátással kapcsolatos berendezések engedélyezésére, mérésére, a berendezésekre vonatkozó tájékoztatásra, a berendezések ellenőrzésére vonatkozó mérnöki szolgáltatás".

5. A törlési osztály a törlési kérelmet a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó többi áru és szolgáltatás (a továbbiakban: további áruk és szolgáltatások) vonatkozásában elutasította. A vitatott védjegy leíró jellegével kapcsolatban megállapította, hogy meg kell vizsgálni, hogy a "repower" szó az átlagos angol nyelvű uniós fogyasztó számára a vitatott védjegy, és az árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások közötti közvetlen és konkrét kapcsolatot jelenti-e. A törlési osztály úgy ítélte meg, hogy ezt a szót úgy kell értelmezni, mint amelynek jelentése az "újraindítás, különösen egy (hajó) új motorral történő ellátása" és "valamely dolog (például gépkocsi vagy erőmű) áramforrásának vagy motorjának felújítása, illetve pótlása", és hogy ezt a szót egyfelől kizárólag motorokkal kapcsolatban, másfelől kizárólag az energiaágazatban, és különösen az energiaipari létesítményekkel kapcsolatban használják. A törlési osztály ennélfogva a "repower" szót olyan kifejezésnek nyilvánította, amely azonnal tájékoztatja az angol nyelvű fogyasztókat arról, hogy a fenti 4. pontban meghatározott szolgáltatások célja, illetve tárgya egy motor vagy egy energiaipari létesítmény energiaforrásának újraindítása vagy cseréje. A törlési osztály azt is megállapította, hogy a további áruk és szolgáltatások nem állnak kapcsolatban a motorok újraindításával vagy cseréjével, illetve energiaipari létesítmények áramforrásainak cseréjével. A vitatott védjegy megkülönböztető jellegét illetően a törlési osztály rámutatott, hogy a beavatkozó fél nem támasztotta alá, hogy a "repower" szót rendszeresen használták a kereskedelemben a további áruk és szolgáltatások leírására.

6. 2014. szeptember 8-án a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58-64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66-71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO-hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

7. 2016. február 8-i határozatával az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést (a továbbiakban: 2016. február 8-i határozat). Először is, a vitatott védjegy leíró jellegével kapcsolatban megállapította, hogy a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó árukat és szolgáltatásokat elsősorban az átlagfogyasztó és szakmai közönség részére szánják, hogy a célzott közönség figyelmének szintje az átlagos és a magas között mozog, és hogy figyelembe kell venni az angol nyelvű uniós fogyasztót, mivel a vitatott védjegyet egy angol szó alkotja. Ezt követően a fellebbezési tanács emlékeztetett a "repower" szónak a törlési osztály által meghatározott jelentéseire, és elutasította a beavatkozó fél e szó jelentéseire vonatkozó érveit. Végül a 2016. február 8-i határozat 34. pontjában kimondta, hogy "következésképpen [a tanács] megállapítja, hogy a [beavatkozó fél] által bemutatott bizonyítékok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a [vitatott] megjelölést gyakran használják az energiaágazatban. és hogy ez a megjelölés leírja a további áruk és szolgáltatások jellemzőit". A vitatott védjegy megkülönböztető jellegére vonatkozóan a fellebbezési tanács megállapítása szerint nem sikerült bizonyítani, hogy a vitatott megjelölés megszokott az e védjegy árujegyzékébe tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, és e megjelölés védjegyként érzékelhető.

8. A Törvényszék Hivatalához 2016. április 26-án benyújtott keresetlevelével a beavatkozó fél keresetet terjesztett elő a 2016. február 8-i határozattal szemben. Ezt az ügyet T-188/16. számon vették nyilvántartásba.

9. 2016. június 22-i közleményében az ötödik fellebbezési tanács tájékoztatta a feleket, hogy a T-188/16. sz. repowermap kontra EUIPO - Repower (REPOWER) ügyben a Törvényszékhez benyújtott keresetet követően megállapította, hogy a 2016. február 8-i határozat indokolása a 207/2009 rendelet 75. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 94. cikke) értelmében hiányos. Ezt tovább pontosította azzal, hogy e hiányos indokolás miatt és a 207/2009 rendelet 80. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 103. cikke) alkalmazásában a vitatott védjegynek az e megjelöléssel ellátott áruk és szolgáltatásokkal kapcsolatos leíró és megkülönböztető jellegére vonatkozó részletes elemzés elvégzése céljából szükségesnek ítéli a 2016. február 8-i határozat visszavonását. E fellebbezési tanács felhívta a feleket, hogy terjesszék elő a 2016. február 8-i határozat visszavonására irányuló szándékára vonatkozó észrevételeiket.

10. A felperes 2016. július 5-én benyújtotta észrevételeit. Lényegében azt állította, hogy amíg nem módosítják a 2016. február 8-i határozat rendelkező részét, addig indoklását alá lehet támasztani a 207/2009 rendelet azon 83. cikkében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 107. cikke) foglalt feltételeknek megfelelően, amely cikk értelmében ha a 207/2009 rendelet, az európai uniós védjegyről szóló, 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.) (hatályon kívül helyezte a 207/2009 rendelet kiegészítéséről, valamint a 2868/95/EK és a 216/96/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 18-i (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet [HL 2017. L 205., 1. o.]), a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 291. o.) (hatályon kívül helyezte a 207/2009 rendelet és a 2868/95 rendelet módosításáról, valamint a 2869/95 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16-i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2015. L 341., 21. o.]), vagy a 2004. december 6-i 2082/2004/EK bizottsági rendelettel (HL 2004. L 360., 8. o.) (hatályon kívül helyezte a 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet) módosított, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak eljárási szabályzatáról szóló, 1996. február 5-i 216/96/EK bizottsági rendelet (HL 1996, L 28., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 221. o.) nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, az EUIPO a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe. Ezzel ellentétben a felperes úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke alapján, amely egyáltalán nem szerepelt, illetve jelenleg már nem szerepel a 207/2009 rendeletnek az EUR-Lex online adatbázisban közzétett egységes szerkezetbe foglalt változatában, nem lehetséges a 2016. február 8-i határozat visszavonása, mivel ez a cikk az EUIPO elbírálói számára csupán lehetőséget biztosít, és azt is csak abban az esetben, ha az indokolás hiányossága nem minősül a 207/2009 rendelet 80. cikke értelmében vett eljárási szabálytalanságnak. Végül előadja, hogy az EUIPO fellebbezési nagytanácsának 2009. április 28-i határozatából (R 323/2008-G ügy) (a továbbiakban: a fellebbezési nagytanács határozata) kiderül, hogy nem lehet visszavonni az EUIPO azon határozatait, amelyekkel szemben keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez.

11. A beavatkozó fél 2016. július 20-án észrevételeket nyújtott be. Rámutatott, hogy a 207/2009 rendelet 83. cikkében hivatkozott általános elvek helyett a különös szabályt, a 207/2009 rendelet 80. cikkét kell alkalmazni. Azt is megjegyezte, hogy csak bizonytalan választ lehet adni arra a kérdésre, hogy az indokolás hiányossága eljárási hibának minősül-e, továbbá a 2016. február 8-i határozatnak az indokolás hiányossága miatti visszavonása nagy valószínűséggel nem elfogadható. Úgy vélte, hogy figyelembe véve a körülményeket, az a legmegfelelőbb megoldás, ha lefolytatják a Törvényszék előtt folyamatban lévő T-188/16. sz. repowermap kontra EUIPO - Repower (REPOWER) ügyben az eljárást.

12. 2016. augusztus 3-án az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa visszavonta a 2016. február 8-i határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat). Kifejtette, hogy a felek által kifejezett kétségekkel ellentétben a 207/2009 rendelet 80. cikkét a 2015/2424 rendelet hatálybalépését követően is alkalmazni kell. Emellett rámutatott, hogy az EUIPO köteles a határozatait indokolni, így különösen az elutasítás indokait az érintett áruk és szolgáltatásokra vonatkozóan elemezni, és ezért az indokolásnak a 2016. február 8-i határozatban megállapítotthoz hasonló hiányossága a 207/2009 rendelet 80. cikke értelmében vett nyilvánvaló eljárási hibának minősül, amelyet javítani kell.

A felek kérelmei

13. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

- az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

14. Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

15. A beavatkozó lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

A jogkérdésről

16. A felperes lényegében négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a jogi alap hiányán alapul. A második jogalap értelmében a fellebbezési tanácsok nem rendelkeznek hatáskörrel a határozataik visszavonására. A harmadik jogalap a 207/2009 rendelet 80. cikkének, az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak és a gondos ügyintézés, a jogbiztonság, valamint a jogerő elvének a megsértésén alapul. Végül a negyedik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

A jogi alap hiányán alapuló, első jogalapról

17. A felperes megjegyzi, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése), amely alapján a fellebbezési tanács a 2016. február 8-i határozatot visszavonta, a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában már nem volt hatályban. A felperes szerint a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a 2015/2424 rendelet általi módosítása csak 2017. október 1-jén lépett hatályba. Ezen időpontig a 207/2009 rendelet módosított 80. cikke (1) bekezdése nem volt hatályban. Ez magyarázza azt, hogy a 207/2009 rendelet egységes szerkezetbe foglalt változatában miért törölték a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdését.

18. Az EUIPO azt állítja, hogy a megtámadott határozat alapja a 207/2009 rendelet 80. cikkének a 2015/2424 rendelettel történő módosítását megelőző változata (a továbbiakban: a 207/2009 rendelet 80. cikkének korábbi változata). A beavatkozó fél arra hivatkozik, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése hatályban volt a megtámadott határozat elfogadásakor. Hozzáteszi, hogy ha e cikk mégsem lett volna hatályos, ez akkor sem jelenti azt, hogy hiányozna a megtámadott határozat jogalapja. Jogalapul szolgálhat a 207/2009 rendeletnek az általános elvekre hivatkozó 83. cikke is, mivel ezen elvek között szerepel az is, amely szerint a hatóság meghatározott körülmények esetén kijavíthatja a határozatait.

19. Kétségtelen, hogy a megtámadott határozat a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdését jelöli meg jogalapjául, és ezt a cikket a 2015/2424 rendelet módosította.

20. A 207/2009 rendelet 80. cikke első mondatának korábbi változata így rendelkezett:

"Ha a hivatal által a lajstromba tett bejegyzés vagy az általa hozott határozat a hivatalnak tulajdonítható nyilvánvaló eljárási hibában szenved, a hivatal gondoskodik a bejegyzés törléséről, illetve a határozat visszavonásáról".

21. A 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének első mondata a 2015/2424 rendelet általi módosítását követő változatában (a továbbiakban: a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése első mondatának új változata) ezentúl a következőképpen rendelkezik:

"Ha a Hivatal által a lajstromba tett bejegyzés vagy az általa hozott határozat a Hivatalnak tulajdonítható nyilvánvaló hibát tartalmaz, a Hivatal gondoskodik a bejegyzés törléséről, illetve a határozat visszavonásáról".

22. Ennélfogva a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata olyan határozatokról szól, amelyek nyilvánvaló eljárási hibában szenvednek, míg a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének új változata a nyilvánvaló hibát tartalmazó határozatokra vonatkozik.

23. Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 13. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy "[a] 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amikor a Hivatal határozatot hoz, ez a határozat visszavonható, ha olyan nyilvánvaló hibát tartalmaz, amely a Hivatalnak tulajdonítható".

24. Ugyanakkor a megtámadott határozat 16. pontjában a fellebbezési tanács kiemelte, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikke, melynek értelmében a fellebbezési tanács határozatait indokolni kell, eljárásjogi rendelkezés, továbbá hogy a 2016. február 8-i határozat indokolása hiányos, és e hiányos indokolás a 207/2009 rendelet 80. cikkének értelmében nyilvánvaló eljárási hibának minősül.

25. Így mivel a fellebbezési tanács a 2016. február 8-i határozat indokolásának hiányosságát nyilvánvaló eljárási hibának minősítette, a megtámadott határozatban megjelölt jogalapként a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatát kell elfogadni, amint egyébként azt az EUIPO a válaszbeadványában megerősítette.

26. A 2015/2424 rendelet 4. cikkének első bekezdéséből kiderül, hogy ez a rendelet 2016. március 23-án lépett hatályba. Ugyanakkor az említett rendelet 4. cikkének második bekezdéséből az is kiderül, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése korábbi változatának módosítása csak 2017. október 1-jén lépett hatályba.

27. Ez azonban a felperes állításával ellentétben nem jelenti azt, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatát a 2015/2424 rendelet 2016. március 23-i hatálybalépésének napjától a módosítás 2017. október 1-jei hatálybalépéséig törölték. Csupán arról van szó, hogy 2017. október 1-jéig a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatát kellett alkalmazni.

28. Valóban, a 207/2009 rendeletnek a fenti 27. pontban megjelölt átmeneti időszakban az EUR-Lex online adatbázisban közzétett, a 2015/2424 rendelettel bevezetett módosításokat tükröző egységes szerkezetbe foglalt változatában a 207/2009 rendelet 80. cikke csak egyetlen bekezdésből, a (3) bekezdésből (jelenleg a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (3) bekezdése) áll. Ugyanakkor, amint azt maga a felperes is megjegyzi, az említett egységes szerkezetbe foglalt változat az első oldalán az alábbi információt tartalmazza:

"Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak - ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is - az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek".

29. Márpedig a 2015/2424 rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett változatából következik, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában továbbra is a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatát kellett alkalmazni.

30. Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

A fellebbezési tanácsoknak a határozataik visszavonására irányuló hatásköre hiányáról

31. A felperes arra hivatkozik, hogy még ha a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatát kellett volna is alkalmazni, a fellebbezési tanács akkor sem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására. E tekintetben a felperes elsősorban előadja, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változatából kiderül, hogy az említett cikk (1) bekezdése a visszavonásra kizárólag az EUIPO-nak a 207/2009 rendelet 58. cikke (1) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66. cikkének (1) bekezdése) felsorolt szervezeti egységeit jogosítja fel. A fellebbezési tanács jogorvoslati fórumként nem jogosult az általa hozott határozat visszavonására. A felperes másodsorban arra hivatkozik, hogy az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak a visszavonási jogra vonatkozó A. része 6. szakaszának 1.2 pontja nem tartalmazza, hogy a fellebbezési tanácsok visszavonhatják a határozataikat. Harmadszor arra hivatkozik, hogy a fellebbezési nagytanács határozatának 23. pontjából az is kiderül, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikkének korábbi változata nem alkalmazható a fellebbezési eljárásban, és ennek következtében a fellebbezési tanácsok által.

32. Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit. Az EUIPO nemleges választ adott arra kérdésre, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változatát kellett-e alkalmazni a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában. Ezzel szemben a beavatkozó fél a válaszbeadványában azt állította, hogy ez volt az alkalmazandó változat.

33. Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata a "Hivatalt", és így annak egyik szervezeti egységeként a fellebbezési tanácsot is feljogosítja a visszavonásra. A felperes által ennek cáfolatára előadott érvek nem meggyőzőek.

34. Először ugyanis meg kell jegyezni, hogy a 2015/2424 rendelet 1. cikkének az e rendelet 4. cikkével összefüggésben értelmezett 74. pontjából kiderül, hogy 2016. március 23-tól kezdődően a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdése korábbi változatának helyébe egy új bekezdés lép, mely az Európai Bizottságra ruházott felhatalmazásról szól. A 2015/2424 rendelet rendelkezéseiből az is következik, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változata 2017. október 1-jétől a 207/2009 rendelet 80. cikke (4) bekezdésének új változatává válik. Úgy vélem, hogy ebből következően a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változata a 2016. március 23. és 2017. október 1. közötti időszakban hatályon kívül került. Ugyanakkor nem fogadható el, hogy ez lett volna a jogalkotó szándéka. Épp ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi és az új változata 2016. március 23. és 2017. október 1. között egyszerre létezett, és így a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változatát kellett alkalmazni a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában.

35. A 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésnek korábbi változata így rendelkezik:

"E cikk nem érinti a felek jogát arra, hogy az 58. és a 65. cikknek megfelelően fellebbezést nyújtsanak be, továbbá annak lehetőségét sem, hogy a végrehajtási rendeletben megállapított eljárás alapján és feltételeknek megfelelően kijavítsák a hivatal határozataiban a nyelvi és a másolási hibákat, valamint a nyilvánvaló elírásokat, továbbá a védjegy lajstromozása vagy annak meghirdetése során előforduló, a hivatalnak tulajdonítható hibákat."

36. A 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változata tehát ugyanezen rendelet 58. cikkére, valamint az említett rendelet 65. cikkére (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikke) hivatkozik.

37. Márpedig, noha a 207/2009 rendelet 58. cikkének (1) bekezdése az EUIPO azon szervezeti egységei által hozható határozatok felsorolását tartalmazza, amelyekkel szemben az EUIPO előtt fellebbezés nyújtható be, és e határozatok között nem szerepelnek a fellebbezési tanácsok határozatai, e rendelet 65. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (1) bekezdése) úgy rendelkezik, hogy "[a] fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Törvényszék előtt keresettel támadhatók meg".

38. Ennélfogva, mivel a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változata nemcsak a fellebbezési tanácsok előtti fellebbezésekre, hanem a fellebbezési tanácsok határozataival szemben a Törvényszékhez benyújtott keresetekre vonatkozó rendelkezésekre is hivatkozik, a felperes tévesen állítja, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdésének korábbi változata alapján az említett cikk (1) bekezdésében foglalt visszavonási jog kizárólag az EUIPO-nak a 207/2009 rendelet 58. cikke (1) bekezdésében szereplő szervezeti egységeit illeti meg. Épp ellenkezőleg, abból következően, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (3) bekezdése e rendelet 65. cikkére hivatkozik, a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatában szabályozott visszavonási jog megilleti a fellebbezési tanácsokat is.

39. Másodszor meg kell említeni, hogy az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak a felperes által hivatkozott A. része 6. szakaszának 1.2 pontja előírja, hogy "a visszavonási/törlési határozatot az az osztály vagy szervezeti egység hozza meg, amely a bejegyzést végezte, illetve amely a határozatot hozta, és ezen visszavonási/törlési határozattal szemben a 207/2009 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése értelmében fellebbezés nyújtható be".

40. Az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak a visszavonási jogra vonatkozó e rendelkezései valóban nem említik a fellebbezési tanácsokat. Azonban ezek az iránymutatások csupán azon magatartási szabályok írott szabályba foglalását jelentik, amelyek elfogadását az EUIPO saját maga vállalja. Ennélfogva ezen iránymutatások előírásai önmagukban nem élvezhetnek elsőbbséget a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel szemben, de azok még e rendelkezéseknek az uniós bíróság általi értelmezésére sem lehetnek hatással. Éppen ellenkezőleg, ezeket az iránymutatásokat a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni (2012. június 27-iInterkobo kontra OHIM - XXXLutz Marken [my baby] ítélet, T-523/10, EU:T:2012:326, 29. pont).

41. Következésképpen az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak a felperes által hivatkozott rendelkezéseiből nem lehet arra következtetni, hogy a fellebbezési tanácsok nem jogosultak a határozataik visszavonására, amennyiben a 207/2009 rendelet 80. cikkének az e rendelet 65. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése korábbi változatából kiderül, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatában szabályozott visszavonási jog a fellebbezési tanácsokat is megilleti.

42. Harmadszor meg kell említeni, hogy a fellebbezési nagytanács határozatának a felperes által hivatkozott 23. pontja a következőképpen rendelkezik:

"A fellebbezés benyújtását követően kizárólag a fellebbezési tanácsok rendelkeznek az ügyben hatáskörrel, és a megtámadott határozatot elfogadó szerv a továbbiakban nem rendelkezik hatáskörrel. Ettől kezdve kizárólag a fellebbezési tanács bírálhatja el az ügyet. Az ügy vizsgálatát követően adott esetben az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra. A fellebbezés benyújtását követően az az elbíráló, aki a megtámadott határozatot hozta, e határozatot csak a 207/2009 rendelet 61. cikkében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 69. cikke) meghatározott szigorú feltételek esetében javíthatja ki. Ezt az elbírálót tehát köti az e rendelkezésben szabályozott jogorvoslati eljárás, és saját kezdeményezésére nem dönthet úgy, hogy alkalmazza a 207/2009 rendelet 80. cikke szerinti visszavonási záradékokat, amelyeket csak a fellebbezési eljáráson kívül lehet alkalmazni".

43. Egyedül a fellebbezési nagytanács határozatának 23. pontjából következik az, hogy ez utóbbi szerint egy bíráló nem vonhat vissza olyan általa hozott határozatot, amellyel szemben fellebbezési tanácshoz fellebbezést nyújtottak be. Ezzel kapcsolatban a fellebbezési tanács nem határozott konkrétan a fellebbezési tanácsok visszavonási jogáról. A fellebbezési nagytanács határozatának 23. pontja tehát a jelen ügyben nem releváns.

44. Ráadásul rá kell mutatni, hogy a Törvényszék korábban már megállapította, hogy nem zárja ki a Bizottság határozatának visszavonását, ha a visszavonás időpontjában a Törvényszék előtt az e határozattal szemben benyújtott kereset alapján eljárás van folyamatban (lásd ebben az értelemben: 2015. július 15-iSocitrel és Companhia Previdente kontra Bizottság ítélet, T-413/10 és T-414/10, EU:T:2015:500, 187. pont). Semmi nem utal arra, hogy más megoldás születne a fellebbezési tanácsok határozatai esetén. Épp ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy amikor a Törvényszék úgy határoz, hogy a visszavonás miatt okafogyottá vált valamely fellebbezési tanács előtte megtámadott határozatának elbírálása, ezzel hallgatólagosan elismeri, hogy a fellebbezési tanácsok hatáskörrel rendelkeznek a határozataik visszavonására, még akkor is, ha e határozatokkal szemben keresetet nyújtottak be a Törvényszék előtt (2014. október 21-iGappol Marzena Porczyńska kontra OHIM - Gap [ITM] [GAPPol] végzés, T-125/14, nem tették közzé, EU:T:2014:1121; 2015. július 27-iDeere és Münch kontra OHIM [EXHAUST-GARD] végzés, T-236/15, nem tették közzé, EU:T:2015:567; 2017. június 14-iMárquez Alentà kontra EUIPO - Fiesta Hotels & Resorts [Egy hangya ábrája] végzés, T-657/16, nem tették közzé, EU:T:2017:425).

45. Ebből következően a felperes tévesen állítja, hogy a fellebbezési tanácsok nem rendelkeznek hatáskörrel határozataik visszavonására.

46. Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

A 207/2009 rendelet 80. cikke korábbi változatának, az EUIPO iránymutatásainak és a gondos ügyintézés, a jogbiztonság, valamint a jogerő elvének a megsértésén alapuló, harmadik jogalapról

47. A felperes állítása szerint a hiányos indokolásra nem vonatkozik a 207/2009 rendelet, 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata, mivel nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi hibáról van szó. E tekintetben a felperes az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak a visszavonási jogra vonatkozó A. része 6. szakaszának 1.1 pontjára hivatkozik, amelyből kiderül nevezetesen, hogy "[m]eg kell különböztetni egymástól az eljárási hibákat az érdemi hibáktól, amelyek nem képezhetik visszavonás tárgyát". A felperes arra is hivatkozik, hogy az EUIPO vizsgálati iránymutatásai A része 6. szakaszának 1.3.1 pontja értelmében nem vonható vissza az a határozat, amellyel szemben valamely fellebbezési tanács előtt fellebbezést nyújtottak be. Ezt az elvet kell alkalmazni analógia útján a fellebbezési tanácsok határozataira is. A felperes azt is előadja, hogy a gondos ügyintézés, a jogbiztonság és a jogerő elvével összeegyeztethetetlen, ha bármely fórum szabadon módosíthatja egy folyamatban lévő jogvita tárgyát. Emellett a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaiban a felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy a jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv, amelyre az EUIPO és a beavatkozó fél válaszbeadványában hivatkozott, nem szolgálhat a megtámadott határozat jogalapjául. Másodsorban arra hivatkozik, hogy a 2016. február 8-i határozat indokolása, amely a törlési osztály határozatára utal vissza, elegendőnek minősül, és az ítélkezési gyakorlat értelmében a fellebbezési tanács nem volt köteles a határozatát minden egyes áru, illetve szolgáltatás tekintetében megindokolni.

48. Az EUIPO előadja, hogy a 2016. február 8-i határozat indokolása hiányos volt, és hogy a hiányos indokolása nyilvánvaló eljárási hibának minősül. Ezzel összefüggésben az EUIPO arra hivatkozik, hogy a 2011. október 18-iReisenthel kontra OHIM - Dynamic Promotion (Ketrecek és kosarak) ítéletben (T-53/10, EU:T:2011:601, 37. pont) a Törvényszék kimondta, hogy a védelemhez való jog megsértése olyan hiba, amely kihatással van a határozat meghozatalára vezető eljárásra, és ennélfogva a határozat érdemi részének érvénytelenségét eredményezheti. Ebben az ítéletben a Törvényszék egy általános jogelvet is kimunkált, mely szerint lehetőség van egyes anyagi jogokat keletkeztető, jogsértő közigazgatási határozatok visszaható hatályú visszavonására, amennyiben a jogi aktust meghozó intézmény követi az észszerű határidők betartására és az aktus kedvezményezettjének bizalomvédelemhez való jogára vonatkozó feltételeket, aki az aktus jogszerűségében okkal bízhatott (2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet, T-53/10, EU:T:2011:601, 40. pont). Márpedig a jelen ügyben a fellebbezési tanács betartotta az észszerű határidőket, és a jogi aktus kedvezményezettjének bizalomvédelemhez való jogát.

49. E tekintetben az EUIPO arra hivatkozik, hogy az olyan határozat elfogadása, amellyel szemben a Törvényszék előtt kereset nyújtható be, nem jelent olyan pontos biztosítékot, vagy pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes tájékoztatást, amely megalapozott elvárást ébreszthet a felperesben, és amely alapján ez utóbbi a bizalomvédelem elvére hivatkozhat. Ez annál is inkább igaz, mivel a 2016. február 8-i határozat az indokolás hiányossága miatt egyértelműen jogsértő közigazgatási határozat volt. Emellett, az EUIPO szerint az, hogy a fellebbezési tanácsok határozatai a Törvényszék előtt keresettel megtámadhatóak, valamint az, hogy még az alkalmazandó jogban, vagyis a 207/2009 rendelet 80. cikkében is szerepel a visszahívási jogra vonatkozó kifejezett rendelkezés, a jelen ügyben kizárja a bizalomvédelem elvére történő hivatkozás lehetőségét.

50. Az EUIPO arra is rámutat, hogy a megtámadott határozat meghozatala nemcsak a 207/2009 rendelet 80. cikkének szövegével, hanem e rendelet céljával is összhangban volt, mivel ha a fellebbezési tanács nem hozta volna meg a megtámadott határozatot, az EUIPO-nak kellett volna a 2016. február 8-i határozattal szemben indított kereset tárgyában folytatott T-188/16. sz. repowermap kontra EUIPO - Repower (REPOWER) ügyben benyújtott válaszbeadványában megállapítania az indokolás hiányos voltát. Az új határozat elfogadására még a legkedvezőbb esetben is csak a 2017-es év végén kerülhetett volna sor, míg a megtámadott határozat meghozatalát követően már lehetőség volt új határozat elfogadására.

51. Végül az EUIPO előadja, hogy a fellebbezési tanácsokat nem kötelezik az EUIPO vizsgálati iránymutatásai, és a megtámadott határozat nem sérti a gondos ügyintézés elvét.

52. A beavatkozó fél arra hivatkozik, hogy a Törvényszék feladata az eljárási hiba 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata szerinti fogalmának értelmezése, és rámutat, hogy a fellebbezési tanács tiszteletben tartotta a jogbiztonság elvét, hiszen a 2016. február 8-i határozatot észszerű időn belül vonta vissza, és e határozat indokolásának hiányossága nyilvánvaló volt.

53. A megtámadott határozatból kiderül, hogy azt a fellebbezési tanács azzal az indokkal fogadta el, hogy a 2016. február 8-i határozatban nem tett eleget az indokolási, és különösen azon kötelezettségének, hogy az elutasítás indokait a vitatott védjegy árujegyzékében szereplő egyes áruk és szolgáltatások szempontjából elemezze.

54. Elsőként tehát azt kell meghatározni, hogy az indokolás hiányossága a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata értelmében vett nyilvánvaló eljárási hibának tekinthető-e.

55. A Törvényszék megállapította, hogy egy, a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata értelmében vett eljárási hiba olyan hiba, amelynek eljárási következményei vannak (2011. március 15-iIfemy's kontra OHIM - Dada & Co Kids [Dada & Co. kids] ítélet, T-50/09, EU:T:2011:90, 31. pont; 2011. szeptember 9-iBiodes kontra OHIM - Manasul Internacional [LINEASUL] végzés, T-598/10, nem tették közzé, EU:T:2011:458, 9. pont). Ugyanígy, a Törvényszék kiemelte, hogy az érdemi kérdések, mint például a fellebbezési tanács határozatának módosítása nem vizsgálható a 207/2009 rendelet 80. cikkének korábbi változata keretében (2009. július 1-jeiOkalux kontra OHIM - Messe Düsseldorf [OKATECH] ítélet, T-419/07, EU:T:2009:238, 33. pont; 2011. szeptember 9-iLINEASUL végzés, T-598/10, nem tették közzé, EU:T:2011:458, 9. pont).

56. Emellett a 2011. november 22-imPAY24 kontra OHIM - Ultra (MPAY24) ítéletben (T-275/10, nem tették közzé, EU:T:2011:683, 23. és 24. pont), a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács határozatának olyan helyesbítése, amely e határozatot a vitatott védjegynek az árujegyzékében szereplő árukra és szolgáltatásokra vonatkozó leíró jellegéről szóló ponttal egészítette ki, a kijavított határozatnak a lényegét érinti. A Törvényszék ebből nemcsak arra következtetett, hogy ezt a helyesbítést nem lehetett volna a 2868/95 rendelet 53. szabálya (jelenleg a 2017/1001 rendelet 102. cikkének (1) bekezdése) alapján meghozni, amely előírja, hogy "csak a nyelvi és másolási hibák, valamint a nyilvánvaló elírások javíthatók ki", hanem arra is, hogy erre a 207/2009 rendelet 80. cikke korábbi változata alapján sem kerülhetett volna sor, mivel e cikk alkalmazásának feltételei az adott ügyben nem teljesültek, hiszen nem valósult meg nyilvánvaló eljárási hiba.

57. A 2011. november 22-iMPAY24 ítélet (T-275/10, nem tették közzé, EU:T:2011:683) alapjául szolgáló ügyben a fellebbezési tanács a helyesbítésében a kijavított határozatot az ez utóbbi indokolásának kiegészítésére irányuló ponttal egészítette ki. A fent hivatkozott ítéletből tehát kiderül, hogy egy határozat indokolásának kiegészítése e határozat lényegét érinti, és hogy az indokolás hiányossága nem tekinthető a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése korábbi változatának értelmében vett eljárási hibának.

58. Ezt a következtetést az EUIPO által hivatkozott 2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet (T-53/10, EU:T:2011:601) sem vonja kétségbe. Az említett ítélet 37. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a védelemhez való jog megsértése olyan hiba, amely kihatással van a fellebbezési tanács határozatának meghozatalára vezető eljárásra, és ennélfogva a határozat érdemi részének érvénytelenségét eredményezheti. A Törvényszék ebből a megállapításból és azon ítélkezési gyakorlatból, mely szerint a "nyilvánvaló hiba" fogalma nem terjedhet ki a megtámadott határozat érdemi részének érvénytelenségét eredményező hibákra, arra következtetett, hogy a védelemhez való jog megsértése nem minősül a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. október 21-i 2245/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 341., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 14. o.) 39. cikke értelmében vett olyan nyilvánvaló hibának, amely miatt e határozat kijavítható lenne. Ennélfogva a 2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet (T-53/10, EU:T:2011:601) 37. pontjából nem vonható le semmilyen következtetés arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az indokolás hiányossága a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése korábbi változatának értelmében vett "nyilvánvaló eljárási hibának" minősül-e.

59. A fentiekből következően a fellebbezési tanács nem építhette a megtámadott határozatát a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatára.

60. Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat az EUIPO állításának megfelelően épülhetett-e az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott általános jogelvre, mely szerint lehetőség van egyes anyagi jogokat keletkeztető, jogsértő közigazgatási határozatok visszaható hatályú visszavonására, amennyiben a jogi aktust meghozó intézmény követi az észszerű határidők betartására, és az aktus azon kedvezményezettjének bizalomvédelemhez való jogára vonatkozó feltételeket, aki az aktus jogszerűségében okkal bízhatott (lásd: 2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet, T-53/10, EU:T:2011:601, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy tekintettel a fellebbezési tanácsok által folytatott eljárások közigazgatási jellegére (lásd: 2013. július 11-iMetropolis Inmobiliarias y Restauraciones kontra OHIM - MIP Metro [METRO] ítélet, T-197/12, nem tették közzé, EU:T:2013:375, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a fellebbezési tanácsok által hozott határozatok közigazgatási jellegűek, és ennek következtében a fellebbezési tanácsok főszabály szerint a jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alapján visszavonhatják a határozataikat.

62. Meg kell azonban határozni, hogy - figyelembe véve azt, hogy az EUIPO egyes szervezeti egységei által hozott határozatok visszavonására vonatkozó rendelkezés szerepel a 207/2009 rendeletben - egy fellebbezési tanács határozatának visszavonása alapulhat-e ezen az általános jogelven.

63. Az EUIPO által hivatkozott 2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet (T-53/10, EU:T:2011:601) nem teszi lehetővé e kérdés megválaszolását. Valóban, a Törvényszék ebben az ítéletben, miután megállapította, hogy egy fellebbezési tanács nem fogadhat el helyesbítő határozatot a 2245/2002 rendelet 39. cikke alapján, megvizsgálta, hogy lehetett-e ezen határozat alapja a jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv. A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendeletben (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) és a 2245/2002 rendeletben azonban nincsen a 207/2009 rendelet 80. cikkével egyenértékű, a formatervezési mintákra vonatkozó határozatok visszavonásának eljárását szabályozó rendelkezés.

64. A Törvényszék az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyekben hozott 2007. szeptember 12-iGonzález y Díez kontra Bizottság ítéletben (T-25/04, EU:T:2007:257, 97. pont) és a 2015. szeptember 18-iDeutsche Post kontra Bizottság ítéletben (T-421/07 RENV, EU:T:2015:654, 47. pont), miután megállapította, hogy a Bizottság a bizottsági határozatok visszavonásának lehetőségét szabályozó, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 9. cikke alapján nem vonhatta vissza a határozatát, rámutatott, hogy az állami támogatásokról szóló határozat Bizottság általi visszavonásának lehetősége semmi esetre sem korlátozódik pusztán az e rendelet 9. cikkében meghatározott esetre, amely csak azon általános jogelv sajátos kifejeződése, amely szerint lehetőség van valamely alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására. A Törvényszék hozzátette, hogy minden esetben sor kerülhet ilyen visszavonásra, azzal a feltétellel, hogy a határozatot elfogadó intézmény tiszteletben tartja az észszerű határidőhöz és a határozat - annak jogszerűségében bízó - jogosultjának jogos elvárásaihoz kapcsolódó feltételeket.

65. A fenti 64. pontban említett ítéletekből tehát kiderül, hogy az intézmények meghatározott feltételekkel még abban az esetben is visszavonhatják a határozataikat az alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alapján, ha a jogalkotó szabályozta az ezen intézmények határozatainak visszavonására irányuló eljárást.

66. Ráadásul, amint azt a felperes kiemeli, noha a 207/2009 rendelet 83. cikke valóban előírja, hogy "ha e rendelet, a végrehajtási rendelet, a díjrendelet, illetve a fellebbezési tanácsok ügyrendje nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, a hivatal a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe", és az ítélkezési gyakorlat értelmében ezt a cikket csak akkor lehet alkalmazni, ha kétség merül fel, vagy ellentmondásosság állapítható meg az eljárási rendelkezésekkel kapcsolatban (lásd: 2010. szeptember 13-iTravel Service kontra OHIM - Eurowings Luftverkehrs [smartWings], T-72/08, nem tették közzé, EU:T:2010:395, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azonban az említett cikk nem mondja ki, hogy eljárási rendelkezés megléte esetén az EUIPO-nak figyelmen kívül kell hagynia ezeket az elveket. Mindenesetre, mivel a nyilvánvaló eljárási hiba kifejezés meghatározását nem tartalmazzák a fent említett rendeletek, a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata nem egyértelmű, és nem elég világos ahhoz, hogy ki lehessen zárni a 207/2009 rendelet 83. cikkének alkalmazását.

67. Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a fenti 60. pontban hivatkozott jogellenes közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alkalmazásának feltételei a jelen ügyben teljesültek-e.

68. Az észszerű határidő betartásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a visszavonás határidejének észszerű jellegét az egyes érintett helyzetek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2010. május 12-iBui Van kontra Bizottság ítélet T-491/08 P, EU:T:2010:191, 58-63. pont).

69. A jelen ügyben a felek 2016. június 22-től kezdődően, azaz négy hónappal és tizenöt nappal a 2016. február 8-i határozat meghozatalát követően tájékoztatást kaptak a fellebbezési tanácsnak e határozat visszavonására irányuló szándékáról. Emellett a megtámadott határozatot, amely visszavonja a 2016. február 8-i határozatot, 2016. augusztus 3-án fogadták el, majdnem hat hónappal a 2016. február 8-i határozat meghozatala után.

70. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2016. február 8-i határozat visszavonására észszerű határidőn belül került sor.

71. A 2016. február 8-i határozat jogszerűségében való bizalom védelme elvének tiszteletben tartására vonatkozóan meg kell említeni, hogy amennyiben adott határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetet indítanak, a kedvezményezett nem élhet a határozat jogszerűségére vonatkozó meggyőződésével mindaddig, amíg az uniós bíróság a hatályon kívül helyezés iránti kereset tárgyában nem hozott végleges döntést (lásd ebben az értelemben: 2008. február 12-iCELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C-199/06, EU:C:2008:79, 68. pont).

72. Ezenfelül az ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy ha a visszavont határozat nyilvánvalóan jogsértő, a kedvezményezett mint gondos piaci szereplő részéről kétségeknek kellett volna felmerülniük e határozat jogszerűségét illetően, és nem hivatkozhatna a jogszerűségbe vetett bizalomra (lásd ebben az értelemben: 1991. június 20-iCargill kontra Bizottság ítélet, C-248/89, EU:C:1991:264, 22. pont; 2002. november 20-iLagardère és Canal+ kontra Bizottság ítélet, T-251/00, EU:T:2002:278, 147-149. pont).

73. Az EUIPO azt állítja, amint arra a beavatkozó fél is rámutatott a T-188/16. sz., repowermap kontra EUIPO - Repower (REPOWER) ügyben a 2016. február 8-i határozattal szemben benyújtott keresetében, hogy hiányzik e határozat indokolása a vitatott védjegy és az ez utóbbi árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások összefüggése vonatkozásában, így a felperes nem bízhatott e határozat jogszerűségében.

74. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következően a 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondatában szereplő indokolási kötelezettség terjedelme azonos az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt kötelezettség terjedelmével, célkitűzése pedig lehetővé teszi egyrészt az érdekeltek számára, hogy megismerhessék a meghozott intézkedés okait, és ezáltal védhessék jogaikat, másrészt az uniós bíróság számára, hogy ellenőrzést gyakorolhasson a határozat jogszerűsége felett (lásd: 2015. október 8-iSociété des produits Nestlé kontra OHIM [NOURISHING PERSONAL HEALTH] ítélet, T-336/14, nem tették közzé, EU:T:2015:770, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75. Emellett a fellebbezési tanács nem köteles állást foglalni a felek által elé terjesztett minden érvet illetően. Elegendő, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (lásd: 2015. október 8-iNOURISHING PERSONAL HEALTH ítélet, T-336/14, nem tették közzé, EU:T:2015:770, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76. Végül emlékeztetni kell arra, hogy valamely védjegy leíró jellegét egyrészt a bejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában kell megítélni, másrészt pedig az alapján, hogy milyen képet alkot róla a célzott vásárlóközönség, amely ezen áruk és szolgáltatások fogyasztóiból áll (lásd: 2016. november 9-i Smarter Travel Media kontra EUIPO [SMARTER TRAVEL] ítélet, T-290/15, nem tették közzé, T:2016:651, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77. A vitatott védjegy és az védjegy árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások kapcsolata tehát a védjegy leíró jellegére vonatkozó határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró jogi érvek részét képezi.

78. A 2016. február 8-i határozatban csak egyetlen pont, a 34. pont vonatkozik a vitatott védjegy és a további áruk és szolgáltatások kapcsolatára (lásd a fenti 7. pontot). A fellebbezési tanács nem határozta meg ezen árukat és szolgáltatásokat, és jellemzőiket, így nem érthető, miért vélte úgy, hogy a vitatott védjegy nem leíró jellegű ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában.

79. Emellett a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatban a beavatkozó fél majdnem öt oldalon keresztül részletesen kifejtette, hogy a vitatott védjegyet miért kell a további árukat és szolgáltatásokat illetően leíró jellegűnek tekinteni. Így például azt állította, hogy a vitatott védjegy leíró jellegű a 4. osztályba sorolt "villamos energia, ideértve a biogázzal előállított villamos energiát, a víz, a szél és a nap segítségével előállított villamos energia" megjelölésű áruk vonatkozásában, amennyiben a "repower" szót ezen áruk céljaként kell értelmezni, amely egy energiát fogyasztó gép, berendezés vagy alkalmazás újból energiával való ellátását jelenti. A beavatkozó fél arra is rámutatott, hogy egyrészről a vitatott védjegy leíró jellegű a 40. osztályba tartozó energiatermelés szolgáltatás vonatkozásában, amennyiben a "repower" szó az új energiatermelést végző létesítmények üzembe helyezéseként vagy a nem hatékony energiaipari létesítmények pótlásaként érthető, másrészről ez a védjegy leíró jellegű a 39. osztályba tartozó "energiaelosztás, az energiaátvitellel (elosztással) kapcsolatos szakmai tanácsadás, az említett szolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadás" szolgáltatások vonatkozásában, mivel ezek hozzájárulnak az energiaelosztás üzembe helyezéséhez vagy megújításához, javítják az energiahatékonyságot vagy az energiahatékonyságot. Valóban, a fenti 75. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy a fellebbezési tanács nem köteles állást foglalni a felek által előadott valamennyi érvvel kapcsolatban. Ugyanakkor a 2016. február 8-i határozat 34. pontja nyilvánvalóan nem ad elegendő választ a beavatkozó fél által a vitatott védjegy és a további áruk és szolgáltatások kapcsolatára vonatkozóan előadott érvelésre.

80. Emellett való igaz, hogy amennyiben a fellebbezési tanács helybenhagyja a törlési osztály határozatát, figyelembe véve a törlési osztályok és a fellebbezési tanácsok közötti folytonosságot, amit a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (1) bekezdése) is alátámaszt, e határozat, valamint annak indokolása részét képezi azon kontextusnak, amelyben a fellebbezési tanács a határozatát elfogadta, amely kontextust ismertettek a felekkel, és amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy gyakorolja a fellebbezési tanács értékelése jogszerűségének és megalapozottságának teljes körű felülvizsgálatát (lásd: 2015. március 18-iNaazneen Investments kontra OHIM - Energy Brands [SMART WATER] ítélet, T-250/13, nem tették közzé, EU:T:2015:160, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor, még ha feltételeznénk is, hogy a jelen ügyben a törlési osztály határozata kellőképpen indokolt volt, ez sem változtatna azon, hogy a fellebbezési tanácsnak legalább röviden válaszolnia kellett volna a beavatkozó fél részletes érvelésére. Ráadásul hozzá kell tenni, hogy a 2016. február 8-i határozatból nem derül ki egyértelműen, hogy a törlési osztály határozatát teljes egészében helybenhagyta-e a fellebbezési tanács.

81. Végül a felperes tévesen állítja, hogy a fellebbezési tanács megelégedhetett volna egy általános indokolással. A Bíróság ugyanis pontosította, hogy ezen lehetőség csak az egymással olyannyira közvetlen és konkrét kapcsolatot mutató árukra és szolgáltatásokra terjed ki, amelyek kellőképpen homogén áru- vagy szolgáltatáscsoportot alkotnak (2013. október 17-iIsdin kontra Bial-Portela ítélet, C-597/12 P, EU:C:2013:672, 27. pont). Márpedig a megtámadott határozatból sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem következik, hogy a további áruk és szolgáltatások a 2013. október 17-iIsdin kontra Bial-Portela ítélet (C-597/12 P, EU:C:2013:672) értelmében vett, kellőképpen homogén áru- vagy szolgáltatáscsoportot alkotnak.

82. Ennélfogva a 2016. február 8-i határozatban a vitatott védjegy és a további áruk és szolgáltatások kapcsolatára vonatkozóan hiányos indokolásnak a jogszerűségét illető kétségeket kellett volna ébresztenie a felperesben mint gondos piaci szereplőben.

83. Másfelől, mivel a jogsértő határozat visszavonása csak bizonyos feltételek teljesülése esetén megengedett, nem lehet azt állítani - ahogyan azt a felperes teszi -, hogy a gondos ügyintézés, a jogbiztonság és a jogerő elvével összeegyeztethetetlen, ha bármely szervezeti egység szabadon módosíthatja egy folyamatban lévő jogvita tárgyát.

84. Emellett a jogsértő határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv összeegyeztethető a gondos ügyintézés elvével. Ismételten kimondásra került ugyanis, hogy jogszerű, és a megfelelő közigazgatási ügyintézés érdekeit szolgálja, ha egy határozat hibái és hiányosságai kijavításra kerülnek (lásd: 2015. július 15-iSocitrel és Companhia Previdente kontra Bizottság ítélet, T-413/10 és T-414/10, EU:T:2015:500, 176. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85. Ráadásul, ugyan a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve megköveteli, hogy valamely jogsértő aktus visszavonásának észszerű határidőn belül kell történnie, és hogy figyelemmel kell lennie annak mértékére, amennyire az érdekelt esetlegesen bízhatott a jogi aktus jogszerűségében, az is biztos azonban, hogy az ilyen visszavonás elvben megengedett (lásd: 2006. május 4-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C-508/03, EU:C:2006:287, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86. Végül meg kell említeni, hogy egyáltalán nem kapcsolódik jogerő a fellebbezési tanácsok határozataihoz, többek között amiatt, hogy - amint arra a fenti 61. pont emlékeztet - az EUIPO által folytatott eljárások nem bírói, hanem közigazgatási jellegűek (lásd ebben az értelemben: 2015. december 8-iGiand kontra OHIM - Flamagas [FLAMINAIRE] ítélet, T-583/14, nem tették közzé, EU:T:2015:943, 21. pont).

87. Mindemellett arra is emlékeztetni kell, hogy nem akadálya a 2016. február 8-i határozat visszavonásának az a körülmény, hogy e határozattal szemben a T-188/16. sz. repowermap kontra EUIPO - Repower (REPOWER) ügyben benyújtott kereset e határozat visszavonásának időpontjában folyamatban volt a Törvényszék előtt (lásd ebben az értelemben: 2015. július 15-iSocitrel és Companhia Previdente kontra Bizottság ítélet, T-413/10 és T-414/10, EU:T:2015:500, 187. pont).

88. Ebből következően a jelen ügyben teljesültek a fenti 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott feltételek.

89. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy jelen esetben létezik más jogi alap is, a jogi alap téves megválasztása az érintett jogi aktus érvénytelenségét vonja maga után, amennyiben annak kihatása lehet a jogi aktus tartalmára, többek között azáltal, hogy az elfogadásához alkalmazandó eljárást szabálytalanná tette (2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet, T-53/10, EU:T:2011:601, 41. pont).

90. Márpedig a jogsértő határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem rendelkezik külön eljárásról az ilyen határozatok visszavonására. (2011. október 18-iKetrecek és kosarak ítélet, T-53/10, EU:T:2011:601, 42. pont).

91. Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanács által az alkalmazandó jogi alap megválasztását illetően vétett hiba nem indokolja a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését. Egyébként bármilyen más megoldást nehéz lenne összeegyeztetni a gondos igazságszolgáltatás elvével. Amennyiben ugyanis a megtámadott határozatot hatályon kívül helyeznék a jogalap téves megválasztása miatt, a Törvényszéknek hatályon kívül kellene helyeznie a 2016. február 8-i határozatot is annak hiányos indokolása miatt. Ez egyfelől arra kötelezné a fellebbezési tanácsot, hogy új határozatot hozzon a repowermap.org és a Repower között vitatott védjegyre vonatkozó törlési eljárásra vonatkozóan, amely minden bizonnyal megegyezne a 2016. február 8-i határozat visszavonását követően hozott 2016. szeptember 26-i határozattal, másrészt a felperest arra kötelezné, hogy ezen új határozattal szemben újból fellebbezést nyújtson be.

92. A felperes további érvei sem meggyőzőek.

93. Elsőként azon érvre vonatkozóan, mely szerint egyrészről a 207/2009 rendelet 83. cikke nem az uniós jog, hanem a tagállami eljárásjogok általános elveire hivatkozik, és másrészről az EUIPO-nak az összes tagállamban kivétel nélkül alkalmazandó elvekből kiindulva ismertetnie kellett volna a nemzeti jog általános elveit, meg kell említeni, hogy a tagállamok jogán alapul az, a Bíróság által már a legkorábbi ítéleteiben (1957. július 12-iAlgera és társai kontra közgyűlés ítélet, 7/56 és 3/57-7/57, EU:C:1957:7, 115. és 116. o.; 1961. március 22-iSnupat kontra Főhatóság ítélet, 42/59 és 49/59, EU:C:1961:5, 160. o.; 1965. július 13-iLemmerz-Werke kontra Főhatóság ítélet, 111/63, EU:C:1965:76, 852. o.) elismert általános jogelv, mely szerint a hatóságnak lehetősége van arra, hogy felülvizsgálja, és adott esetben visszavonja a jogsértő igazgatási aktust. Erre az elvre, amely az elismerése óta a tagállamok jogán alapul, a Bíróság és a Törvényszék számos ítélete hivatkozik (1982. március 3-iAlpha Steel kontra Bizottság ítélet, 14/81, EU:C:1982:76, 10. pont; 2000. december 5-i, Gooch kontra Bizottság ítélet, T-197/99, EU:T:2000:282, 53. pont; 2007. szeptember 12-iGonzález y Díez kontra Bizottság ítélet T-25/04, EU:T:2007:257, 97. pont; 2013. július 11-iBVGD kontra Bizottság ítélet, T-104/07 és T-339/08, nem tették közzé, EU:T:2013:366, 63. pont). Ennélfogva az uniós bíróságok következetesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ezt az elvet elismerik a tagállamok nemzeti jogai. A felperes nem hozott példát olyan tagállamra, amely ne ismerné el ezt az elvet. Csupán arra hivatkozott, hogy például Németországban a devolutív hatály elve magában foglalja azt, hogy jogvita esetén az előzőleg eljáró fórum hatásköre megszűnik. Azonban ez az érv nem azon elv létére vonatkozik, mely szerint a hatóságnak lehetősége van arra, hogy felülvizsgáljon, és adott esetben visszavonjon egy egyedi igazgatási aktust, ezen érv csupán e lehetőség gyakorlásának módjait érinti.

94. Másodszor, arra az érvre vonatkozóan, mely szerint ellentétes az olyan elvekkel, mint amilyen a bizalomvédelem, a gondos ügyintézés és a jogbiztonság elve, az olyan határozat visszavonása, amellyel szemben a Törvényszék előtt kereset nyújtható be, mivel fennáll a kockázata annak, hogy a két fórum ellentétes döntésre jut, meg kell említeni, hogy ha egy fellebbezési tanács valamely határozata visszavonásra kerül annak ellenére, hogy e határozattal szemben keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez, és az eljárás még folyamatban van, a Törvényszék úgy határoz, hogy a visszavonás miatt okafogyottá vált e kereset elbírálása. Nem áll fenn tehát kockázata annak, hogy a Törvényszék a fellebbezési tanácséval ellentétes döntésre jut.

95. A fentiekre figyelemmel a jelen jogalapot el kell utasítani.

A hiányos indokolásra alapított, negyedik jogalapról

96. A felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács megsértette az indokolási kötelezettségét, mivel nem vizsgálta az elé terjesztett érveket. A felperes arra hivatkozik, hogy már a fellebbezési tanácsnak előadta mindazon érveit, amelyekre a Törvényszék előtt az észrevételeiben hivatkozik. Márpedig a fellebbezési tanács a megtámadott ítéletben nem vizsgálta a fellebbezési nagytanács határozatát. Megelégedett annak megállapításával, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatát továbbra is alkalmazni kellett, és hogy a 2016. február 8-i határozat eljárási hibában szenved, a többi érvre nem adott választ.

97. Az EUIPO és a beavatkozó fél e jogalappal kapcsolatban nem nyilvánított véleményt.

98. A megtámadott határozatból kiderül, hogy a fellebbezési tanács a fenti 75. pontban szereplő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ismertette a megtámadott határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket. Rámutatott ugyanis, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikkének korábbi változata továbbra is hatályban volt, az EUIPO köteles volt a határozatait megindokolni és - különösen a vitatott védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások vonatkozásában - elemezni, és hogy a 2016. február 8-i határozatot azzal az indokkal vonták vissza, hogy az indokolása hiányos volt, ami nyilvánvaló eljárási hibának minősült.

99. A fellebbezési tanács nem volt köteles a fellebbezési nagytanács határozatán alapuló érvet megválaszolni, mivel ez utóbbi a jelen ügyben nem volt releváns.

100. Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

101. A fentiek összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

102. A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

103. Azonban, az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. Egyébiránt ugyanezen szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése szerint a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása - beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is - alapján indokoltnak tűnik.

104. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Törvényszék kötelezhet olyan intézményt is a költségek viselésére, amelynek határozata nem került megsemmisítésre, az utóbbi elégtelensége okán, amely a felperest kereset indítására sarkallta (lásd: 2010. szeptember 9-iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T-387/08, nem tették közzé, EU:T:2010:377, 177. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105. A jelen ügyben a felperes pervesztes lett. Azonban a felperes nem nyújtotta volna be a jelen keresetet, és a beavatkozó fél nem lépett volna be e minőségében a perbe, ha az EUIPO-nak nem kellett volna meghoznia a megtámadott határozatot a 2016. február 8-i határozatnak a hiányos indokolás miatti visszavonása érdekében. Ráadásul a megtámadott határozat - tévesen - a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésén alapul, amely a felperest a jelen kereset benyújtására indíthatta.

106. Ennélfogva a Törvényszék úgy véli, hogy a jelen ügy körülményei alapján indokolt úgy határozni, hogy az EUIPO maga viseli a költségeit, és köteles viselni a felperes és a beavatkozó fél költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) maga viseli saját költségeit, valamint a Repower AG és a repowermap.org részéről felmerült költségeket.

Gratsias

Dittrich

Xuereb

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. február 21-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

( 1 ) A jelen szöveg 40., 58. és 64. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.